Ön ismeri a szandimandit? És evezett csónakkal a pesti tavon? Tényleg? Hát pedig az rég volt, nagyon-nagyon rég. Majd tíz éve már, hogy a nyári kánikula elől menekülő fővárosiak és a Vajdahunyad vár közelségének romantikáját kereső külföldi turisták utoljára ülhettek csónakba. Azóta Mad Max őrült világa van itt. Ilyen lesz minden nagyváros egy atomcsapás után: forró, koszos, sivár, csontszáraz sivatagban nyüzsgő rossz arcú és rosszakaratú véglényekkel… Ez a mai Városliget. Rom és kosz. És kosz. És rom. A műkorcsolyapálya műemléki védettségű épülete omladozik.

Bezárt bejárata felett tábla hirdeti, hogy a Fővárosi Önkormányzat tulajdona. A tetőről levezető eresz mentén beázástól romlanak a falak. Enyészet. Valaha volt egy Budapest nevű szép és boldog főváros itt. Ligettel, sétányokkal, fákkal, bokrokkal, folyóval és tóval… De annak már vége. Most Demszkygrád van a helyén. De nem. Van itt víz. Kicsi, piszkos, csúnya, de egy kevés lám, megmaradt. A gyilkosok nem voltak elég figyelmesek. Pedig igyekeztek. A tavat előbb barbár módon részekre osztották. Nyugati szárnyában azonban ma még víz van, kacsák úszkálnak rajta, állapota, környezete azonban már siralmas, látni a végzetét. A tó középső részének egyik fele mindig száraz, oda akár lakóparkot lehetne építeni.

Másik felében télen korcsolyázni lehet, de nyáron az is száraz. Ez a plage. Keleti része ismét betonteknő. A Vajdahunyad-vár komplexumot északról övező részben ugyan még van víz, de rettentően piszkos és elhanyagolt, az áteresz beton pereme műanyag flakonokat és gusztustalan zagyot fog fel. Idegenforgalom, Budapest, 2008 június. Vajon szükségszerű, hogy mindez így legyen?

Ettől a gondolattól vezérelve Ughy Attila, a Fidesz fővárosi képviselőcsoportjának frakcióvezető-helyettese, a Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottság elnökeként 2007 júniusában hivatalos levélben tudakolta Demszky Gábor főpolgármestertől, hogy mikor lesz ismét víz a városligeti tó teljes területén. Annak szükségességéről ugyanis nyolc évvel ezelőtt, 2000 márciusában már született döntés.

Hogy ez miért volt helytelen kérdés, arról Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes tájékoztatta őt írásban. Ennek lényege a következő: a Városligeti Műjégpályát 1926-ban kezdték építeni, azóta többször felújították, jelentősebb mértékben utoljára 1954-ben. Ez bizony elég régen volt ahhoz képest, hogy a betonba ágyazott acél csőhálózat tizenöt évenként elhasználódik. Az idők folyamán ugyanis pénzügyi megtakarítás céljából a kommunista észjárás nem a beton feltörése után kiemelhető, korrodálódott csőhálózatot cseréltette ki, hanem a régebbi tetején hozott létre egy újabb réteget. Az kontár megoldások következtében 80 centiméterre hízott beton miatt annyira csökkent a csónakázáshoz szükséges vízmélység, hogy nem lehet benne csónakázni.

A főpolgármester-helyettes válaszában maga is elismerte, hogy a múlt felelőtlenségének árát a tervezett rekonstrukciónál kell megfizetni és végre fel kell töretni a majd méteres betonréteget. Ilyen nagyságrendű felújítást azonban országos építészeti tervpályázatnak kellett megelőznie, melynek nyertese 2003. március 5-én kapta meg a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól az építési engedélyt. Az úgynevezett technológiai épület 800 milliós felújítását a Fővárosi Önkormányzat saját forrásból kifizette, ám a korcsolya- és hokipálya, valamint a korcsolyacsarnok 4,7 milliárd forintos költségéhez már EU-s forrásokat is szeretett volna igénybe venni. Sikertelenül. 2007-ben az Új Magyarország Fejlesztési terv keretein belül pályáztak ismét, ennek eredménye még ismeretlen.

Hagyó Miklós egy évvel ezelőtt közölte, hogy a pénzügyi fedezet megléte esetén 2008-ban azonnal indulhatna a beruházás és terveik szerint idén őszre már el is készülne a korcsolyapálya, 2009 tavaszára pedig ismét víz kerülne a medencébe. Fordított menetrend nem lehetséges, mert a tó vizének visszaeresztése oly mértékben fokozná a csővezeték korrózióját, hogy télen nem lehetne korcsolyapályaként használni, ami viszont félmillió fizető vendéget fogad. Másik érve meglepő módon az volt, hogy ez a terület elsősorban Európa legnagyobb szabadtéri korcsolyapályája és csak másodsorban csónakázótó. A főpolgármester-helyettes védelmébe vette a betonteknőben a nyári hónapokban üzemelő gusztustalanul szemetes és csiricsáré Városliget Plage-t, mert az is jelentős bevételt hoz.

Június közepén semmi jele annak, hogy ősszel bármi is elkezdődne. Ughy Attila pedig egy év óta nem kapott tájékoztatást a válaszban említett és tervezett fejleményekről. Arról viszont igen, hogy a Főpolgármesteri Hivatal minden EU-s társfinanszírozó projektet befagyaszt, lassít, leállít, mert az ehhez szükséges önrészt nem tudja vállalni.

– Ha tudná is, akkor sem tenné, mert fogalma sincs, hogy mekkora lesz a négyes metró építésének végső költségvetése, amelybe anyagilag be kell szállnia. Ezért megvalósításra kész beruházásokat állít le, hogy ne kelljen oda tennie a szabad forrásait. Szégyennek tartom, hogy a városligeti tó felújítása ezek közé tartozik, és a világörökség részeként nyilvántartott Hősök terétől és a gyönyörű épületegyüttestől néhány méterre csak pusztulás látható – ad hangot felháborodásának a fővárosi politikus.

Különösen bosszantó az indoklás az acélcsövek -korróziójára vonatkozóan. A tó különlegessége éppen az, hogy a Széchenyi fürdő természetesen meleg forrásából kapja a vízutánpótlást, minek következtében télen sem fagy be a tó maradék része, az ott úszkáló vadkacsák és sétálók nem kis örömére. Ha az egész tómederben víz volna, Európa egyik szenzációja lehetne. Ami pedig a műjeges pályát illeti, Hagyó Miklós lassan megismerkedhetne azzal a ténnyel, hogy a világ az elmúlt években hatalmasat változott. Ma már ott létesítenek műjeget, ahol akarnak, egy hét alatt megvalósul. Rendszeresen nyílik műjeges pálya a bevásárlóközpontokban, a West End tetején, a Parlament vagy az Akadémia előtt, de lehetne akár a Dózsa György úton is, akár háromszor akkora, mint a mostani, ami felett eljárt az idő. Hagyó úr igazán ellátogathatna mondjuk a West End műjégpályájára télvíz idején. Miközben a főváros rendeletei roppant szigorúan szabályozzák, hogy a Városliget területén ki, milyen feltételekkel kaphat területhasználati engedélyt, az általa üzemeltetett cég annak adja bérbe a száraz tómedret, akinek akarja. Ez történt az úgynevezett Városliget Plage esetében is, ahol a vállalkozó kiválasztása még csak nem is pályázati úton történt, mert a hivatalos indoklás szerint az nem az intézmény alapötlete volt, hanem külső megkeresés utáni üzleti megállapodás történt az ajánlattevővel. A bérbeadáshoz ráadásul közterület-foglalási engedély sem szükséges, mivel az teljes egészében a Városligeti Műjégpálya területe. Mindez persze nem lenne lehetséges, ha a tómedret valóban víz töltené ki. Hasonlóan lesújtó véleménye van erről a megoldásról Tarlós Istvánnak, a fővárosi Fidesz frakció vezetőjének is.

– Értelmetlennek tartom, hogy hol a Duna-partra, hol a Városligetbe hordanak homokot, állítanak fel pálmafákat, azt a látszatot keltve, mintha a francia Riviérán lennénk. Ha rajtam múlna, az eredeti funkcióját adnám vissza a tónak, mert a városligeti környezetbe az való.

Tarlós István a választási kampányban, ahol alig egy százalékkal maradt el Demszky Gábor mögött, ezért öntött képletesen egy vödör vizet a hídról az üres mederbe. Mint mondta, a tónak az a dolga, hogy víz legyen benne.

– Megdöbbentem, amikor először hallottam ezt a képtelenséget, Városliget Plage, amit ráadásul nem is magyarul neveztek el. Bizonyos határok között nem vagyok ellene a szokatlan elképzeléseknek, de a természetellenes változtatásokat nem tudom elfogadni – mondta Tarlós István.

A tó rendben tartása a Fővárosi Kertészeti Nonprofit Zrt. feladata. Ezzel kapcsolatos kérdéseinkre a társaság képviselője elmondta, hogy a tórendszer az úgynevezett felső tóból – ez az, ahol most is víz van –, a középső tóból – ahol soha nincs víz – és a várárokból áll – ahol van víz, de borzalmasan piszkos és elhanyagolt.

– A felső tóban lévő szökőkút, amely nemcsak a látvány, de a vízminőség szempontjából is javítaná a tórendszer egységét, elöregedett, felújítására annak költsége miatt az egyre szűkülő beruházási forrás miatt nincs lehetőségünk. A fenntartásunk alá eső vízfelületeket heti mintegy 20 munkaórában csónakból, merítőháló alkalmazásával takarítják munkatársaink, így hetente hozzávetőleg öt köbméter hulladékot halászunk le és szállítunk el. A nem rendeltetésszerű parkhasználat, az egyre nagyobb méreteket öltő szemetelés következménye, hogy főidényben csak a Városliget területén egyetlen hét alatt mintegy 15 ezer pillepalackot gyűjtünk össze és hetente hatvan köbméter kommunális hulladék keletkezik. A Városliget állapotának javítása nem csupán pénz kérdése, úgy gondoljuk, hogy a kulturált és környezettudatos parkhasználat lényeges javulást eredményezne – sorolja a tényeket a Főkert Nonprofit Zrt. munkatársa, aki nem tudni miért, kérte nevének mellőzését. Miközben Budapesten gombamód szaporodnak a műjégpályák, fedett és szabad téren egyaránt, valami érthetetlen nosztalgiából, vagy önző üzleti megfontolásból továbbra is fenntartják a műjeges pályát, de hogy a vállalkozónak ne kelljen tavasszal és ősszel feleslegesen bíbelődni a tó leeresztésével és feltöltésével, takarítással, egyebekkel, vizet már nem engednek bele, ám mivel ez mégis ronda, a száraz tómederbe vásári pavilonokat helyeznek el és az egész őrületet liberális lazasággal Budapest Plage-nak nevezik.

Érdekel, milyen valójában egy liberális főváros? Menj el olvasó, a városligeti tóhoz. És mindent megértesz.

—————-

Az állatorvosi tó

Több mint százötven éve már, hogy József nádor a Kőbánya felől érkező folyóvizek, valamint a közelben fakadó hőforrások felhasználásával a város szélén kialakult park közepén megásatta a városligeti tavat. Az egyetlen budapesti szoborral megtisztelt Habsburg egyebekben is sokat tett azért, hogy az egykor mocsáros területen igazi pihenőpark jöjjön létre. Még több tucat virul azokból a platánokból, amelyek József főherceg alcsúti birtokáról kerültek ide még a szabadságharc előtti időkben.

A városliget fokról fokra épült és gazdagodott a XIX. században, míg végre a millennium előtti évtizedre igazi világvárosi parkká nemesült, nemzetközi hírű éttermekkel, angolparkkal, állatkerttel és számos más attrakcióval. A millenniumra felépült a Vajdahunyad vára, előbb nagyobb részt fából, utóbb pedig kőből, téglából.

Mesebeli együttessé lett a vár és az azt körülölelő tó az előző századfordulóra, közelében a nagyszabású Hősök terével, a Műjégpálya és a Széchenyi fürdő impozáns épületével. Tény, világszínvonalú városépítészeti együttes jött létre, amely száz éve turisták millióit vonzza, nem beszélve a város lakosairól.

Ennek a páratlan értékű környezetnek a közepén úgy éktelenkedik ma a városligeti tó romhalmaza, mint egy oszlásnak indult tetem a bálteremben. Ez a tóroncs a városvezetési inkompetencia, a tehetetlenség és nemtörődömség egyedülálló bizonyítéka. A városligeti tó – még neve sincs – egykor Budapest büszkesége volt, ma a magyar főváros szégyene.

Még a múlt rendszer bűne, hogy az új nyomvonalra terelt kisföldalatti alagútja levágta a tó egy részét. Technikai szempontból semmi akadálya nem lett volna, hogy az alagút nyolcvan centiméterrel mélyebben fusson, de akkor, 1973-ban ugyan ki törődött ilyesmivel. Keletkezett tehát egy töredéktó, a földalatti alagútja fölött átjáróval, mely alatt a víz az alsóbb tóba folyt.

Ez az átjáró azonban a lepergett évtizedek alatt tönkrement. Más városokban ilyenkor megjavítják azt, ami elromlott, és a dolgok rendje helyreáll. Budapesten ehelyett rozsdás vaskerítést hegesztettek a töredezett betonátjáró két végére, és ezzel a városvezetés le is tudta a dolgot. A vaskerítést azóta ismeretlenek már félig lerombolták, van tehát egy romos átjáró, egy romos vaskerítés, és vannak átjárkáló emberek a billegő betondarabokon.

A másik tó-torzó a Vajdahunyad várát öleli körbe – félig. A csónakok és vadkacsák útját ugyanis masszív betonkerítés állja el, rajta az elengedhetetlen rozsdás vaskerítés. Az árnyas fák alatt található továbbá méretes közműcső (ez is rozsdás, természetesen), és azon a részen, amerre az áramlás sodorja, arasznyi vastag koszréteg, üres palackok, mindenféle szemét bűzös elegye. A városvezetésnek nem futja rá, hogy hetente egyszer letakaríttassa a vízfelületet.

A tó négyötöde most már nyáron sem lát vizet. Koszos, poros betonteknővé züllött az egykori nevezetesség, ahol kulturális eseménynek álcázott pitiáner magánbizniszek folynak, vagy még azok sem. Igaz, hatalmas költséggel megépült a műjégpálya új gépháza. Csupán az a baj, hogy a műjégnek itt már semmi keresnivalója. Nem Európa egyik legszebb épített környezetébe való ez a telente ócska strandslágerekkel bömbölő, rozsdás vaskerítéssel körülvett intézmény. Egykor talán jó helyen volt itt, de a mai technológia mellett, amikor két nap alatt ott állítanak fel műjégpályát, ahol a kedves vendég akarja, és amikor a jégpályától elvárt minimális követelmény a fedettség, ez teljes anakronizmus.

Valójában állatorvosi tó lett a városligeti tóból, amelyen az alkalmatlan városvezetés és kisszerűség szemléltethető. Felesleges pénzherdálás, koncepciótlanság, nemtörődömség, tehetetlenség skanzenjává lett József nádor hagyatéka, ezt mutatja a magyar főváros évente több száz ezer turistának, több millió kikapcsolódni vágyó honfitársunknak.

Rajtunk, választópolgárokon múlik, hogy meddig marad ez így. Illetve rajtunk, Demokrata-olvasókon aligha múlik. De nem kétséges, legközelebb már elegen leszünk a változtatáshoz. És akkor megint lesz igazi tó a Városligetben. Egy jó néven addig is lehetne gondolkodni. Elsőként hadd javasoljam ezt: Nádor tó. Megérdemelné.

Bencsik Gábor