Az elszámoltatás a 2002-es országgyűlési választási kampányban az MSZP központi témája volt. Az MSZP joviális miniszterelnök-jelöltje, a jóságos Medgyessy Péter többször is kijelentette: „Lesz elszámoltatás, de nem lesz boszorkányüldözés”. A választások után persze rögtön élesebb stílusra váltott a megbékélés és az árokbetemetés jelszavával megválasztott Medgyessy. A D–209-es ügy kirobbanása után ezt mondta: „Politikai ellenfeleink (…) ki akarnak bújni a felelősség alól. Rágalmakkal, politikai támadásokkal akarják megakadályozni, hogy feltárhassuk örökségüket. (…) Mi kiderítjük és elmondjuk az igazságot. Aki bűnös, annak van oka félni. És milliónyi hamis vád, rágalom, meghamisított irat sem akadályozhatja meg, hogy feltárjuk, hol vannak az állam hazavitt milliárdjai” – figyelmeztetett. Pár nappal később nyolcra gyarapodott a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárainak száma, ugyanis Keller Lászlót a közpénzügyekért felelős politikai államtitkárrá nevezték ki.

Keller László még ellenzéki képviselőként a 2000. év második felétől kezdte vizsgálni az Orbán-kormány közpénzelköltését. Főállású feljelentőként működött, és rágalmazó hadjárata nagyban hozzájárult az MSZP választási győzelméhez.

– Belesulykolták az emberek fejébe, hogy tényleg nem jól mentek a dolgok. Az Orbán-kormány maga a megtestesült ördög, amelyik szórja a pénzt, és korrupt módon osztogatja a megbízásokat kollégiumi szobatársaknak, barátoknak, családtagoknak – foglalta össze Deutsch Tamás röviden, mi vezetett az MSZP győzelméhez.

Keller ténykedése előrevetítette, hogy a választások után az ígért árokbetemetés helyett politikai üldözések lesznek. Még ellenzékben egymás után 216 kérdést tett fel Stumpf Istvánnak, a Miniszterelnöki Hivatal akkori irányítójának: „Mikor kaphatunk végre érdemi választ a MEH költségvetés-gazdálkodása körüli tisztázatlanságokra?” Ezzel a címmel egytől kétszáztizenhatig nyújtott be kérdéseket, amelyekre Stumpfnak írásban kellett válaszolnia. Veres Jánossal együtt az Országimázs Központ által kötött 216 szerződés mindegyikéhez tíz kérdést mellékeltek, így Stumpfnak összesen már 2160 választ kellett adnia. Nem volt meglepő, hogy Keller a kormányváltás után állami pozíciót kapott, annak ellenére, hogy a közpénzek felhasználásának törvényességi vizsgálatára már létezett két állami szerv: az Országgyűlésnek beszámolni köteles független Állami Számvevőszék (ÁSZ) és a kormánynak felelős Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI).

A kormányváltás után rögtön megindult az összehangolt támadás, mert eredményeket kellett felmutatni az önkormányzati választások előtt. A vád: közpénzek kimenekítése magáncégeken keresztül, amellyel több tízmilliárdos kár érte az országot. Kovács László azt is kijelentette, hogy Orbán Viktor akár a bíróság előtt is felelhet az elmúlt négy évért.

Az egész újságot meg tudnánk tölteni azzal, hány cég, intézmény és személy ellen indult meg a feljelentő, vagy ahogy ők nevezték, a „felderítő” hadjárat. Az Országimázs Központ, a Magyar Televízió, a Magyar Fejlesztési Bank, a Millenáris Kht., a Vegyépszer, a Nemzeti Autópálya Rt. és az ún. Agrárcégek (Agrármarketing Centrum, Concordia Rt.) közpénzfelhasználásai kerültek célkeresztbe, de említhetnénk a Nemzeti Színház, a Magyar Rádió vagy a Deutsch Tamás vezette Ifjúsági és Sportminisztérium (a Budapest Aréna és a stadionok beléptetési rendszere) elleni vizsgálatokat.

A kormányváltás után hónapokig csak az Orbán-kormány „korrupciós ügyeivel” volt tele minden híradás: „Vizsgálják, hogy mire költötték a milliárdokat.” „Feljelentések közpénzek elszivárgása miatt.” „Már nem vagyunk következmények nélküli ország.” Az önkormányzati választások előtt tervezték egy Fehér Könyv kiadását is, „a polgári kabinet idején meghozott döntéseket és törvényességet ellenőrizendő”, de ebből végül nem lett semmi, pedig olyan zseniális lángelmék írták volna, mint Kende Péter vagy Juszt László. Jusztnak beígértek egy, csak az Orbán-kormány ügyeivel foglalkozó tévéműsort is. Büntetőeljárások indultak hanyag és hűtlen kezelés vádjával, az esetek túlnyomó többségében ismeretlen tettesek ellen, noha a vezetők személye ismert volt. Kellerék ugyanis előrelátóak voltak, gondoltak arra is, ha netalán a gyanú mégis alaptalan lenne, a meghurcolt személy ne indítson utólag pereket.

Egy újságírói kérdésre, hogy miért nem nevezi meg a konkrét felelősöket, Keller így válaszolt: „Azért tartózkodom a nevek említésétől, mert csak arra figyel a Fidesz vezetése, hogy hibázzak valahol, és rögtön fel tudjanak jelenteni.” Máshol pedig azt nyilatkozta: „Bár óriási a társadalmi elvárás, mi nem akarjuk, hogy bárkit is elvigyenek idő előtt pórázon.”

Azért voltak, akiket név szerint is meghurcoltak. Berkecz Máriát, a Millenáris Kht. egykori vezetőjét jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt őrizetbe vették, a fogdában meztelenre vetkőztették, egy nap alatt háromszor is megalázták testüreg-motozással, a Fővárosi Bíróság pedig zár alá vette lakását és bankszámláját. A vád: jogosulatlanul fizetett ki, illetve vett fel több tízmilliós végkielégítést. De meghurcolták Baranyay Lászlót, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) vezérigazgatóját, akit a gyanús kormányzati pénzmozgások emblematikus figurájának állítottak be. Az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága (SZBEI) Keller feljelentése alapján, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsította meg a bank korábbi vezetőjét. A feljelentés alapja egy kötvénykibocsátás volt, amely a gyanú szerint 984 millió forintos veszteséget okozott. Az SZBEI bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást.

– Minden lehetséges eszközt be kell vetni a felelősségre vonás érdekében – nyilatkozta a nyomozás megszüntetésébe belenyugodni nem tudó Keller, ami azért okozott neki különösen nagy sokkot, mert az MFB átvilágítását egy, a szocialistákhoz közel álló könyvvizsgáló cég végezte el.

2002 októberében „Profikkal szemben nehéz a bizonyítás” címmel Keller interjút adott a Népszabadságnak, ahol azt fejtegette, hogy „egy szervezett, intellektuálisan jól képzett, és busásan megfizetett szakértői gárda profi munkájának” köszönhető, hogy a felelősségre vonás nehezen halad.

– Tapasztalatunk szerint a kormány mellett működött egy „szellemi centrum”, és ennek tagjai dolgozták ki a „lenyúlások” technikáit. A Fidesz-kormány szürke eminenciásai többnyire láthatatlanok, de az ügyek vizsgálatakor és informális háttérbeszélgetések során egyértelművé vált számunkra a jelenlétük – mondta Keller, aki ezek után sem arra asszociált, hogy a Fidesz-kormány egy olasz maffiaszerű képződmény volt.

Ez a 168 óra című hetilapban megjelent Keller-interjú után világosodott meg:

– Ilyen szövevényes gazdasági bűncselekmények ekkora mennyiségben, viszonylag zárt elkövetői körből, korábban nem fordultak elő. Biztos látott már olasz politikai krimit. A hetvenes években divatos volt a rettenthetetlen államügyészről szóló történet, aki majdnem a végére jut, ámde… A történet úgy végződik, hogy árokpartra borult autót fotóznak a riporterek. A karosszérián tucatnyi golyó ütötte lyuk… A történet a rettenthetetlen Keller államügyész hatalmas szerencséjére nem így végződött. Nemcsak jobboldalról támadták azzal, hogy az államtitkársági funkciója havi húszmillióba kerül az adófizetőknek, hanem kezdte elveszíteni a baloldal támogatását is. Sárközy Tamás jogászprofesszor, akinek a neve Medgyessy leendő igazságügy-minisztereként merült fel, arra figyelmeztetett, hogy a vizsgálatok politikai leszámolás látszatát keltik, és bumerángként üthetnek vissza a kormányra, mert a beígért gyors eredmények elmaradnak. 2003 elején egy balliberális lap elismerte, hogy „az eddigi eredmények nem igazolják azok várakozásait, akik sok nagy horderejű, az Orbán-kabinet vezető politikusait érintő büntetőügyre számítottak.”

A hangzatosan bejelentett nagy leleplező feljelentések és vádak csendben, nyomozati szakban vagy a bírósági tárgyaláson kimúltak. A nyomozást megszüntető és megtagadó határozatok már nem kerültek címlapra. Nem került címlapra az az ügyészségi határozat sem, amelyik kimondta, hogy az Ezüsthajó Kft. jogszerűen kapott a reklámfilmekért 460 millió forintot. Nem volt címlapsztori, hogy a Szövetség a Nemzetért Alapítvány működése, amelyet Keller pénzmosodának titulált, az ügyészség szerint mindenben törvényes volt. A Híradók sem azzal kezdődtek, hogy a Millenáris Kht.-vel kapcsolatban a rendőrség lezárta a nyomozást, mert nem talált hűtlen kezelésre utaló jeleket.

Ehelyett Keller továbbra is támadott, bírált, az igazságszolgáltatás kudarcáról beszélt, és arról ,hogy „ne higgye Orbán Viktor és az akkori kormánytagok, hogy most teljesen tiszta lapot kapnak, hogy lám-lám mi nem csináltunk semmit, minden törvényes volt.” Jellemző volt Gusztos Péter és Lendvai Ildikó nyilatkozata is. Gusztos azt mondta, hogy „bármilyen ügyesek is voltak a fiúk, volt annyi ügy, hogy azok közül lesz, ami látványos eredménnyel zárul.”

Lendvai pedig arra figyelmeztetett: „ha a közpénzeket büntetlenül el lehet szórni, akkor vagy a jogszabályokat értelmezi rosszul az ügyészség, vagy valakik ügyesen kihasználták a joghézagokat”.

Az fel sem merült a közvéleményt hiszterizáló baloldalban, hogy azért szűntek meg a nyomozások és büntetőeljárások, mert az Orbán-kormány alatt nem történtek korrupciós visszaélések. Azóta már tudjuk az okát: ki mint él, úgy ítél. A notórius tolvaj szentül hiszi, hogy mindenki lop. Orbán Viktor a közelmúltban nem ok nélkül jelentette ki, 2002-ben a szocialista kormány 140 vizsgálatot indított. Most valóban lesz mit vizsgálni. Vadai Ágnes MSZP-s országgyűlési képviselő sietve reagált is Orbán kijelentésére: „Mi erősek vagyunk és küzdeni fogunk azért, hogy a sötétség seregeinek vezénylő tábornoka ezzel a programmal soha ne kormányozhasson Magyarországon” – mondta Vadai, aki szerint Orbán nem elszámoltatni akar, hanem leszámolni.

Vadai Ágnesnek és a többi elszámoltatástól rettegőnek a figyelmébe ajánljuk Keller László szavait a délceg időkből: „Nem mi járatjuk le a jelenlegi ellenzéki politikusokat, hanem azok járatják le magukat, akik pazarolták az adófizetők pénzét. Mi csak tükröt tartunk eléjük. S nem a tükörtartókra kell haragudni! (…) Önmagában az, hogy egy más filozófiát valló kormány került hatalomra, garanciát jelent arra, hogy ezek az ügyek nem fognak ismétlődni. Ha mégis, akkor majd nekünk is tartják a tükröt.”

Látnoki szavak. Hamarosan eljön a tükrök ideje.

Lass Gábor