Közösség- és segítségvállalás Brusznyai Árpád 1956-os mártír emlékművéért

Két éve tartó, idegtépő huzavona után 2008. január 9-én a veszprémi megyeháza előtti téren felavatták az ártatlanul kivégzett 1956-as vértanú, Brusznyai Árpád újabb emlékszobrát. Az előzőt valószínűleg lebontják.

Az 1956. október 26-i pesti események hatására az 1924-ben a Csongrád megyei Derekegyházán született fiatal papot, Brusznyai Árpádot iskolája küldötteként a Veszprémben megalakult forradalmi tanács beválasztotta a Lóránd Imre elnök vezette testületbe, ahol kiváló szónoki és szervezőképessége miatt elnökhelyettesnek, majd elnöknek kérték fel. Több ávós neki köszönhette életét, amikor a börtönt, ahová bezárták őket, a felbőszült tömeg ostrom alá akarta venni. Higgadtságával többször is megelőzte a vérontást, és sikerült elérnie, hogy a város szinte puskalövés nélkül vészelje át a forradalmi napokat. Még a hatalmától megfosztott, akkori megyei másodtitkárnak, Papp Jánosnak is igyekezett segíteni, hogy visszamehessen eredeti szakmájába dolgozni.

Talán ez volt a hiba. Ami ezután következett, azért nem őt terhelte a felelősség. A várost november 4-én megtámadó szovjet katonai alakulatok a hajnali ködben egymást lőtték, amiért őt is kihallgatták. A szovjetek megállapították vétlenségét, és hazaengedték, ám 1957. április 25-én már magyar kommunisták tartóztatták le és ítélték hosszú vallatások után a megyei tanács dísztermében életfogytiglani börtönbüntetésre. Az időközben megyei párttitkárrá kinevezett Papp Jánosnak ez sem volt elég, és bosszúból, hogy dolgoznia kellett, halálbüntetésre módosíttatta az ítéletet, amit 1958. január 7-én ki is hirdettek.

A vértanú neve 2005 tavaszán került ismét előtérbe, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére felállítandó köztéri alkotás létrehozására meghívásos pályázatot írt ki a veszprémi önkormányzat a Színház kert parkosított területen. Noha a pályázók között induló Rajk László tervét a Képző- és Iparművészeti Lektorátus nem javasolta megvalósításra, az MSZP-SZDSZ többségű városvezetés mégis őt hirdette nyertesnek. Ezt követően 2005 őszén a Védegylet Veszprémért Civil Egyesület is előállt saját emlékmű-elképzelésével, a városi főépítész által korábban az 56-os emlékmű állítására javasolt helyszínen, a megyeháza előtti téren, a 15 évvel korábban eltávolított Lenin-szobor helyén. Bár az emlékmű nem Brusznyait ábrázolta volna, azért választották éppen ezt a helyet, mert a pap tanárt a térre néző épületben ítélték halálra. Az egyesület a költségeket közadakozásból és pályázati, tehát nem önkormányzati pénzekből kívánta fedezni.

Asztalos István szocialista alpolgármester ekkor még azt ígérte, hogy a közterület használatát engedélyezi a testület, ha előtte megszerzik a lektorátus engedélyét is. Ez meg is történt, sőt azt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal képviselője is támogatta.

A képviselő-testület február 23-án mégsem járult hozzá az emlékmű köztéri felállításához, márpedig a védegylet a közgyűlés hozzájárulása nélkül nem vehetett részt az ’56-os emlékmű pályázatán. Legmegdöbbentőbb mégis az volt, hogy a bizottsági üléseken még igent mondó két bizottsági elnök, Domokos József és Mazák György a testületi ülésen már a „tartózkodás” gombot nyomta meg. Ennek következtében vetélytársától megszabadulva, a Veszprém által elnyert nyolcmillió forintos támogatás teljes egészében a Rajk-féle terv megvalósítására jutott.

Az MSZP-frakció ugyanis csak akkor szavazta volna meg a javaslatot, ha az emlékművet Brusznyai Árpád egykori munkahelyén – jól elrejtve a kíváncsi tömegek szeme elől -, a Lovassy László Gimnázium kertjében állítják fel. Dióssy László akkori SZDSZ-es polgármester azt is nehezményezte, hogy a védegylet csupán egyetlen helyszínt jelölt meg, és kifogásolta, hogy az egyesület által a tervezett helyszínen felállított köztéri táblakép avatásánál pártpolitikus, Navracsics Tibor, a Fidesz veszprémi elnöke is felszólalt, jóllehet nem mint politikus, hanem mint az egyesület alapító tagja vett részt a rendezvényeken.

A játszma ezzel még mindig nem ért véget, mert a lektorátus elfogadta Rajk László korábban elutasított pályaművének továbbfejlesztett változatát. Noha a védegylet teljesítette a tárgyalás feltételeként szabott táblakép-áthelyezést, az idegjáték tovább folytatódott. A cérna az MSZP-s Asztalos Istvánnál szakadt el, aki a helyi lapban azt nyilatkozta, hogy Brusznyai Árpád szellemiségének többet ártottak az elmúlt hónapok eseményei, mint Papp János 40 éves veszprémi uralkodása. Ezzel kimondatlanul is a mártír pap fölé helyezte a halálos ítéletét kijáró kommunista Papp Jánost.

A védegylet által helyszínnek javasolt Megyeház tér rendezésére ötletpályázatot írtak ki, amelyre hat Brusznyai-emlékműtervezet is érkezett. A VÁROS-Tér Kulturális Alapítvány megrendelte Melocco Miklóstól az emlékmű 1:1-es méretű mintáját, amelyet a művész még abban az évben elkészített. Brányi Mária, a védegylet tagja szerint Brusznyai Árpád, aki 2006 nyarán posztumusz Magyar Örökség Díjat kapott, indokolatlan és igaztalan kivégzése után 50 évvel már megérdemelte volna, hogy a város főterén kapjon emlékművet.

Az új fordulat azonban csak ugyanazon év őszén következett be, amikor a Fidesz-KDNP-támogatással polgármesterré választott Debreczenyi János vezetésével nemzeti többségű képviselő-testület alakult, amely ismét napirendre tűzte a kérdést, és jóváhagyó döntése után végre megépíthetővé vált az emlékmű a tervezett helyszínen. A testület felülvizsgálta az előző önkormányzat Rajk Lászlóval kötött szerződését is, és megállapította, hogy az abban meghatározott feltételek egyike sem – a szoborcsoport megjelenítése, anyaga, telepítése – teljesült. Eltért az építési engedélytől is, ezért bontási kérelmet adtak be, az alkotó viszont fellebbezett a hatóság által már kiadott bontási engedély ellen. A közigazgatási hivatal másodfokon új eljárásra kötelezte az első fokot, erre a balatonfüredi építési hatóságot nevezte ki, amely szintén jóváhagyta a korábbi döntést.

– Kíváncsi vagyok, hogy a művész úr tudomásul veszi-e, hogy egy jogállamban nem lehet önkényeskedni, hanem csak azt teheti, ami jogszabályilag lehetséges, illetve amire szerződés kötelezi. Amennyiben nem fellebbez az újonnan hozott határozat ellen, lebontjuk, vagy ő bontja le az emlékművét, mi elszállítjuk, és térítésmentesen biztosítjuk a tárolását, ameddig az újbóli felállítás feltételeiben meg nem tudunk állapodni – tájékoztatta lapunkat a polgármester.

Ehhez bizony elég sok mindenen változtatnia kell, például a közönséges vas helyett saválló, rozsdamentes koracélból kell elkészíteni az alkotást és a zsűri által jóváhagyott, ám utólag önkényesen elhagyott részalkotóelemeket. Az akadályok elhárulta után már csak a megfelelő személy kiválasztása volt hátra, akinek tekintélye a civil értékekhez köthető, egyben megfelelő súllyal képviselheti az emlékmű avatásának ünnepélyességét. A védegylet választása Sólyom László köztársasági elnökre esett, aki el is vállalta a felkérést. Sólyom László beszédében az összetartásra, a kölcsönös közösség- és segítségvállalásra helyezte a hangsúlyt.

Hasonló szellemben mondott pohárköszöntőt a megyeháza dísztermében tartott fogadáson Debreczenyi János is, kiemelve, hogy az alkotás nem csupán Brusznyai Árpád tanár úrnak, hanem az 1956-os forradalom és szabadságharc minden hősének és áldozatának az emlékműve is. Hozzátette, hogy a kommunista hatalom ítélete 1957-ben azt sugallta: „Vigyázz, magyar, húzd meg magad, ha élni akarsz, mert így járhatsz te is!”, majd azzal folytatta, hogy Brusznyai Árpád, noha előre látta sorsát, nem menekült el, vállalta a megpróbáltatást, végül mártírhalálával kiteljesítette vértanúságát.

Ahogy Debreczenyi János polgármester a Demokratának elmondta, emlékművet nemcsak azért állít az ember, hogy egy fizikailag megvalósított tárgy legyen, hanem azért is, hogy annak szellemisége életre keljen.

– A szellemi hagyatékot ápoló veszprémi Brusznyai Alapítvánnyal a védegylet közösen szeretné nyomon követni az emlékmű sorsát, felajánlani a városnak, egyben biztosítékot szerezni, hogy soha semmilyen városvezetés azt le ne bonthassa. Erre kötelez bennünket az adakozó emberek önzetlensége is – vázolta elképzeléseiket Brányi Mária. A köztársasági elnök és a polgármester által említett és óhajtott közösség- és segítségvállalás Veszprémben megvalósulni látszik.

Szakács Gábor