A Szulejmán-titok nyomában
Több mint száz éven át hiába keresték Szulejmán szultán türbéjét, mígnem a Pécsi Tudományegyetem munkatársai dr. Pap Norbert irányításával a 2014–2015-ös kutatási évadban rá nem bukkantak. A hat éve tartó feltárás idén fejeződik be, a szakértők pedig már a kulturális-turisztikai központ kialakításának tervein dolgoznak.
2012-ben, az Orbán-kormány által meghirdetett keleti nyitással intenzív párbeszéd kezdődött hazánk és Törökország között. 2012 nyarán török delegáció látogatott Szigetvárra, majd év végén dr. Pap Norbert Kolovics Jánossal, Szigetvár akkori polgármesterével Ankarába utazott tárgyalni a Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökség elnökével arról, hogyan lehetne a türbét, Szulejmán szultán elveszett síremlékét feltárni, amelyet az elmúlt száz évben – egészen pontosan 113 éven át – oly sokan hiába kerestek.
Pap Norbert szakmai érvei és Hóvári János nagykövet diplomáciai rátermettsége meggyőzték a török felet, így a kutatások első évére a török kormány ötvenezer eurót adott.
– A türbét azért nem sikerült eddig megtalálni, mert nem megfelelő módszerrel keresték. A XVI. század közepétől a XVIII. század közepéig a környék klimatikus viszonyai, a vízrendszere, az úthálózat ugyanis jelentősen különbözött a maitól. Ankarában javasoltam, hogy készítsünk egy tájrekonstrukciót, térinformatikai modellezéssel. Ezen jól látszott, hogy a terület kiterjedtebb vízfelületekkel rendelkezett, mint most: mocsarak, vizes rétek, erdők borították. Ezzel bizonyítást nyert, hogy a „Török temető” környékén, ahol jelenleg a Magyar–Török Barátság parkja van, nem állhatott település, hiszen ártéri terület volt. A másik feltételezett helyszín a XVIII. században alapított turbéki kegytemplom, amely az ásatási helyszíntől mintegy egy kilométerre található. A néphit szerint a templom helyén temették el Szulejmán szívét és belső szerveit. A templom homlokzatára 1913-ban került fel egy emléktábla, amely török és magyar nyelven azt hirdeti, hogy Szulejmán ott hunyt el. Sokáig az volt a közvélekedés, hogy ez a templom épült rá Szulejmán türbéjére. A kutatócsoport térinformatikai modellezéssel igazolta, hogy ez a terület olyan mélyen feküdt, hogy onnan nem lehetett látni a szigetvári várat, másrészt ez is nagyon vizes rész volt, ráadásul a geofizikai mérések nem tárták fel épületek maradványait – magyarázza Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára.
Hat év krónikája
2013 őszén tehát a kutatócsoport tudományosan igazolta, hogy a türbe nem lehetett ott, ahol eddig keresték, továbbá meghatároztak egy nagyobb területet, ahol nagy valószínűséggel lennie kell. 2014-ben műszeres vizsgálatok segítségével Mekka felé tájolt épületek nyomaira bukkantak. 2015-ben Fodor Pál vezetésével az MTA BTK is beszállt a kutatásokba, és így év végére sikerült feltárni egy közel egy méter vastag falú épületet, az előcsarnokával együtt. Megtalálták azokat a faragványokat is, amelyek díszítették az építményt. A jellegzetességek alapján a kutatók megállapították, hogy a türbe maradványai kerültek elő.
A helyszínre érkező török szakértői csoport az épület díszítményei alapján megerősítette, hogy az épület valóban nem más, mint a régóta keresett sírkápolna. A türbe közepén a törökök szimbolikus koporsót helyeztek el, amely alatt az a két méter mély gödör helyezkedett el, amelyben a szultán teste az ostrom után 42 napig nyugodott. A kutatócsoport megtalálta a koporsót tartó emelvény nyomait is.
Herceg Esterházy Pál 1664-es beszámolójából kiderül, hogy az erődítménnyel körbevett türbe mellé további épületeket emeltek. Esterházy Pál rajza akkor készült, amikor Zrínyi Miklós katonái a téli hadjárat során felégették a Turbék nevű helységet. Bár a rajz stilizált, és nem pontos méréseken alapul, a kutatók másfél évszázada ebből indultak ki, és a jelen feltárás is erre támaszkodott. A kutatások előrehaladtával a magyar állam egyre több forrást biztosított a célra, 2015-ben 63 millió forintot. 2015 végén újabb geofizikai felmérést végeztek, ekkor megtalálták a türbe melletti dzsámi falait is. Ezt 2016-ban sikerült teljesen kiásni, és ekkor bukkantak a mellette lévő derviskolostor néhány cellájára is.
A derviskolostor feltárása három évig tartott, 2017-ben a nyugati szárnyát, idén pedig a déli szárnyát ásták ki. Az ásatási helyszín 2016-ban állami védettséget kapott, 2017-ben pedig kormányhatározat döntött arról, hogy a területet állami kézbe kell venni. Egy objektum azonban még 2019 elején is hiányzott. Esterházy Pál rajzán látható egy hosszúkás épület, amelyet katonai barakknak nevezett el. Ezt a kutatás kezdete óta hiába keresték, idén azonban sikerült beleásni. Kiderült, ez egy cölöpépület, a talajradar ezért nem észlelte, így csak a klasszikus régészeti módszerrel lehetett feltárni. A kutatócsoport hatéves munka után idén jutott el oda, hogy az Esterházy Pál rajzán lévő összes épületet megtalálták. A kutatás a végéhez közeledik, idén be is fejeződik. Hátravan még a kaszárnya épületének teljes feltárása, az erődítmény több pontjának megvizsgálása és a zarándokközponthoz tartozó civil település azonosítása is.
A zarándokváros
Szulejmán 1566. szeptember 7-én éjjel, a sátrában halt meg. Ezen a helyen egy üregbe helyezték a testét, és 1575 körül itt építették fel a türbét, a dzsámit és a derviskolostort. Mivel Zrínyi Miklós fia, Zrínyi György gyakran portyázott erre, ezért a törökök őrséget állítottak fel. Miután török katonákat telepítettek le a családjaikkal együtt, elkezdődött a település fejlődése. 1579-ben már ötven háztartást írtak össze. Fürdő, iskola és egy másik mecset is épült, a XVII. század végén már száz katona állomásozott itt. A település neve a XVII. században lett Turbék. Mai szóhasználattal élve, fellendült a turizmus, ugyanis az Oszmán Birodalom válságos korszakát élte, Szulejmán egyre inkább példaképpé vált, zarándokok ezrei keresték fel a türbét.
Turbékon a keresztények már a XVII. század elején megjelentek. Katolikus papjuk is volt, a század végén pedig már elképzelhető, hogy többséget is képezhettek a városkában. 1683-ban, Bécs ostroma előtt Kara Musztafa nagyvezír Turbékra zarándokolt, hogy imádkozzon Bécs sikeres bevételéért. A hadjárat nem járt sikerrel, az oszmán sereget szétverték, és megindultak a felszabadító háborúk. 1686-ban felszabadult Pécs, de Szigetvár és Turbék még egy ideig tartotta magát. 1688-ban a keresztény csapatok blokád alá vették Szigetvárt. A törökök az éhezés és a hideg miatt feladták Szigetvárt, Turbékról pedig már korábban kivonulnak.
Pap Norbert elmondta, a türbét és a dzsámit jezsuita szerzetesek Szűz Máriának szentelték fel, ahogy fogalmazott, egyfajta szakrális visszafoglalás történt. A császári katonaság néhány évvel később aztán teljesen széthordta az épületeket, mert szüksége volt a téglákra. A díszes faragványokat, a türbe ólomtetejét pedig eladták, amelyről egy 1693-as jegyzőkönyv is tanúskodik.
– Amit a forrásokból biztosan lehet tudni, hogy 1692-ben már csak egy fal állt az épületek helyén. Amikor száz évvel később Csokonai Vitéz Mihály ott jár, már említést sem tesz a türbéről vagy a mecsetről, amelyek az emlékezet homályába vesztek – jegyezte meg a kutatásvezető.
A Szulejmán-titok
Az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy mi történt a szultán holttestével, mit őriztek a török a türbében? Szokollu Mehmed pasa nagyvezír úgy döntött, eltitkolják a szultán halálát, hiszen nem akarták kockáztatni, hogy a török hadsereg fegyelme megbomoljon. Egy szemtanú – bár nincs pontos leírás erről – azt jegyezte fel, hogy Szulejmán halála után „felkészítik a testét, és kezelik”. A hagyomány szerint kiszedték a belső szerveit egyes szövetrészekkel együtt, és a testet negyvenkét napra elásták egy ládában. Majd Belgrádba vitték, ahol felravatalozták, itt jelen volt már az új szultán, Szulejmán fia is. Ezután a testet Isztambulba szállították tovább, ahol újra felravatalozták, majd eltemették.
– Történészek vitatkoznak arról, mit jelent a „felkészíteni és kezelni” forrásrészlet. A törökök szerint kivették Szulejmán belső szerveit, a nyugati történészek egy része ezt vitatja. Mindenesetre egy fontos adalék és érdekesség, hogy a törökök azt a helyet, ahol a türbe állt, nem úgy emlegették, hogy ott Szulejmán szívét őrizték, hanem azon helyként, ahol a szultán hősi halált halt – tette hozzá Pap Norbert.
A kutatás kezdete óta óriási a nemzetközi érdeklődés. Eddig összesen 14 televíziós társaság forgatott dokumentumfilmet, mint például a Travel Channel, a BBC vagy a ZDF, az eredményekről írt a Washington Post, a The New York Times, de még a Le Figaro is címlapon számolt be. Természetesen a török média foglalkozik a témával a legtöbbet, hat éven át mindig vezető hírként számoltak be a munkálatokról. A kutatócsoport most egy kulturális-turisztikai központ létesítésén dolgozik.
– Számunkra is meglepő módon a törökök nem vetették fel, hogy kultuszhelyet alakítanának ki ott. A magyar állami szándékról pedig a 2017-es kormányhatározat szövege tanúskodik: egy kulturális-turisztikai központ létesítése a cél. Másokkal együtt egy régészeti park tervezésén dolgozunk, múzeummal és látogatóközponttal egybekötve. Az alapfalak, amiket találtunk, nem alkalmasak arra, hogy bármit is ráépítsünk, így számunkra a romok megőrzése az elsődleges feladat. A látogatóközpontban pedig majd 3D-s technológia segítségével fogjuk bemutatni, hogyan is nézett ki az egykor erőddel védett, türbéből, dzsámiból és derviskolostorból álló épületegyüttes – mondta Pap Norbert.
Az ország egyik legszegényebb és legelmaradottabb térségében hamarosan létrejön tehát egy európai jellegű és nemzetközi jelentőségű kulturális-turisztikai központ, amelyre méltán lehetünk büszkék.
