A Szovjetunióba elhurcoltaknak emléket állító domborművet avattak Pécsett

A Szovjetunióba elhurcoltaknak emléket állító domborművet avattak több mint száz ember részvételével ma délután Pécsett.

A vasútállomás szomszédságában felállított, Trischler Ferenc szobrászművész által tervezett, csaknem egy méter széles, bronzból készült emlékmű leleplezése előtt mondott beszédében Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár felidézte: csaknem 700 ezer magyar állampolgárt, köztük jórészt civileket hurcoltak el származási és osztályalapon a Szovjetunióba 1944-45-ben és az azt követő években.
    
A politikus hangsúlyozta, hogy a Gulág-Gupvi táborokban folyt „alulmúlhatatlan mélységű terror” célja a második világháború után újonnan formálódó közép-kelet-európai államok kommunista diktatúráinak „rémtettekkel történő karbantartása” volt.
    
Hoppál Péter emlékeztetett arra, hogy 300 ezer magyar vesztette életét a táborokban, a hazatérőket pedig a szovjet megszállás alatt működő titkosszolgálat hallgatásra kényszerítette. Az államtitkár egyúttal fontosnak nevezte, hogy az európai történetírás és az emlékezet a nemzeti szocialista rémtettekhez hasonlóan a kommunista terrort is „a helyén kezelje”.
    
A magyar kormány kiemelt feladatának tekinti, hogy az emlékezetpolitikában „megtegye azon lépéseket, amelyeket a huszonnegyedik órában még meg lehet tenni” – mondta az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára alakult emlékbizottság tevékenységére és a Gulág-emlékév eseményeire utalva.
    
Páva Zsolt (Fidesz-KDNP), Pécs polgármestere a két és fél méteres posztamensen nyugvó emlékműről azt mondta: a városban „sok évtizedes mulasztást pótolva” méltó helyszíne lett a Szovjetunióba hurcoltakra emlékezésnek.
    
Pécsett és Baranya megyében sokszorosan szenvedtek e kommunista bűntett miatt – mondta a városvezető, aki jelezte: „a minden magyar családot érintő szovjet megtorlásnak” a német nemzetiség kiemelt áldozata volt.
    
Kitért arra is, hogy a korszakot Pécsen nagyon sokan, civilek és történészek kutatják és próbálják meg értelmezni, feldolgozni.
    
Páva Zsolt szerint e kutatómunkának a jövőben tovább kell erősödnie, „mert (…) a múlttal szemben ez a kötelességünk”.
    
A Mártírok útja és a Kolozsvár utca kereszteződésénél található emlékmű helyszínére térve kiemelte: 1944-ben a szomszédos vasútállomásról deportálták a város zsidó lakosságát haláltáborokba és ugyanonnan indultak útnak a vagonok a Szovjetunió munkatáboraiba.
    
A résztvevők egyperces néma főhajtással emlékeztek az áldozatokra, majd megkoszorúzták az emlékművet.

MTI