A visegrádi államok pofátlanok és engedetlenek. Így festi le ma a nyugati média a V4-et, mert nemcsak a migránskérdésben mutatott határozottságuk és együttműködésük zavarja az EU-centrum országait, de az is, hogy újabb és újabb szintre lép az együttműködésük. Kovács Istvánnal, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatójával a közös fellépésben rejlő lehetőségekről beszélgettünk.

– Nemrég még a politikai jobboldalon is voltak olyanok, akik szerint csupán a „szél fújta össze” a V4-et. Mennyire erős ma ez a formáció?

– Amikor létrejött a V4-együttműködés modern formája, a visegrádi országok még nem voltak az EU tagjai, és éppen az motiválta őket, hogy szerettek volna közelebb kerülni Európához. Úgy tűnt, hamvába is hull a szövetség, amikor a négy állam csatlakozott az unióhoz, de kiderült, hogy vannak kérdéskörök, amelyeket az EU-n belül is érdemes együtt kezelniük a visegrádiaknak. Amúgy hullámvölgyek és hullámhegyek jellemezték eddig az összefogást. Most a migránsválság következtében a legmagasabb hullámhegy tetején vagyunk.


– A hírek szerint a lengyelek nem így látják, miután Magyarország megszavazta Donald Tusk újrázását az ET élén.

– Ez bonyolult helyzet volt. Lehet, hogy ezt ők hullámvölgynek érzik. Biztos vagyok abban, hogy legkésőbb nyárra részükről is újra teljessé válik a lengyel–magyar egység.


– Látni, hogy Brüsszel nem örül az ilyen „alszövetségeknek”…

– Pedig nem egyedülálló a V4. Például a Benelux államok között is nagyon erős együttműködés van. És a skandináv államok között is! A V4-gyel az a baja Brüsszelnek, hogy szembemegy az unió fő vonulatú politikájával.


– Na igen, érzi már a saját erejét a visegrádi csoport. De miért várt a migránsválságig, hogy valóban erőssé tegye az együttműködést?

– Már korábban is voltak eredményei a V4-nek, létrehozta a Visegrádi Alapot, különféle kezdeményezésekbe fogott a kultúra és a gazdaság terén, de a migránsválságban olyan veszélyt látott, amit csak együtt, összefogva háríthat el. Ezzel létrejött a négy állam között a politikai együttműködés is, és innentől a V4 bele is akar szólni az uniós döntéshozatalba.

– Nincsenek késésben a visegrádiak? Azt lehetett hinni, hogy tavaszra „eltanácsolják” az EU jelenlegi vezetését, merthogy az mindenre alkalmatlannak bizonyult. A lengyelek már 2016 elején felvetették ezt a gondolatot…

– Az unió válsága nem a migrációval kezdődött. Brüsszel már az 1992-es maast­richti szerződéssel is azt szerette volna elérni, hogy az addig döntően gazdasági közösség politikai unióvá alakuljon át. Ezt tette volna véglegessé a 2000-es évek közepére tervezett uniós alkotmány is, ami viszont nem valósult meg. Jött helyette a lisszaboni szerződés, ami megoldott bizonyos intézményi kérdéseket, de továbbra sem döntötte el, hogy mi legyen az unió: politikai közösség, szuperállam vagy egy laza gazdasági érdekszövetség. Ebből a feloldatlan helyzetből adódnak azok a konfliktusok és sorozatos válságok, melyekkel a migráció előtt sem tudott megküzdeni Brüsszel. Itt van például Olaszország, amely a világ nyolcadik legnagyobb GDP-jével rendelkezik. Az olasz államadósság viszont már a 140 százalékhoz közelít, és hatalmas az olasz bankok nem teljesítő hitelállománya. A legnagyobb egész Európában.


– Mi lesz az euróval, ha „bedől” az olasz állam?

– Akkor annak vége. De hát ezért sem hagyják bedőlni. Ha hagynák, az nem csak az eurózóna végét jelentené, de egy újabb világgazdasági válság kezdetét is. De itt az ukrán helyzet, a demográfiai válság, a munkanélküliség, ami a fiatalok esetében meghaladja az 50 százalékot is a déli tagállamokban. Lenne mivel foglalkozni. Hogy a schengeni egyezmény szétporladását már ne is említsem. Reformért kiált az EU. Érdekes, de másfél éve még mindenki úgy látta, szorosabb gazdasági együttműködés jön létre az unión belül, amit a franciák és a németek kezdeményeztek. Ez elsősorban a tagállami költségvetések, az adó-, illetve a szociálpolitika teljes összehangolását jelentette volna. A többségnek nem volt ellenvéleménye, lassan kirajzolódtak a szurperállam körvonalai. De jöttek a migránsok, és azok az európai politikusok, akik nagy hangon hirdették addig a szuperállam eszméjét, belebuktak a váságba. Köztük a magyarok legádázabb bírálói is. Például Faymann, Renzi… Rutte és Hollande most bukik meg majd. Merkel talán talpon marad, ha elhiheti a választókkal, hogy képes megfordulni. De úgy néz ki, hogy a V4 lehet az, ami végül megtöri a szuperállami ábrándokat.


– Ezért menekül a brüsszeli elit a kétsebességes Európa felé?

– Már most is létezik a kétsebességes Európa. Nem mindenki tagja például a schengeni övezetnek, de az eurózónának sem. Brüsszel célja most egy olyan elit klub létrehozása, amely szuperállammá válhatna, s mint ilyen továbbra is kihasználná a periféria országait. A legendákkal szemben Magyarországot sem a nyugati államok jóindulatából vették be az unióba. Németország szorgalmazta a kelet-európai bővítést, mert ez a régió hagyományosan az ő érdekszférájának számít. Piacot s olcsó, de képzett munkaerőt akart szerezni. A franciák pedig a déli irányú bővítést sürgették. Berlin és Párizs is megkapta, amit akart, most tovább lépnének, minket meg Mucsán hagynának.


– Teljes erővel ágálnak ez ellen a visegrádiak!

– A centrum országai közös költségvetést és egységes szabályokat szeretnének a szociálpolitikában, az adó- és fiskális politikában is. Ez már a szuperállamot jelentené. A V4 viszont nem kér ebből. Mert ha harmonizáljuk az adószabályokat, akkor nem jön Magyarországra több Mercedes- és Lego-gyár. Más területeken viszont, például a külpolitikában vagy a közös hadsereg ügyében, teljes uniós összefogást javasol a V4. Leszögezve, hogy ezzel együtt is a nemzetek Európáját tartja kívánatosnak, amely gyengíti a brüsszeli adminisztráció hatáskörét, illetve erősíti a valódi demokratikus folyamatokat az uniós döntéshozatalon belül. A visegrádiak által javasolt reform célja, hogy a tagállamok választott parlamentjeinek a jelenleginél sokkal nagyobb beleszólása legyen az uniós döntéshozatalba.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata


– A V4 a migránskérdésen túl már a „kétsebességes” élelmiszer-kereskedelemmel is foglalkozik… Ilyen irányokba is bővülhet az együttműködés?

– Igen, de már további négy uniós ország is csatlakozott a V4-hez az ügyben. Úgy látom, néhány, jól behatárolható gyártó áll az ügy mögött. A jogalkotás eszközével kellene fellépni ellenük. Tarthatatlan Brüsszel álságos hozzáállása, hogy csak felteszi a kezét, s azt mondja, nem tud mit csinálni. Két éve húzódik az ügy, tavaly Prága már hivatalosan is az unióhoz fordult, most a V4 ráerősít.


– Milyen példái vannak még a visegrádi csoport fejlődésének?

– Tavaly egy V4-csúcsra meghívták a dél-koreai elnököt. Az ázsiai piac olyan hatalmas, hogy oda még a lengyel export kapacitás is kevés. De ha közösen jelenik meg a négy ország, akkor már más a helyzet. De azért óva intek mindenkit a hurráoptimizmustól. Ugyanis számos el­szá­mol­ni­va­ló­juk van egymással a visegrádiaknak.



– Például Trianon? Mi lehet a megoldás kulcsa?

– Nem is kell Trianonig visszamenni, elég, ha csak a szlovák nyelvtörvényt vagy Malina Hedvig kálváriáját említem. Ha a V4 a politikai együttműködés mellett erős gazdasági szövetséggé növi ki magát hosszú távon, akkor túlléphet az ellentéteken, s a visegrádi csoport egész Európa jövőjét meghatározó régió lehet.


– Rendben, de ki vezeti majd?

– Lengyelország a legerősebb, már csak méreténél, gazdasági potenciáljánál fogva is.


– Csakhogy Orbán Viktor aktívabb, agilisabb vezető, mint Beata Sydlo, a lengyelek miniszterelnök asszonya…

– Igen, Orbán Viktor meghatározó politikus lett összeurópai szinten is. Talán a V4 eddig is bevált rotációs rendszere lehet a megoldás a jövőben is, már ami a vezetést illeti.


– A közös hadsereg kérdése lekerült a napirendről?

– Komoly technológiai eltérések vannak a seregek között. Magyarország például alapvetően még szovjet fegyvereket használ, a lengyelek már amerikait. A kettő nem kompatibilis egymással. Évtizedekig tarthat a kiegyenlítés, amihez elsősorban közös fegyveripar kellene a gazdasági együttműködésen belül.


– Ami a nagyhatalmakat illeti, a visegrádiak közös külpolitikát folytassanak velük szemben, vagy mindenki manőverezzen önállóan? És mi legyen az oroszokkal? Mert miattuk húzódik a legmélyebb árok a V4-en belül.

– A régió népeinek nagy történelmi kudarcai abból adódtak, hogy mindig egyik vagy másik nagyhatalom mellett tették le a garast. Ahelyett, hogy független, de pragmatikus politikát folytattak volna. Megegyezve mindenkivel, s lehúzva a régión keresztül futó kereskedelmi utak hasznát. Pont azért jött létre a visegrádi együttműködés a XIV. században, hogy semlegesítse Bécs árumegállító jogát, azaz Bécset elkerülő kereskedelmi útvonalakat építsen ki. Most az lenne a hasznos, ha a V4 a Kelet és a Nyugat közötti kapuvá válna.


– Ez így még sosem sikerült a magyaroknak…

– A történelmi tapasztalatok rákényszerítenek bennünket arra, hogy most sikerüljön. A jelenlegi magyar külpolitika a pragmatizmus irányába mozdult el. Lengyelország más tészta: ők szigorú ideológiát követnek a külpolitikában. Kérdés, hogy túl tudnak-e majd lépni ezen.


– Izgalmas, de pesszimista megközelítés…

– Nagy változások jellemzik a világpolitikát. Kérdés, hogy már egy új világrendet építünk, vagy még a régi, liberális világrend végét éljük. Van esély arra, hogy Európa újraértékelje kapcsolatát Oroszországgal. Felismerje, hogy a vele való együttműködés megmentheti a megsemmisüléstől. Az elmúlt évtizedek csak a transzatlanti szövetségről szóltak, ami nagyon fontos és megkerülhetetlen kell hogy maradjon, de a kizárólagosság odáig vezetett, hogy Európa a pusztulás szélére került. Nem csak mi magyarok mondjuk ezt. Nyugat-Európában is éledeznek azok a politikai erők, akik pragmatikusabban viszonyulnának Oroszországhoz. Igazából itt jöhet el a V4 „kapu” szerepe. Ha képes beteljesíteni ezt a küldetését, nagyhatalommá válhat, s olyan erős lesz ezzel gazdaságilag is, hogy a korábbi, egymás iránti sérelmeik érzelmi és racionális tekintetben is értelmüket veszítik.

Sinkovics Ferenc