A vadludak városa

A tatai tavak vonuló madárállományának védelmét is magában foglaló, sokrétű környezetvédelmi tevékenységéért nemzetközi díjjal jutalmazták Tata városát. Az elismerést a vizes élőhelyek megőrzését célzó, ramsari egyezményt aláíró tagállamok világkonferenciáján vehették át a magyar delegáció tagjai. A 170 országot tömörítő egyezmény szakemberei idén először ítélték oda a Ramsari Város (Wetland City) kitüntető címet a világ 18 városának.

Fotó: Csonka Péter

A településre érkezve messziről jelzi az Öreg-tóhoz vezető utat Tata egyik büszkesége, a több mint hatszáz évvel ezelőtt épített romantikus vízi vár. A tóparton sétálva – még a kissé barátságtalanul hűvös és esős novemberi délidőben is – elbűvölő látványt nyújtanak a vízen bóbiskolva ringatózó és tollászkodó vadludak. Ám az igazán páratlan élmény a szemlélődő számára, amikor reggelente megéheznek, és elhagyják pihenőhelyüket. Ilyenkor gyakran egyszerre robajlik és repül fel több tízezer madár, majd hatalmas rajokban húznak el a város fölött, miközben messze hangzó éles „lilik-lilik” kiáltásukat hallatják.

Északi vendégek

Nagy lilik, vetési lúd, nyári lúd, rövidcsőrű lúd, apácalúd, örvös lúd, vörösnyakú lúd, kis lilik, vörös ásólúd, kanadai lúd, indiai lúd, sarki lúd… A felsoroltak közül egyes vadlúdfajok tömegesen és gyakrabban, míg mások jóval ritkábban jelennek meg a tatai tavakon.

A város nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeihez az Öreg-tó mellett a környező halastavak és karsztforrások vidéke is hozzátartozik. Ebben a szezonban, ezen a mintegy 1700 hektárnyi összefüggő természetvédelmi területen a távoli északi tundrákról érkező vadludak népes tábora nagyjából 65 ezer itt telelő madarat számlál. Csak az Öreg-tó térsége mintegy 40 ezer vadlúdnak kínál biztonságos menedéket.

A madarak ősszel – 4-5 ezer kilométeres távolságot megtéve – Skandináviából és Szibériából érkeznek a városba és környékére, majd a hónapokon át tartó vendégeskedés után, kora tavasszal indulnak vissza költőhelyeik felé, az északi sarkkörön túlra.

Város a tó körül

Musicz László, az Által-ér Vízgyűjtő Helyreállítási és Fejlesztési Szövetség szakmai igazgatója szerint a Ramsari Város kitüntető címhez vezető út hosszú és rendkívül összetett volt. Az elismeréshez végül számos partnerszervezet sokéves természetvédelmi, turisztikai, környezeti nevelési és infrastruktúrafejlesztési tevékenységének sikeres összehangolása vezetett.

A rendszerváltás után létrehozott szövetség kezdeményezésére ugyanis rendbe hozták annak a Komárom-Esztergom megyén áthúzódó, Által-ér nevű vízfolyásnak a medrét, amely továbbviszi az Öreg-tó vizét a Dunába. Nádasokkal, szigetekkel, fákkal és buja növényzettel tarkított mesterséges vizes élőhelyet alakítottak ki a tavon, ahol a vonuló madarak zavartalanul pihenhetnek. Továbbá az egykor halastóként működő Réti-tavak egy részét is újjáépítették, megújítva annak csodálatos élővilágát.

Musicz László úgy véli, hogy a vadludak tatai jelenléte az egész világon egyedülálló jelenség, hiszen ezek a madarak jellemzően a jóval nagyobb kiterjedésű és zavartalan vizes élőhelyekhez, illetve tengeri öblökhöz kötődnek.

A ludak a fagypont körüli hőmérsékletet kedvelik. Fotó: Csonka Péter

– 1989-ben, amikor a tatai Öreg-tavat Közép-Európa egyik legjelentősebb madárgyülekező helyeként felvették a ramsari egyezménnyel védett vizes élőhelyek jegyzékébe, még a vetési ludak adták a nemzetközi rangot ennek a vidéknek – mondja Musicz László. – A 2000-es évektől azonban egy érdekes szerepcsere figyelhető meg, a klímaváltozás hatására ugyanis ez a madárfaj már nem érkezik nagy létszámban Közép-Európába, hanem a kontinens északabbi tájain marad. Megérkezik viszont, sőt a vetési lúddal szemben dominánssá vált a nagy lilik, amely korábban a vadlúdtömegeknek viszonylag kisszámú szereplője volt. Ezek a madarak szeretik hazánk klímáját, leginkább fagypont körüli hőmérsékleten érzik jól magukat – tájékoztat Musicz László.

Majd hozzáfűzi, hogy az Öreg-tó a város büszkesége, köré épült a település, és a helyiek szívügyüknek tekintik a terület védelmét. A szakember szerint azonban azt is látni kell, hogy bármennyire is vigyáznak a tataiak a vadludakra, egyre növekszik a város forgalma, a fejlődéssel pedig együtt jár a fény- és zajszennyezés is. Hétvégenként az emberek jelenléte is egyre nagyobb mértékű a tó környékén. Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben sikerült az Öreg-tavat megőrizni a vad természet számára is, bár ez a tevékenység bizonyos értelemben folyamatos versenyfutás az idővel.

Építő lokálpatriotizmus

Michl József polgármester megerősíti, hogy a tatai tavak élővilágának megőrzése folyamatos kihívást jelent. A helyiek közül sokan megállítják az utcán, és gratulálnak a természetvédelmi elismeréshez, amit ő is szívesen viszonoz, hiszen a díjat egy közösség kapta, amelynek aktív tagja a város lakossága is.

– Minden tatai hozzájárulhat ahhoz, hogy óvja a várost, elsősorban azzal, hogy figyel a közvetlen környezetére, házára, kertjére, utcájára – magyarázza a polgármester. – Ugyanennyire fontos azonban az is, hogy a helyi és az idelátogató emberek a városi séták, kirándulások, rendezvények során úgy vigyázzák a települést, mint saját értékeiket. A lokálpatriotizmushoz és a helyi természetvédelemhez az is hozzátartozik, hogy ismerjük és használjuk természeti kincseinket. A tatai Fényes Tanösvény rendszeres látogatása például ideális úti cél lehet.

A város első embere kiemeli, hogy már a gyerekeket is megpróbálják erre a hozzáállásra nevelni. E szemléletnek a jegyében indított az egyik iskolájuk egy ökoosztályt, melyben a diákoknak hetente egyszer nem az iskolában, hanem külső helyszínen, a természetben tartják meg az órarend szerinti órákat.

A városvezetés az ideérkező vendégek számára is igyekszik minél inkább élővé tenni a vizes élőhelyek kínálta élményeket. Évente egyszer, november végén immár hagyományosan megrendezik a Tatai Vadlúd Sokadalom nevű országos természetvédelmi fesztivált. A madarak védelme azonban nem ehhez az egyetlen ünnepnaphoz kötődik, hiszen jelenlétük elválaszthatatlanul hozzátartozik a helyiek életéhez. A vadludak naponta többször is tudatosítják ezt, amikor hangos gágogásukkal áthúznak a város felett.

A tataiak olyannyira tiszteletben tartják az együttélés szabályait, hogy kezdeményezésükre a képviselő-testület egy helyi rendelettel is megerősítette a városban a pirotechnikai eszközök használatának korlátozását. Az elmúlt évek szilveszteri tűzijátékai ugyanis olyannyira megzavarták az Öreg-tavon pihenő vadludakat, hogy hetekre elmenekültek Tatáról.

Fotó: Milinte Judit

Michl József elmeséli azt is, hogy az Öreg-tavat – mint mesterséges létesítményt – Zsigmond királynak köszönhetjük, de Mátyás király is szívesen megfordult ezen a vidéken. A szomszéd faluban, Kocson, kiváló utazókocsit készítettek a számára (innen származik a „kocsi” elnevezés is), de szeretett kilovagolni és vadászni is. A városvezető tréfásan megjegyzi: ha a XV. századi uralkodónak kedvére volt ez a vidék, akkor megfelelő kirándulóhely lehet mindenki más számára is!

A személyes madármegfigyelés mellett az érdeklődők a www.vadludsokadalom.hu oldalon élő videoközvetítésen keresztül is követhetik a madarak hajnali kirepülését és esti behúzását.