Add már, Uram, az esőt!

A hosszú heteken át pusztító nyári szárazságot követően enyhítően hatottak ugyan az országra a júliusi esőzések, de a dunántúli halgazdaságokban a természet csak egy rövid időre lélegezhetett fel.

A Balatoni Halgazdasági Nonprofit Zrt. területén működő Somogy és Zala vármegyei tógazdaságokban jelenleg is problémát okoz a halastavak természetes vízutánpótlása, ezért a kiszáradás határán álló tavakból a még menthetőkbe szivattyúzzák át a vizet.

Öröm az ürömben, hogy a lehalászott és értékesített, valamint a Balatonba telepített hal minősége, különös tekintettel a pontyra, a hosszan elhúzódó aszály ellenére is kiváló, uniós védettségű ponttyal és süllővel is folyamatosan el tudják látni a halfeldolgozókat, illetve a tóvidék vendéglátó egységeit.

Száz milliméter hiányzik

A júliusi esőzéseket megelőzően szinte teljesen kiszáradt a Somogy vármegyei Balatonlelle-irmapusztai Tógazdaság halastavait tápláló Tetves-patak, a tikkasztó júniusi hőségben szinte csak a meder alján nyomot hagyó marhalábnyomokban csillant meg egy kevéske vízfolyás. A helyzet a július eleji esőzések idején sem javult.

– Ha nem hull további csapadék, a patakmeder valószínűleg teljesen ki fog száradni – jelenti ki Fodor Ferenc, a Balatoni Halgazdasági Nonprofit Zrt. haltermelési igazgatója. – Ideális esetben a patak vize nemcsak a helyi tógazdaságot, hanem a Balatont is táplálja, de az elmúlt hetek aszályos időszakában a Tetves-patakon nem jutott utánpótlás a magyar tengerbe. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a Balaton vízkészletének elenyésző részét képezi a halastavakból befolyó mennyiség. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy jelenleg a tó három legnagyobb befolyóján, a Zalán, a Nyugati-övcsatornán és a Keleti-Bozót-csatornán egyaránt minimális a vízhozam.

A szakember felhívja a figyelmet arra is, hogy a vadregényes nádasok között megbúvó, mintegy 270 hektár vízfelületű irmapusztai tórendszer több tava is 30-40 centiméterrel az üzemi vízszint alatt van. A területre jellemző 1,2 méteres átlagos vízmélységnél ez azért jelent kritikus szintet, mert könnyen kiszámolható, hogy ilyenkor a tó víztömegéből akár 30 százalék is hiányozhat. Emiatt pedig hamarabb átmelegszik, kedvezőtlenebbé válik az oxigénháztartása, és így a benne tartott halállomány életfeltételei is romlanak.

Az egyik majdnem kiszáradt tóból, ahol már az aljnövényzet is a felszínre bukkant, éppen érkezésünk idején szivattyúzzák át a vizet a mellette lévő másikba, hogy legalább az utóbbit alkalmassá tegyék a gazdálkodásra.

Fodor Ferenc arról tájékoztat, hogy a Balaton környékén az esőmentes júniust követően július második hetében összességében hozzávetőleg 30 milliméter csapadék hullott. Mivel ezt a mennyiséget a növényzet hamar felszívta, az esőzés hatása a patakokban és a vízfolyásokon csak minimálisan jelentkezett. Ezért a talajból jelenleg is mintegy száz milliméter csapadék hiányzik, amit körülbelül egy hét huzamos esőzéssel lehetne pótolni.

– A júliusi csapadéknak köszönhetően kicsit lehűlt a levegő, ezáltal csökkent a párolgás és javult az oxigénháztartás is, de a tavakba hulló eső az üzemi vízszinteken 2-3 centiméternél nem emelt többet. Ráadásul az időjárás-előrejelzések szerint a közeljövőben újra melegedés várható, tehát a természet voltaképpen csupán egy rövid pillanatra sóhajthatott fel…

A süllőtől a pontyig

Mivel a tó emblematikus, gazdasági szempontból legjelentősebb halai, a fogassülő és a ponty 2021-ben uniós védelmet kaptak, az EU területén balatoni halnak ma már kizárólag a tó vízgyűjtő területéről származó ezen két fajtát lehet nevezni. Az említett halak húsának különleges minőségét a Balaton vízgyűjtő területén nagy arányban megtalálható kiváló nívójú természetes táplálékforrás, például az árvaszúnyog, illetve a vándorkagyló adja.

– Elsősorban a Balatonban őshonosnak számító fajok tenyésztésével foglalkozunk, hiszen a megtermelt halak jelentős részét is oda telepítjük vissza. A víz hőmérsékletének emelkedése a halak számára hozzáférhető természetes táplálék jelenlétét is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Míg a ponty akár 34 Celsius-fokig is elviseli a növekvő vízhőmérsékletet, addig a ragadozó halak, köztük a süllő és a csuka 30 Celsius-fok felett már nem érzi jól magát a vízben, oxigénhiányos időszakban akár el is pusztulhat – magyarázza Fodor Ferenc.

Majd hozzáfűzi, hogy a tógazdasági haltenyésztés olyan komplex, természetközeli folyamat, amely a gazdasági szempontokon túl meghatározó ökológiai értéket is hordoz. A terület jó része Natura 2000 hálózatba tartozó, illetve a nemzetközi ramszari egyezmény hatálya alá eső védett vizes élőhely.

A rendkívül színes madárvilág biztonsága érdekében a gazdálkodás mások mellett a fészkelési időszak figyelembevételével és minimális vegyszerhasználat mellett folyik. De az egyik termelő halastó közepén még mesterséges csérköltőhelyet is létrehoztak a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai.

Hogyan tovább?

Abban az időben, amikor a dunántúli halastavak létesültek, a területen még állandó vízfolyások voltak, ezek egy része napjainkban a nyári hónapokban időszakosan kiszárad. Egyéb vízpótlási lehetőség híján a tógazdaságok manapság kizárólag a csapadék táplálta patakokra támaszkodhatnak, feltéve ha esik az eső…

– Voltaképpen tűzoltásról beszélünk, miközben reménykedünk abban, hogy a téli csapadékból teljesen fel tudjuk tölteni a rendszert. Mindez azt jelenti, hogy hosszú távon is át kell gondolnunk a halgazdálkodás jövőbeni lehetőségeit. Jelenleg mobilszivattyúkat használunk, az egyik tóból átengedjük a másikba, vagyis megmentjük, nem engedjük el a területen lévő vizet, így kezeljük a kritikus vízszintet, ami több millió köbmétert és számottevő költséget jelent. A folyamat során lehalászott halat a piacon értékesítjük, illetve visszatelepítjük a Balatonba, aminek segítségével fejlesztjük a horgászturizmust is. Nemrég adtunk át egy horgász-csónakkikötőt Balatonudvariban, Keszthelyen folyamatosan bővítjük az Első Balatoni Sporthorgász Turisztikai Centrumot, de modern szolgáltatásokkal várjuk vendégházainkba is az érdeklődőket.

Fodor Ferenc hangsúlyozza, hogy napjainkban olyan klimatikus, konkrétan mediterrán jellegű hőmérsékleti viszonyok uralkodnak Magyarországon, mint akár két évtizeddel ezelőtt a tőlünk több száz kilométerre fekvő horvát tengerparton és a tudományos előrejelzések szerint a folyamat a jövőben is hasonló irányú lesz.