A védelem iskolái
A kormány 2017-ben jelentette be, hogy megalapítja a Honvédelmi Sportszövetséget, amely sportközpontokat hoz majd létre országszerte. Háborúra akar nevelni a kormány? – riogatott több ellenzéki politikus is. A biztonsági kockázatok erősödése azonban évről évre erősebben mutatja, hogy szükség van az önvédelmi képesség fejlesztésére az ország és az egyének szintjén is. Szarvason jártunk.
Két szépen szerkesztett tábla függ a bejáratnál. Az egyiken a Himnusz, a másikon a Szózat szövege olvasható. Ez a Honvédelmi Sportszövetség ötödik bázisa az országban, nemrég nyitotta meg a kapuit. A zöldmezős beruházáshoz Szarvas város adta a területet. A „zöld mezőt” ezúttal a mostanában használt értelmezésnél konkrétabban is lehet érteni. A modern és elegáns vonalú épület kívül-belül is nagyon sok faelemet tartalmaz. Ez Makovecz Imre organikus tervezői stílusának hatása, mondja Simicskó István, a sportszövetség elnöke. A központot hatalmas és ápolt füves térség veszi körül, lehetőséget kínálva különféle sporteseményekre, gyakorlatozásokra, összetartásokra, még táborozásra is.
A kormány 2017-ben döntött a honvédelmi sportközpontok fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtéséről, teszi hozzá Simicskó István. Büszke rá, hogy akkori honvédelmi miniszterként részese lehetett a döntés meghozatalának. A fejlesztés első üteme 16 ilyen központ megépítésével számol, a távlati tervek szerint minden járásnak lesz honvédelmi sportközpontja.
Sükösd Attila, az egykori válogatott birkózó, sokszoros bajnok vezeti a szarvasi bázist. Kiváló eredményeket ért el a sportban, és ezzel nemzetközi értelemben is messzire röpítette a város hírnevét. Ahogy mondja, ez a központ most a küzdősportokra és a lövészetre koncentrál. És valóban, a komplexum tágas tornatermét hatalmas birkózószőnyeg fedi, néhány ajtóval arrébb pedig korszerű lőteret talál a látogató, 25 és 50 méteres pályával. Már a küzdősport sem tetszett, a lövészet pedig egyenesen sokkolta annak idején a balliberális politikusokat. Erőszakos és militáns társadalom kiépítésének szándékával vádolták a kormányt, mintha a 2015-ben kiéleződött és azóta is számtalan módon jelentkező biztonsági kockázatok csak úgy elkerülték volna Magyarországot.
Jöhet az íjászat is
Sükösd Attilától tudjuk, hogy jelenleg a birkózás adja a szarvasi központban a küzdősportok bázisát. Ez a nagyobb diákoknak való, a kisebbeknek elsősorban mozgáskoordinációs foglalkozásokat tartanak. A tervek szerint lesznek itt karate-, kung-fu- vagy egyszerűen csak önvédelmi kurzusok is. A központ megnyitóján maga Simicskó István, a harcművészetek régi szerelmese és mestere is tartott egy látványos bemutatót. Különben sok mindennel bővíthető még a központ sportválasztéka, a raktárak tele vannak egyelőre érintetlen, de a legkülönfélébb kezdeményezésekhez való felszerelésekkel. A lényeg jó közösséget teremteni, szögezi le Sükösd Attila. A fiatalok magányosak, elvesznek a virtuális világ útvesztőiben, félnek a valóság ismeretlen terepeitől, konfliktusaitól, természetes harcaitól. A sport viszont rendszerességre, kötelességtudatra, küzdeni akarásra nevel, megtanít a figyelem koncentrálására és a gyors döntésre. A kérdésre, hogy milyen különlegességekkel bővíthető majd a sportközpontok profilja, Simicskó István azt válaszolja, hogy akár az ejtőernyőzés vagy a repülés is bekerülhet a központok programjába, igaz, mindennek az infrastrukturális feltételeiről még nem született döntés. Mindenesetre a repüléssel kapcsolatos elméleti oktatásra már felkészültek a honvédelmi sportközpontok.
Szarvason egyelőre két olyan helyi iskola részéről mutatkozik erőteljes érdeklődés, amely részt vesz a honvédelmi minisztérium kadétprogramjában. Sok a felnőtt érdeklődő is, hiszen hasonló bázis eddig nem volt az amúgy élénk sportéletéről híres Szarvason. Azt már látni, hogy rövidesen az íjászat is helyet követel magának a központban, de van itt még két különleges terv is. Az egyik a dicsőséges magyar sport történetének oktatása, beépítve a különféle programokba, a másik a mentáltréning. Ez a kurzus persze nem valamiféle pszichológiai manipulációról akar szólni, hanem a reális önértékelést, önmagunk és a bennünket körülölelő közösség építését és a sportot jellemző szellemi, pszichikai készségek fejlesztését szolgálja majd.
A puskák már itt vannak
A lőtér ránézésre is világszínvonalú, itt most a lézerfegyverek játsszák a főszerepet. Elképesztően modern technikai színvonalat képviselnek ezek a fegyverek és hozzájuk tartozó berendezések, a célzást, a biztonságos fegyverkezelést tanulják segítségükkel a fiatalok, lányok és fiúk egyaránt. Bracsok István, a lőtér vezetője mindent tud, amit erről a sportágról tudni érdemes, elsősorban a koncentráció fejlesztését tekinti a sportlövészet legfontosabb hozadékának. Ami kihat természetesen a fiatalok tanulási képességeire is. Aki már feljebb lépett az alapképzés fokozatain, az légpuskával is lőhet. Ez már másik, valóságosabb dimenzió, szigorú szabályokkal. A következő lépcsőfok az úgynevezett 0.22-es kispuska lesz, a lőtér az efféle fegyverek használatára is alkalmas. Magától értetődik, hogy azoknak a diákoknak, illetve iskoláknak, akik ezt a lőteret használják, semmit sem kell fizetniük. Ha viszont a jövőben a város úgynevezett hobbilövészei is szeretnének itt gyakorolni – és már elég sokszor cseng Bracsok István mobilja ebben az ügyben –, nekik, ha szerényen is, de téríteniük kell majd valamennyit.
Ami a katonákat illeti, elkerülhetetlen, hogy a helyi önkéntes zászlóalj is megjelenjen valamilyen módon a központban. Hiszen ezek a katonák példát adhatnak a fiataloknak elkötelezettségből, hazaszeretetből, komolyságból, áldozatvállalásból. De nyilvánvaló, hogy hadi fegyvereik túl nagy terhelést jelentenének ennek az egyébként otthonos hangulatú lőtérnek. Ám zavartalanul folyhat itt az újoncok elméleti lőkiképzése, sőt, nyugodtan gyakorolhatnak a 0.22-sekkel is.
Az ifjúságon a sor
Új típusú mozgásélmények, új típusú közösségerősítő foglalkozások. Ezt tartja a legfontosabbnak a központ most indult működésében a szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium igazgatónője, Kitajkáné Szántai Mária. Az iskola bekapcsolódott a kadétprogramba, és együttműködési szerződése van a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, évente több végzős diák is jelentkezik oda. Pedagógiai szempontból elsősorban azt várja az igazgatónő a központban folyó nevelési munkától, hogy segíti majd a fiatalokat az új, természetesebb életvitelben, és jó irányba befolyásolja a gondolkodásukat. Persze, erre törekszik maga a 350 diákot számláló gimnázium is.
Van néhány praktikus szempont is, ami miatt az iskolai tanárok örülnek a központ avatásának. Egyrészt az iskolai terem szűkösségét orvosolja a bázis tágassága, másrészt az ott bőven fellelhető eszközökre a továbbiakban nem kell költenie a gimnáziumnak, magyarázza Fonád Zoltán testnevelő tanár, a kadétprogram helyi instruktora. Ő egyébként a helyi, 101. önkéntes területvédelmi zászlóalj katonája, most várja tiszti kinevezését. Voltak szülők, akik azt kérdezték tőle a kadétprogram kapcsán, hogy az iskola háborúra akarja nevelni a gyerekeket?! Fonád Zoltán azt válaszolta, dehogy, „a túlélés képességeit fejlesztjük bennük”. Ennek része a katonai testnevelés vagy a katonai közelharc is mint olyan tantárgyak, amelyekben a bázison lehet majd a leginkább elmélyedni.
Fonád Zoltán a mai ifjúság egyik nagyobb problémájának a kudarctűrés hiányát tartja, amit magas szintű küzdeni akarásba kellene átfordítani. Tudni felállni a padlóról és újrakezdeni – ha a társadalom egészét vesszük, a tevékeny magyar felnőttek már jól vizsgáztak ebből. Most az ifjúságon a sor. Erre is nevel a honvédelmi sport.
