Egy brutális gyilkosság híre múlt év őszén valósággal sokkolta az országot. Olaszliszka, ez az alig kétezres lakosú zempléni falu neve fogalommá vált az eltelt egy év során. Várakozás a családszerető férjre, a háromgyermekes apára és az egyetlen fiúgyermekre. Szögi Lajost azóta is mindennap szerető családja várja haza tiszavasvári házába. Várakozás, nemcsak advent idején, hanem egy életen át. Egy évvel a tragédia után a családnál jártunk, ahol a Gój Motoros Egyesület átadta a megsegítésükre összegyűjtött másfél millió forintot.

A Gój Motoros Egyesület idén a tragédia egyéves évfordulóján megemlékező, kegyeleti túrát szervezett Olaszliszkára, a brutális gyilkosság helyszínére és a tiszavasvári temetőbe, Szögi Lajos nyughelyéhez. A helyszínen emelt emléktáblánál 100 motorral 130 motoros emlékezett főhajtással. Az egyesület elnöke, Mészáros Imre a temető kapujában ismerkedett össze id. Szögi Lajossal, aki mesélt fiáról, az apa nélkül maradt három unokájáról és a család nehéz anyagi helyzetéről. Itt vetődött fel a motorosokban a gondolat, hogy pénzadományokat gyűjtsenek a család megsegítésére. Már a megemlékezés másnapján az egyesület közzétette erről szóló felhívását. Bő két hónap alatt több mint másfél millió forint, egészen pontosan 1 520 500 forint gyűlt össze. Evellei József, az egyesület kapitánya egy tulajdonában lévő dedikált P. Mobil-gitárt árverésre bocsátott, hogy a befolyt összeget felajánlhassa. A gitár 400 ezer forintért kelt el.

A tragédia

2006. október 15-én napsütéses időben Szögi Lajos autóba ült két lányával, a 14 éves Emesével és az 5 éves Zsófiával, hogy a 16 éves Zsuzsannáért menjenek. Olaszliszka felé fordulva a Kossuth utat választották. Az autóban még beszélték is, hogy ez a nemrég elkészült új út kevésbé veszélyes. Minden egy pillanat alatt zajlott le. A faluba érve az autó elsodort egy helybéli kislányt, aki az árokba esett. Szögi Lajos azonnal megállt, hogy segítsen, de az autóból kiszállni már nem tudott, mert a gyermek felnőtt korú bátyja felugrott a motorház tetejére és ököllel beverte a szélvédőt. Eközben egy másik rokon megpróbálta kinyitni az autó ajtaját. Majd egyre több rokon gyűlt össze, s kirángatták a tanárt az autóból. Emese a hátsó ülésről próbált segítséget kérni, kiabált, hogy ne bántsák az édesapját. Egy férfi betörte a hátsó szélvédőt is, és megfenyegette a lányt, ha nem marad csendben, őket is megverik és megerőszakolják. Az elsodort gyermek anyja eközben azt kiabálta, hogy „öljétek meg a magyart, mert meghalt a gyerek!” A legtöbb ütést és rúgást a kislány felnőtt korú bátyja adta le, a másik rokon férfi pedig a földön fekvő embert nekifutásból fejbe rúgta. Az elsodort kislány apja még a házba is befutott, ahonnan egy baltával tért vissza, hogy levágja a fejét. A környéken lakók a helyszínen öszszegyűltek, de csak egy férfi volt, aki megpróbált mindent megakadályozni.

A bántalmazás után Emese kiszállt a kocsiból, és odament akkor még életben lévő apjához.

– Már nagyon sok vér kijött a száján, és a felismerhetetlenségig össze volt verve az arca. Lila, kék és zöld volt. Kicsit megmozdítottam a fejét, megpróbáltam megnézni a pulzusát. Mondtam neki, hogy tartson ki, megpróbálok neki segíteni – mesélte Emese két héttel a tragédia után.

Zsófi húgát kézen fogta, és elkezdtek futni. Megállítottak egy autót. Az autót vezető asszony felvette a gyerekeket, mentőt hívott, és odaadta a telefonját Emesének, aki ezekkel a szavakkal hívta fel az anyukáját.

– Anyu, nagy baj van. Elütöttünk egy kislányt, és aput összeverték a cigányok. Egy középkorú nő vette védelmébe a kislányokat, és elvitte őket a házába. Nem sokkal később megérkezett a házhoz Zsuzsanna, a lányok nővére. Feltűnt a kapuban egy kislány, tőle tudta meg Emese a felfoghatatlant.

– Mondok neked valamit. Apukádat zsákban vitték el a mentők.

Szögi Lajost október 21-én helyezték végső nyugalomra Tiszavasváriban. Temetésén többezres gyászoló tömeg vett részt. Sem a család autóján, sem az elsodort kislányon nem találták nyomát gázolásnak. A lányt a sátoraljaújhelyi kórház sebészetére vitték megfigyelésre. Az osztályvezető főorvos elmondta, hogy a gyermek zúzódásos sérüléseket szenvedett, amelyek nyolc napon belül gyógyulnak.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség egy hónapja emelt vádat az olaszliszkai emberölés ügyében. Nyolc személyt, köztük egy nőt és két fiatalkorú férfit különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettével vádolnak. A bűncselekményre a büntető törvénykönyv 10-15 évig terjedő, vagy akár életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé. A vádlottak közül egyedül az elsőrendű vádlott ismerte be tettét, a többi hét tagadja a cselekmények elkövetését. Mi több, a kislány apja 2007 februárjában százmillió forint nem vagyoni kártérítésre és egymilliárd forint közérdekű célra fordítandó bírság kiszabására nyújtott be keresetet. Ügyvédje érvelése szerint „a bíróság és az ügyészség a ”meglincselte, meglincselték„ kifejezéseket használta”, amely „sértette védence személyiségi jogait, hátrányosan befolyásolta a gyanúsított, valamint a romák megítélését a közvélemény előtt”. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a „lincselés” szót köznapi jelentésének megfelelően alkalmazták nyilatkozataikban, másfelől az hivatalos iratokban nem szerepelt.

Számos roma politikus, jogvédő a keresettől való elhatárolódásra szólított fel, mivel „az nemcsak az olaszliszkai, hanem az egész ország romáinak és a cigányság megítélésének árt”. 2007 júliusában a felperes vissza is vonta a keresetet. A döntést nyilvánosan nem indokolták. Szöginé Megyeri Gabriella lapunknak elmondta, ha a keresetnek helyt adtak volna, biztos, hogy itt hagyta volna Magyarországot. A Demokrata megtudta, a tárgyalás időpontjáról és helyéről a napokban kapott értesítést a család. Február 25-én lesz, Miskolcon.

Másfél millió forint

Az adomány ünnepélyes átadásán Mészáros Imre beszédében elmondta, a tanár úr tragikus halála a gój motorosok számára egy diplomáciai jelentőségű eseménnyé vált. Minden évben emlékezni fognak az olaszliszkai eseményre, egészen addig, „amíg a roma vezetők el nem magyarázzák a romáknak, hogy a magyar törvényeket be kell tartani”. Mészáros megjegyezte, hogy ez az adomány egy csodálatos példa a magyar összefogásra, ugyanakkor sajnálatos, hogy „a megbékélés és a társadalmi összefogás csak egy bizonyos oldalon mutatkozik meg.” Itt arra utalt, hogy az eseményen csak két médium volt jelen: a Demokrata és a Lánchíd rádió.

Az átadás során a családtagok és a bőrruhás motorosok is a könnyekkel küszködtek. A fiatal özvegyasszonyt kézcsókkal köszöntötték, a nagymamát és a dédikét megpuszilták és átölelték. Szöginé Megyeri Gabriella köszönetnyilvánító beszédében elmondta, szeretnék a pénz egy részét három intézménynek felajánlani. A Tiszavasvári Kabay Általános Iskolának, a Váci Mihály Gimnáziumnak és a Bölcs Bagoly Szögi Lajos Természetvédelmi Oktatóközpontnak. Az egyesület vezetősége úgy döntött, tiszteletbeli gój motoros tagokká fogadja a családot. Evellei József átnyújtott a családtagoknak egy „Gój vagyok” feliratú pólót.

Id. Szögi Lajos (a motorosoknak Lajos bácsi, az unokáknak Papó) a család nevében beszélve felajánlotta a motorosoknak, ha bármikor arra járnak, térjenek be a családhoz megpihenni. Az adományozást követte az ünnepi ebéd, ahol a motorosok tiszteletbeli családtagként ültek az asztalnál. Idősebb Szögi Lajos elárulta, félti a magyarságot, félti az unokáit, hogy csak rabszolgák lesznek a saját hazájukban.

– A magyar csak azért fog kelleni, hogy dolgozzon, mint egy rabszolga – mondta keserűen.

A Kádár-rendszer is szóba került.

– Kádár rosszfiú volt, de ezt még ő sem engedte volna meg. Aki nem dolgozott, annak nem volt pénze. Mire fel adjuk nekik a rengeteg segélyt? – kérdezte keserűen.

Pórné Nagy Katalin Vámosújfaluban lakik, amely közvetlenül Olaszliszka mellett található. Náluk volt Zsuzsanna azon a szörnyűséges napon. Szögi Lajos úgy gondolta, tesz egy rövid kirándulást a lányokkal a Zemplénben, majd hazaviszi Zsuzsit is. Hozzájuk indult el a lányokkal, de már ide nem érkezik meg soha. Katalin fia, Ádám, Zsuzsának udvarol.

– Fiunk, Ádám a történtek után néhány hétre a családhoz költözött. Még középiskolás volt, onnan járt suliba is. Akkor ő volt az erős férfi a háznál. A fiatalok szerelme és a család barátsága azóta is töretlen. Legyen bármi a két fiatal kapcsolatából, egy biztos: Zsuzsit mindig lányomként fogom szeretni – mondta a Demokratának Katalin, aki feleleveníti a tragédia napját is.

– Aznap este mindössze két fiatalkorú, büntetlen előéletű srácot vettek őrizetbe. A fiaim látták, szinte büszkén feszítettek a rendőrautóban. Mindent jól megszerveztek. Fiatalkorú, büntetlen előéletű, másnap majd szabadon engedik, kap egy-két évet felfüggesztve… Szerencsétlenségükre túl nagy port vert fel az ügy. Sokáig halogatta a rendőrség a beígért sajtótájékoztatót, aztán mégiscsak vállalták a „különös kegyetlenség” minősítést, és előzetesbe kerültek. A vádiratból még így is kimaradt a „csoportosan elkövetett” minősítés, ami tovább súlyosbítaná a tettüket – hívta fel a figyelmünket a hibákra.

Katalin mesélt arról a roma származású nőről, aki először segített a lányokon. Az ő személye azért is érdekes, mert roma vezetők hangoztatták, ami Olaszliszkán történt, nem cigánykérdés, hiszen nemcsak az elkövetők cigány származásúak, hanem az az asszony is, aki elsőként segített az áldozat gyerekeinek. – Tettei azt mutatják, talán már megbánta, hogy segített. A cigányok nevében többször fordult az olaszliszkai képviselő-testülethez, hogy helyezzék el onnan az emlékművet, mert zavarja az ott lakók nyugalmát. A legutóbbi testületi ülésen én is részt vettem, fültanúja voltam az érveinek. A cigányok ügyvédnőnek szólítják, bár nincs jogi diplomája.

A lányok

Minden egy pumpával kezdődött huszonhat évvel ezelőtt. A tiszavasvári strand területén két nyári tábor volt egymás közelében. Egy úttörőtábor és egy környezetvédelmi tábor. Gabriella a matracát szerette volna felfújni, ehhez kért kölcsön egy pumpát Lajostól. Szögi Lajos 19 éves volt, rajongott a természet világáért. De szívébe a madarak és az erdők mellett az akkor 13 éves Gabriella is beférkőzött. Öt év múlva összeházasodtak.

– Mindig is azt gondoltam, nekem csak fiam születhet, ugyanis nekem öt bátyám van – mesélte a Demokratának Szöginé Megyeri Gabriella, aki megértésünket kérte, de egyetlen médiumnak sem szeretne nyilatkozni a család életéről, ám amikor a lányok születéséről kérdeztük, szívesen mesél tovább.

– Lajos meg volt róla győződve, hogy Zsuzsi lesz az első gyermekünk neve. A második terhességem alatt már biztos voltam abban, hogy fiunk lesz, pláne a harmadiknál. De az utolsó pillanatban mégis csak lányok lettek – idézte fel mosolyogva Gabriella. – Emesével alig értünk be a szülészetre, már el is ment a magzatvizem. Épp csak beöltözött a szülésznő a szülésre, a baba már ott is volt a kezében. Rögtön vitték Lajosnak Emesét. Ő csak csodálkozott ezen: „Ez lehetetlen, hiszen most vitték be pár perccel ezelőtt a feleségemet.” „Higgye el, apuka, ez a maga gyermeke, mert senki nincs a szülőszobán” – győzködte a nővér. Zsófi születésekor rábeszéltem Lalit, hogy legyen velem a szülésnél. Nagyon vágytam rá, hogy együtt szüljünk. Sajnos a köldökzsinór Zsófi nyakára tekeredett, és gyengülni kezdett a szívverése. Rögtön császármetszést hajtottak végre rajtam. Így ő látta meg először harmadik kislányát, én csak egy óra múlva foghattam meg. Kérdésünkre, hogy melyik lány hasonlít leginkább az apjára, Gabriella így válaszolt.

– Lelkileg, tulajdonságaiban és vonásaiban is Emese hasonlít rá a legjobban. Mindig is apás volt, állandóan az apja sarkában járkált, részt akart venni abban, amit az apja csinált. Sorsszerűnek érzem, hogy ebben a szörnyűségben is ő volt vele – mondta a fiatal özvegyasszony.

Emesére valóban nagy hatással van az édesapja. Biológusnak készül, apja természet iránti szeretete benne él tovább. Debrecenben vagy Budapesten szeretne tovább tanulni, bár a pesti élet nem vonzza annyira. Életét leginkább egy nagyváros melletti kisvárosban tudja elképzelni. Ebben Mészáros Imre csak megerősíti a fiatal lányt.

– Pesten biztos nem találsz olyan fiút, aki kilométereket gyalogolna, hogy hazakísérjen. Ugyanis Emese barátja, Dávid 50 kilométerre lakik Tiszavasváritól. Zsuzsanna merész álmokat sző. Politológia szakra megy, ő szeretne lenni az első női miniszterelnök. Már 17 évesen érzi, valami nincs rendben az országban. Változtatni szeretne. Édesanyja szerint „meg akarja váltani a világot.” Zsófiát hiába kérdeznénk a történtekről, nem mesél róla senkinek. Testvéreinek is azt mondja, „ne kérdezzetek, nem akarok róla beszélni.” Egyedül az óvodában mesélt a tragédiáról egy dajkának. Azóta már elsős, Evellei József térdén ülve önfeledten mesélt az osztályáról, ahová hat lány és húsz fiú jár. A fiúk nem mernek puszit adni a lányoknak, de Zsófi nem bánja, mert úgysincs olyan fiú, aki tetszene neki.

Ádám és Dávid egy percre sem engednék el a Szögi lányok kezét. Ebéd után kézen fogva mentek a lányokkal és a családdal a sírhoz, ahol a motorosok mécseseket gyújtottak és főhajtással tisztelegtek a tanár úr előtt. A domború síron két lábnyom éktelenkedett. Lajos bácsi leguggolt, hogy elsimítsa a földben a nyomokat. Mint amikor egy édesapa betakarja alvó gyermekét.

Lass Gábor