Valami ilyesmi történt január 11-én a Tilos Rádió előtti tüntetésen, amikor néhányan elégettek egy izraeli zászlót. A baloldali média és politikum felháborodott, a jól ismert szövegpaneleket felvonultatva antiszemitizmusról kiabált, a jobboldal elhatárolódott, az izraeli nagykövetség tiltakozott, a Tilos Rádióval kapcsolatos közbeszéd pedig szépen átfókuszált erre a kétségtelenül ízléstelen, ám jelentőségét, politikai súlyát tekintve banális esetre, ahelyett hogy a közéletben érdemi vita alakulna ki arról, vajon megengedhető-e, hogy a Tilos Rádió folyamatosan mérgezze a lelkeket. Mert ez az adó folyamatosan ezt teszi. Barangó részeg beszólása nem rendkívüli, addig ismeretlen jelenség volt, hanem a módszeres, tervszerű lélekrombolás harsány megnyilatkozása. A Tilos Rádió vezérkara azóta is farizeus módon, látványosan meakulpázik, és azt hangoztatja, hogy az adó a tolerancia szócsöve.

Ez pedig nem igaz. A tolerancia ugyanis azt jelenti, hogy az ember hajlandó eltűrni olyan jelenségeket, amelyeket egyébként szívből utál. A Tilos Rádió azonban nem erre ösztönzi hallgatóit, hanem a valódi értékekkel egyenrangúnak hazudik különböző perverziókat, devianciákat. A Tilos Rádió folyamatosan természetes dolognak hirdeti a homoszexualitást, a drogfogyasztást, a feminizmust, holott ezek természetellenes dolgok. Ebből a bomlasztó, destruktív szemléletből logikusan következett mindaz, ami karácsonykor és az azt megelőző hetekben egyre durvuló hangnemben elhangzott.

A Tilos Rádió tehát provokált. Provokálta a normális, emberléptékű, természetes életvitelű polgárok millióit. A felháborodás következménye lett a január 11-i tüntetés, amit a Rákosmenti Polgári Körök szerveztek. Egyes híradásokkal szemben a Jobbik Magyarországért Mozgalom csak politikai és erkölcsi egyetértéséről biztosította a szervezőket, a rendezői feladatok ellátásában nem vett részt, amint azt Novák Előd, az Ifjú Magyarok Egyesületének vezetője, a Jobbik karácsonyi keresztállítási akciójának szervezője is megerősítette a Demokratának.

A Tilos Rádió vezetői a tüntetéssel kapcsolatban azt mondták, nyilvánvalóan nem értenek egyet a rendezvény mondandójával, de „barikádra mennének” azért, hogy a polgári körök tüntethessenek. Mint kiderült, ez is farizeus, szemforgató kijelentés volt, a rádió kuratóriumának egyik tagja, Paizs Miklós ugyanis egy provokatív transzparenssel járkált a paprikás hangulatú tömegben. A költőként is funkcionáló Paizs Miklós valószínűleg mérhetetlen nagy egóval rendelkezik, ugyanis egy saját opuszából vett idézetet sikerített rá a táblára: „Nem az igazság: csak a hús irgalmatlan tömege.” A poéta szerencséje, hogy a polgárok rá sem hederítettek. Bizonyára csalódás volt számára, hogy nem pofozta föl egy vérmesebb tüntető, noha az Index.hu-nak adott nyilatkozatában Paizs különböző bibliai szereplőkhöz hasonlította magát, és egymás megértését hirdető missziónak minősítette aljas húzását. Ez megerősíti azon vélekedésünket, hogy a belvárosi poéta egója az egekben szárnyal.

Fontos leszögezni, hogy a demonstráció hivatalos része után mintegy húsz perccel került sor az izraeli zászló elégetésére. Megállapíthatjuk, hogy a rendezők hibáztak, amikor annak ellenére elhagyták a helyszínt, hogy a tömeg még nem oszlott föl. A történtek körül azonban egyre szaporodnak a kérdőjelek.

Műbalhé

Kérdés például, miért is kerekedett ekkora patália az ügyből. Mert ízléstelen, zavaró dolog ugyan elégetni egy zászlót, de ebben az országban az elmúlt tizennégy évben elég sok jelképet meggyaláztak már, mégsem tört ki soha ekkora botrány. Igaz, eddig csak magyar és keresztény szimbólumokat ért hasonló atrocitás…

Izrael zászlaja nem a zsidóság egyetemes jelképe, hanem egy Theodor Herzl cionizmusának eszmeiségén alapuló ország, egy állam, vagyis egy politikai alakulat szimbóluma. Politikai jelkép, amelyet meglehetős rendszerességgel égetnek el Montrealban, Londonban vagy New Yorkban olyan ortodox zsidók, akik szemben állnak a cionizmussal és az ázsiai országgal, amint erről a Magyar Jelen című hetilap január 16-i száma konkrét esetek felsorolásával beszámolt. Az izraeli zászló elégetése tehát nem feltétlenül antiszemitizmus, hanem a cionizmus-ellenesség kifejezése. Meglehet, ízléstelen, közönséges és durva kifejezése.

Azok, akik a Tilos Rádió előtt elégették az izraeli zászlót, nyilvánvalóan a cionizmus szócsövének, képviselőjének tartják az adót. Hogy igazuk van vagy sem, az más lapra tartozik. Ez is egy vélemény, amelynek kifejezéséhez kétségtelenül joguk van azoknak, akik ezen az állásponton vannak. És a Tilos Rádió vezetőinek, ha nem akarják meghazudtolni saját kijelentésüket, a barikádokra kell menni azért, hogy bárki elégethessen az adó előtt egy izraeli zászlót, függetlenül attól, hogy mi a véleményünk erről a cselekedetről.

A szervező Rákosmenti Polgári Körök, valamint az eset kapcsán ismét az antiszemitákkal való összekacsintással vádolt Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elég egyértelműen elhatárolta magát a zászlóégetéstől. A polgári körök értékrendjébe nem tartozik bele az ilyesfajta véleménynyilvánítás, ezért elítélendő, hogy a radikálisabb jobboldali csoportok rendre ezeken a rendezvényeken igyekeznek megmutatni magukat. Lapunk arról érdeklődött Pesti Imrétől, a Rákosmenti Polgári Körök Egyesülése vezetőjétől, vajon mit lehet tenni, hogy a jövőben el lehessen kerülni az ilyen eseteket. Pesti Imre úgy vélte, a provokációk elkerülhetetlenek. Felmerült, hogy a radikális jobboldali csoportok vezetőit felszólítják, szervezzenek saját rendezvényeket, a polgári körök összejövetelei ugyanis más értékrendet képviselnek.

A zászlóégetés kapcsán többen fölvetették azt is, hogy kerül a csizma az asztalra, azaz milyen szerepe van egy magyar belpolitikai ügyben Izrael zászlajának. A kérdés jogos, amint jogos volt tavaly februárban is, amikor a Vér és Becsület Kulturális Egyesület megemlékezését megzavaró szélsőséges, hangoskodó csoport egyik tagja izraeli zászlót lengetve tiltakozott a rendezvény ellen.

Összességében a botrány jórészt műbalhé, hiszen egy zászló elégetése össze sem hasonlítható azzal, ha egy rádiós műsorvezető emberek millióinak meggyilkolása iránti vágyának ad hangot. Ám az valóban érdekes kérdés, hogy miként került oda a Tilos Rádióhoz az izraeli zászló?

Provokáció

A tudósításokban megjelent fotókon, felvételeken két ember látszik, amint égetik a zászlót. B. Miklóst és M. Giorgio Richardot a rendőrség két nappal a tüntetés után őrizetbe vette, majd újabb két nap múlva szabadon engedték őket. Mint kiderült, közösség elleni izgatás gyanúja merült fel, ezért nyomoznak ellenük. Az bebizonyosodott, hogy a két férfi égette el Izrael jelképét.

Ám a Magyar Nemzet napilap hétvégi számából kiderült, a zászlót egy harmadik személy vitte a helyszínre. Az ismeretlen férfi átadta a zászlót az említett két személynek, majd sietve távozott. Hogy ki volt ez a harmadik személy, az egyelőre rejtély. Feltételezések azonban már vannak… s nem is akármilyenek…

Sokan a két zászlóégetőben is ellenoldalról küldött provokátort gyanítanak, ám a róluk megszerzett információink szerint ők valóban forrófejű, radikális jobboldaliak, akik a Tilos Rádiót a cionizmussal azonosították és gondolkodás nélkül belementek a vudu-szertartásba.

B. Miklós rendszeres résztvevője különböző radikális csoportok rendezvényeinek. ő volt az, aki meggyújtott egy Tilos Rádió-pólót. A férfi a Demokratának elmondta, hogy nem tudja, ki volt az a személy, aki elővette és átadta nekik a zászlót. Utólag úgy véli, tudatos provokáció történt. A rendőrségi eljárásról B. Miklós azt mondta, izgatással gyanúsítják őt és társát, ám ez a vád valószínűleg nem fog megállni.

M. Giorgio Richardot lapunknak nem sikerült elérni, telefonja nem kapcsolható. Ám B. Miklós a fiatalemberről elmondta, a Lelkiismeret 88 Csoport szimpatizánsa, akárcsak ő maga.

M. Giorgio Richard információink szerint 1993 óta él Magyarországon, érdeklődött a MIÉP iránt, de a párttal való kapcsolata rövid életű volt. Ugyanakkor Pál Márton, aki szintén jelen volt a tüntetésen, lapunknak azt mondta, M. Giorgio Richard úgy ment be a Tilos Rádiónak otthont adó Kultiplex nevű épületbe, hogy a sorfalat álló rendőrök egyetlen szóval sem kérdezték meg, hová tart. Ez legalábbis furcsa, ám a Demokratának az olasz származású fiatalember több ismerőse határozottan kijelentette, M. Giorgio Richard meggyőződéses, fanatikus radikális, így nem is lepődtek meg, amikor feltűnt a híradásokban, amint égeti a zászlót. A fiatalember egy volt évfolyamtársa is megerősítette ezt.

Az tehát egyértelműnek látszik, hogy a két férfi nem a provokáció szándékával, hanem fanatikus meggyőződésből követte el ízléstelen tettét. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a zászlóégetés súlyosan ártott a nemzeti oldalnak, mert újabb muníciót szolgáltatott a baloldalnak. A történet kulcsszereplője tehát a Dávid-csillagos zászlót elővevő titokzatos személy. Iránta is érdeklődést tanúsít a rendőrség, igaz, nem olyan fokú érdeklődést, mint a másik két férfi iránt. (Az ő előállításukhoz tanúk sokaságát hívták be a rendőrségre, s M. Giorgio Richard lakásán házkutatást is tartottak, lefoglaltak többek között néhány Wass Albert-könyvet.) A Magyar Nemzetben megjelent fotókra hivatkozva a Budapesti Rendőr-főkapitányság a www.orfk.hu honlapon olvasható közlemény szerint „kéri a képen látható személyt, hogy jelentkezzen a BRFK Vizsgálati Főosztályán”, illetve várják azok jelentkezését is, akik ismerik az illetőt vagy tudják, hol tartózkodik.

Remélhetőleg előbb-utóbb előkerül a rejtélyes zászlótulajdonos, és kiderül, ki ő, miért vitt magával izraeli lobogót, miért nyomta azt a két zászlóégető kezébe, és miért távozott oly sietősen a helyszínről.

Az eddigi ismeretek alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy provokáció történt. És itt meg kell említenünk egy másfajta provokációt. Ez pedig nem más, mint a baloldali, liberális média több mint évtizedes magatartása, amely egyesekből olyan indulatokat vált ki, hogy akár ilyen ízléstelen, botrányos módon is hangot adnak ellenérzésüknek.

A baloldali, liberális média – amelynek része a devianciát népszerűsítő Tilos Rádió is – mindent elkövet, hogy lángra lobbantsa a nálunk csak parázsló antiszemitizmust. Tizennégy éve mást sem hallunk, csak azt, hogy a jobboldal kirekesztő, szélsőséges, antiszemita, s tizennégy éve minden jelenség és mindenki csak és kizárólag aszerint bíráltatik el, hogy milyen a viszonya a zsidósághoz. Márpedig amit tukmálnak, attól az ember előbb-utóbb megundorodik. Ezért fordulhat elő, hogy egyes radikálisok a cionizmussal azonosítják a balliberális médiumokat.

Mint a zászlóégetők példája mutatja, vannak, akik felülnek ennek a provokációnak, és radikális módon azt mondják, elég! Korábbi lapszámunkban azt írtuk, ami Magyarországon ebben az ügyben folyik, az játék a tűzzel. Egy izraeli zászló, ha némi „rásegítéssel” is, már megégett.

Hogy kik állhatnak az események hátterében, arra akkor találhatjuk meg a választ, ha feltesszük a legfontosabb kérdést, kinek hozott politikai hasznot ez a rosszul szervezett tüntetés, amely után már nem a Tilos Rádió és a hasonló médiumok provokációiról szól a közéleti vita, hanem arról, hogy a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség szélsőséges folyamatokat generál?

A hírek most már arról szólnak, hogy ismeretlen telefonálók megfenyegetik Gusztos Péter SZDSZ-es országgyűlési képviselőt és Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezetőt, és a téma már megint az örök sláger, az antiszemitizmus. Amit bármikor elő lehet rántani fegyverként a nemzeti oldal ellen. Kinek használt, hogy a Tilos Rádió a lovagias ellenfél pózában tetszelegve szolidaritását fejezhette ki a tüntetés szervezőivel? Kinek használt így, ilyen formában ez a félresikerült rendezvény? Kinek jó, hogy a jobboldal antiszemitizmusáról, rasszizmusáról zeng a magyarországi sajtó, miközben ennél a petárdadurrogásnál ezerszer fontosabb dolgok történnek? Kinek jó, hogy a lángoló izraeli zászlóról szólnak a híradások a folyamatos politikai leszámolások és a küszöbön álló drámai pénzügyi megszorítások elemzése helyett?

Nem lehetséges, hogy a háttérben felsejlő Ron Werber-i forgatókönyv szerint – kinek dühét, kinek naivitását, kinek amatörizmusát használva ki – ismét jégre vitték a jobboldalt? Ezt a tüntetést ugyanis ebben a jámbor formájában mondjuk a Szent István-bazilikánál kellett volna megtartani. A Tilos Rádióhoz akkor lett volna szabad elhozni a tüntető tömeget, ha a szervezők élére állva a menetnek maguk lépnek fel – hogyan? mi módon? – a közerkölcsöt és nemzeti büszkeséget sértő rádió ellen. És akkor nem lett volna esélyük a provokátoroknak. Ezt a hibát még egyszer nem szabad elkövetni.