Tarthatatlan a jelenlegi helyzet, Demszky Gábor csak a város belső részeivel törődik, persze ott is csupán a látványos akciók érdeklik – körúti rekonstrukció, hernyó villamos s a többi -, ahol fényképeztetheti magát. Eközben a külső kerületeket, például a XXII. kerületet is csak éppen hogy „lélegeztető gépen” tartja a főváros – mondta a Demokratának Szabolcs Attila. Ő volt az, aki MDF-es képviselőjelöltként már az első forduló előtt visszalépett a fideszes jelölt javára a budapesti XXII. kerületben. Megtorlásul az MDF vezetése, illetve országos választmánya feloszlatta a párt helyi szervezetét. Szabolcs Attila most a Nemzeti Fórum tagjaként, de széles, példamutató jobboldali összefogással indul Budafok-Tétény, vagyis a budapesti XXII. kerület polgármesteri székéért.

– Mikor érzékelte először, hogy valami probléma van az MDF politikájával? – Az EU-választások előtti időkben már feszültség volt a párt MDF vezetésén belül, amit a tagság és a közvélemény is érzékelt. Így jutottunk el oda, hogy Dávid Ibolya 70-30 százalékos váltógazdaságról beszélt a Fidesz és az MSZP között. Persze mindenféle bizonyíték és bizonyítás nélkül. Az EU-választás sikere után sokan azt vártuk, hogy az eredmények alapján kezdődnek a tárgyalások a Fidesz és MDF között a további együttműködésről. Ezzel szemben a viszony egyre jobban eldurvult, ami a párton belül a frakció jogellenes szétveréséhez, az alapító Lezsák Sándor és társai kizárásához vezetett. És persze amíg Dávid Ibolya és közvetlen környezete állandóan a Fideszt kritizálta, alig foglalkozott az MSZP dolgaival. – Miért nem próbáltak változtatni ezen? – Hogyne próbáltunk volna! Gyűléseken, de személyesen is kértük Dávid Ibolyát, változtasson ezen, hiszen ha szakmai kérdésekben mondott véleményt, az általában nagyon jó volt, de elrontotta a hatást egy-egy Fidesz-ellenes félmondattal. Nem jártunk sikerrel. – A 2006-os parlamenti választáson ön volt az első és egyedüli MDF-es jelölt, aki már az első forduló előtt visszalépett a körzetében induló fideszes jelölt, Németh Zoltán javára. Hogyan fogadták a hírt a párt vezetői? – Én ezt egy televíziós vita felvételén jelentettem be, a műsor csak másnap került adásba. Ennek ellenére húsz perccel a felvétel után már csörgött a telefonom, Dávid Ibolya jobb keze, Herényi Károly jelentkezett be. Az egyik vitapartnerem, Lendvai Ildikó, az MSZP jelöltje volt, biztos vagyok benne, hogy ő riasztotta Herényi Károlyt. – Voltak-e álmatlan éjszakái a döntése előtt? – Sok. Én komolyan hittem abban, hogy az MDF eredeti szelleme nem hiányozhat a parlamentből, és nem akartam kétpárti Országgyűlést, mert az nem fejezné ki a társadalom sokszínűségét. Ezért is vállaltam a jelöltséget. Azt tudtam, hogy meg sem közelíthetem a nagy pártok jelöltjeit, célom csak az lehetett, hogy hozzásegítsem az 5 százalékos küszöb eléréséhez a pártot. A vezetés felelőtlen nyilatkozatai miatt azonban olyan támadások értek, hogy az ajánlószelvények összegyűjtése is nagy nehézséget jelentett, rengeteget kellett magyarázkodnom az embereknek. Sokan meg is mondták, hogy Dávid Ibolyának nem adnák oda az ajánlócédulát, nekem viszont igen. Korábbi segítőim döntő része is közölte: bennünket szeretnek, de az MDF vezetőit nem támogatják. Nem értették, miért nem fog össze a polgári oldal, miért kell ilyen kritikus időben acsarkodni. Ilyen előzmények után döntöttem a visszalépés mellett. Viszont továbbra is úgy kampányoltam, hogy aki kormányváltást szeretne, és nem ért egyet a kétpárti parlamenttel, szavazzon az MDF listájára. A párt 5,6 százalékos eredményt ért el a kerületben, ami magasabb volt, mint az országos és a budapesti átlag. Persze, akik ránk szavaztak, azok a jövőbeni polgári összefogás reményében adták nekünk a voksukat. – Nem vádolták meg azzal a visszalépése miatt, hogy ön a Fidesz embere? – Hozzám olyan vélemények érkeztek a Fidesz vezetőitől, hogy tudomásuk szerint elvakult Dávid Ibolya-hívő vagyok. Valójában én az MDF eredeti szellemisége és nem egy személy miatt léptem be 1989. május elsején a Magyar Demokrata Fórumba. Az én nézetem azóta sem változott. Bíztam a jövőben, reméltem, hogy rendeződnek a párton belüli viszonyok. A visszalépésemet sokan árulásnak minősítették, de sokan gratuláltak. További gond volt, hogy az első forduló másnapján Dávid Ibolya kijelentette, még tárgyalni sem hajlandó a visszalépésről a Fidesszel. Ezért távozott Gémesi György alelnök. Mi ekkor nyílt levélben kértük Dávid Ibolyát a megbeszélések megkezdésére, és figyelmeztettünk arra is, hogy ennek az elmaradása egyértelműen Gyurcsány melletti kiállást jelent. – Győzött volna a polgári oldal, ha megegyezés születik a kölcsönös visszalépésekről? – Számomra már nem is ez a kérdés. Hanem az, hogy ha tárgyalóasztalhoz ült volna az MDF, akkor nem az a vélemény alakul ki a pártról a társadalom szemében, hogy segítette az MSZP-s hazugságkampány győzelmét. – Számított rá, hogy a visszalépése miatt a pártvezetés feloszlatja az MDF XXII. kerületi szervezetét? – Vizsgálatra és büntetésre számítottam. Az viszont teljesen váratlanul ért, hogy feloszlatták a szervezetünket, ami együtt járt az összes helyi MDF-tag kizárásával. – Kollektív bűn, kollektív büntetés. Csúf időket idéz… Hogyan fogadták a döntést? – Megdöbbentünk, mert a tárgyalásról nem is tájékoztattak bennünket. A kiküldött határozathoz utólagos kérésem ellenére sem csatoltak semmiféle indoklást, és nem biztosítottak fellebbezési lehetőséget. Valóban kollektív büntetés volt, ami furcsa dolog itt a XXI. században. – Ezek szerint most nincs is szervezete az MDF-nek Budapesten, a XXII. kerületben? – Létrehoztak egy csoportot, de olyan személyekből, akik mostanáig semmit sem tettek a kerületi MDF érdekében. Jellemző, hogy az új elnök, aki egyben a párt polgármesterjelöltje, nem is kerületi lakos. – Önt viszont most olyan széles összefogás támogatja, ami országos viszonylatban is példamutató… – Ilyen valóban nem volt még a kerületben. A Fidesz, a KDNP, a Vállalkozók Pártja, a Nemzeti Fórum, a Fidelitas és a Kisgazda Polgári Egyesület mellett a Jobbik is támogat engem. – Közelednek egymáshoz a jobboldali pártok. De miért ilyen lassan? – Többek között azért, mert hiányzott a megfelelő politikai és politikusi tapasztalat és a gyakorlat is az effajta együttműködéshez. De amennyire javult a helyzet a polgári tömbön belül, olyan mértékben romlott meg a viszonyunk az önkormányzatban a másik oldallal. Ők létszámfölényüket kihasználva, vita nélkül söprik le a javaslatainkat. – Pedig nincs okuk rátartinak lenni. Itt történt például a hírhedt MSZP-s lehallgatási botrány… – A kerület országgyűlési képviselője Lendvai Ildikó. Az ő városházi irodáját használja bizalmas megbeszélésekre Bollók Istvánné polgármester asszony is. Egyszer arra lett figyelmes, hogy a számítógép nagyon hangosan zakatol. Szólt a rendszergazdának, aki pillanatok alatt kiderítette, hogy valaki egy kép- és hangrögzítésre alkalmas szerkezetet épített bele. A szocialisták első gondolata az volt, hogy ilyen csúfságot csak a Fidesz csinálhat, ezért gyorsan feljelentést tettek a rendőrségen. Rövid idő alatt kiderült azonban, hogy az MSZP kerületi elnöke szeretett volna kíváncsiskodni. Vajon kit és miért akart megfigyelni? Az ügy igazi érdekessége, hogy miután tisztázódott az elkövető személye, sietve visszavonták a feljelentést. Az elnök lemondott, Lendvai Ildikó pedig gyorsan elhelyezte egy közszolgálati állásba. Nesze neked létszámcsökkentés! – Ezt régen káderpolitikának hívták, és a jó elvtárs mindig fölfelé bukott… Egyébként miért akar polgármester lenni? Lassan már nem is lesz önkormányzat.. – Hát igen, az önkormányzatok évről évre nehezebben, kevesebb pénzből, több feladatot ellátva működnek. Ma már ott tartunk, hogy körülbelül 1700 önkormányzat áll a tönk szélén. Sok kistelepülést ítélnek halálra az iskola és posta bezárásával, a vasútvonal megszüntetésével és persze az önkormányzatok központosításával. Az ilyen településről menekül, aki csak teheti. Semmilyen morális fék nem működik a koalícióban. Nekem Demszky Gábor például azt ajánlotta még polgármesterségem idején, hogy „zárjatok be egy-két iskolát, mindjárt megszűnnek az anyagi gondjaitok”. A 2002-es nagy árvíz idején pedig azt mondták, hogy hiába is védekeznénk a tétényi Duna-telepen, költöztessük ki a lakosságot. Mi mégis megvédtük. Medgyessy Péter átlag 50 százalékos béremelést adott a közalkalmazottaknak. Azt viszont már nem említette a kampányában, hogy ennek a kifizetését az önkormányzatok nyakába varrja. Tavaly Budafok- Tétényben ez a béremelés 380 millió forintjába került az önkormányzatnak, amiből mindössze 29 milliót fedezett az állam. – Győzhet-e mégis a baloldal? – Remélem, nem. – Budapesten is szükség lenne a polgári oldal győzelmére, ez nemcsak általában a főváros életét változtatná meg, de a kerületekét is. – Tarthatatlan a jelenlegi helyzet. Demszky Gábor csak a város belső részeivel törődik, persze ott is csupán a látványos akciók érdeklik – körúti rekonstrukció, hernyó villamos, hasonlók -, ahol fényképeztetheti magát. Eközben a külső kerületeket, például a XXII. kerületet is csak éppenhogy „lélegeztető gépen” tartja a főváros. Tizenhat év alatt nem tudta rendezni viszonyát a kerületekkel, bármilyen vezetésűek is legyenek azok. Ráadásul most megint leszerepelt, mert kiderült, hogy Budapest védelmi bizottságának elnökeként igenis lehetősége, sőt kötelessége lett volna lefújni a tűzijátékot a közelgő vihar és a várható következmények miatt. – Mit gondol kihívójáról? – Tarlós István egészen más karakterű főpolgármester lenne. Ő jól össze tudja hangolni a két politikai oldal tevékenységét önkormányzati szinten, példa erre a III. kerület működése. Tarlós véget akar vetni a lövészárok politizálásnak, vagyis az olyan helyzeteknek, amikor az egyik oldal minden ésszerűséget félretéve csak azért is leszavazza a másik oldalt. Jó példa erre a XII. kerületi turulszobor esete. Másfelől Tarlósék sokarcú Óbudáján egy sor olyan problémával kellett megküzdenie az önkormányzatnak, amelyek a főváros más részeiben is előfordulnak. Vagyis Tarlós Istvánnak igazi városvezetői, polgármesteri tapasztalatai vannak, szemben Demszky Gáborral, aki legjobb esetben is csupán a gazdag V. kerület és az isztriai tengerpart életét ismeri. – Mi a véleménye Katona Kálmánról? – Nem értem, miért kell indulnia a főpolgármesteri címért. Tudnia kell, hogy teljesen esélytelen, viszont az általa begyűjtött kevés szavazat hiányozhat majd Tarlós István sikeréhez. – Talán éppen ezért. Visszatérve önhöz, mi lesz az első tennivalója, ha nyer? – Sok bajjal küszködünk. Munkahelyeket kell teremteni, utcákat aszfaltozni, csatornát építeni, megtartani az iskolákat és persze pályázni, pályázni és pályázni, sokkal rámenősebben, mint a jelenlegi városvezetés, valamint fejleszteni az idegenforgalmat, a borturizmust. Zavar az is, hogy annak idején elkezdtük a központi részeken a sortatarozásokat. Ez teljesen leállt, és a renovált épületek is lassan ismét úgy néznek ki, mint a felújítás előtt. Hogy mégis mivel kezdeném? Takarítással. Szemetes a kerület, ez nem maradhat így. A tisztaság nagyon fontos üzenet egy település lakóinak. Sinkovics Ferenc