Káoszt okozott az a kéttonnás bomba, amit múlt hét hétfőn egy építkezésnél találtak meg a budapesti Ferencvárosban. A Vaskapu utca és a Tóth Kálmán utcai kereszteződésnél lévő régi malom bontása közben leltek rá, s mivel egyik része betonba ágyazódott, hatástalanítása komplikáltnak és veszélyesnek tűnt. A rendőrség légtérzárlatot rendelt el a terület felett, s a Dunán a Lágymányosi hídig teljes hajózási tilalmat vezetett be. A környék összes irodájában szünetelt a munka, az üzleteket is kiürítették, a közműveket elzárták, a BKV járatai módosított útvonalon közlekedtek a körzetben, a lezárás miatt pedig hatalmas torlódások alakultak ki a fővárosban.

A környék lakóházainak kiürítését másnap reggel kezdték meg, de még délután fél hatkor is lézengett egy-két ember a lezárt területeken. A rendőrség és a polgárőrség dolgozói egy kilométeres körzetben lakásról lakásra jártak, s mindenkit felszólítottak arra, hagyja el otthonát. Engedélyt kaptak rá, hogy aki nem hajlandó teljesíteni a parancsot, azt bilincsbe verhetik, s erőszakkal kitoloncolhatják.

– Engem senki nem figyelmeztetett arra, hogy menjek el itthonról, a rádióból tudtam meg, hogy a bomba a Mester utca azon részét is elpusztíthatja, ahol én élek. Önszántamból hagytam el a lakásomat a biztonság kedvéért – mondta egy idős asszony, aki késő délután hagyta el a veszélyes övezetté nyilvánított területet.

A bomba hatótávolságát a tűzszerészek háromszáz méterre becsülték, de mivel nagyon sokáig nem sikerült beazonosítani a robbanóeszköz típusát, ezerméteres körzetben mindenkit biztonságos helyre küldtek. A körülbelül tizenhatezer érintett a Bakáts téri, a Telepy utcai és a Lobogó utcai általános iskolában kaphatott ellátást, ám ezt nem mindenki vette igénybe. Délután három óráig körülbelül hatszáz személy jelentkezett és regisztráltatta magát összesen a három intézménybe kihelyezett nyilvántartóknál. A legtöbbjük idős ember volt, akiket mentőautókkal és kisbuszokkal szállítottak a helyszínre. A betegeket a tornateremben helyezték el, szükség esetén kórházba szállították őket.

– Bár a háború alatt többször is előfordult, hogy óvóhelyre kellett menekülnünk, most mégis kicsit megijedtem, mert a férjem már nagyon öreg, és súlyos depresszióban szenved. Alig tudtuk rábeszélni a szomszédasszonnyal, hogy eljöjjön otthonról, remélem, nem lesz rosszul itt bent. A kórházba sajnos nem tarthatok vele, ugyanakkor ragaszkodom hozzá, hogy mellette legyek, így amíg jól érzi magát, itt maradunk. Összecsomagoltuk a legértékesebb és legszükségesebb dolgainkat, egy nagy szatyorban például csak gyógyszert hoztunk. Nagyon féltjük a lakásunkat és fogalmunk sincs, mikor mehetünk haza – panaszolta egy nyolcvannyolc éves néni, akit a Bakáts téri iskolában szállásoltak el.

Az iskolaudvaron rengetegen üldögéltek, beszélgettek, a gyerekek pedig láthatóan nagyon élvezték a helyzetet, fel sem fogták annak komolyságát.

– Semmiben nem szenvedünk hiányt, van fekvőalkalmatosságunk, amin szükség esetén elalhatunk. Kaptunk ebédet, ami nagyon finom volt, bár a tésztán csak szaft volt, de mi örülünk annak, hogy egyáltalán élelemhez juthattunk. Megfelelő tájékoztatást adtak mindenről, egyedül azt nem tudták megmondani, mennyi időbe telik, amíg hatástalanítják a bombát – mondta egy középkorú hölgy a bejárat előtt várakozva.

Nemcsak az iskolában, hanem annak környékén is sokan várták az események végkifejletét. A téren található templom kertje benépesült, sokan pokrócot terítettek a fűre, s azon heverészve múlatták az időt.

– Külföldön nyaraltunk a mellettem fekvő két barátommal, akik egyébként nem magyarok. Ma érkeztünk haza, de nem engedtek be minket a lakásomba a bombariadó miatt. Nem tudunk mást tenni, mint várakozni. Lassan egy órája itt vagyunk fáradtan, koszosan, nem tudjuk, meddig tarthat még – közölte egy fiatal férfi, aki fekhelyként hatalmas bőröndjét használta.

Mellettük egy nő üldögélt a fiával.

– Tizenhét lakás van abban a házban, ahol mi lakunk a fiammal, hangosbemondóból értesült minden ott élő a történtekről ma reggel. A lakásainkra jelenleg rendőrök és polgárőrök vigyáznak, akik remélhetőleg megakadályozzák, hogy az ilyenkor portyázó rablók bármit is eltulajdonítsanak – fogalmazott.

Nemcsak az átmeneti szállásokon, hanem az utcákon is sokan várakoztak, a Mester utcai villamosmegállóban többek között egy fiatal pár tétlenkedett, akik elárulták, a munkahelyükön tudták meg, hogy délután nem tudnak hazamenni lakásukba, ahova egyébként nemrégiben költöztek be. Elmesélték, hogy van egy XVIII. kerületi lakásuk is, ahova szükség esetén elköltözhetnének ideiglenesen, csakhogy annak kulcsa a kiürített lakásban maradt. Azt mondták, ha minden kötél szakad, barátjuk gödi otthonában fognak megpihenni.

A feszültség egyeseknél érezhető volt, másokon pedig látszott, hogy abszolút nem vették komolyan a dolgot.

– Talán jó lenne egy finom bombapörkölt – szellemeskedett egy kilakoltatott férfi. A türelmetlenség ugyanakkor mindenkin meglátszott. Nagy volt az öröm tehát, amikor fél hétkor végre bejelentették, az óriásbombát sikerült kiemelni a betonból, majd nem csekély meglepetésre azt is elismerték, már régóta hatástalanítva volt, a bombatestben nem volt gyújtószerkezet.

Három nappal később aztán kiderült, hogy a fémtárgy sosem volt veszélyes, valójában egy bombatestből átalakított üst. Erre azonban a tűzszerészek csak akkor jöttek rá, amikor a kiemelés után alaposabban megvizsgálták. Egy méretes fémedény miatt kellett kilakoltatni több órára 16 ezer embert, ezért zártak be hivatalok, cégek és üzletek, ezért vált kaotikussá a közlekedés a főváros egy részén, ezért zárták le az összes közművet a környéken…

Mindezek ellenére tény, az utóbbi időben valóban egyre több világháborús bombára bukkannak Budapesten. Nemrégiben a XIII. és a XIV. kerületben, előtte a XI. kerületben találtak robbanószerkezetet. Ennek oka, hogy a háború után sem energia, sem pénz nem volt arra, hogy összeszedjék és elszállítsák azt a rengeteg hatástalanított, többtonnás lőszert, ami 1945 után itt maradt. Mivel sokkal nagyobb problémák is akadtak, amiket azonnal el kellett intézni – például a hullák eltakarítása –, egyszerűbbnek bizonyult, ha a bombákat bedobják gödrökbe, vagy ott hagyják a földben. Ezzel a mostani óriással is ez történhetett.

– Nyugalmi állapotban ezek a bombák nem robbannak fel, de egy nagyobb földmozgás következtében előfordulhat ilyesmi. Az építkezések miatt egyre több robbanóeszköz kerül felszínre, de értelemszerűen a természetes földmozgás is közrejátszik abban, hogy közelebb kerüljenek a felszínhez – mondta a Demokratának Tari János, a TARI Tűzszerész Iroda ügyvezető igazgatója, a Rendőrség Tűzszerész Szolgálatának nyugdíjazott kiképzési vezetője.

A II. világháború alatt több mint ezer magyar települést bombáztak a szovjet, az amerikai és a brit repülőgépek. Budapestet harminchétszer. Az amerikai 15. légi hadsereg bombázói például 26,5 ezer tonna bombát dobtak le a magyarországi célpontokra. Az egyre szaporodó lakóparkok, plázák és irodaházak építésekor tehát a közeljövőben is számítani kell arra, hogy a föld mélyéről fel nem robbant bombák kerülhetnek a felszínre. A bombának hitt üst persze teljesen ártalmatlan volt, amit egyes szakértők szerint kiemelés nélkül is meg lehetett volna állapítani, s akkor felesleges lett volna a látványosan hősies kitelepítési akció.

Szencz Dóra