A Magyar Narancs 2007. augusztus 16-i számában interjú jelent meg Michael Schmidt-Salamon filozófussal, a németországi Gior­dano Bruno Alapítvány elnökével. A beszélgetés válaszaiban elhangzott gondolatok több szempontból is kívánni valót hagynak maguk után, hiszen ellentmondásosak, tudománytalanok, érvnélküliek és szélsőségesen vallásellenesek. A témában nyilatkozott a De­mok­ra­tának dr. Lukács Tamás, a KDNP frakcióvezető-helyettese, a parlament kulturális és sajtóbizottságának a tagja.

– Schmidt-Salamon az interjúban így fogalmazott: „A vallásos tévhitek […] a legolcsóbb és legveszélyesebb ideológiai robbanószerek, melyeket az emberiség létrehozott.” Miként értelmezhető az ilyesfajta gondolatok megjelenése a magyar sajtóban?

– Ezt a gondolatot semmiképpen nem lehet filozófiai tételként értelmezni, sokkal inkább kommunikációs eszközként. Úgy gondolom, hogy az interjú megjelenése egyetlen célt szolgál: a sajtón keresztül Ma­gyar­országon is megismerjék az alapítvány elnökét. Ezt általában úgy lehet elérni, hogy az illető mond egy nagyot, aminek semmi logikája, tartalma nincs, ezt felkapja a sajtó, ezáltal megismerik őt. Emellett megpróbálják terjeszteni azt az érvrendszer nélküli eszmét, amelyet az illető képvisel. Vé­lem­é­nyem szerint, az alapítvány kommunikációs stratégiája is hasonló. Érdekes és izgalmas lenne viszont megvizsgálni, hogy ilyen embe­reknek, illetve ilyen eszméknek miért van Ma­gyar­ors­zágon társadalmi táptalaja.

– Az alapítvány elnöke összefüggésbe hozta a vallást a 2001. szeptember 11-i terrortámadással, mondván: „Egy világi vállalat vezetője – legyen bármilyen tehetséges – képtelen lenne rávenni beosztottjait, hogy akkora pusztítást vigyenek végbe saját életük során, mint a szeptember 11-i terrortámadások végrehajtói.” Mi erről a véleménye?

– Ez a gondolat érvrendszer nélküli. Ha viszont nincs érvrendszere, akkor nincs értelme vele vitatkozni. Teljesen értelmetlen összefüggésbe hozni a szeptember 11-i terrortámadást a vallással. Egyrészt azért, mert a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz, másrészt pedig mind a mai napig nem tisztázott, hogy kik követték el a támadást.

– Schmidt azt állítja, mindig a vallások voltak azok, amik folyamatosan embertelen körülményeket teremtettek a Földön.

– Véleményem szerint, ezt a felfogást, illetve annak hirdetőjét pszichiáter tudná igazán kezelni. Az önmagát filozófusnak nevező illető olyan terminológiát használ, amelyet soha senki nem használt. A hívő ember számára ugyanis éppen a hit és az erkölcs hiánya az, ami embertelen körülményeket teremt számára. Ez természetesen vonatkozik a hívő iszlám, a hívő zsidó vagy a hívő keresztény emberre. Riportalanyunk megfogalmazása tehát teljesen öncélú, és nem érdemes vele vitatkozni.

– A sztálinizmust és a nemzetiszocializmust is a vallások közé sorolja, mondván, ezek politikai vallások.

– Szerinte minden, ami rossz, minden, ami gonosz, az vallás. És megfordítva: mi a vallás? Ami gonosz. Ezért a sztálinizmust és a fasizmust egyaránt a vallások közé sorolja. Ez egyértelműen téves felfogás, hiszen mindkét eszme az ateizmus kinövése volt, tehát semmiképpen sem lehet ezeket a vallások közé sorolni.

– Schmidt-Salamon szerint az alapítvány neves tudósokat, filozófusokat és művészeket gyűjt egybe, hogy „att­raktív világias alternatívát dolgozzanak ki az idejétmúlt vallásos mesékkel szemben.” Szük­ség van egyáltalán erre, vagy ez csupán egy ideológiai műhely – mármint a Giordano Bruno Alapítvány – tevékenységének a vadkinövése?

– Erre egyáltalán nincs szükség. Az egész eszmefuttatásnak az alapvető problémája az, hogy a tudomány világának ma már nem az a kérdése, hogy az ember mit tud megtenni, hanem hogy mi az, amit megtehet. A tudomány területe a tudósoké, az egyház illetékességi területe pedig a hit. A hit kategóriáját soha nem fogja felváltani a tudomány. A tudomány világa viszont beengedi a hitvilágot. Számos olyan világhírű, tehetséges és komoly teljesítményeket felmutató tudós van a világon, aki őszinte tanúbizonyságot tett vallásosságáról. Hiszem, hogy nem kell az egyházaktól félni, és egyáltalán nincs szükség arra, hogy eltöröljék őket. Nem is lehet azokat eltörölni.. A vallás nem ideológiai robbanószer.

– Schmidt továbbá azt vallja, hogy „az emberi jogok elfogadtatásáért hosszasan kellett hadakozni a keresztény egyházakkal, ezért nem csoda, hogy szabad társadalmak csakis akkor alakulhattak ki, amikor az egyházak vesztettek befolyásukból”. Mi erről a véleménye?

– Az illető teljesen ellentmondásba kerül önmagával, illetve saját gondolatrendszerével szemben. Egyrészt azt állítja, hogy az emberi jogokért milyen kemény harcot kellett folytatni az egyházakkal. Ezzel szemben milyen emberképet állít föl? Idézem: „…az univerzum tulajdonságai olyanok, amilyeneket akkor várunk el, ha nincs mögöttünk se terv, se akarat, se jó vagy rossz, csakis a vak, könyörtelen közömbösség. Ha komolyan vesszük a modern tudomány vívmányait, akkor megállapíthatjuk, hogy a homo sapiens nem a teremtés koronája, hanem egy akaratlan, kozmológiailag jelentéktelen és mulandó kis jelensége egy minden céltól és értelemtől mentes univerzumnak”. Én ezzel szemben – a Biblia segítségével – azt mondom az emberről: nem vagy más, mint egy ékes királyi fejdísz. Oly értékes vagy, hogy meghaltam érted. Ez az én emberi méltóságom. Az alapítvány elnöke tehát – a tudomány nevében – azt állítja, hogy az ember az anyagi világ jelentéktelen része. Ezzel szemben én azt állítom, hogy Isten szeret engem. Ezek után lehet vitatkozni arról, hogy mi a szeretet. Azt állítja, hogy a vallás a gonosz, s egyidejűleg azt mondja, hogy nincs jó és rossz. Tehát nemcsak tényekben, hanem logikájában is teljesen torz és zavaros a teóriája.

– A vallások megszűnését kívánja, és leszögezi: „…a vallás csak akkor szűnhet meg, ha a hívők belátják, hogy nincs rá szükségük”. Létre­jöhet egyáltalán ilyen állapot?

– Nem jöhet létre. Az illető nem ismeri a történelmet, a vallástörténetet még annyira sem. Az interjút azzal indítja, hogy: „…a vallásos tévhitek a felvilágosodás minden igyekezete ellenére hatalmas embertömegeket kerítenek bűvkörükbe”. Az embereket nem a vallásos tévhitek kerítették bűvkörükbe, hiszen szükségük volt és van a hitre, a vallásra. A hívő keresztény ember a hitének él. S a hit, valamint a keresztény jelző felelősséget ró a hívő emberre. Tehát: az én cselekedeteimen, az én bűneimen keresztül fogják megítélni Jézus Krisztust. Ha így gondolkodunk, akkor a filozófus gondolatmenete nemcsak logikátlan és érv nélküli, hanem gyerekes is. A vallás megszűnéséről, megszüntetéséről tehát értelmetlen dolog beszélni, hiszen az emberek nem fogják belátni, hogy nincs szükségük a vallásra. A vallás nem hasonlító össze a politikai rendszerekkel és eszmékkel, amelyek egyik napról a másikra megbukhatnak, megszűnhetnek.

– Nem beszélve arról, hogy ma már egyre inkább az ökuménia a tendencia.

– Így van. Schmidt nem veszi tudomásul, vagy nem akarja tudomásul venni a II. Vatikáni Zsinat jelentőségét és mondanivalóját. Nem látja, hogy a nagy világvallások között már régóta komoly párbeszéd folyik, s ezáltal az ökuménia már működő valóság.

– A Magyar Narancs interjúalanya kijelenti: „…megsérthetünk vallásos érzelmeket, de ettől nem szabad megijednünk”. Sérthet-e vallási érzelmeket a Giordano Bruno Ala­pítvány elnökével készített interjú?

– Nem sérthet, hiszen az alapítvány elnökének a nyilatkozata olyan alacsony színvonalú, érvrendszer nélküli és tudománytalan, hogy vitára nem alkalmas, közösségi önvédelmet nem igényel.

– Akkor mit igazol a filozófussal készített interjú?

– Azt, hogy az ördög jelen van.

Tarics Péter