A tét a polgári Magyarország

Csak akkor lehet a jövőben elmélyíteni az uniós együttműködést, ha azt az állampolgárok is támogatják. Amennyiben nem lehet a lényegi kérdésekről őszinte párbeszédet folytatni, például a migráció kérdésében, akkor a választók előbb-utóbb büntetni fognak. A kormány nemzeti konzultációjának épp az a célja, hogy asztalra tegye a vitás kérdéseket Brüsszellel – mondta a Demokratának Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára.

– A kormányzat újra nemzeti konzultációt indított. Miért van erre szükség?

– Évek óta bevett gyakorlat, hogy a kormány ilyen formában kéri ki az állampolgárok véleményét. A mostani konzultációt az indokolja, hogy több fajsúlyos kérdésben komoly vitánk van Brüsszellel. Azt reméljük, hogy most is sokan vesznek majd részt a konzultációban, és a magyarok megerősítik a kormány álláspontját. Ha ez így lesz, akkor könnyebben tudunk majd helytállni a nemzetközi vitákban.

– Bár már múlt héten elkezdődött az ívek postázása, vannak olyanok, akik még nem kapták meg a levelet. Milyen kérdések szerepelnek a konzultá­cióban?

– Kezdjük talán az energiaárakkal. Van egy uniós javaslat, amely kivenné az ármeghatározás jogát a tagállamok kezéből. Sajnos az a tapasztalat, hogy a szabad verseny ezen a területen nem árcsökkenést, hanem a cégek háttéralkui miatt áremeléseket hozna. Ezért a brüsszeli kezdeményezés gyakorlatilag semmissé tenné a rezsicsökkentést, amely az elmúlt évek egyik legfontosabb eredménye. Mi mindenképp hazai kézben szeretnénk tartani az árszabályozást, mint ahogy ragaszkodunk az adó- és foglalkoztatáspolitika hazai kézben tartásához is. Ez utóbbi témák is szerepelnek a kérdőíven. A konfliktusok lényege talán úgy foglalható össze a legjobban, hogy van-e joga Brüsszelnek jogköröket elvonni tőlünk az állampolgárok beleegyezése nélkül. Szerintünk egyáltalán nincs.

– A bevándorlás témája is helyet kapott a konzultációban. Miért van erre szükség, ha egyszer volt egy népszavazás ősszel?

– Azért, mert továbbra is óriási a migrációs nyomás Európán. Törökország döntéseitől függően a nyári hónapokban újra bevándorlók milliói indulhatnak útnak. Erre a helyzetre fel kell készülnünk. Ennek egyik módja a jogi határzár megerősítése, amely téma szintén szerepel a kérdőíven. El kell érnünk, hogy az illegális bevándorlók mindaddig ne mozoghassanak szabadon Európában, amíg nem születik döntés a menekültügyi kérelmükről. Eddig rengeteg migráns használta ki a kiskapukat, nem várták meg a döntést, eltűntek „valahol Európában”. Mivel ez óriási biztonsági kockázatot jelent, így lépni kellett. Ezért erősítette meg a kormány a jogi határzárat. Az intézkedést már az első naptól kezdve keményen támadták a nemzetközi színtéren. Akcióba lendültek a külföldről pénzelt aktivisták, mint ahogy az Európai Parlament baloldali csoportjai is. Ilyen körülmények között egyáltalán nem mindegy, hogy a kormány maga mögött tudja-e több százezer magyar ember támogatását. Ami a népszavazást illeti, az őszi referendumon a válaszoló magyarok 98 százaléka nemet mondott a kvótára. Ez elég masszív elutasítás. Az Európai Bizottság ennek ellenére nem vonta vissza a javaslatot. Arra számítok, hogy ha fokozódik a migrációs nyomás, egy nem várt pillanatban újra megpróbálják majd keresztülverni. Úgyhogy itt is résen kell lennünk.

– A strasbourgi emberi jogi bíróság több döntést is hozott az utóbbi időben Magyarországgal szemben: múlt hétfőn megtiltotta kilenc személy tranzitzónákba szállítását, míg korábban két bangladesi migránsnak kártérítést ítélt meg. Az már tudható, hogy utóbbi ügyben megtámadták a határozatot. Várhatóak-e további lépések?

– A strasbourgi bíróság döntései ügyében a legenyhébb szó, ami eszünkbe jut, az a „botrány”. Önmagában is abszurd, hogy Magyarországot úgy marasztalják el, hogy szinte mi vagyunk az egyetlen ország, amelyik a határok védelmével maradéktalanul eleget tesz kötelezettségeinek. Most már a gyakorlatban is látjuk, milyen következményekkel jár az embercsempészek, a felelőtlen bürokraták és a magukat jogvédőnek nevező aktivisták együttműködése. Az pedig végképp botrányos, hogy a pert a Soros-hálózat által támogatott jogvédők vitték végig, és a végén még több millió forintot is nyertek az egészen perköltség címén. A migránsbiznisz akár 40-50 milliárdos bevételt jelenthetne nekik, ha hasonló pereket indítanának minden esetben. Ezt meg kell akadályozni.

– Felmerülhet-e a strasbourgi bíróság joghatóságának megtagadása?

– Fel kell mérni, hogyan lehet meggátolni a hasonló eseteket. Nem szabad hagynunk, hogy stratégiai fontosságú jogköröket vegyenek ki a nemzetállamok kezéből. Jól látjuk, hova vezet ez. Csak hogy egy másik hajmeresztő példát mondjak, ugyanez a strasbourgi bíróság ítélt 11 millió forintot Anders Behring Breivik norvég tömeggyilkos javára, mondván, nem biztosítottak neki megfelelő körülményeket a börtönben.

– Március 28-án lépett életbe a megerősített jogi határzár. Vannak-e már eredményei?

– Az első napok tapasztalatai kedvezőek. Már csak azért is, mert a fizikai és jogi határzárnak komoly terelőhatása van. Valószínűleg híre ment az embercsempészek között, hogy Magyarország felé nem érdemes jönni. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a migrációs nyomás a következő hónapokban fokozódhat. Azt kell elérnünk, hogy a határok megerősített védelme ne magyar sajátosság legyen, hanem minden uniós ország tekintse magára nézve kötelezőnek.

– Ha már az imént a Soros-hálózathoz kötődő jogvédőket említette: mikorra várható a külföldről támogatott civil szervezetek átláthatóságáról szóló jogszabály?

– Tudomásom szerint a Fidesz–KDNP képviselőcsoportja fogja benyújtani az előterjesztést. A javaslatot előkészítő szakemberek a legjobb nyugati gyakorlatokat is figyelembe veszik. Az Egyesült Államokban például a 30-as évek óta kötelező az úgynevezett ügynökszervezetek regisztrációja. Bizonyos időközönként beszámolót is kell készíteniük. Amerikában mindenki jól tudja, hogy ez a szabályozás nem a civil szervezetekről szól, hanem a külföldi befolyásszerzési kísérletek elleni védekezésről. Ha ott több évtizede bevált ez a gyakorlat, akkor szerintem nálunk is működni fog.

– Múlt héten rendezték Máltán az Európai Néppárt kongresszusát, amelyen ön is részt vett. Milyen tapasztalatai voltak?

– A leglátványosabb jelenség talán az, hogy a néppárti politikai közösség is nehezen tudja megemészteni a Brexitet. Ha valaki azt mondta volna a legutóbbi néppárti kongresszuson, hogy a britek kilépnek majd az EU-ból, kinevetik, talán borogatást is tesznek a fejére. Ehhez képest a Brexit ma már tény. A britek döntését tiszteletben kell tartani, és a választói döntés minősítgetése helyett a mélységi okokat kell feltárni. Sokszor hallani az uniós színtéren, hogy több Európára van szükség. Azonban ez nem jelenthet biankó csekket a brüsszeli vezetők számára. Csak akkor lehet a jövőben elmélyíteni az uniós együttműködést, ha azt az állampolgárok is támogatják. Azokon a területeken, ahol ők is szeretnék. Amennyiben nem lehet a lényegi kérdésekről őszinte párbeszédet folytatni, például a migráció kérdésében, akkor a választók előbb-utóbb büntetni fognak. A kormány nemzeti konzultációjának épp az a célja, hogy asztalra tegye a vitás kérdéseket Brüsszellel. Sokkal jobb a vitákat idejében lefolytatni az egyes részkérdésekben, mintsem hogy a polgárok az egész uniós együttműködést kérdőjelezzék meg. Sokszor elmondjuk, de talán nem elégszer, hogy mi egy erős Európát szeretnénk. De Európa csak akkor lehet erős, ha képes a hibáit korrigálni és ha képes megvédeni közösségeit, kultúráját. Azzal, hogy szóvá tesszük az elhibázott döntéseket, például a bevándorlási kvótát, éppen azt bizonyítjuk, hogy érdekel minket Európa sorsa.

– Mit gondol, az ellenzéki pártok is beszállnak majd a konzultációról szóló vitába?

– Egyelőre azt látom, hogy mindenre csípőből tüzelnek, ami a kormánytól vagy a Fidesztől érkezik. Mondhatnám, az ellenzéknek ez a dolga, de azt nem nagyon látom, hogy ők ehelyett mit javasolnának. Nagyon keveset tudunk arról, hogy mit terveznének kormányra kerülve, amit viszont tudunk, az ijesztő. A baloldalnak megint az adóemelésen jár az esze, miközben támadja a családtámogatási rendszert és az otthonteremtési programot. Botka László ebből a szempontból is éppen olyan, mint bármelyik korábbi szocialista vezető. A Jobbik pedig, úgy látom, teljesen feladta az elveit, nincs egyetlen akciójuk sem, amit ne az új oli­garcha-gazdájuk megrendelésére teljesítenének. Vona Gáboréknál nincsenek már nemzeti célok, csak a bosszúvágy és a sóvárgás a hatalomért. Azt hiszem, már a Jobbik tagsága is nagyon nehezen tudja követni, mit és miért csinál a párt vezetése. Egy biztos, nagyon kemény választási évre számíthatunk. Nem kizárt, hogy ez lesz a legdurvább választási kampány a rendszerváltás óta.

– Ezt miből gondolja?

– Az ellenfeleink brutalitással és hazugságokkal próbálják majd elfedni a gondolat hiányát és a saját megosztottságukat. Ezt a mi táborunknak is komolyan kell vennie. Az ország erősödik, ám 2002 óta tudjuk, hogy ez önmagában nem garancia a választási győzelemre. Újra fel kell vennünk a sisakot, mert a tét 2018-ban sem lesz kisebb, mint a polgári Magyarország.

Bándy Péter