A sziklára épített ház

Bár még csak hangolnak a zenészek, a Puskás-stadion és környéke már lázban ég. Immár huszonkettedik éve gyűlnek össze magyar keresztények tömegei, hogy a világ előtt megvallják Jézus Krisztust. A történet kezdete a millenniumi ünnepségekre nyúlik vissza, amikor is az új évezred első pünkösdjének szombatján világszerte megrendezett Jézus-felvonulásokhoz a magyar keresztény közösségek is csatlakoztak. A Felvonulás Jézusért nevű eseményen 25 ezer fő haladt végig Budapest utcáin. A jó mag pedig jó termést hozott. Egy év múlva a Margitszigeten, következő évben a Kisstadionban, majd a Népstadion-kertben gyűltek össze a tömegek közös dicsőítésre. Ezzel párhuzamosan a csapat magja 2007 és 2009 között Soul & Gospel Fesztivál néven zenei programot is szervezett. A rendezvényeken rengeteg fiatal jelent meg, köztük olyanok is, akiknek korábban semmiféle vallásos élményben nem volt részük. A sok évtizednyi kommunista elnyomás utáni az ökumenikus mozgalom volt az, amelyik elsőként lépett ki ekkora sikerrel a templom falai közül az utcára.

Az új kezdet

A rendszerváltást követően a nagy történelmi egyházak mellett a különféle lelkiségi mozgalmak is erőre kaptak. A kapuk kinyíltak, a tengerentúlról pedig nem csak a McDonald’s és Hollywood, de az angolszász gyökerű gyülekezeti kultúra is megérkezett hazánkba. Billy Graham amerikai prédikátor 1989-ben kezdődő evangelizációs munkáját is hangos siker kísérte. Az Ez az a nap! mozgalmat és rendezvénysorozatot a felületes szemlélők tévesen kötik az angolszász eredetű újprotestáns gyülekezetekhez. Győri Tamás evangélikus lelkész, az Ez az a nap! projektmenedzsere elmondja, hogy a modern dicsőítő zene alig pár évtizede jött létre, gyökerei pedig az amerikai gospel műfajban keresendők, amely nagy hatással volt a rock- és popzenére, majd onnan visszagyűrűzött az egyházzene világába.

– Teljesen természetes, hogy a korszerű módon fogalmazzuk meg a hitünket, hiszen a keresztény ember a való világban él. Jézus egyik utolsó imádságában nem azt kérte az Atyától, hogy vegye ki a tanítványokat a világból, hanem hogy őrizze meg őket abban. Nekünk is ebben a világban van feladatunk egymással – magyarázza Győri Tamás.

Az Ez az a nap! mozgalom azonban nem újprotestáns felekezet, hanem egy magyar ökumenikus mozgalom. A rendezvényeket felekezetközi szervezőcsoport készíti elő, amelyben katolikus, református, evangélikus, baptista, pünkösdi és evangéliumi gyülekezetek vesznek részt. Együttműködésük nem korlátozódik ezekre a rendezvényre, hanem egyéb, egyre mélyülő és egyre elkötelezettebb koordinációt jelent. Céljuk ugyanis, hogy a közös imádsággal, tanúságtétellel a keresztények egységét erősítsék.

A keresztény mozgalmak mára meghódították Budapest utcáit, és a vidéki városokban is letették névjegyüket. A 2010-es években az Ez az a nap! beköltözött a Papp László Budapest Arénába, a dicsőítő fesztiválok pedig minden évben megtöltötték Budapest legnagyobb beltéri sportcsarnokát. 2019 és ’20 között nagyszabású roadshow-t szerveztek, bejárták a Kárpát-medencét, és összesen hét ország 23 városában hirdették az örömhírt, Bécstől Sepsiszentgyörgyig, Zágrábtól Ungvárig. Magyar és többségi nyelven, felekezettől függetlenül mindenki számára. A koronavírus miatt 2020. július 18-án online „gyűltek össze” a keresztény hívek, több százezer ember követte a számítógép képernyői előtt a dicsőítő koncerteket. 2021-ben a Várkert Bazárban szervezték meg a lezárások utáni első élő Ez az a nap!-ot. Az elzártság is közrejátszhatott abban, hogy az érdeklődés ez évben minden eddiginél nagyobb volt: idén nyáron már a Puskás Aréna adott otthont az eseménynek, ahol 42 ezer hívő hirdette Isten dicsőségét.

Mit tesz Isten?

Pontosabban fogalmazva, mit tesz Isten szava azokkal, akik a kereszténységüket komolyan gondolják? A soha nem tapasztalt hőség ellenére Szent István országának minden szegletéből érkeztek keresztények Budapestre. Nemcsak magyarok, hanem horvátok, szlovénok, szlovákok és Erdély több településéről románok is. A színpad is nemzetközivé vált: a magyar húzónevek mellett román dicsőítő zenekarok és szlovák–magyar együttesek is énekeltek a hitükről. Az egyes nemzetek tagjai kölcsönös gesztusokat tettek, a román, szlovák, de még a brit és amerikai együttesek is igyekeztek magyarul is énekelni a közönségnek, miközben a fellépők anyanyelvén is feliratozták a dalok szövegeit.

– Jézus Krisztus fontosabb számunkra annál, mint ami elválaszt bennünket, általa ugyanis sokkal több dolog köt össze minket – magyarázza Győri Tamás. Felidézi azt a kolozsvári összejövetelt, amelyen magyar és román hívek együtt énekelték ugyanazt a dicsőítő éneket, mindenki a maga nyelvén.

Több tisztán roma csoport is részt vett az eseményen. Egy előttünk álló jól szituált pár éppen arról beszélget, hogy valami elkezdődött a roma társadalom belül, évről évre egyre több cigány keresztény jelenik meg az Ez az a nap! rendezvényén. A romák immár nemcsak a munkaerőpiacon vannak masszívan jelen, de sok helyen a keresztény egyházak legerősebb tartóoszlopaivá váltak. Egy roma férfival, Lacival elegyedünk szóba. Elmondja, hogy nagyjából 12 éve tért meg a családjával együtt. Tipikus élettörténetet tudhat maga mögött. Édesapja a rendszerváltás környékén elvesztette a megélhetését, családjuk nagyon gyorsan elszegényedett. A kilencvenes évek zűrösen teltek Laci számára, fiatalon sokszor meggyűlt a baja a hatóságokkal is. Már nős férfi volt, mikor a börtön fenyegette. El volt keseredve, de ezt környezete előtt nem mutathatta ki, így segítséget sem remélhetett senkitől.

– Az Isten végül a grabancomnál fogott meg – meséli.

Egyik unokatestvére kereste fel, aki hallotta, hogy bajban van, és a támogatásáról szerette volna biztosítani. A rokon gyakorló keresztény volt, az irgalmasság cselekedetét teljesítette, mikor Laci mellé állt. Alighanem a gondviselésnek köszönhető, hogy Laci egérutat kapott a hatóságoktól, majd feleségével együtt csatlakozott a gyülekezethez, amelynek az unokatestvére is a tagja volt. A mai napig nagyon hálás a Fennvalónak, hogy kisegítette a bajban.

– Az Isten lehajolt értem, pedig én jól tudom, hogy nem érdemeltem meg a törődést. Ő mégis értem nyúlt. Mi mást tehettem? Megtértem, hogy szeressem azt, aki engem úgy szeretett! – meséli már kissé fátyolos szemmel.

Egy másik Magyarország

Este hét órára, ahogy a nap perzselése gyengül, a küzdőtér és az ülőhelyek is megtelnek, a Kárpát-medence népei mellett ázsiaiak, afrikaiak, nyugat-európaiak örülnek együtt az Istennek. Itt nem kell tartani semmitől, pláne nem egymástól. A kereszténység közös kultúránk. Mező Misi, Caramel, Pintér Béla, Csiszér László, Gável András, Oláh Gergő, Új forrás zenekar, Golgota Gospel Kórus és egy sor csúcskategóriás külföldi előadó követi egymást. Fellépéseik között lelkészek beszélnek. Nem a megszokott templomi stílusban, sokkal inkább mint egyszerű hitvallók. D. Szabó Dániel református lelkész a Sztálin-szoborból hozott magával egy darabkát, amelynek ledöntésében ő maga is részt vett 1956-ban. Az egyházüldözésről, a hit nehéz körülmények közötti megvallásáról beszél. Nem sokkal később hét felekezet lelkésze imádkozik együtt a színpadon.

A résztvevők többsége tizen- és huszonéves. Mikor „ezekről a mai fiatalokról” beszélünk, talán nem is gondolnánk, mekkora tartaléka van bennük a kereszténységnek. Ahogy az egyik prédikátor mondja: ők a megtalált kincs, akik nem kallódtak el. Mikor néhány egyetemista korú résztvevőtől megkérdezem, miért jöttek el, a legnagyobb természetességgel válaszolják, hogy Jézus, a hit, a közösség, az értékek miatt. Sokan várták, hogy egy korlátozásoktól mentes keresztény nép­ünnepély részesei lehessenek. Három kárpátaljai fiú hozzáteszi, hogy a háború kitörése óta Magyarországon tanulnak, és régi vágyuk teljesült azzal, hogy részt vehettek az Ez az a nap! rendezvényen. Boldogságukat az sem kisebbíti, hogy az eseményről nem tudnak a Facebookon bejelentkezni, sőt, az algoritmus olyan fotót sem enged megosztani, amelynek helyszínéül a rendezvényt jelölte meg valaki. Az örömhír azonban, ahogy immár kétezer éve, emberi technika nélkül is megállíthatatlanul terjed.