A Tisza család nemzeti emlékhelye

A családtörténeti kiállításnak otthont adó kastélyban a XXI. század technológiáját felhasználva megismerhetjük Tisza Kálmán és fia, Tisza István miniszterelnökök politikai pályáját, miközben betekintést nyerhetünk a korabeli kúria mindennapjaiba. Megtudhatjuk például, hogy hol végezték tanulmányaikat, miként támogatták a református egyházat, kiket fogadtak a geszti birtokon, hogyan öltözködtek, milyen sportokat kedveltek. De a tematikusan berendezett kiállítóterekben a Tiszák súlyos szakmai és magánéleti tragédiái is fókuszba kerülnek.

250 éves kúria

Gyönyörűen gondozott, romantikus hangulatú parkon keresztül közelítjük meg a felújított Tisza-kastélyt. A kezdetben földszintes, később háromemeletes barokk és copf stílusú épület magját a fennmaradt írások alapján az 1760-as évek körül kezdték el építeni. A rezidencián a következő évszázadok során a kiterjedt családfájú nemesi família több generációja is rajtahagyta keze nyomát.

Tisza Kálmán 1856-ban került az uradalom élére, őt fia, István 1902-ben követte tulajdonosként. Az utolsó geszti birtokos, Tisza Kálmán Lajos (Tisza István unokája) 1944 októberében az orosz csapatok elől menekülve hagyta el a kúriát, majd Amerikában telepedett le. Leszármazottai nagyrészt ma is ott élnek.

A II. világháború után a kastély teljes berendezése megsemmisült. Az államszocializmus idején az épületben általános iskola, művelődési ház és könyvtár működött, sok más hányattatott sorsú főúri birtokhoz hasonlóan.

A 2021-ben kezdett teljes körű rekonstrukció részeként a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. (NÖK) koordinációjával, a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében 13,5 milliárd forintból eredeti állapotában állították helyre a kúriát és környezetét.

Tisza Kálmán, az apa

A szolid eleganciájú, hófehér falakkal körbevett, teraszokkal bővített épületbe lépve a kastély nagyszalonjából egy XIX. századi keringő lágy dallamai szűrődnek ki. Mintha éppen ebben a pillanatban ült volna le a zongorához a Tisza család valamelyik kiváló zenei nevelésben részesült, széleskörűen művelt hölgytagja…

A korabeli bútorokkal, a családi hagyatékból származó használati, illetve emléktárgyakkal és régi festményekkel berendezett Nagyszalonban a két miniszterelnök, Tisza Kálmán és fia, Tisza István portréi fogadják a látogatót.

Továbbhaladva a digitális technológiával életre keltett házigazdák „személyesen” is üdvözlik a vendéget arra invitálva, legyen részese a különleges történelmi utazásnak, amely a híres família életébe enged betekintést.

A Tisza Kálmán dolgozószobájában felállított kivetítőn régi fotók és mozgóképek segítségével elevenedik meg a boldog békeidők korszaka, amely hazánk történetének egyik leglátványosabb fejlődését hozta. Erre az időszakra tehető mások mellett az 1879-es árvíz során elpusztult Szeged városának teljes újjáépítése, az Andrássy út kiépítése, a Keleti és a Nyugati pályaudvar átadása, az Országház építésének kezdete, a Magyar Állami Operaház megnyitása, az országos léptékű vasúthálózat-fejlesztés, de az első budapesti villamos üzembe helyezése is. „Magyarországnak hatalmi állása, jólétének megszilárdulása, állami háztartásának rendezése, nemzeti és kulturális kifejlődése, szabadelvű intézményeinek hódítása: minden, ami egy nemzet életében új és dicső korszakot teremt elő, Tisza Kálmán nevétől elválaszthatatlan” – jelentette ki Jókai Mór, aki nagyrabecsülése jeleként a Tiszákról mintázta A kőszívű ember fiai című regényének főhőseit.

Összetartó család

A pincétől a padlásig végigjárva a kiállítás bemutatótermeit rekonstruált történetek, monológok, egyéb hang- és képanyagok segítségével betekintést nyerhetünk a Tiszák mindennapjaiba. Megismerkedünk a család nőtagjaival, akik jellemzően mértékletes, puritán polgári eszményeket közvetítettek. Semmi esetre sem otthon ülő, unatkozó úriasszonyokként jelennek meg, hiszen részt vállaltak a politika és az egyházi közéleti megbízatásaik miatt elfoglalt férjük helyettesítésében, a családi otthon és a háztartás irányításában. Mindezek mellett erkölcsi kötelességüknek tekintették, hogy éhínség, járvány, árvíz idején támogassák a szegényeket, rászorulókat. Jóval túlléptek azon a szerepkörön, amelyet a korszak nőtársaiknak kínált.

A Tiszák élénk társadalmi életet éltek, szalonjukban gyakran megfordultak a kor vezető európai és hazai politikusai, ismert közéleti szereplők, írók, művészek, köztük például Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is.

Nagy súlyt fektettek a gyerekek nevelésére, ezért a tanítványokat a kor neves pedagógusai és tudósai vezették be a kultúra és tudomány világába. A költői ambíciókat dédelgető Tisza Domokost 1851-ben nem kisebb egyéniség, mint a szabadságharcot követő megtorlások elől bujdosó Arany János tanította görög és magyar nyelvre. „Aranybácsi”, ahogyan a tanítvány nevezte mesterét, fél éven át lakott a kastély melletti kis nyári lakban. A II. világháború során elpusztult, majd rekonstruált zsúpfedeles házikóban, a mai Arany János Emlékházban a „geszti remete” helyben írt verseit is elolvashatjuk.

A család férfitagjainak életében a szellemi pallérozottság és a református hit elmélyítése mellett nagy hangsúlyt kapott a különböző sportok művelése is: teniszeztek, kiváló lovasok, szenvedélyes utazók és vadászok voltak. Egzotikus nagyvadak elejtéséért még Egyiptomba és Indiába is elkalandoztak.

Tisza István 1913. január 2-án közvetlenül is bizonyíthatta nem mindennapi kardforgató képességét. Ugyanis előző nap, újév estéjén a Nemzeti Kaszinóban Károlyi Mihály, „a vörös gróf” provokálta, ő pedig elégtételt követelt. Bár mindketten jó vívók voltak, a miniszterelnök közel egyórás küzdelem során harcképtelenné tette a több sebből vérző Károlyit. Talán ez az incidens is hozzájárult ahhoz, hogy évekkel később a Tisza István erőszakos halála kapcsán lefolytatott bírósági tárgyaláson „a vörös gróf” felelőssége is felmerüljön…

Tisza István, a fiú

A tárlaton szereplő korabeli visszaemlékezések szerint Tisza István a belülről irányított ember mintapéldánya volt. Fegyelmezett, visszahúzódó, nagy munkabírású, szókimondó, markáns karakter, aki a szószegést, igazságtalanságot nem tűrte. Kritikusai éppen ezt, az apjában meglévő rugalmasságot, taktikai érzékét hiányolták belőle.

Ugyanakkor kiváló szellemi képességeit még politikai ellenfelei közül is sokan elismerték, erről tanúskodnak a tárlaton közkinccsé tett idézetek. „Ő a legeszesebb ember Magyarországon, eszesebb, mint mi együttvéve. Olyan ő, mint egy Mária Terézia korabeli sokfiókos komód. Minden fiók színültig tele van tudással…” – hangsúlyozta riválisa, báró Bánffy Dezső egykori miniszterelnök.

Tisza István elsődleges politikai célja a magyarság Kárpát-medencei vezető szerepének megerősítése volt, amelynek garanciáit a Monarchiában látta. Erősen tartott egy esetleges háború kirobbanásától. Úgy vélte, hogy: „A magyarság vereség esetén mindent veszíthet, a győzelem kivívásakor semmit sem nyerhet.”

Az 1914. június 28-ai szarajevói merénylet után összehívott koronatanácsban is a háborús részvétel ellen szavazott, ám erőteljes német nyomásra végül mégis beleegyezett, hogy az Osztrák– Magyar–Monarchia július 28-án hadat üzenjen Szerbiának. Néhány napon belül világméretű háború tört ki, amely négy év alatt romba döntötte egész Európát.

IV. Károly trónra lépése után Tisza István a közte és az uralkodó között kialakult politikai nézeteltérések miatt benyújtotta lemondását, és bár életkora miatt nem volt hadra fogható, 1917 nyarán a Piave-frontra utazott, ahol ezredesi rangban maga is harcolt a debreceni 2. Honvéd Huszárezred parancsnokaként. Frontszolgálata alatt így írt a József főhercegnek címzett egyik levelében: „Most ismertem meg csak igazán a magyar népet. Ez a világ legkülönb fajtája, melyet csak szeretni és tisztelni lehet. Nagy kár, hogy a politizáló intelligencia mást sem tesz, mint ezt a nagyszerű, Isten áldotta népet rontja.”

A kastélyban kialakított Vakfolyosó korabeli dokumentumokkal, plakátokkal, újságcikkek bemutatásával tárja elénk a háború rémséges képét. A világégés tragédiája nemcsak Tisza István, de a történelmi Magyarország sorsát is megpecsételte. A közvélemény részben a Károlyi-párt propagandája nyomán ellene fordult, és „a Monarchia erős emberét” tette felelőssé a harcok elhúzódásáért és a hatalmas veszteségekért. A háborús uszítással vádolt Tisza István ellen többször is merényletet kíséreltek meg. A negyedik támadás tragikusan végződött. 1918. október 31-én az őszirózsás forradalom utolsó napján, saját otthonában a fővárosi Róheim-villában rövid szóváltás után katonák egy csoportja agyonlőtte. Sírhelyét a geszti Tisza-kastély családi kriptájában alakították ki, ahol szeretett családtagjaival, így apjával Tisza Kálmánnal is együtt nyugszik.