Fotó: T. SZÁNTÓ GYÖRGY/Demokrata
Hirdetés

– Szűk két hónap múlva választást tartanak Magyarországon. Hogyan viszonyul ehhez az Európai Unió?

– Mint minden tagállami választás, ez is nagy hatással lesz az Európai Unió működésére, hiszen a tagállamok demokratikusan megválasztott politikusai azok, akik a legfontosabb szerepet játsszák az unió intézményeinek munkamegosztásában. Ne felejtsük el az 1992-es maastrich­ti szerződést, az unió alapjait lefektető egyezményt, hiszen ez alapján hozzák meg az Európai Tanácsban azokat a döntéseket, amelyek meghatározzák az unió irányát. Amit a parlamentben vagy a bizottságban látunk, az ennek a tükröződése kellene hogy legyen. Az más kérdés, hogyan próbálják eltorzítani, túlmagyarázni mindazt, ami az elmúlt években zajlott. Magyarországra nagy figyelem irányult a közelmúltban – különösen a 2015-ös migrációs válság idején –, hiszen a hazánkban történő változások befolyásolják az unió döntéseit, az intézmények jövőjét.

– Nem túlzás ez?

– Semmiképpen. Persze ne értékeljük túl a szerepünket, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy mondjuk Lengyelország háromszor-négyszer nagyobb hazánknál. De nemcsak nekünk, hanem Közép-Európának is kulcsfontosságú lesz a magyarországi választás. Ez a 60-80 milliós tömb ugyanis ma már alternatívát képez az unión belül a brüsszeli politikával szemben.

Korábban írtuk

– Említette a választásra irányuló figyelmet: 62 európai parlamenti képviselő kérte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettől a teljes körű megfigyelői misszió elrendelését, amelynek – rendhagyó módon – a szervezet eleget fog tenni.

– Pontosan, ahogy mondja: elrendelték, és ez itt a probléma. Januárban majdnem húsz Magyarországon tevékenykedő, Soros György által finanszírozott szervezet tette nyilvánvalóvá, hogy ezt a megfigyelést rendeli meg az EBESZ-től. Persze nem bánjuk, ha jönnek. Szívesen mutatunk meg nekik bármit, hiszen nincs titkolnivalónk, és ármánykodásra sem kell számítaniuk. A magyar választási rendszer az egyik legátláthatóbb és a legkevésbé befolyásolható Európa-szerte, amit az EBESZ legutóbbi jelentése is megállapított.

– Tart attól, hogy manipulálják majd a választás végeredményét?

– Fennáll ez a veszély. Egy ilyen missziónál pályázatot hirdetnek, amelyre „független” szakértők jelentkezését várják. Megtapasztaltuk az elmúlt tizenkét évben, hogy magukat függetlennek és szakértőnek nevező politikusok vagy politikailag elfogult emberek voltak a tagjai az ellenőrző küldöttségeknek, akik többször tettek kísérletet a választások befolyásolására. Szóval mi egyet kérünk az EBESZ-től: a létező eljárásrendnek megfelelően objektívan végezze tevékenységét, lehetetlenné téve a kettős mérce használatát.

– Mégis alkalmazzák az arra képzett szervezetek, médiumok és újságíróik Lengyelország és Magyarország ellen, amit már videófelvételek is bizonyítanak. Hogyan fogadta a kormány ezeket a sajtóhíreket?

– Amit eddig is erősen sejtettünk, azt most nemcsak mi tudjuk, hanem már mindenki. Láthatók az erőfeszítések a mosakodásra, az ügy kisebbítésére. Felmerül a kérdés, hogy ha ezek egy ilyen interjúkban elhangozhatnak, miről beszélgethetnek a háttérben, abban a közegben, ahol tíz- vagy akár százmillió dollárnyi tételeket mozgatnak. Soros György például az amerikai időközi választáson 125 millió dollárt adott azoknak a szervezeteknek, amelyek a demokraták oldalán próbáltak meg belenyúlni a szavazásba. Nem egyedi esetekről van szó, hiszen a spekuláns több száz millió dollárnyi összeget utal át rendszeresen a világ számos pontján működő alapítványaiba. Mindezt úgy, hogy nem szabadna politizálnia számos országban, Magyarországon például a törvény a pártokhoz köti a politikai tevékenységet. Egy olyan szürkezónáról beszélünk, amely nemcsak kiegészíti, hanem alapvetően helyettesíti is az európai és magyarországi baloldali pártok erejét, erőfeszítéseit.

– Most Soros Györgyről beszél, de a kiszivárgott videófelvételeken nem hangzik el a neve.

– Természetesen mi sem gondoljuk, hogy a spekuláns mindig felhívna valakit telefonon, ha befolyásolási kísérletet akar tenni. Ez a folyamat évek, sőt évtizedek óta zajló intézményhálózati építésen alapul. A résztvevők elvtársak a szó szoros értelmében, hiszen hasonlóan gondolkodnak. Az európai és a magyarországi baloldalról is pontosan tudjuk, hogy internacionalista: soha nem nemzeti érdekeket részesít előnyben, hanem olyan utópikus gondolatok alapján építi fel a tevékenységét, amelyeket zászlajára tűzhet. A gyermekvédelmi törvény, az áprilisi választás vagy a 2015-ös migrációs válság mind olyan témául szolgál, ahol a fegyvertárukat bevethetik, és be is vetik. Ne legyen kétségünk afelől, hogy ez a mindenkori polgári kormányzással szemben folyamatosan így működött és működik továbbra is.

– A baloldali portálok viszont „titkosszolgálati módszerekre emlékeztető akcióként” és „kamu állásinterjúként” számolnak be a videófelvételekről.

– Tekintsünk el attól, hogy egy Skype-interjú rögzítéséhez nem kellenek titkosszolgálati módszerek. Senkit nem sütögettek tüzes vassal, itt nem kikényszerített vagy manipulált mondatokról van szó – amit az Amnesty International próbál sugallni –, hanem teljesen egyértelmű, kerek, laza, természetes beszélgetések voltak ezeken a felvételeken. Nem az a kérdés, hogy miként kerültek közszemlére az interjúk. Ilyen mondatok nem hangozhatnak el magukat függetlennek, mértékadónak és a társadalmi ügyekért, a felvilágosodásért dolgozó szervezetek vezetőinek, résztvevőinek vagy a velük beszélő újságíróknak a szájából.

– Milyen intézkedéseket tehet a magyar állam a külföldi manipuláció elhárítására?

– Több rétege van ezeknek az intézkedéseknek, értelemszerűen minden szuverén államnak a nemzetbiztonsági szolgálatokkal folyamatosan figyeltetnie kell a külső hatásokat. A politikai befolyásolás kizárólag jogszabályok útján állítható meg. A magyar kormánynak elsősorban az a feladata, hogy a maga eszközeivel a lehető legtöbb fórumon, felületen értesítse polgárait a valóságról. Abban bizakodunk, hogy a magyar választók nem ostobák, hazugságokkal nem téveszthetők meg. A végén a valóság alapján ítélik meg a Fidesz–KDNP politikai tevékenységének értékét, és döntenek arról, hogy a jövőben is ez a kormány irányítsa-e Magyarországot.

Leleplezett lejáratás

Február másodika óta folyamatosan hozza nyilvánosságra a Magyar Nemzet azokat a titokzatos Skype-beszélgetéseket, amelyeket több Soros Györgyhöz kötődő szervezet egy-egy képviselőjével folytattak le azonosíthatatlan személyek. Az interjúalanyok beismerték, hogy valóban kettős mércével mérik általában a jobboldali, polgári kormányzást, mint a szocialista, liberális erők tevékenységét. Andrej Nosko, a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány egykori igazgatója például azt mondta, Lengyelországot és Magyarországot valós érvek felsorakoztatása nélkül ostorozza a fősodrú média, aminek sokszor az az oka, hogy az európai sajtó színvonala az elmúlt években lesüllyedt; a korábbinál jóval kevesebb a helyi viszonyokat jól ismerő külföldi tudósító. Szerinte a tudósításokat tekintve összességében az úgynevezett szelekciós torzítás hatása érvényesül, mivel a médiában zömmel balliberális újságírók dolgoznak. – Az a fajta elfogultság a médiában – vagyis hogy különböző mértékű figyelmet szentelnek például Magyarországnak és Romániának – maguktól az európai pártoktól érkezik – mondta az egykori vezető. A kiszivárgott interjúkban Kálmán Mátyás, a 24.hu újságírója is megszólal, aki a hazánkról tudósító újságírók manipulálásáról, megvesztegetéséről beszélt. Ezeket NGO-k, azaz kormányoktól független szervezetek – például az Amnesty International – hajtják végre, korlátozva és függő helyzetbe hozva a külföldi médiamunkásokat. Egy másik nyilvánosságra került felvételen Dalibor Roháč, az American Enterprise Institute elemzője azt mondta, hogy a médiaelit és az európai intézmények nagyobb hajlandósággal érvényesítik az ártatlanság vélelmét saját embereikkel szemben olyan helyzetekben is, amikor Orbán Viktortól éppen megtagadják. Azt is kijelentette, Brüsszelben nagyon megkönnyebbülnének, ha a jelenlegi kormányt leváltva ismét a szocialisták kerülnének hatalomra. Egy friss videóban pedig Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) projektvezetője megerősítette: Lengyelországban és Magyarországon annak ellenére kifejezetten jó élni, hogy a nyugati sajtóban azt írják, autoriter rezsim van hatalmon a két országban. Szerinte nem arról van szó, hogy van egy diktátor, aki másik irányba akarná állítani azt a „jó kis országot, ami Magyarország a rendszerváltás idején volt”. – Ez így egy nagyon egyszerű történet lenne, de sokkal-sokkal mélyebb okok húzódnak meg a háttérben. És hosszú évek óta a nemzetközi sajtó erről nem is akar tudomást venni. […] A külföldi újságírók még tájékozódni sem hajlandók megfelelően az itteni viszonyokról – mutatott rá a TASZ munkatársa.