A legszegényebb falu. Ezt a korántsem hízelgő címet 2009 óta viseli Tiszabő, Jász-Nagykun-Szolnok megye kétezer lelkes települése. Itt a GKI adatai szerint a vásárlóerő csak harmincnyolc százaléka az országos átlagnak.

A település neve az utóbbi években összecsengett az úgynevezett szocpol csalássorozattal, ahol a vád hivatali visszaélés, csalás, közokirat- és magánokirat-hamisítás: a kár mintegy négyszáz millió forint. Összesen hatvanöt személyt vádolnak azzal, hogy százhúsz, többségében tiszabői ingatlan esetében fiktív adásvételi szerződés megkötése után különböző összegű, több millió forintos szociálpolitikai támogatást igényeltek jogosulatlanul. A jegyzőt és Farkas Barnabást, aki 2006 óta volt a település polgármestere, 2011 nyarán előzetes letartóztatásba helyezték, azóta már szabadlábon védekezhetnek, a per jelenleg is tart.

A megyei napilap szerint a tiszabői képviselő-testület tavaly decemberben mégsem emiatt oszlatta fel magát, hanem azért, mert a településsel szembeni csődeljárás miatt „a polgármester és a testület többi tagjai között ellentétek húzódtak meg.”

Meztelen csiga

A márciusi időközi választást az a Szabó Béla nyerte meg, aki 2002 és 2006 között már volt egyszer Tiszabő polgármestere. A Fidesz helyi elnöke gyerekkora óta él Tiszabőn. A rendszerváltás előtt volt targoncavezető a helyi téeszben, majd a szolnoki húsüzemben. A rendszerváltás után vendéglátásból és gazdálkodásból élt. Szabó Bélán kívül még Túró Csaba, az előző alpolgármester fideszes, a többi öt független képviselő, akik nem Szabó Bélát támogatták a választásokon.

A polgármester azt mondja, ennek ellenére nincs közöttük ellenségeskedés, sőt Farkas Barnabással, az előző polgármesterrel is jó a kapcsolata. 2010-ben Szabó Béla megóvta a választási eredményt arra hivatkozva, hogy Farkas Barnabás törvénytelen eszközökkel, lefizetéssel vagy fenyegetéssel befolyásolta a szavazás kimenetelét, de Farkas Barnabás a második fordulóban is nyert. Szabó Béla most azt mondja, bár korábban ellenfelek voltak, Farkas Barnabás a márciusi választáson őt támogatta.

A 2010-es országgyűlési választásokon az 590 érvényes szavazatból 545-öt kapott a Fidesz jelöltje, 35-öt a Jobbiké, és az egész településen mindössze tízen szavaztak az MSZP-re. Szabó Béla szerint a tiszabőiek körében a Fidesznek azért volt mindig nagyobb a népszerűsége, mert a szocialisták sosem foglalkoztak a településsel.

Tiszabőnek egy általános iskolája és két óvodája van. A tanárok nem helyiek: Fegyvernekről, Szolnokról, Törökszentmiklósról járnak be. Szabó Béla első polgármestersége idején, 2002-től lett kötelező önkormányzati feladat, hogy minden iskolás gyerek lakjon jól. Reggelit és tízórait az iskolában kaptak, ebédet pedig a kultúrházban.

– Szerencsés helyzet volt, mert a kultúrházban magyarok és nem magyarok együtt étkeztek. A gyermek jóllakottan ment haza, és könnyebben tudott tanulni – idézi fel a polgármester. 2007-től azonban a helyi lakosok elkezdték széthordani a művelődési házat, az épület életveszélyessé vált, így megszűnt a közös étkezés.

– Itt olyan társalgóhelyiség volt, hogy ahhoz foghatót a környéken nem lehetett látni – mutatja a polgármester a lebontott kultúrház maradványait, amely egyben a közösségi élet egyetlen színtere volt: falunapokat, lakodalmakat tartottak itt. 2003-ban lett felújítva, de négy év múlva már kezdték széthordani a helyiek. Erre szokás azt mondani, hogy mindent vittek, ami mozdítható. Tiszabőn azonban nem érték be ennyivel. Egy oszlopból vashuzalok lógnak ki: kis tanakodás után rájövünk, az egy csigalépcső volt, aminek a betonlépcsőit szétlopták.

Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, a térség országgyűlési képviselője ígéretet tett a művelődési ház felújítására és a főutak rendbetételére. Szeptembertől minden iskolás újra ingyenes közétkeztetésben részesül. Viszont az iskolának nincs ebédlője, így a közel négyszáz gyermek egy kis műanyag dobozban hordja haza az ebédet. Sokan nem jutnak el az étellel hazáig, mert, ahogy a polgármester fogalmaz, „útközben vagy egy kóbor kutya, vagy egy nagyobb gyerek veszi el tőlük.”

Szabó Béla elmondta, 2002–2006 között ez a probléma sem létezett, a kóbor kutyákat mind begyűjtötték.

– Kutya az van dögivel. A tiszabői házak többsége kerítés nélküli, ahol van kerítés, ott vagy nyitva hagyják a kaput vagy hátul megy ki a kutya – mondja a polgármester. A kutyák begyűjtésének megszervezése tehát a második legfontosabb önkormányzati feladat.

A rendszerváltás előtt hat busz vitte a helyieket Szolnokra és Törökszentmiklósra, akik főleg az építőiparban dolgoztak. Most a közmunkán kívül csak mezőgazdasági idénymunka akad néha. Korábban húsz kocsma is működött Tiszabőn, most mindössze kettő van. A polgármester szerint manapság már boltba is alig járnak az emberek.

Már nincs mit ellopni

A művelődési ház után a közmunkások egy nagyobb csoportja felé vesszük az irányt. Közben megtudjuk, a 450 segélyezettből 325-en dolgoznak közmunkában, ötvenen két és fél havonta váltásban. Körülbelül nyolcvan embernek nincs munkája, de a polgármester elárulja, arra is kapott ígéretet, hogy mindenkit, aki tud és akar dolgozni, közmunkában fognak foglalkoztatni.

Megtudjuk, nem ritka az olyan család, ahol négy közmunkás is van. A közmunkások feladata a belvízelvezető-csatornák tisztítása, utak karbantartása, és a lerombolt, vagy összedőlt házak romjainak eltakarítása. Abból akad bőven, ugyanis a házak nyolcvan százaléka vályogból készült. – Szerettek dolgozni? – kérdezi a polgármester, ahogy odaérünk a közmunkásokhoz. – Szeretünk, polgármester úr! – feleli rögtön egy fiatalember, aki elmondja, hogy korábban 22 800 forintból élt a családja. – Azért amit most kapunk, az mégis csak hatvanezer – teszi hozzá.

– Ő például magyar gyerek, a cigányokkal együtt dolgozik, nem bántják őt – mondja a polgármester, aki büszke cigány származására. Édesapja Szolnokon volt kubikos, lakodalmakban is muzsikált. Határozottan állítja, Tiszabőn nincsen cigány–magyar ellentét, soha nem is volt, igaz, a falu lakosainak kilencven százaléka roma, teszi hozzá.

– Nem hagyom, hogy a magyarokat bántsák, de ez szerencsére nem is fordul elő – mondja a polgármester. Kérdésünkre, hogy milyen a közbiztonság, így felel: – Néha betörnek, de ez melyik faluban nem fordul elő? Amióta újra polgármester lettem, rend van. Rendőr azóta csak egyszer jött erre. Bár már nincs is mit ellopni – vallja be.

A rendőri jelenlét értelméről sok mindent elmond az, hogy a cigánygyilkosságok idején heteken keresztül rendőrök, polgárőrök járőröztek éjjel-nappal, és a törökszentmiklósi kapitányság tájékoztatása szerint akkor sem csökkent lényegesen a bűncselekmények száma.

Szabó Béla büszke arra, hogy amióta újraválasztották, megszűntek a betörések, a rongálások. Azt mondja, 2002–2006 között sem voltak ilyen problémák, mert neki volt tekintélye a helyiek körében. Akkor még voltak szőlőskertek, gyümölcsösök, magyarok és cigányok is gazdálkodtak. 2006 után itt minden megszűnt. Ragaszkodik hozzá, hogy aki betör, lop, azzal szeretne személyesen is elbeszélgetni.

A településen a Start-munka keretein belül faluőrség működik. Hatan napközben, hatan este járják a falut. 2010-ben például a segítségükkel sikerült a rendőröknek elfogniuk a sorozatos iskolai betörőket. A közeljövő legfontosabb feladata még a temető felújítása, mert ezt – ahogy a polgármester fogalmaz – „a falu megkívánja.” 2003-ban, első polgármestersége idején 3,8 millió forintot nyertek pályázaton, akkor lett a több mint száz éves ravatalozó is felújítva. Ez most megint nagyon leromlott állapotban van.

Mielőtt a polgármestertől elköszönnék, megkérdezzük, nem veszik-e rossz néven a helyiek, ha fotózunk, ha beszélgetni szeretnénk velük. A polgármester azt feleli, ilyenkor dolgozik mindenki, alig vannak otthon.

Betérünk egy kisboltba, ahol csak egyféle felvágott kapható, a „húspulton” pedig néhány csirkecomb mellett félkész, panírozott húspogácsák sorakoznak. Itt az önkiszolgálás ismeretlen fogalom. Az eladó hölgytől megtudjuk, azért ilyen szerény a kínálat, mert ő nem ad hitelt, így kevesebb a vásárló is.

– Amióta a közmunkában többet keresnek, nem vásárolnak többet? – kérdezzük. – Dehogyis, én abból semmit nem látok. A pluszpénzük a korábban felvett hitelekre megy el – feleli legyintve. Azt mondja, egy jó tíz évvel ezelőtt a magyarok és a cigányok aránya fele-fele volt, akkor még nem volt ilyen nagy a bűnözés. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer innen majd menekülni szeretne. Most már menne ő is, és a szülei is, de nem tudnak. Lehetetlen a házat eladni.

Szocpolos maffia

Elindulunk a Fő utcán, egy helyitől kérünk útbaigazítást. Szerinte, ha nem jön csődbiztos a faluba, aki ellenőrizné az önkormányzat kiadásait, a képviselők „megint zsebre fognak dolgozni.”

– Megkapják majd a milliókat a művelődési házra, és nem lesz semmi az egészből – mondja. A falu egyetlen, római katolikus temploma évek óta elhagyatva, de azért még bontatlanul áll. A templom mögött egy félig elbontott házra leszünk figyelmesek, azt mondja, az egy „szocpolos” ház volt. Mivel senki nem költözött be, széthordták. A vele szemközti ház érdekes kontrasztot mutat. Tiszabői viszonylatban kiérdemelné a „Tiszta udvar, rendes ház” címet, csak a kerítés van elhanyagolva. A tulajdonostól megtudjuk, a ház végrehajtási eljárás alatt van, ezért nem törődik már a kerítéssel. Másfél éven át rendesen törlesztette a jelzáloghitelt, de amikor a havi 22 600 forintnyi részletet felemelték harmincezerre, nem bírta tovább fizetni.

Farkas Pál négygyermekes családapa, harminchét éves. A rokkantnyugdíjából, a családi pótlékból és a felesége közmunkáért kapott fizetéséből élnek.

– Mi történt a szemközti a házzal? – kérdezzük.

– Hát, azt megették, mint a kutya a szalonnát – feleli. – A tolvajok rendszerint éjfél körül jöttek, és olyan nagy zajjal romboltak, hogy nem bírtunk aludni. Szóltam, hogy hagyják abba, de nem érdekelte őket, sőt visszaszóltak, hogy maradjak csendben, különben megbánom. Mit kellett volna csinálnom? Verettem volna agyon magam? – kérdezi tőlünk tanácstalanul, majd elmondja, hogy hozzá is törtek már be, nem is nagyon tudnak nyugodtan aludni, ha csend van, akkor sem.

Kendőzetlen őszinteséggel beszél arról, hogy hiába cigány, őt is ugyanúgy meglopják. Nem szeret itt élni, a hangoskodást sem tudja elviselni, nemhogy a betöréseket. Beszélgetésünket egy ordító férfihang szakítja félbe. Nem kell hozzá sok idő, rögtön körénk gyűlnek páran. Kérdőre vonnak minket, hogy miért fotózzuk a félig összedőlt házat.

– Lacikám, miért kell így rátámadni ezekre az emberekre, az urak csak jót akarnak – próbál minket védeni Farkas Pál.

– Miért kell Tiszabőről állandóan csak a hazugságot mondani? A tévé is kijött, és olyan házakat mutattak, amelyek az árvíz idején dőltek össze, de azt hazudták, hogy azok „szocpolos” házak voltak – magyarázza a férfi. – Ezt a házat az árvíz vitte el, a tulajdonosok kiköltöztek, és ami megmaradt belőle, azt elvitték a szegény emberek eladni, hogy legyen mit enniük – folytatja.

Hirtelen mindenki egyszerre kezd el beszélni. Egyikük elpanaszolja, hogy ellopták tőle a vízórát.

– Aki betör, lop, zsiványkodik, azt kiengedik egy óra múlva, aki pedig egy kis fáért megy, azt megbüntetik negyvenezer forintra.

Van, aki azt fájlalja, hogy Tiszabőről csak negatívan tudósítanak.

– Ez a falu nem szegény, csak így van beállítva. Itt már mindenkinek kocsija van. Néha nagyobb a forgalom, mint Szolnokon – veti közbe egy másik helybeli.

Ebben van is némi igazság, állapítjuk meg, amikor öt perc alatt már a harmadik autó száguld el mellettünk, úgy körülbelül nyolcvannal. – Na, ez is a szocpolos maffiához tartozik, megy is majd a sittre a többivel együtt – néznek utána gúnyos mosollyal.

Lass Gábor