Több mint tíz vasútvonal kerülhet önkormányzati kezelésbe

Az önkormányzatok nem adják fel. A GKM adatai szerint eddig 36 önkormányzat nyilatkozott arról, hogy átvenné a területét érintő, megszüntetésre ítélt vasúti szárnyvonalat, illetve részt vállalna a fenntartásában. Ez nem azt jelenti, hogy helyeslik a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megszüntető döntését, hanem azt, hogy erejükön felüli áldozatokra is képesek a vonatukért.

Mindent beterít a csend november elején Szilvásváradon. Annál nagyobb itt a pezsgés tavasztól őszig. Az 1700 lakosú falu az idegenforgalomból él, az Állami Ménesből, a Szalajka-völgyből, a Bükk páratlan szépségeiből. A turisták jelentős része vonaton érkezik ide. Főként az iskolai osztályok, illetve a bakancsos csoportok. Megesik, hogy háromszáz utas zúdul le egyszerre a Szalajka-völgyi megállóban a vonatról.

– Ők a turisták, de sokan jártak itt dolgozni is a vasúttal – mondja a nyugdíjas Samut Béla. – Az egri kórházban voltam betegszállító, nekem például bérletem volt a vonatra.

Valahogy kiszorítjuk

Póczik úr büféje a Szalajka-völgy bejáratát őrzi. Szerinte, ha megszűnik a vonat, kevesebb lesz a turista, s ezt megérzik az itteni vendéglők, de megérzi az önkormányzat kasszája is. Jobb most áldozni a vasútra, mert ha megszűnik, később már semmit sem lehet visszaállítani.

A szilvásváradi önkormányzat határozatot hozott arról, hogy aláírja a vasút fenntartásával kapcsolatos szándéknyilatkozatot. Kíváncsi persze, milyen feltételek mellett üzemelne itt a jövőben az úgynevezett térségi vonat.

– A MÁV őrült módon pazarol. Ahhoz például, hogy kitakarítsa a vonatot, üresen levitte a szerelvényt Füzesabonyba, és üresen is hozta vissza – mondta Szaniszló László polgármester. – Egy másik példa. Szóltunk, javítsák a menetrendet, mert a reggeli hatórás vonat későn jön a munkába járáshoz és korán az iskolakezdéshez. Szóltunk azért is, hozzák rendbe a pályát, mert van, ahol csak tíz-húsz kilométeres sebességgel mehet a vonat a rossz sínek miatt. Mászik, mint a csiga, ezért aztán majd egy órával gyorsabb nála az autóbusz.

Bár a polgármester szerint Szilvásvárad 360 millió forintos költségvetésében nincs egyetlen üres rubrika sem, mégis áldozni akarnak a vonatra. Valamilyen költséghelyre beillesztik majd a vasút fenntartásához szükséges forintokat. Ebből nem lesz háború a faluban. Kérdés persze, hogy mit és mennyit kell majd vállalniuk.

A polgármester reménykedik. A gazdasági mélypont után kapaszkodónak kell következnie. Éledezik a bélapátfalvi ipari park, ott például dolgozókra lesz szükség. Az egri Tesco és az OBI pedig azt mondta, 90 százalékban állják egy saját vasúti megálló kiépítését, csak csinálja meg a MÁV. Nem csinálta, pedig gyötrelmes dolog felszállni az amúgy is tömött buszokra nagy bevásárlószatyrokkal. A kormány azt ígérte, hogy a buszok kiváltják majd a megszűnő vonatokat, de nem bízik ebben a szilvásváradi polgármester. A Borsodi Volán vezetői ugyanis elmondták, hogy 400 milliós hiányuk van az idén, nem váltanak ki semmit.

Csőgér Bálint, a szomszédos Nagyvisnyó polgármestere. Szilvásváraddal közösen ők is aláírták a szándéknyilatkozatot. Van három ifjúsági táboruk, ebből kettő egész évben üzemel. És persze a legszívesebben vonattal jönnek ide a tábor lakói, mert olcsóbb. Egyetlen szerelvény elhoz egyszerre háromszáz fiatalt. Ehhez legalább hat darab busz kellene.

– Összesen huszonegymillió forint forráshiányunk van, a falu költségvetése egyébként százmilliót tesz ki évente – magyarázza Csőgér Bálint. – Kiszorítjuk a pénzt valahogy. Érzi mindenki, ha vonatot akarunk, akkor az utolsó pillanatban vagyunk. Nagyvisnyón már az állomás épületét is eladta a MÁV, turistaszálló lesz belőle.

A polgármester szerint az államnak is át kell gondolnia a helyzetet. Abból az 500 millióból, amit a turisztikailag hasznosítható kisvasutak támogatására fordít, nyugodtan átcsoportosíthatna valamennyit a most formálódó térségi vonatokra. Már csak azért is, mert többségüket éppen idegenforgalmi, turisztikai célok miatt akarja megtartani sok település.

Ide a pénzt!

Ludányhalászi messze van a megszüntetésre váró szilvásváradi vonaltól. Ám itt, az Ipolyság vidékén is be akarja szüntetni a személyszállítást a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Ludányhalászi viszont vonatot akar. Itt is sok sorsot billentene ki rendes menetéből, ha leállna a személyszállítás. A negyven fölötti Medvegy István például Balassagyarmaton dolgozik, esztergályos. A 4.48-assal indul minden hajnalban, és a délutáni vonattal jön haza.

– Ha megszűnik a vasút, két dolog közül választhatok – magyarázza a férfi, amint leszáll a beérkező motorvonatról. – Vagy felmondok a munkahelyemen, vagy vennem kell egy autót.

Kovács Imre, Ludányhalászi polgármestere arra hivatkozik, nemcsak vonattal járnak el emberek a faluból, de vonattal is jönnek ide dolgozni mások a szociális otthonba, illetve a műanyagüzembe.

– A szűk határidő miatt nem tudtunk határozatot hozni, én egy személyben, a község polgármestereként írtam alá a szándéknyilatkozatot – mondja Kovács Imre. – De tudom, hogy megkapom a képviselők utólagos hozzájárulását.

Amíg Szilvásvárad és Nagyvisnyó az 500 milliós állami támogatás átcsoportosítására számít, addig Ludányhalászi első embere másként okoskodik.

– A falu kétszázmilliós költségvetésében nincs üres sor, de van megoldás – mondja Kovács Imre. – Az érintett vonalon ugyanis szlovák tehervonatok is futnak egy kétoldalú megállapodás szerint. Ebből hatvanmillió forint bevétele van a magyar államnak. Kérjük, engedjék ezt át a térségi vasút üzemeltetésére az Ipolyságban az érintett nyolc településnek.

Egyébként a turisztika itt is jelentős szerepet játszik a vonal megtartásában. Különösen most, hogy nemsokára megszűnik a fizikai értelemben vett szlovák-magyar határ. A vonal összeköthetné azt a földrajzi és gazdasági területet, amely mindig is egybetartozott, csak Trianonban kettévágták. Átjárhatnának dolgozni az emberek, élénkebb kapcsolatokat építhetnének ki a vállalkozók, bizonygatja Kovács Imre.

– Igaz, szlovák területen át, de végre simán elmehetne innen Esztergomig a vonat, ami megint csak segítség lenne a vállalkozóknak és a munkát keresőknek. És végül, de nem utolsósorban, egy négy kilométeres pályaszakasz újjáépítésével helyre lehetne állítani az úgynevezett kassai fővonalat. Felsorolni sem lehet, mennyi lehetőséget kínálna ez nekünk!

Ludányhalászi vasútállomásán öreg, megrepedt talpfákon gurul a vonat, az állomásépület pedig olyan romos, hogy bekerülhetett volna Tarkovszkij Sztalkerébe. A pár kilométerre levő Szécsényben viszont az állomás újkorában sem lehetett szebb, mint most. Tavaly a Rákóczi-évfordulóra csinosította ki a MÁV.

– Vegye át az önkormányzat a vonatot – mondja a nyugdíjas Anton Józsefné. – Meg aztán a vonat mindig is a szegények járműve volt. Ha ezt is elveszik, olyan, mintha mindent el akarnának venni tőlük.

A hatezer lakosú Szécsény polgármestere, az MSZP-s dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet szerint a GKM íróasztala mögül egészen másként látszik a vidék élete. Ráadásul a megszüntetés gondolata ellentétes az uniós elképzelésekkel és a kormány vidékfejlesztési tervével. Mi több, szembemegy egy Fico-Gyurcsány fejlesztési megállapodással is. Mindezek ismeretében egy hét pontból álló, kemény hangú levelet kaptak innen az állami vezetők.

– Tizennégy Ipoly-hidat akarunk a térségben, de vasút nélkül ennek alig lenne értelme – szögezi le a polgármester asszony. – Pártállásra való tekintet nélkül állunk csatasorba az érintett polgármesterekkel. Munkaerő-áramlás, vállalkozások, turisztika, tőkeletelepítés, ezek a főbb jelszavaink. A férjem, aki volt országgyűlési képviselőként kidolgozta a térség fejlesztési koncepcióját, még széles nyomtávú vasutat is javasol a keleti piacok élénkítésére.

A polgármester asszony nem jön zavarba, ha pénzről esik szó. Szerinte a vasút megőrzését be kell illeszteni az adott térségek fejlesztési programjába, így tehát uniós támogatás érkezhet rá.

A német példa

A minisztérium még csak most dolgozza ki, milyen feltételek mellett vehetik át az önkormányzatok a vasutakat. Több mint tíz vonalról van szó. A kommunikációs osztály munkatársa, Artz Gergely szerint arról a változatról esik a legtöbb szó, amelyben a pálya állami kézben maradna, a vonat üzemeltetésére pályázatot írnak ki a vállalkozók számára, az önkormányzatoknak pedig az állomást kellene gondozniuk és egy parkolót építeni hozzá. A legtöbb település költségvetésébe ez beleférne. Ha némelyikbe szűken is.

Benkő Ferenc, Neszmély polgármestere azonban többet akar. Gasztronómia, borkóstolás, kulturális programok, hajó, skanzen… Sorolni is nehéz, mi mindennel csalogatja már ma is a Duna menti település a turistákat. Nagy svájci, holland hajók kötnek ki itt különféle nemzetiségű csoportokkal, gyakran amerikaikkal. A magyar vonat viszont nem óhajt megállni Neszmélyben…

– Mi kérjük a vonatot és a pályát is – emeli fel a hangját a polgármester. – Vasutas voltam, kiszámítottam mindent. Kevesebb kocsi, kevesebb járat, de ezek igazodnak a munkakezdésekhez, és különvonatok, sőt nosztalgiavonatok a turistáknak. Ehhez persze kérjük a szakaszon lebonyolított teherforgalom díját.

Benkő Ferenc fantáziaképeket mutat, milyen lesz Neszmély, amikor Európa-faluvá változik a Duna másik oldalán levő Búccsal együtt. A képek a községben építendő skanzent ábrázolják, a rétes és más finomság lenne a fő attrakció, nem beszélve a borról.

– Több mint kilencmillió palackot értékesít ez a térség évente Angliában – biztat Szöllősi Mihály, helyi termelő.

Benkő Ferenc szerint, ha nem tudják megszerezni a vonatot, akkor a nagy tervek a papírkosárban landolnak. A vasutas polgármester a német példát tartja követendőnek. Ott 16 halálra ítélt vasútvonal menekült meg a bezárástól. A schönbuchbahni példa a legjobb, ahol harmincévnyi szünet után teremtették újra az érintett települések a vasútközlekedést. A schönbuchbahni vonat ma 6800 utast szállít naponta, ez az előzetes és rendkívül optimista becslések 250 százaléka. Vasúti célegyesülést hoztak létre az érintett települések, így jobban kaptak hiteleket, és könnyebben jutottak támogatásokhoz. Felújították a pályát, modern járműveket vettek, amelyek elérik a 80 kilométeres tempót is. A Neszmélynél közlekedő motorvonat ma is 40-45 perccel hamarabb ér Esztergomba, mint az autóbusz.

– Biztos vagyok abban, hogy a mostani buszozók ötven százaléka inkább a vonatot választaná, ha átszállás nélkül el lehetne jutni a vasúttal Komáromig – mondja a neszmélyi állomáson a fiatal forgalmista, Totka Sándor, majd kienged egy motorvonatot, amelyen legalább harminc utas ül most is.

Sinkovics Ferenc