A tiltás itt önvédelem

Elég volt! Ezt üzeni a miniszterelnök évértékelő beszédének azon passzusa, amelyik a hazai droghelyzettel foglalkozik. A kormányfő úgy érezte, meg kell szólalnia a kérdésben. Az olcsó szintetikus szerek, kotyvalékok járványszerű terjedése nyomán a kisebb településekről folyamatosan érkeznek a panaszok és jelzések, amelyek fokozottabb rendőri jelenlétet, hathatósabb hatósági fellépést kérnek.

Ahhoz, hogy tudjuk mi történik, nem kell feltétlenül valamelyik Heves, Nógrád, Borsod, vagy éppen Baranya vármegyei apró faluba látogatnunk, elég, ha emlékszünk arra, miként festett a budapesti Hős utca és környéke korábban, illetve mi zajlik ma a főváros VIII. kerületében. Az utóbbiban Pikó András és a liberális önkormányzati többség visszájára fordította azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a korábbi, fideszes vezetés tett a „drogkultúra” felszámolására, jelentősen javítva ezzel a hírhedt Józsefváros közbiztonságát.

Mára már élhetetlenek és veszélyesek is a kábszeresek miatt a kerület közparkjai, mondja egy helyi, kormánypárti képviselő. Karácsony Gergely Budapestje is önálló drogstratégiát alkotott, félresöpörve tavaly év végén a Fidesz Otthon Budapesten című koncepcióját. A Karácsony-féle terv fókuszában nem a tiltás, illetve a megelőzés, hanem a szerfogyasztás humánus kontrollja, a megértő hatáskezelés, a tűcsere, a társadalmi tolerancia áll. Fogadjuk el a drogvilág rabjait és szokásait, szól a liberális felszólítás, ami e tekintetben sem felejt el hivatkozni az igencsak laza uniós normákra.

A pénzről és a drog egyént, közösséget, családot leépítő következményeiről ezen a térfélen senki sem beszél. Vagy ha igen, akkor úgy, ahogy Konrád György író tette, aki azon a címen követelte a kábítószerek legálissá tételét, hogy „nehéz idők jönnek, kell valami bódulat a népnek”. A balliberális oldal híres, a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) által is támogatott tézise az, hogy a drogfogyasztás személyes választás kérdése, értsük úgy: alapjoga mindenkinek.

Újfajta uzsora

Nincs jó drog. Mindegyik használatának ugyanaz a végállomása, a tudatmódosítás. Pontosabban a tudtarablás, ahogy Horváth László, a kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos mondja. A Magyar Demokrata már idejekorán írt, méghozzá részletesen azoknak a dizájnerdrogoknak a tulajdonságairól, amelyek 2010 táján jelentek meg a hazai piacon. Áruk ma is egy liter boré, hatásuk pedig kiszámíthatatlan, már csak állandóan változtatott összetételük, kémiai szerkezetük miatt is. Manapság például – a minél erősebb bódulat érdekében – patkánymérget is adagolnak hozzájuk. A gyártók, de a szerhasználók sem tudják, hogy mi történik majd: egy startfejes a villanyoszlop tetejéről vagy egy öncélú gyilkosság – és bármi, ami a kettő között van. Tavasszal egy erősen bedrogozott férfi két asszonyt is megölt Fonó községben. Minden ok nélkül. Ott, ahol egyébként az elmúlt három évben még egy tyúkot sem lopott el senki.

A szerhasználathoz pénz kell. Bizonyos, leginkább szegregált körökben azonban hamar elfogy a segély, a folyamatos bódulathoz már bűncselekménnyel, főként idősebbek kárára elkövetett tolvajlásokkal, betörésekkel, rablásokkal lehet megkeresni a szükséges forintokat. Vannak családok, rokoni körök, ahol a bódulat és az effajta pénzszerzés tölti ki a mindennapokat. Az ilyen községekben, de a városok, akár Budapest szegregált részeiben is általános életérzés a veszély. Főként azt a vidéket fenyegeti a társadalmi szétesés és normavesztés, amelyért annyit tett és tesz ma is a nemzeti konzervatív kormány.

Nagyon hasonlít mindez ahhoz az időszakhoz, amikor falvak sokaságát gyötörte az uzsorázás jelensége. A felvett hitel és a ráemelt, sokszor százszázalékos kamat kifizetéséhez pénz kellett, különben jött az uzsorás semmilyen kíméletet nem ismerő, brutális fellépése. Az eladósodott családok szemében a bűncselekmény, főként az idősekhez való betörés, meglopásuk vagy kirablásuk kevesebb kockázattal járt, mint az uzsorás brutális dühe.

Drognagymamák

Három és fél hónap telt el azóta, hogy a kormány sürgetésére megindult az úgynevezett Delta program. Ez egy rendőrségi akció, amelyre külön hivatalt és hat regionális bevetési egységet hozott létre a Belügyminisztérium. Egy igencsak sűrű szövésű hálóról beszélünk, amelyet újra és újra áthúz az országon a rendőrség. A március 1-én kezdődött programban eddig 28 ezer rendőr vett részt, megindítva 3600 eljárást, lefoglalva 250 millió forintnyi készpénzt, több száz milliónyi ingóságot – például ékszert és egyebeket –, ahogy száz autót is. Köztük 30-40 milliós luxuskocsikat.

Mindez elsősorban a dílerek, vagyis a kereskedők vesztesége. Az ő gazdagon rétegzett társadalmuk a drogvilág motorja. Széles a skála, amely az egyszerű falusi árustól a fővárosi drogkirályokig húzódik. Az előbbiek befőttesüvegből árulják a drogot szomszédaiknak és faluvégi ismerőseiknek. A királyok viszont utcai őröket, térfigyelő kamerákat, riasztókat és egyéb digitális eszközöket alkalmaznak az üzletmenet biztosítására. Így fest a piramis alja és a csúcsa, de ami közte van, az is ijesztő. A rendőrség elfogott például egy hetvenéves asszonyt, aki drogterjesztéssel foglalkozott. Nemrég pedig anya és lánya akadt horogra, ugyanezzel gyanúsítva. A legszomorúbb az, amikor szülők adják kereskedésre a fejüket és tizennégy éves gyerekükkel küldik be a drogot az iskolába, hogy árulja ott, minél drágábban, ha lehet.

Horváth László kormánybiztos arra hívja fel a figyelmet, hogy a Delta programmal párhuzamosan zajlott egy fontos jogalkotási folyamat is, ennek következtében lépett hatályba a kábítószer-ellenes törvény nulla tolerancia jegyében. A jogszabályról korábban már részletesen beszámolt a politikus a Demokrata hasábjain. Horváth László arról beszélt, hogy mindaz, ami elkezdődött a kábítószer-ellenes fronton, a közvélemény döntő többségének egyetértésével történt. A kormánybiztos ezúton is kéri, hogy a települések lakosai mellett az orvosok, a pedagógusok, a polgárőrök és mindenki más segítse e munkát. Magyarországon nincs helye sem a kábítószeriparnak, sem a kábítószer-bűnözésnek.

Már megint az ellenzék

A balliberális ellenzék folyamatosan elemzi a kialakult helyzetet. Megnyilatkozásaik szerint a többségi társadalom tehet mindenről, hiszen elnyomja, szegénységben tartja a társadalom kiszolgáltatott, etnikailag is szegregált csoportjait. Sárosi Péter civil jogi aktivista az írja egy elemzésében, hogy nem a tiltással kellene foglalkozni, hanem azzal, hogy miért drogoznak az emberek. Illetve azzal, hogy a kormány miért nem gátolja az alkohol árusítását is, és mi az oka annak, hogy amíg tiltott zónában tartja a marihuána kereskedelmét, addig támogatja, méghozzá programszerűen a kiskocsmák működését, összesen 2,5 milliárd forinttal. Az ellenzéki média előállt azzal is, hogy a nagy kormányzati nekirugaszkodás csupán tízszázalékos mértékben korlátozta drogpiacot.

Honnan tudják? – kérdezi önkéntelenül is a konzervatív beállítottságú polgár, arról nem is beszélve, hogy több kormánypárti szakértő, így maga a kormánybiztos is leszögezte, hogy a jól érzékelhető piacszűkülés, magyarán a drogok forgalmának csökkenése elsősorban a kezdők számát mérsékeli, méghozzá igen hatásosan. És talán ez a legfontosabb a jövőre nézve.

A túlzottan leegyszerűsített ellenzéki summázatok szerint az egész akció csupán a választási propaganda része, ahogy a drogmentes Magyarország ígérete is az volt Orbán Viktortól, 2013-ban. Minderre olyan hosszú lenne a nemzeti oldal válasza, amely meghaladná e cikk terjedelmi lehetőségeit. A tiltás, vagyis a nulla tolerancia nem könyörtelenség, hanem a társadalom természetesen önvédelme. Ugyanezt mondja és hangsúlyozza kezdetektől Horváth László kormánybiztos is.