A kormányzati negyed tervezett luxusberuházása kapcsán újabb elképesztő hír látott napvilágot: elköltöztethetik a Nyugati pályaudvart a jelenlegi Rákosrendező területére. Mit jelent ez? Száműzhetik a főváros legszebb és egyik legforgalmasabb főpályaudvarát egy külvárosi ipartelepre? A kormányzati negyed helyszíne kitűnő, csak a Nyugati épült rossz helyre? Így azután elteszik az útból, egy értéktelennek tűnő, ám a csere miatt felbecsülhetetlen értékűre duzzadó területre? Úgy tűnik, a megalomán beruházás már mindent megelőz: a kormánynak semmi sem drága…

A Nyugati pályaudvarról átlagosan három-ötpercenként indul vonat a délutáni csúcsforgalomban. A kijelzőn világít a zöld fény, a vonat azonnal indul. Három perc múlva a következő. Mindegy, melyik személyvonatra száll az ember, Rákosrendezőn valamennyi megáll.

A vonat elindul, kigördül a gyönyörű csarnokból, amelyet Eiffel, a párizsi torony tervezője Budapestre álmodott… lassan maga mögött hagyva boldogabb korok emlékét, amikor az akkori döntéshozók a köz javát szolgálva fontosnak tartották, hogy értelmes, hasznos és esztétikus beruházások valósuljanak meg a fővárosban. A vonat gyorsít, fut tovább a jelenbe és a ma még láthatatlan, ám egyre kaotikusabb jövőbe. Útja a leendő kormányzati negyed területén vezet. A vonatablakból jól látszanak a Podmaniczky utca épületei, azután a Dózsa György út, a délutáni csúcsforgalom türelmetlenül dudáló autóival. Tengernyi sínpár, ameddig a szem ellát. Mi lesz velük? Kiderült ugyanis, hogy útban vannak…

A kormányzati negyed terve kész, az építésére pályázatot írtak ki, ám a kivitelezési tervek még sehol, az engedélyezés pedig csak azután következhet. A MÁV a területről csak jövőre vonul le, a sínek sorsa sem tisztázott. Pedig a Nyugati pályaudvar jövőbeli szerepe és léte tőlük függ. De mit jelent mindez…?

(A teljes cikk a Demokrata október 11-i számában olvasható)