A szívünk helyén nincsen kő

– Az ország déli határán nándorfehérvári állapotok uralkodnak, hiszen mint akkor, most is a magyarok védelmezik Európát a muszlimoktól, csak éppen a fegyverek és a módszerek mások, mint 566 évvel ezelőtt…

– Azoknak a többségükben brüsszeli véleményvezéreknek, akik teljes mértékben együttműködő, a nyugati életformát békésen és dolgosan elfogadni akaró, kifejezetten hazájuk fizikai fenyegetettsége elől menekülő migránstömegekről beszélnek, minél előbb el kellene jönniük a határkerítéshez, hogy személyesen győződjenek meg az igazságról. De ha ilyesmire se kedvük, se idejük nincsen, akkor elegendő megnézni az ott készült videófelvételeket, mert azokon is jól látható, mekkora elszántsággal támadnak létrával, doronggal, kővel, gázspray-vel és lőfegyverekkel a migránsok. Nem tűnnek sem békésnek, sem elfogadónak, sőt amikor megérkeznek a rendőrök és a határvadászok, akkor sem futnak vissza vagy adják meg magukat, hanem sokszor katonai módszerekkel verekedésbe, csatába kezdenek. Eszük ágában sincs menekülni, helyette erőszakkal akarnak bejutni az országba és így az unióba, és ha üldözőbe veszik őket, mint legutóbb az M5-ös autópályán, akkor a csempészhálózatok vezetői utasítására már lőnek is.

– Tavaly decemberben a Demokrata helyszíni riportja során kérdeztem meg a drótkerítés tövében Szilassi-Horváth Jenő rendészeti főkapitány-helyettestől azt, amit most öntől is: mi történik akkor, ha átlőnek a határon és ne adj’ isten eltalálják a védőket?

– Néhány hete Bulgáriában már történt hasonló tragédia, érthető tehát, hogy ilyen helyzetben minden normális emberben egyszerre van jelen a felelősségérzet és a félelem. Felmérések bizonyítják, hogy a nyugati országokban egyre jobban tartanak a polgárok attól, hogy erőszakos bűncselekmény áldozatai lehetnek, mert ahová a migránsokat már beengedték, ott gazdasági fellendülés helyett szociális és egzisztenciális hanyatlás következett be, a biztonságérzetet pedig felváltotta a félelem. Nekünk, gondolom, Szilassi-Horváth kapitányhelyettes úr is ezen a véleményen volt, az a célunk, hogy kiegyensúlyozott határozottsággal tartsuk fenn a rendet, ami azt is jelenti, amíg csak lehet, kerüljük a fegyverhasználatot. Nem könnyű türtőztetni magukat egyenruhásainknak, amikor egyszerre húsz létrát támasztanak a kerítéshez, közben pedig üvöltöznek, dobálnak, pisztollyal vagy bozótvágó késsel fenyegetőznek.

– És melyikből van több? Elkobzott hatméteres alumíniumlétrából vagy elfogott és börtönbe zárt embercsempészből?

– Mindkettőnek a száma egyenes arányban emelkedik a határsértők számának növekedésével. Két éve csak 46 ezren, tavaly már 122 ezren, az idén pedig már több mint 230 ezren próbálkoztak illegálisan bejutni az országba. Szerintem senki sem gondolta volna mondjuk két éve, hogy az elfogott embercsempészek száma karácsonyra bőven meghaladja a 2500-at.

– Úgy tudjuk, minden száz fogvatartottból tizenhárom többségében külföldi állampolgárságú embercsempész. Így van?

– Igen. Pedig egyetlen magyar börtönt sem erre találtak ki és építettek. A kulturális és nyelvi különbségek miatt iszonyúan nehéz a rendet fenntartani. Magyar elvétve akad közöttük; ha vizsgáljuk az elfogásokat, akkor a legtöbb a szír, az afgán, a pakisztáni, az iraki, a török, de akad például német, szerb vagy ukrán is. Hazánkban 73 ország állampolgárai vannak most rács mögött, akiknek nagyjából a fele közel-keleti vagy balkáni országból kísérte idáig az illegális migránsokat. Komoly, 4-5 éves büntetés vár rájuk, de addig is nagyon sokba, fejenként mintegy ötmillióba, összesen pedig évente hárommilliárd forintjába kerülnek az adófizető állampolgároknak. Nem elég, hogy Brüsszelből nulla forint érkezik az őrzésükre, nehézséget jelent az is, és ezt az M5-ön történt elfogás is bizonyítja, nem együttműködőek. Magukra zárták az autót, többszöri felszólításra sem szálltak ki, sőt, a megbilincselésénél is ellenálltak, mert akár a kiképzett és elszánt katonák, verekedni, harcolni akartak.

– És nem hazamenni… Három éve Pakisztánban fegyveres kísérettel riportokat készíthettem, és bármelyik fiatalembert kérdeztem erről Lahortól Iszlámábádig, mindegyikük Európába akart jönni, mert azt hiszik, itt megkapnak mindent.

– Miért ne hinnék, amikor Brüsszelből állandóan azt az üzenetet kapják, hogy a migrációs folyosók biztonságosak, a befogadás legális, az elosztási kvóták működnek? Ezt harsogja félévente az Európai Bizottság, mindemellett állandóan napirenden szerepel a migrációs paktum, amely még szervezetebbé kívánja tenni az útjukat.

– Miközben egyre több érintett tagország ha nem is veri nagy dobra, de másolva a magyar példát, felhúzza a saját kis kerítését.

– Ezzel együtt a migrációt erősítő és támogató javaslatok ugyanúgy ott vannak a napirendi pontokban, mint korábban a döntéshozók előtt, és a Soros-pénzekből finanszírozott hajók is szállítanak tovább. Ha valaki, mint most az új olasz miniszterelnök, azt meri mondani, hogy márpedig ezeket ő meg fogja állítani, akkor az összes uniós ország úgy ugrik rá, mint Magyarországra szokás: mégis mit képzel és hogyan gondolja? Végül őt bélyegzik meg és nem az embercsempészeket.

– Mi az embercsempészek módszere, milyen emberek ők?

– Az autópályán lövöldöző csapat egyik része, az úgynevezett előfutó csapat egy BMW-vel menekült; nos, az nem a szegény ember autója. Ez nyilvánvalóan óriási üzlet, ahol gigantikus alvilági pénzek mozognak, ráadásul egy kisbuszos transzport akár 40 millió forintot is hozhat az embercsempészeknek. A rendszer lényege, hogy az illegális migráns családja akkor utalja át otthonról a pénzt, ha telefonon értesítést kap az úton levőtől, hogy ameddig kifizették az első részletet a csempészeknek, addig meg is érkezett. Ezután kell átutalni a következő etapra szóló tarifát, aztán pedig az azt követőt. Így áll össze a rendszer, amely még bizalmat is ébreszt az indulókban, hiszen nem egyszerre kell kifizetni az egész útiköltséget. Azért nem lehet náluk igazolvány, kártya, útlevél, hanem csak mobiltelefon, mert így személytelenek maradhatnak. Ez egy óriási nemzetközi hálózat, amelyből minden egyes bűnszervezet leszedi a maga részét. Elsőként a toborzásért a kibocsátó országban, aztán pedig sorra a többiben, ahol az illegális migránsokat átcsempészik. A szállítók, a kísérők, a sétáltatók is euróezreket keresnek; akkor elképzelhető mennyit kasszíroznak a bandafőnökök.

– Kezdettől fogva nagyon sok a fiatal férfi, sőt igen sok a gyermekkorú is. Vajon miért?

– Azt már az uniós külügyminiszterek is elismerik, hogy sokan akiknek humanitárius tartózkodási kártyát adnak, később visszamennek a saját hazájukba, ahonnan pedig állítólag üldöztetés miatt menekültek el. A legújabb trükk szintén a külügyminiszterek beszámolójából ismert, eszerint újabban előreküldik egyedül a gyerekeket, és amelyik országba bejutnak, ott a koruknál fogva gyorsan kapnak tartózkodási engedélyt, ami zöld lámpa a szülőknek, a testvéreknek a családegyesítés kezdeményezésére. Ezzel a módszerrel egy 17 éves fiú 6-7 családtagot is képes maga után bevinni a fogadó országba.

– A fogva tartott embercsempészek vallási, étkezési követeléseivel mit tudnak kezdeni?

– Elfogásukat követően a magyar jogszabályok vonatkoznak rájuk még annak ellenére is, hogy volt olyan eset, amikor az egyik rács mögött lévő embercsempész dührohamot kapott, ágya szétverésével és nyakához szorított törött csempedarabbal fenyegetőzött, ha nem teljesítik a követelését. Nyilván a vallásukat gyakorolhatják, de csak úgy, ahogy a fogva tartás körülményei megengedik. Óriási teher nehezedik a börtönőrökre. Pedig a megoldás pofonegyszerű lenne: ott, ahol Törökország európai határa húzódik, meg kellene akadályozni az illegális migránsok továbbjutását.

– Azt mondják, nincs olyan zár, amit ne lehetne feltörni és nincs olyan kerítés, amelyiken ne lehetne átmászni. Mondjuk ezer kerítésen átjutó illegális migránsból hány képes kijátszani a határvadászok éberségét és Ausztriába érni?

– Mi csak azt tudjuk, hogy mivel van kerítés, sokkal kevesebben képesek bejutni az unióba, mint ha nem volna. Az akadály nagyon masszív, alul acélvasalat és elektromos jelzőrendszer található, felül pedig most szerelik rá a hétsoros szöges­drót­tal ellátott hattyúnyakakat, ami tovább nehezíti az illegális határsértők dolgát.

– Mégis, az utóbbi időben több tíz­ezer migráns jutott be Ausztriába.

– A környező országok határain járkálnak körbe-körbe, csak ők tudnák megmondani, melyiken és hányadik nekifutásra sikerült átjutniuk. Mi nemegyszer küldtünk felszólító levelet az uniónak, hogy segítsenek, hiszen jelenleg mi hitelezünk Brüsszelnek, mert az unió már évek óta nem veszi ki a részét a költségekből. Eddig 1,6 milliárd eurót fordítottunk határvédelemre, amelynek mindössze két százalékát volt hajlandó átutalni az unió.

– Hazánk schengeni határszakasza több mint 1100 kilométer hosszú. Ennek védelmére eddig 2077-en jelentkeztek, és máig 817-en szereltek fel. Mire elegendő ez a létszám?

– Kiemelten a szerb határt kell védeni, miközben bízunk benne, hogy Horvátország, illetve Románia is rövidesen csatlakozhat Schengenhez. A határvadászok esetében az első 500 jelentkezőt komoly alkalmassági próbákat teljesítése után négy hét alatt képezték ki. A többieket pedig az azóta eltelt idő alatt. Ennek és a bruttó 400 ezer forintos fizetésnek köszönhetően hetente átlag százan jelentkeznek, kiképzésük pedig folyamatos.

– A toborzás például Izraelben, ahol kötelező a katonai kiképzés még a hölgyek számára is, bizonyára eredményesebb volna, hiszen nálunk lelkileg és fizikálisan is mások a prioritások, a hazaszeretetről nem is beszélve.

– Ezek az értékek szerencsére nálunk is megjelennek. Amikor beszélgettem a kiképzésben részt vevőkkel, sokan mondták, hogy kifejezetten azért jelentkeztek, mert meg akarják védeni a családjukat és a hazájukat. Akadtak persze, akiket a kiszámíthatóság, a garantált előmeneteli rendszer és a biztos megélhetés motivált.

– Meddig lehet uniós támogatás és segítség hiányában betölteni a nándorfehérvári védők szerepét?

– A kormány, és ezt a nemzeti konzultáció is megerősítette, csak azt teszi, amit az emberek szeretnének, vagyis anyagi áldozatokat hoz és politikai konfliktusokat vállal Magyarország irigylésre méltó biztonságának további megőrzése érdekében. Amíg jobboldali, polgári kormány irányíthatja az országot, addig ez fenn fog állni, nem úgy, mint például Szlovéniában, ahol a hatalomra kerülő baloldal egyik első dolga volt a kerítésbontás. Jól látható, hogy például a dollárbaloldal, akiket külföldről pénzelnek, inkább bontana és pártolja a migrációt, mi viszont, akik a nemzeti érdekeket képviseljük, minden körülmények között Magyarország békéjét és biztonságát védelmezzük.

– Eközben Cseh Katalin, Molnár Csaba és Ujhelyi István ellenzéki képviselők arról győzködik az uniós parlamentet, hogy a hazájuknak egy petákot se adjanak.

– Az imént már mondtam, akit külföldről fizetnek, az a külföldi nótát fújja, jelesül azt, hogy felesleges, amit mi, magyarok csinálunk, mert Európában a népesség állandó fogyása miatt a migrációt nem lehet megállítani. Mi ennek az ellenkezőjét hirdetjük és bizonyítjuk, hiszen a gyermekvállalási mutatók itthon emelkednek, a határkerítés pedig áll és véd bennünket.

– Az ellenzék legújabban azzal támad, hogy szerintük a kormány különbséget tesz a délről özönlő migránsok és a keletről betóduló menekültek között, mert amíg Ukrajnából mindenki jöhet, addig Szerbia felől senki.

– Azért gondolják így, mert velük ellentétben mi meg tudjuk különböztetni a valóban kiszolgáltatott helyzet elől menekülőket azoktól, akik csak az európai jólét és a szociális juttatások miatt jönnének, mivel a kettő között van különbség. Sem az agyunk, sem a szívünk helyén nincsen kő, ezért a háború elől menekülőket befogadjuk, ám a jólét reményében illegálisan érkezőket az eszünkre hallgatva nem fogadjuk be.

– Keleten a háborús helyzet egyre nyomasztóbb, délen az illegális migránsáradat erősödik… Ilyen veszélyes állapotban melyek a satuba fogott ország prioritásai?

– Hosszú távon kell berendezkednünk arra, hogy a déli határon szükségünk van egy állandó határvadászezred jelenlétére. Ugyanakkor és ezzel párhuzamosan a keleti háborús helyzet miatt meg kell erősítenünk a honvédelmünket, ennek érdekében hoztuk létre a honvédelmi alapot is. Végül pedig a rendőreinknek vissza kell térniük az ország belsejébe, a saját állomáshelyükre, és őrizni az elmúlt tíz évben elért megnyugtató közbiztonságot.