A törvényesség határán

– A Gyurcsány vezette ellenzék visszatérően hirdeti, hogy esetleges választási győzelmük esetén feles parlamenti többséggel is megsemmisítenék az Alaptörvényt. Miként értékelhető ez?

– A jogászi szakma mértékadó részét értékrendtől függetlenül megdöbbentették ezek a fölvetések. Már csak azért is, mert az Alaptörvényre zúduló kritikák főképp abban álltak, hogy megalkotásakor a Fidesz–KDNP túlságosan kihasználta kétharmados parlamenti többségét, és fölmerült, hogy csak még nagyobb többséggel, kizárólag az ellenzék bevonásával lehessen alkotmányozni. Ehhez képest száznyolcvan fokos a fordulat. Jól érzékelhető, hogy a 2010-ben elkezdett alkotmányozás során a baloldal részéről elhangzott kritikák lényegében arra irányultak, hogy konkrétan ők maguk nem részesülhetnek az alkotmányozó hatalomból. Keveset lehetett hallani egyéb garanciák igényléséről, amelyeknek nemzetközi összevetésben számos példáját ismeri a szakma. Sokan a közéleti bírálók közül talán azt sem tudják, mi van szó szerint az Alaptörvény szövegében. Lehetséges, hogy egyetlen konkrét megváltoztatandó normát sem tudnának említeni. Csupán a szerintük nem konszenzusos megalkotást kárhoztatják. De hogyan tudják feloldani ezt a logikai ellentétet? A szerintük önkényes előzményre önkényes válasz dukál? Ha kiengedjük a szellemet a palackból, évtizedek múlva egy diktatúra akár erre is alapozhatja majd önkényes jogalkotását. Formahibás jogalkotás, például feles többséggel való alkotmánymódosítás estén a köztársasági elnök nyilván nem írhatja alá a kérdéses normát, hanem az Alkotmánybíróság elé utalja. Ha pedig az államfőt is le akarnák váltani, ahhoz is Alaptörvény-módosításra lenne szükség, amit eljárási hiba esetén szintén nem írna alá a köztársasági elnök. A kör bezárult. Abszurd a fölvetés is.

– Ugyancsak állandó panel volt az alkotmányozás kapcsán is a jogállamiság elsiratása idehaza és Brüsszelben egy­aránt.

– Két megközelítésről, tartalmi és formális jogállamiságról beszélhetünk. 1989 után az utóbbi vált meghatározó felfogássá, ezt követte az Alkotmánybíróság is. A rendszerváltozás ugyanis egyfajta jogfolytonosság jegyében, mintegy a legalitás és legitimitás talaján ment végbe. Az elmúlt rendszer bűnöseinek felelősségre vonása főleg ezért nem történhetett meg. Az Alkotmánybíróság emiatt semmisítette meg például a számonkérést érintő Zétényi–Takács-törvényt, azzal érvelve, hogy jogsértéssel nem lehet korábbi jogsértést orvosolni. Az átmenet jellegadó ismérve ugyanis az volt, hogy a meglévő jogszabályokat csak a már hatályos jogi normák alapján lehet tovább és tovább fejleszteni. Ez a szerves fejlődés már a magyar ősi történeti alkotmányt is meghatározta. Más kérdés, hogy a jogfosztó kommunista rezsimre helyes volt-e ezt alkalmazni. Mindazonáltal eddig nemzetközi összevetésben büszkeségre adott okot és az önkorlátozó hatalom iskolapéldája volt, hogy hazánkban a kétharmadosság követelményének ilyen jelentősége lett, a parlamentarizmus vezérelve ugyanis alapvetően a feles többség. Ezért kell ehhez minimális követelményként ragaszkodni az alkotmányozás tekintetében. A megfontolt, kettős szűrőjű jogalkotás letéteményese lehet még nemzetközi összevetésben a kétkamarás parlament, amely többek között működik az USA-ban, Nagy-Britanniában, Írországban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Kanadában, Japánban.

– Igaz az a vád, hogy a magyar választási rendszer a kormányoldalnak, vagyis a Fidesz–KDNP-nek kedvez?

– A vegyes választási rendszerek megpróbálják a többségi, más néven egyéni, valamint az arányos, vagyis listás rendszerek erényeit egyesíteni, hátrányaikat kiegyensúlyozni. A magyar választási rendszer a demokratikus átmenet során vegyes lett és az is maradt az új Alaptörvényt követő reform során is. Számos országban ilyen választási rendszer van. Kétségtelen, hogy ez a modell a nagy pártoknak kedvez, deklarált célként megjelölve a kormányozhatóságot. De az ellenzéki nagy pártok vagy pártszövetségek számára is előnyös ez a rendszer. Nem igaz tehát, hogy a kormánypárt győzelmét segítené elő. A változás abban áll, hogy 2014-ig egyéni képviselőre és megyei listára szavazhattunk, az országos listás mandátumokat ezek töredékszavazatai alapján osztották ki. 2014 óta egyéni képviselőre és országos listára voksolhatunk, ez igazságosabb, mert országos támogatottság alapján arányosabb a mandátumkiosztás. A bírálatok egyik célpontja az a rendelkezés volt, amely szerint a korábbiaktól eltérően nem pusztán a vesztes egyéni képviselők után jár töredékszavazat a pártjuknak, hanem a győztesek után is annyi, amennyivel megelőzik a második helyezettet. Ez igazságos, hiszen ha az egyik párt a körzetek felét nagy fölénnyel nyeri, az ellenfél párt pedig a körzetek másik felét éppenhogy, akkor pont a győzteskompenzáció segít országos szinten a választói akaratnak minél inkább megfelelő mandátumkiosztásban. A választókerületek átszabása is igazságosabbá tette a rendszert, mivel nem az összlakosságot, hanem a választásra jogosultak számát vette alapul a törvényhozó, biztosítva, hogy nagyjából ugyanannyian szavazhassanak minden választókerületben. Korábban előfordult, hogy az egyik körzetben kétszer annyian éltek, mint a másikban.

– Ehhez képest az EBESZ legújabb jelentése az ellenzéki narratívát erősíti.

– Sajnos megfigyelhető tendencia, hogy államközi vagy civil szervezetek, NGO-k megpróbálnak államként, illetőleg bíróságként funkcionálni és ítéletet mondani bűnösségről, jogszerűtlenségekről. Ez fogalmilag eleve kizárt, de hogy egyáltalán össze lehessen hasonlítani az ilyen „jelentéseket” az állami döntésekkel, minimális feltételeknek kellene teljesülniük. Ilyen például a bizonyítási teher és az alátámasztott bizonyíték bemutatásának kötelezettsége, a fegyverek egyenlősége, a hallgattassék meg a másik fél elve vagy a jogorvoslathoz való jog. Ilyen állásfoglalásokat nagyon aggályos bemondásra, ellenérdekelt politikusok személyes véleménye alapján meghozni.

– A legújabb hírek szerint egy Bajnai Gordonhoz köthető adathalász cégcsoport érdeklődési körök felmérésén keresztül igyekszik becsatornázni a potenciális baloldali szavazókat, akár tudtuk nélkül kezelve adataikat többek között az uniós GDPR-rendeletet köztudottan lazán ellenőrző Észtországban bejegyzett cégek által. Ez nem veszélyezteti a választás tisztaságát?

– Kényes kérdés ez, mert jelen pillanatban elnagyolt információk állnak csak rendelkezésre. Szakmailag elhivatott jogász a tényállás teljes körű ismerete nélkül nem alkothat véleményt. Általánosságban annyi mindenesetre kijelenthető, hogy az adatkezelés mindig célhoz kötött, és szorosan összefügg az önrendelkezés elvével. Az érintettek hozzájárulása nélkül történő adatkezelés aggályos. A vonatkozó hazai jogszabályok bármilyen kijátszása, megkerülése ezen alapelvek súlyos megsértését jelentené, az ilyen módon való szavazatszerzés pedig valóban veszélyeztetné a választás tisztaságát.