A tűz Európára is átterjedhet

– A közvéleményt meglepte a Hamász támadása, főként a mértéke. Honnan érkeztek fegyverek? Új és igencsak hatékony, az ukrán frontról ismert rakétáik vannak, hatalmas arzenált építettek föl. Az indítások dömpingjével kijátszották az izraeli Vaskupola-rendszert, professzionális módon hatoltak át a gázai határkerítésen, bizonyos egységeik pedig motoros siklóernyőn érkeztek, hogy nagyobb legyen a meglepetés. Ki készítette fel a Hamászt minderre?

– Valóban, ez nem terrortámadás, hanem összehangolt, hosszú hónapok, esetleg évek munkájával előkészített hadművelet volt, a célpontok tudatos kiválasztásával. Én is csodálkoztam, hogy csak nagyon lassan reagált a fejleményekre az izraeli haderő. Még meglepőbb volt, hogy a határ menti rendőri és katonai posztokon, őrsökön álmukban érte a halál az izraelieket, mert aludtak, és őrséget sem állítottak.

Ez hihetetlen. A felkészítés tekintetében nagyobb árnyékot, egy professzionális hadsereggel rendelkező államot látok a háttérben. Talán Irán lenne az? Még nem tudom. Lehet, hogy részt vett a Hamász kiképzésében a tapasztalt Iszlám Állam is, amelyről tévesen hisszük, hogy megsemmisült, pedig egyszerűen csak szét­áramlottak a katonái, csoportjai a világban.

– Aludtak? Ez a Föld egyik legjobb hadserege!

– Nincs mentség, de azt azért tudni kell, hogy a Hamász csendben volt, azaz évek óta meghúzta magát. Felteszem, a hadsereg amúgy is azt gondolta, hogy ha megmozdul is a palesztin terrorszervezet, akkor megint csak kályhacsövekből barkácsolt rakétákat használ, illetve kicsi, égő léggömböket röptet át a majd a határon, hogy lángba borítsa az izraeli gabonatáblákat. Tény, hogy logisztikai bravúr volt a rakéták, illetve egyéb fegyverek beszerzése és Gázába történő becsempészése. Egyes hírek szerint jelentős részük az Afganisztánban hátrahagyott nyugati készletekből származik. A folyamat igen körültekintő konspirációt, kiépített infrastruktúrát igényelt, itt elsősorban az övezet alatt húzódó és a határon átnyúló alagútrendszerre gondolok. A Hamász vezetői jegyzetlapokon kommunikáltak, mert tisztában lehettek azzal, hogy Izrael jó ideje már nem a humán, hanem a technikai felderítésre helyezte a hangsúlyt. Hozzáteszem, így tényleg alig juthatott belső információkhoz.

– Mekkorát hibázott a Moszad?

– Nemcsak a politikai, társadalmi rétegekbe beágyazott Moszad hibázott, hanem a Sin Bét és a katonai felderítésért felelős Aman is. A kudarc kapcsán felelnie kell az egész izraeli titkosszolgálati rendszernek. Úgy tűnik, hogy nem működtek a szolgálatok közötti csatornák, vagy eleve be sem érkeztek hozzájuk bizonyos információk, illetve elakadhattak a jelentések. De van egy sötétebb narratíva is. Látjuk, hogy nem is olyan régen százezrek tüntettek Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen. Elsősorban azért, mert meg akarta kurtítani a Legfelsőbb Bíróság túlterjeszkedő, már-már abszurd hatalmát. Még a Moszad egyik volt vezetője is felszólalt a nyilvánosság előtt a miniszterelnök ellen, sőt, voltak olyan tartalékosok, akik bejelentették, hogy nem vonulnak be a jobboldali kormány hívószavára, és ott vannak azok a tartalékos vadászpilóták is, akik pedig azt mondták, hogy amíg a Netanjahu a kabinet feje, addig ők nem hajlandók felszállni. Ezt a súlyos társadalmi megosztottságot külső erők gerjesztették. És persze a jól látható belpolitikai zűrzavar is oka lehet annak, hogy a titkosszolgálatok ha kaptak is információt, nem a megfelelő módon értékelték, alábecsülték a közöltek súlyát. Az is felvetődött, hogy Egyiptom idejekorán értesítette őket egy lehetséges Hamász-támadásról, de a hírt semmibe vették. Ez szerintem nettó hazaárulás.

– Az amerikaiak sem észleltek semmit? Megfigyelőrendszereik, ideértve a műholdjaikat is, négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre hálózzák be a térséget…

– Igen, furcsa ez is. Bár tudjuk, hogy az amerikai hírszerzés időnként önálló vagy éppenséggel ellenzéki szereplőként lép színre. Több menetben szembeszálltak például Donald Trumppal, elnöki korszakában is.

– Kiderült, hogy az izraeli hatóságok nem biztosították azt a nagy zenei fesztivált, amit a gázai határhoz közel rendeztek zsidó fiatalok. Ezt érte az első támadás…

– Bűnös hanyagság, de nem értem azt sem, mi történt a kibucokkal, ezekkel a főként mezőgazdasággal foglalkozó, összetartó közösségekkel. A kibucok azelőtt területvédelmi erőként is funkcionáltak, most viszont alig mutattak ellenállást, a Hamász egyszerűen lerohanta őket.

– A hazai balliberális média azonnal belerángatta az egészbe Vlagymir Pu­tyint és Oroszországot is. Tényleg ott lenne a támadáson Moszkva keze nyoma?

– Könnyű ív volna most felrajzolni az oroszok felelősségét, de nem erről van szó. Még akkor sem, ha tény, hogy az ukránoknak rosszul jött ez a konfliktus, Zelenszkij kétségbeesetten rohangál a világban, ő is érzi, hogy a hirtelen háttérbe szoruló Ukrajna a Hamász-támadás fő vesztese, szenvedő alanya. Komoly amerikai erők vonultak fel a környező vizeken, nemcsak légi tevékenységre, de partraszállásra is alkalmas egységekkel. Ez üzenet a Szíriában gyökeret verő Moszkvának és a Dzsibutiban katonai bázist építő Pekingnek, de azoknak a muszlim országoknak is, amelyek most azt hiszik, hogy eljött az idő Izrael elsöprésére. Amúgy sokféle érdekkör van a térségben, de szándékaikat felülírhatja a Közel-Kelet erős hatalmainak akarata, itt elsősorban Iránra vagy Szaúd-Arábiára gondolok.

– Gyorsan csökkent a Hamász harcosainak bátorsága, amint megjelent a Gázai övezet határán 300-350 ezer izraeli katona, vélhetően a legkorszerűbb fegyverekkel. A Hamász most a konfrontáció helyett tárgyalást ajánl. Van miről alkudozni, amikor közel 150 túszt tart fogva?

– Bátorság? A palesztin harcosok jelentős része még a folyamatos gyakorlás, szervezkedés ellenére sem lehetett tisztában azzal, hogy mi következik egy esetleges támadásból. Nyilván azt sem mérlegelhették, hogy milyen következményei lehetnek a harcnak önmagukra, illetve a családjukra, sőt, az egész Gázai övezet lakosságára nézve. Az emberek többsége most szembesül azzal, hogy ha megindul Izrael gőzhengere, nem lesz hová menekülnie, nem lesz hová visszavonulnia, és ez a családjára is vonatkozik. A balliberális média már belefogott az elhallgatási, illetve az úgynevezett objektivizálási, relativizálási akcióiba. Követelve, hogy arányos legyen a Hamász elleni fellépés, tisztelje az emberi jogokat, és így tovább. Ezt aligha tartja be majd az izraeli hadsereg, amely tisztában van vele, hogy kutya nehéz dolga lesz Gáza sűrűn lakott településein. Főleg ha arra törekszik, amit Netanjahu miniszterelnök mondott, azaz el akarja pusztítani a Hamász minden tagját.

– Tegyük fel, hogy győz Izrael. Fellángolhat ennek nyomán egy merényletekkel tűzdelt muszlim bosszúhadjárat Európában?

– Az atmoszféra már létrejött hozzá, elég, ha csak az elmúlt napok nyugat-európai tüntetéseit nézzük és halljuk a skandálást a zsidóság elpusztításáról. Ráadásul abban a tudatban mehetnek haza a demonstráló fiatalok, hogy mindent megtehetnek, a velük szemben felsorakozó rendőrök ugyanis csak álltak és néztek, nem léptek akcióba. Ha Németországban tíz radikális jobboldali fiatal félrészegen hülyeségeket beszél, azokat rövid úton lakat alá teszik. A Gáza elleni csapás feltehetően sok polgári áldozattal is jár majd. Valószínű, hogy vannak olyan, már Európában élő muszlimok, akik itt akarnak bosszút állni. A Nyugat nem készült fel erre. Súlyos hibát követnek el az ottani rendvédelmi szervek, ha nem tudják, hogy kik a hangadók. Rájuk kellene állni, feltérképezni a baráti köreiket, ha van munkahelyük, akkor ellenőrizni azt a környezetet is, és megfigyelni a lakóhelyi viszonyaikat. Ha ez elmarad, akkor megint csak vakon tapogatóznak a hatóságok egy-egy terrortámadás után, ahogy ez történt már jó párszor. Amúgy egyre élesebbé válik a helyzet, az Iszlám Állam rejtőzködő harcosai mellett itt vannak már az afgán migránsok is: katonaviselt, harcokban tapasztalt emberek, és könnyen fegyverhez jutnak a délszláv országokban. Beépültek a migrációs láncolatba, leveszik a sápot a népvándoroltatásról, és ebből a pénzből terroristacsoportokat támogatnak. A nemrég történt franciaországi késes támadást már a bosszú első jelének tekinthetjük.

– Ön szerint mire lehet számítani Gázában, ahonnan most egymillió embert akar kitelepíteni Izrael?

– Tel-Aviv nagyon elszánt. Azt azonban nem hiszem, hogy vállalná az utcáról utcára, szobáról szobára folyó harcot a gázai településeken. Mert az egy brutális vérszivattyú, vagyis olyan küzdelem, amely nagyon sok izraeli katona életébe kerülne. Szerintem a a régi módszerhez folyamodik, vagyis nem akarja megszerezni a házat, ahonnan rálőnek, hanem egyszerűen lerombolja. Ami az evakuációt illeti, nem tudom, hogy hová mehetnének a palesztinok. Egyiptom lezárta a határát, Kairó sem akarja magára húzni őket.

– Mi lesz a túszokkal? Már hangzott el óvatos utalás arra, hogy törődjenek bele sorsukba a zsidó nép érdekében.

– Ez csak a Hamásznak szánt retorikai ijesztgetés lehet, nem mondanak le a túszokról. Azt viszont komolyan kell venni, hogy Izrael megszünteti a Gázai övezetet. Figyelmeztetett arra is, hogy ezúttal nincs jóemberkedés, nincs mérlegelés. Szerintem Európa és Magyarország számára most az a legfontosabb, hogy ne eszkalálódjon a konfliktus, mert az könnyen átkerülhet a kontinensünkre.