Csak a választásig tartott az „ötéves terv”

Mégsem lesz adócsökkentés, sőt adóemelés lesz. Bár a kormány a választásokig végig ragaszkodott az ötéves adócsökkentési program megvalósíthatóságához, a győzelem után most hirtelen sutba dobja ígéreteit. Az ország gazdasági helyzete indokolja a szigorítást. De etikus-e olyan programmal nyerni választást, amelynek megvalósítását egy pillanatig sem gondolja komolyan a győztes? Arról nem is beszélve, hogy mi lesz a sokat emlegetett, kiszámítható adókörnyezettel?

„Az ötéves adócsökkentési programot egyelőre el lehet felejteni” – a hírek szerint Gyurcsány Ferenc ezzel a mondattal vezette be a kormánypárti frakcióknak tartott eligazítását. Ahol egyúttal az is elhangzott: minden rétegnek részt kell vállalnia az eljövendő időszak áldozataiból. A hírek szerint tehát adócsökkentés helyett emelik a vállalkozói adókat, az egészségügyhöz való hozzáférés díját, megszüntetik a gázártámogatást, emelik az áfa alsó kulcsát. Veres János pénzügyminiszter nemrég azt mondta, széles körben megfogalmazott reformhangulat van Magyarországon, vagyis az emberek támogatják a stabilizációt. De vajon mitől van reformhangulat, amikor még egy hónappal ezelőtt is mindkét nagy párt azt harsogta, további adócsökkentéseket vezet be a következő években?

Dobogón deficitben

Az MSZP leginkább ötéves adócsökkentési programjára hivatkozott, amelyet azért nevezett különösen hitelesnek, mert első lépéseit már meg is valósította 2006 elején. Akkor szinte minden réteg kapott valamit: az áfa fölső kulcsa 25 százalékról 20 százalékra csökkent, a társasági adót 16 százalékról 10 százalékra mérsékelték az ötmillió forintnál kisebb adóalapot elérő cégeknél, egyúttal lehetővé tették, hogy az iparűzési adót le lehessen vonni a társasági adó alapjából. Már 2005 novemberében 3450 forintról 1950 forintra csökkentették a tételes egészségügyi hozzájárulás összegét. A személyi jövedelemadó felső kulcsát pedig 38-ról 36 százalékra csökkentették. E tételek együttesen közel 400 milliárd forintot hagytak a lakosságnál és a vállalkozóknál. 2010-ig pedig további 600 milliárdos engedményt ígért a miniszterelnök az adóprogram révén.Ahogy a Demokratában többször megírtuk, amikor elemzők fölvetették, hogy nem szerencsés dolog adót csökkenteni, miközben a költségvetési hiány mérséklését várja el tőlünk az Európai Unió, a kormányfő leginkább arra hivatkozott, hogy az állam önmagán fogja megspórolni az engedmények árát. A beígért „takarékos államból” azonban a választásokig semmi nem valósult meg, így az adóengedményeknek megfelelően gyorsan nőtt a költségvetési hiány: márciusra például már elérte az egész évre tervezett összeg 51 százalékát. Külföldi elemzők már a választások előtt úgy vélekedtek, év végére a GDP 10 százalékát is elérheti a deficit, ami azt jelenti, hogy Magyarország a világ harmadik legkiegyensúlyozatlanabb gazdasága. A baljós kilátások ellenére azonban a kormányfő a választások utolsó pillanatáig megvalósíthatónak nevezte az ötéves adóprogramot. Hiszen az „biztonságot, igazságosságot és kiszámíthatóságot jelent az adófizetőknek”. Arról nem is beszélve, hogy milyen sokat jelent a vállalkozásoknak, mert – szintén idézet a kormányfőtől – „hosszú távra kiszámíthatóvá teszi a gazdasági környezetet, amire évtizedek óta nincs példa Magyarországon”.

Fél év kiszámíthatóság

Fél évig tartott a kiszámíthatóság. Csupán ennyi idő telt el az ötéves adóprogram 2005 novemberi törvénybe iktatásától a tervezet visszavonásáig. Pedig az adócsomag népszerűsítésébe még olyan, elvileg független szervezetek is besegítettek, mint az APEH, amely például szórólapokon tájékoztatta az adófizetőket a várható változásokról. Érdemes ebből is idézni: „az adócsökkentési program nagyobb biztonságot teremt az adózóknak, öt évre tervezhetően, törvényi garanciával védve válik a közteherviselés igazságosabbá és versenyképesebbé a Magyar Köztársaságban”.A szórólapon részletezett tervek immár csak önmagunk bosszantására alkalmasak, mégis érdemes végigszemezni: mivel nyert az MSZP 2006-ban választásokat?

A lapocska hosszan részletezi a 2006 januári áfacsökkentés kedvező hatásait, aminek keretében olcsóbbak lettek a háztartási cikkek, a műszaki áruféleségek, a bútorok, a ruházati termékek és szinte az öszszes szolgáltatás. Arról természetesen nincs szó benne, hogy az áfacsökkentést nagyrészt lenyelték a kereskedők és iparosok, miközben a most várható áfaemelést (élelmiszerek és alapvető szükségleti cikkek adójának emelése 15-ről 20 százalékra) minden bizonnyal teljes mértékben rá fogják terhelni a fogyasztókra.

A személyi jövedelemadó terén egyre erősödő adócsökkentést ígért a program 2010-ig. A 18 és 36 százalékos sáv ugyan változatlan marad, azonban egyre nő az a jövedelem, amelyik után csupán az alacsonyabb kulcs szerint kell adót fizetni. A jelenlegi 1,55 millió forint helyett 2007-ben már 1,7 millió, 2008-ban 1,9 millió, 2009-ben 2,3 millió forint fölött kell a magasabb adókulcsot figyelembe venni, sőt 2010-ben hatalmas ugrással 3 millió forintra nő az a jövedelem, ami után csupán 18 százalék jövedelemadót vonnának. Ezzel a magyar keresetek háromnegyede lényegében egykulcsos, 18 százalékos szja szerint adózott volna. Különösen, hogy a program szerint 2010-től bevonnák a 18 százalékos kulcsba (a jelenlegi 25 helyett) az elkülönülten adózó jövedelmeket (osztalék, árfolyamnyereségből, bérbeadásból, lakásértékesítésből származó bevételek).

A cégvilágot szintén komoly engedményekkel kecsegtette az APEH. A kiadvány szerint 2006 novemberétől teljesen megszűnik az egy évvel korábban majd felére mérsékelt tételes egészségügyi hozzájárulás, 2008-tól pedig a sokat kritizált iparűzési adó. A munkaadók által fizetett társadalombiztosítási járulék terén fokozatos csökkentést ígért az adóprogram: 2007-ben 29-ről 26 százalékra mérséklődött volna az adónem, 2009-ben pedig további 2 százalékkal, 24 százalékra csökkent volna. Ehhez képest most különösen fájdalmas lehet a cégeknek, hogy a vállalkozói terhek emelése is szerepel a stabilizációs tervek között. A hírek szerint a társasági adó 16-ról 18 (esetleg 20) százalékra nő, és eldöntött ténynek tekinthető az eva 20 (esetleg 25) százalékra emelése. Csökkenés helyett szintén nő a társadalombiztosítási járulék, mégpedig 4 százalékkal. S a távoli jövőbe tolják az iparűzési adó megszüntetését.

Az eredmény: a 2007-re beígért 215 milliárdos adócsökkentés helyett 480 milliárd forintnyi elvonás a lakosságtól és a vállalkozóktól.

Orrunknál fogva

Orrunknál fogva vezettek minket. A szocialisták, akik a választások előtt kézzel-lábbal tiltakoztak a megszorítások ellen, a győzelem után azonnal nekiláttak az elvonásokra építő program kidolgozásának. Gyurcsány Ferenc úgy csinál, mintha tudathasadása lenne. Egy hatalomba lépő ellenzéki párttól még elfogadható lenne, hogy módosítja programját, miután szembesül az ország helyzetével, a kormányfő azonban nem hivatkozhat romokra, szekrényben hagyott csontvázakra, s ezekkel kapcsolatos kényszerpályákra, hiszen saját korábbi munkáját minősíti ezzel. Mégis megteszi, amikor például kijelenti, hogy „a költségvetési egyensúly felborulása nagyrészt a 2002-2006 közötti kormányokat terheli”. Természetesen konkrét felelős megnevezése nélkül. S hűen követi őt a „valós helyzetre való ráébredésben” az elmaradhatatlan koalíciós partner, az SZDSZ, noha a szabad demokratáknak elsődleges jelszavukká vált az adócsökkentés az elmúlt években. A párt internetes honlapján még most is szerepel az úgynevezett Adó Charta, amelyben vastag betűvel olvasható: „vállaljuk, hogy folyamatosan csökkentjük az emberek adóterheit”. Alatta pedig a jól ismert SZDSZ-es érvek: mert az emberek mindig jobban el tudják dönteni, mit kezdjenek pénzükkel, mint az állam. Mert az adócsökkentés növeli gazdaságunk versenyképességét, stabilitást kölcsönöz a gazdaságpolitikának…

Készül a megszorító csomag. Mire e lapszám megjelenik, talán már pontosan lehet tudni, a beígért adócsökkentés helyett melyik adónemben hány százalékot emel a kormány. Az elemzők, a befektetők, az uniós illetékesek örülhetnek: négy év vircsaft után végre tényleg történik valami Magyarországon a költségvetés stabilizálása érdekében. De vajon az átlagember hova mehet panaszra, ha becsapja a kormány és a törvényben rögzített ígéreteknek pontosan az ellenkezőjét valósítja meg? Tisztelt Publikum! Ez már csalás vagy még csak ámítás?

Kárász Andor