Aggasztó tempóban fogy a romániai magyarság
A tömb megtart, a szórvány elveszejt
A legutóbbi romániai népszámlálás tükrében világos: drámaian fogy az ottani magyarság. Nemcsak lélekszámát, de az össznépességhez viszonyított arányát tekintve is. A szórványban és talán meglepő módon az anyországhoz közel eső területeken a legnagyobb a baj. A jelenség megértéséhez érdemes Nagyváradra fókuszálni, a város ugyanis híd szerepét tölti be a tömbben és a szórványban élő magyarság között. Van azonban, amire egyelőre nem találni magyarázatot.
A 2021-es romániai népszámlálás adatai sok érdekességgel szolgálnak a magyarság szempontjából, és egyben sajnos szomorú eredménnyel is. Míg 2011-ben 1 227 623 magyar élt a szomszédos országban, 2021-ben 18,4 százalékkal kevesebb, 1 002 151 fő. Szomorú eredmény, ugyanakkor látni kell azt is, hogy míg Románia egész területén (tehát Óromániát, az úgynevezett Regátot is ideértve) a magyarok aránya 6,5 százalék volt, ez mostanra is csupán 6 százalékra csökkent. Vagyis nemcsak a magyarság lélekszáma mérséklődik, hanem a teljes lakosságé, a többségi társadalomé is.
A népességcsökkenés rengeteg dolog következménye: a két legfőbb tényező az alacsony gyermekvállalási kedv és a kivándorlás, ugyanakkor a magyarság esetében közrejátszik egy harmadik is: az asszimiláció, a fokozatos beolvadás.
Beszippant a tömb
A statisztikákból kiolvasható, hogy a Romániához csatolt területeken (Erdély, Székelyföld, Bánság, Partium stb., nevezzük gyűjtőnéven mind Erdélynek) a legnagyobb baj a szórványban van, illetve – a sors iróniájaként – az anyaországhoz közel eső területeken.
Érdemes egy pillantást vetni a megyékre, amelyek szintén igazolják, hogy a szórvány van óriási bajban. Temes megye magyarsága szinte kezd eltűnni. De vajon miért? A válasz egyszerű: a szórványnak nincs kultúra-, tehát magyarságmegtartó ereje. Az elszigetelt magyar településekre nem érkeznek fejlesztések, nem megfelelőek az oktatási lehetőségek, kevés a magyar óvoda, iskola, az egyetemekről már nem is beszélve. Ez mind-mind abba az irányba tereli a szórvány magyarságát, hogy elhagyja lakhelyét a jobb oktatás, jobb munka és jelentősebb magyar lakosságú közösség reményében. Látható mindennek egyidejűleg a fordítottja is: Székelyföld megtartó ereje szignifikáns, illetve Szatmárnémeti, de még Bihar megye is igen jól szerepel, hiszen Erdély ezen három részén tömbmagyarság található, ahol erős közösségek tudnak továbbfejlődni, erősödni. Sajnos azonban Székelyföld is fogyóban van, és ez nagyon rossz jel.
A nemzetiségi arányokat nézve látható, hogy Hargita igen jól „teljesít”, a magyarok aránya még növekedett is. Partium már bajban van, komoly visszaeséssel, ahogy ezen belül Szatmár és Bihar megye is. Ennek egyik oka Magyarország közelsége. Egy partiumi magyarnak vonzó alternatíva lehet Debrecen és környéke, illetve úgy általában Magyarország, hiszen ha átköltözik, bármikor autóba ülhet és hazaugorhat. Székelyföld már messzebb van, onnan elköltözni már nagyobb áldozatokkal jár.
Janus-arcú fejlődés
Bihar megyében a magyarság aránya 19 százalék alatti, míg Nagyváradé 25 százalék feletti. Nagyvárad ebben a helyzetben maga a híd. Érzi, mit jelent az erős közösség, de rálát a szórványra is. Székelyföld erős tömbmagyarságához hasonlóan Nagyváradtól északra a teljes Érmellék és Szatmár megye déli része egybefüggő magyarságot képez, és erős bástyát, amelynek Nagyvárad a központja. De közel van hozzá a szórvány is, hiszen tőle délre gyakorlatilag – Nagyszalontát és Belényes mellett pár falut kivéve – alig található számottevő magyarság.
De mi az oka, hogy Nagyvárad a 7. legnagyobb létszámcsökkenést mutatja a tizenkilenc jelenős magyar lélekszámú település között? Nagyváradon rengeteg fejlesztés valósult meg az elmúlt években, a város egyre élhetőbb, ami természetesen odavonz rengeteg románt is, ez pedig az arányszám csökkenését hozza magával. Másrészt a városból sokan költöznek ki a magyar többségű környező településekre, amelyek szinte már Nagyváros kertvárosai (Biharszentjános, Bors, Bihar, Hegyközpályi), és közel is van a határ, ami szintén sok magyart elvonz, főleg Debrecenbe és környékére.
Mindezek mellett sajnos itt van még egy újabb aggasztó adat, amit a fentiek nem magyaráznak meg. Nagyváradon a magyarok létszáma a tragikus 1914–1920, illetve az 1939–1945 közti időszakokat (a két világháborút) leszámítva folyamatosan növekedett. Még a Ceaușescu-diktatúrában is, hiszen nem volt szabad a fogamzásgátlás, illetve a kivándorlás. Arányszámuk ugyanakkor tragikusan csökkent, gyakorlatilag Ceaușescu ideje alatt lett Nagyvárad de facto román város. Érdemes viszont megvizsgálni a rendszerváltás utáni időszakot: 1992 és 2002 közt a magyarok száma 23,44 százalékkal csökkent, 2002 és 2011 között 18,15 százalékkal, 2011 és 2021 közt, ahogy láttuk, 26,4-gyel.
És mielőtt azt hinnénk, hogy ez természetes, érdemes megfigyelni például Szatmárnémetit, ahol 2002 és 2011 után nem gyorsult fel a népesség csökkenése. Ennek üzenete az, hogy sokat számít a helyi lakosság és a civil szervezetek elkötelezettsége, támogató hozzáállása is.
Székelyföld kitart
Most lássuk, a városok terén mi a helyzet. Összehasonlítottuk Erdély 19 városát, ahol a legnagyobb magyar közösség található. Ez alapján szintén az tűnik föl, hogy komoly bajban van Temesvár és Arad, a csökkenés hatalmas méreteket öltött, és a szórvány egyéb részeiben is fogy nagyon a magyar. Ám itt is szembetűnő, hogy Székelyföld jó értelemben élen jár, a csökkenés itt a legkisebb arányú. Temesvárnál is rosszabb Temes megye magyarságának visszaesése, előbbi 68, utóbbi 46,4 százalékos. Bihar megye 18,7 százalékot csökkent, ellenben Nagyvárad 26,4-et. A megyében Székelyhíd rossz szereplése inkább annak tudható be, hogy nő a magukat romának vallók aránya. Az itteni romák 2011-ben inkább magyar, most inkább román cigánynak mondták magukat. Bihar megye egyre inkább a szórványra utaló tüneteket mutatja: ahol nincs elég magyar, ott nincs megfelelő magyar élettér sem, a következmény: vegyes házasságok, román tanintézmények, végül beolvadás – vagy elvándorlás. A szórvány pedig egyre nagyobb területeken elemészt: ami ma Temesvár, holnap az lesz Arad, és ami ma Arad, holnap az lesz Nagyvárad.
Az igazság fájdalmas: a szórvány sok helyen rövid távon nem menthető meg. Hogy hosszú távon mi lesz, az homályba burkolózik. Temesvár és Arad a határán áll annak, hogy magyarsága megmaradjon. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha megmaradunk szülőföldünkön, ha megmaradunk magyarnak. A helyi politikai és kulturális szervezeteknek, egyesületeknek, alapítványoknak támogatniuk kell a magyar kulturális élet kibontakozását, az anyaországnak pedig a helyi oktatási és vallási intézményeket, mint ahogy ezt 2010 óta teszi is a jelenlegi magyar kormány. A legtöbb azonban rajtunk múlik, erdélyi magyarokon. A példát pedig Székelyföld mutatja: akármilyen táblázatot nézünk, az ihletet onnan kell meríteni. Legyünk egy kicsit mind székelyek!
