A világjáró jászteleki harang
Két földrészt átölelő civil összefogás indította el azt a hivatalos nemzetközi nyomozást, amely során idén ősszel visszakerült Jásztelekre a település kápolnájából két évtizede ellopott XIX. századi bronzharang. A különleges hazatérés felpezsdítette Jásztelek közösségi életét.
Szántóföldek által körülvett csipke- és kökénybokrok mentén sétálunk a Jásztelek külterületén épült kétszáz éves Havas Boldogasszony-kápolnához. A jobb napokat is megélt barokk stílusú szentélyt 1836-ban helyi adományokból emelték a kolerajárvány felszámolásának tiszteletére. A romos állapotú fogadalmi templom falán még jól kivehetők az eredetileg égszínkékre festett mennyezetfreskó körvonalai. A szakrális épületet egykor főként a környező tanyavilágban élő családok látogatták, ám a padsorok már jó ideje üresen állnak. A vallását rendszeresen gyakorló kevés számú hívő manapság a Jásztelek központjában levő Szent Márton római katolikus templomba jár misére.
Az elhagyatott kápolna történetének egyik legsötétebb fejezete ahhoz a közelmúltbeli naphoz kapcsolódik, amikor máig tisztázatlan körülmények között a szentélybe betörtek és az épületet kifosztották. Ellopták az oltárképet, a liturgikus kegytárgyakat, valamint a bronzharangot. Nem kegyelmeztek a kápolna előtt álló vaskeresztnek sem: miután ledöntötték, magukkal vitték a korpuszt. A településen a 2000-es évek elején megdöbbenve fogadták a szentségsértést, és hogy a kápolna ne maradjon harang nélkül, a régi tanyasi iskoláét helyezték a toronyba…
Húsz év elteltével, idén kora tavasszal rendkívüli hírek érkeztek az óceán túlpartjáról. Amint Turóczi Lászlóné Edina, a Jászteleki Könyvtár és Művelődés Ház vezetője fogalmaz, kezdetben ő maga is alig akart hinni a szemének, amikor a Jászteleki Egyházközség online információs oldalára érkezett üzenetet olvasta.
– Egy amerikai zsibvásáron 4500 dollárért magyar feliratú harangot kínáltak. Egy louisianai úriember tette fel a Magyar értékek Facebook-csoport oldalára a harang fotóit. Azonnal felfigyelt rá Horváthné Boros Márta, aki a 60-as években vándorolt ki az Egyesült Államokba. Miután lefordította a felvésett szöveget, üzenetet írt nekünk arról, hogy egy Jásztelekről származó harang bukkant fel Amerikában. A nagymamakorú Márta állhatatos „Miss Marple-ként” kitartóan bombázta telefonhívásaival a washingtoni magyar nagykövetséget és a Szövetségi Nyomozóirodát (FBI), eleinte ugyanis nem akarták komolyan venni. Minket itt, Magyarországon szintén magával ragadott a történet, és próbáltuk felkutatni a korabeli egyházi dokumentumokat.
Megtudjuk, hogy egy szép napon előkelően öltözött idegen, egy FBI-ügynök bukkant fel Jászteleken, aki a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Készenléti Rendőrség, a Jászberényi Rendőrkapitányság, valamint az Építési és Beruházási Minisztérium képviselőjével elkezdte felgöngyölíteni az ügyet, amelynek során bizonyítást nyert, hogy az USA-ban eladásra kínált harang azonos azzal, ami korábban a község kápolnájából tűnt el.
A világjáró harang végül komoly diplomáciai együttműködés keretében, több ezer kilométert megtéve, hajón érkezett vissza Európába. Az ünnepi szentmisét Szent Márton napján tartották. Az eseményen a világhálónak köszönhetően Horváthné Boros Márta is jelen volt. A magyar–amerikai hölgy, aki korábban semmit sem tudott a Jász-Nagykun-Szolnok megyei községről, ma már Jásztelek első díszpolgára. Nem véletlenül hangoztatja leveleiben, hogy „Isten útjai kifürkészhetetlenek”.
Az egykor aktív hitéletet élő településen ma már jórészt egy szűk, főként idősebbek alkotta közösség jár rendszeresen templomba. Néhányuk családja még adakozott a 85 évvel ezelőtt öntött bronzharang felállítására, amelyre a következő szavakat vésték: „Készült Isten dicsőségére Magyarország Nagyasszonya tiszteletére Jásztelek község közönségének áldozatkészségéből. Az Úrnak 1937-ik esztendejében.”
A harang szép, jellegzetesen öblös hangját bárki meghallgathatja a templomban. A szakrális eszköz ugyanis húszéves amerikai száműzetés után a helyi Szent Márton katolikus templomban talált átmeneti otthonra, ahol az oltár előtt állították fel.
– Ez egy igazi csoda, az isteni gondviselés bizonyítéka! – jelenti ki Nagy Lajosné, a templom harangozója.
Ivanics Balázs, az egyházközség világi elnöke szeretné, ha a hazaérkezés még inkább egybekovácsolná a jásztelekieket, és megerősítené a kápolna felújítást szorgalmazó helyi kezdeményezést is, ami voltaképpen évtizedek óta napirenden van.
– Nagyon büszkék vagyunk a harangunkra, azért is díszítettük fel és állítottuk ki a templomban, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmával minden elszármazott és helyi lakos láthassa. Hogy hol lesz a végső helye, még nem döntöttük el. A kápolna állagát azonban mindenképpen szeretnénk megóvni a további pusztulástól a következő nemzedékek számára, ám sajnos erre az egyházközségnek nincs anyagi forrása.
Ivanics Balázs hozzáfűzi, hogy a régi-új harangra a településen mindenki kíváncsi volt, de még távoli régiókban élők is ideutaztak, hogy lássák. A templomi ünnepségen hosszú idő óta először teltek meg a padsorok, és ezt szívet melengető érzés volt látni. A harang újra összehozta az embereket…
