– Nem lesz pláza a budai várban és betonszarkofágot sem építenek a hajdani Honvéd Főparancsnokság torzójára. De elmaradnak a korábban beharangozott fejlesztések is. A Budavári Önkormányzat most sír vagy nevet?

– Nincs okunk a sírásra, hiszen nem a mi felelősségünk a támogatásra szánt forrás visszavonása. Az, hogy visszavonták a budai vár fejlesztésére szánt tizenegymilliárd forintot, valójában a kormány kudarcának a beismerése. A régóta halogatott fejlesztések elmaradása miatt azonban nevetni sem tudunk.

– A Demokrata tavaly novemberben részletesen foglalkozott a történelmi környezetbe nem illő tervekkel. Láthattunk rózsaszínű házat, tetraéderekkel megtámasztott szarkofágot, csillogó plázát, de szocreál műremeket is a 70-es évekből. A sok különböző terv annak dacára készült, hogy nem írtak ki új tervezési pályázatot, a közvélemény viszont nem tudta elfogadni az eredetileg nyertes pályaművet sem. Ismét a korábbi nyertes, Kis Péter csapatát kérték fel arra, hogy dolgozza át az eredeti terveit. Később a Budavári Önkormányzat képviselő-testülete úgy döntött, hogy változtatási tilalmat rendel el a hajdani Honvéd Főparancsnokság épületére. Nem volt más megoldás?

– Ha az egész folyamatot végignézzük, kiderül, hogy a kiemelt fejlesztési projekt 2007-es nyári bejelentése óta eltelt tizenhat hónap alatt a kormány képtelen volt arra, hogy engedélyezett, reális és elképzelhető fejlesztési projekteket tegyen le az asztalra. Ugyanakkor a Budavári Önkormányzat képviselő-testülete a kormányzati érveléssel ellentétben nem a tervekről mondott véleményt, amikor úgy döntött, hogy változtatási tilalmat rendel el. Helyette a kormányzati kapkodást, ötletelést állította le, megvédte a kormányt attól, hogy egy átgondolatlan projekttel veszélyeztesse a világörökségi védelmet élvező tér arculatát.

– Hogyan fogadta a közvélemény a változtatási tilalom elrendelését?

– A hozzánk eljutott hírek szerint a Várnegyed lakói üdvözölték a döntést. A polgármesteri hivatalban elhelyeztünk egy vendégkönyvet oda, ahol a tervvázlatokat kifüggesztettük. Szinte mindenki arról írt, hogy a történelmi környezetbe nem illő, ide nem való tervek ne valósuljanak meg. Azt gondolom, hogy akik nem értettek egyet a többség véleményével, azok sem a tervekről fogalmaztak meg pozitív véleményt, hanem azt akarták, hogy ennyi idő után történjen végre valami. Nekünk viszont az az álláspontunk, hogy ha már ennyit vártunk, akkor ne általában valami történjen, hanem valami jó. Azt szeretnénk, ha a Vár egységes elképzelésben újulna meg. Ehhez azonban tisztázni kell egy sor kérdést. El kell döntenünk, hogy mi lesz a palotanegyed díszeivel, a Habsburg-lépcsővel, a déli rondellával. A funkcióról is dönteni kell, hiszen egész más a helyzet akkor, ha múzeumi funkcióval számolunk, és más, ha tanácskozások, konferenciák színhelyét szeretnénk kialakítani: más az irodai, a gazdasági és más a vendéglátó-ipari funkció. De dönteni kell a parkolás, a közlekedés kérdéseiről is.

– A kormány szerint az önkormányzat akadályozta meg a fejlesztést azzal, hogy nem volt konstruktív. Ez igaz?

– Dehogy. A Budavári Önkormányzat nem volt döntési helyzetben, mivel a projektgazda a kormány volt, a terület pedig az államé, így a döntést is a kormány hozta meg. A kormány 2008 áprilisában úgy határozott, hogy a palotanegyed fejlesztését kiemelt nemzetgazdasági üggyé minősíti. Innentől kezdve még az engedélyezési eljárás is kizárólag a kormány alá rendelt szervekhez tartozott. Ekkor már érezhető volt, hogy nem esik egybe az önkormányzat elgondolása és a kormány álláspontja, mivel a kormányzati szándék arra irányult, hogy a lehető legkisebb vitával, a lehető legszabadabb kézzel nyúljanak egy olyan területhez, amely a mi megítélésünk szerint nem a mindenkori kormány hitbizománya, hanem a magyar nemzet egészéé. Mi mindig azt hangsúlyoztuk, hogy széles körű vitára van szükség, mind a funkciót, mind az elképzeléseket, mind pedig a fejlesztési programokat illetően. Csakhogy az általunk megfogalmazott javaslatok, kérések süket fülekre találtak. Ez a helyzet 2008 szeptemberében változott meg, ekkor egy felfokozott izgalmi állapot kezdődött, ami már komoly veszélyekkel járt. Az utolsó időszakban három-négy egymástól különböző tervvázlatot mutattak be, amire mi azt mondtuk, hogy a budai vár nem lehet rögtönzések, találgatások terepe, és a projekt az eltelt tizenhat hónap dacára előkészítetlen és átgondolatlan. Ekkor rendeltük el a változtatási tilalmat.

– Mit tud most ígérni a Várnegyed lakóinak? Újra visszakerülnek a fiókba a leporolt akták?

– Remélem nem. Javasolni fogom, hogy a polgári kormány programelemei között a budai vár rendbetétele szerepeljen. A fejlesztés azonban ne kizárólag a Honvéd Főparancsnokság épületére korlátozódjék, hanem terjedjen ki a várbazár és a Szent György tér rendezésére is. 2013-ig állnak rendelkezésre uniós források. Ebbe még akár bele is férhetünk.

Hernádi Zsuzsa