A krónikák szerint az első erdélyi magyar lap az Erdélyi Hír-vivő volt, amelyet Hochmeister Márton nagyszebeni nyomdász alapított 1790 áprilisában. Később kedvelt lett Döbrentei Gábor 1814 és 1818 között megjelenő Erdélyi Muzéum című lapja. 1848. május 2-ától olvashatták a kolozsvári polgárok az Ellenőrt, majd a Bem kezdeményezésére megjelent Honvéd című lapot. 1849 áprilisában Brassóban, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen is magyar nyelvű lapok indultak. 1870 után megint csak Erdély volt a magyar sajtó bástyája. 1880. október 1-jén Bartha Miklós útjára bocsátotta Ellenzék című lapját, amely a kor egyik meghatározó orgánuma lett. Nem hagyhatjuk ki a történeti visszatekintésből a partiumi Nagyváradon működő Szabadságnál, majd a Nagyváradi Naplónál újságíróskodó ellentmondásos zsenit, Ady Endrét. ő nevezte egyik cikkében a szentlélek lovagjainak az újságírókat.

Trianon után a román impérium árnya borult Erdélyre, ám ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – a korábbiak mellett sorra jelentek meg a különböző magyar lapok. Ekkoriban a magyar nyelvű sajtópalettán megtalálható volt a Brassói Lapok, a kolozsvári Keleti Újság, az Ellenzék, a Reményik Zsigmond szerkesztette Erdélyi Szemle, majd utódja, a Pásztortűz; Aradon jelent meg Szántó György Periszkóp című szemléje, s kedvelt volt Benedek Elek Cimbora című lapja. Bánffy Miklós főszerkesztésével működött az Erdélyi Helikon, amelynek szerkesztőgárdájában ott találjuk Kós Károlyt és Áprily Lajost is. Ezeken kívül működött még a Temesvári Hírlap, a Csíki Lapok, az Erdélyi Lapok és az Erdélyi Figyelő.

A kommunista diktatúra alatt alaposan megnehezedett a magyar sajtó helyzete Erdélyországban, mert bár ekkor is voltak magyar nyelvű lapok, például az Előre, amely a bukaresti Népszabadság, a Scinteia (Szikra) magyar tükörfordítása volt, s a megyei lapok jó része is működött a helyi pártbizottságok ellenőrzése alatt, ezek az orgánumok gyakorlatilag nem viselkedhettek valódi újságként, hiszen használható információt nemigen közölhettek olvasóikkal, tevékenységük kényszerűen kimerült Ceausescu és a román szocializmus dicsőítésében.

Az erdélyi magyar sajtó nem említhető Tamási Áron nélkül, aki nemcsak íróként és novellistaként alkotott jelentőset a magyar kultúrtörténetben, hanem publicistaként is letette névjegyét.

Napilapok

1989 után a pártbizottságoktól megszabadult megyei lapok adták az erdélyi magyar sajtó gerincét. E lapok új tulajdonosai általában a szerkesztőség munkatársaiból alakult gazdasági társaságok lettek. Később új lapok jelentek meg a színen, ám eközben a magyar közéletben egy sajátos, RMDSZ-es egypártrendszer alakult ki, mára azonban kialakultak az RMDSZ hivatalos irányvonalával vitatkozó, akár szembeszálló fórumok is. Hogy ez így legyen, ahhoz szükség volt a magyarországi polgári kormány négy esztendejére, amely időszak önálló cselekvésre inspirálta a kissé fásult, korábban Bukarestből és Budapestről egyformán szorongatott erdélyi magyarságot. Ez az időszak meg tudta erősíteni elszakított testvéreinket annyira, hogy a manapság Budapesten székelő bukaresti érdekképviselet minden ármánykodása ellenére már nem lehet egyszólamúvá szorítani az erdélyi magyar sajtót.

Ma a legjelentősebb erdélyi magyar lap az 1999-ben indult Krónika, amely naponta 15 ezer példányban jelenik meg. Ez a hivatalosan másfél milliós erdélyi magyarságot tekintve jelentős fegyverténynek látszik. A lap mögött a magyarországi Napi Gazdaságot is kiadó befektetői csoport áll. Az induláskor Stanik István neve fémjelezte a lapot, ám ő továbbállt az Erdélyi Riport című hetilaphoz. A Krónika főszerkesztője Csinta Samu, vezető szerkesztői Gazda Árpád és Rostás Szabolcs. A lapot Kolozsvárott szerkesztik, de helyi kirendeltségei vannak Bukarestben, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Marosvásárhelyt, Szatmárnémetiben és Budapesten. A Krónika, amint Gazda Árpád tájékoztatta lapunkat, saját terjesztői hálózatot épített ki, mert Romániában ez nincs megoldva, és aki a román postára bízza magát, az könnyen ráfizethet. Ez a saját hálózat azt eredményezte, hogy hajnalban Erdély-szerte majdnem minden előfizető kézbe veheti a lapot. Gazda Árpád hozzátette, hogy a Partiumban van még javítanivaló a terjesztésen.

A Krónikának országos terjesztésénél és példányszámánál fogva nagy befolyása van, népszerű, de ennek ellenére a kiadónak a zsebébe kell nyúlni, hogy talpon maradhasson a lap, hiszen a hirdetés Erdélyben, illetve Romániában is politikafüggő, akárcsak Magyar-országon, ráadásul az újságot nyomott áron kell adni, hogy piacképes legyen. Az eladásból származó bevétel a nyomdaköltséget és a terjesztést fedezi, a honoráriumokra és a rezsire már máshonnan kell előteremteni a pénzt. Gazda Árpád a lap arculatáról szólva azt emelte ki, hogy a Krónika alapvetően hírműfajú orgánum, vagyis nem jellemzőek a publicisztikák, hanem szigorúan a tényekre, a tényfeltárásra összpontosítanak.

Gazda Árpád fölvetett egy érdekes problémát a kisebbségi magyar sajtóval kapcsolatban, nevezetesen azt, hogy ha a lap éppenséggel egy magyar politikus kétes ügyeivel foglalkozik, akkor nem biztos, hogy ezzel sikert arat az olvasók körében, akik esetleg úgy érzik, hogy a magyar a magyart támadja, míg a románok a kezüket dörzsölik.

Mint említettük, a hirdetési piac Romániában – akárcsak Magyarországon – politikafüggő. Jó példa erre, hogy a privatizáció előtt álló Petrom (a Mol Rt. román megfelelője) olyan kisebb példányszámú lapokban hirdet, mint az RMDSZ-es Romániai Magyar Szó, és elkerüli például a Krónikát, noha törvény írja elő, hogy a magánosítással kapcsolatos reklámokat a legnagyobb példányszámú lapokban kell közzétenni. Csakhogy a Magyar Szó vagy az állami hirdetésekből szintén részesülő Maros megyei Népújság hűséges RMDSZ-szócsőnek tekinthető, míg a Krónika független a párttól, sőt adott esetben kritikus. Talán éppen ezért népszerű a lap az olvasók körében.

A napilapok között már említettük a Romániai Magyar Szót. Ezt az orgánumot a Transil Rt. adja ki, Bukarestben szerkesztik, a szerkesztőségi főtitkár Cseke Gábor. A Demokrata e-mailben elküldött kérdéseire tizenkét nap alatt sem kaptunk választ, így nem tudjuk, pontosan hány példányban jelenik meg ez az RMDSZ-közeli lap. Információink szerint mintegy nyolcezer darab fogy el naponta. Az erdélyi magyarok általános véleménye szerint a Romániai Magyar Szó az RMDSZ hivatalos politikájának szócsöve.

A Bihari Napló szerkesztőségétől szintén nem kaptunk választ kérdéseinkre, így csak az impresszumban közöltekre szorítkozhatunk. Eszerint a fejlécen független napilapként aposztrofált, Nagyváradon szerkesztett újság kiadója az Inform Media Kft., főszerkesztője pedig Rais W. István. Lapunk ezenkívül megtudta, hogy a nagyváradi illetőségu Inform Media Kft. adja ki a magyarországi Hajdú-Bihari Naplót is, és a kft. anyacége az osztrák Vorarlberger Medienhaus.

A Brassói Lapok nagy múltú sajtóorgánum, először ezen a néven 1849-ben Bem tábornok kezdeményezésére jelent meg. A lapot Brassóban szerkesztik, főszerkesztője Ambrus Attila, aki a Demokrata érdeklődésére azt a tájékoztatást adta, hogy az újság 9500 példányban jelenik meg. A főszerkesztő a lap anyagi helyzetét úgy jellemezte, hogy az annyira stabil, amennyire stabil lehet egy instabil gazdaságban. „Egyelőre még megengedhetjük magunknak, hogy szegények legyünk, de legalább függetlenek” – mondta Ambrus Attila, aki egyébként az erdélyi magyar sajtó legfőbb problémájának a tulajdonviszonyokat tartja. Mint mondta, egy olyan lap, ahol sok tulajdonos van, nehezen vezethető, túl sok politikai nézetet kell egyeztetni, így aztán nem kerülnek be az újságba igazán markáns anyagok. Ambrus Attila úgy véli, az erdélyi magyar sajtó túl sok figyelmet szentel a kisstílű nagypolitikának, ám a lapok gyakran megfeledkeznek az elemzésekről, egyes jelenségek okainak, várható következményeinek feltárásáról. A főszerkesztő úgy vélte, az RMDSZ bírálata éppúgy helyet kap a lapban, mint a pozitívumok elismerése.

A Csíkszeredában szerkesztett Hargita Népe 1989. december 23-án jelent meg először, az 1968-ban alapított Hargita című napilap jogutódjaként. Az újság 8-12 oldal terjedelemben jelenik meg, főszerkesztője Borbély László, aki kérdésünkre elmondta, hogy a Hargita Népe 15 ezer példányban fogy el. A jogelőd Hargita a megyei pártbizottság és a néptanács lapja volt, s amennyire lehetett, igyekezett a körülményekhez alkalmazkodva szolgálni a magyar közösséget. Az újságot egyetlenként a megyei lapok közül ma is a megyei önkormányzat, pontosabban az általa tulajdonolt Hargita Népe Kiadóvállalat adja ki. Borbély László szerint ezért nem kell teljesen megtagadni az előzményeket. A lap önellátó, az előfizetésekből és a hirdetésekből tartja el magát. A Hargita Népe – más lapokhoz hasonlóan – évek óta kedvezményezettje az MTI hírszolgáltatásának, leszámítva a fotókat.

1989 óta két-három alkalommal kapott pályázat útján támogatást az Illyés Közalapítványtól, amely egyébként sok erdélyi magyar lapnak nyújt anyagi segítséget. Borbély László szerint lapja független, amennyire lehet. Ugyanakkor úgy véli, merészebbnek kellene lenni, de a helyi hatalmasságok peres fenyegetései óvatosságra intenek. Hogy az elővigyázatosság indokolt, azt Szondy Zoltán, a lap munkatársa esete példázza. Szondyt az elmúlt három hónapban kétszer verték meg, legutóbb épp karácsony másnapján. A csíkszeredai városi tanácsosként is munkálkodó újságíró a Krónika december 29-i számában úgy vélte, mindkét támadásnak köze van ahhoz, hogy az utóbbi időben sokat foglalkozott a Csíkszeredában elharapózott maffiás típusú leszámolásos esetekkel.

Borbély László hangsúlyozta, hogy Hargita Népében helye van minden, a magyarság javát szolgáló törekvésnek, jöjjön az az RMDSZ-től, a Székely Nemzeti Tanácstól vagy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácstól. Mint Borbély László fogalmazott, a Hargita Népe a szóértés szorgalmazója akar lenni. A lap terjesztője a román posta és részben a Krónika.

Érdekesség, hogy a Hargita Népe szerkesztősége minden héten megvásárolja a Magyar Demokratát. Általános tapasztalat egyébként, hogy a magyarországi lapok közül főként a Kiskegyed, a Nők Lapja és hasonló magazinjellegű, bulváros, szirupos sajtótermékek jutnak el Erdélybe, kisebb mennyiségben a HVG és a 168 Óra. A Demokratát kevesebben ismerik, illetve kevés helyre jut el, bár az utóbbi időben egyre többen olvassák lapunkat Erdélyben. A napilapok pár napos késéssel érkeznek meg, márpedig köztudomású, hogy nincs unalmasabb a tegnapi újságnál, így ezeket inkább a világhálón olvassák azok, akiknek van internetes hozzáférésük.

A Háromszék Kovászna megye napilapja, Sepsiszentgyörgyön szerkesztik, főszerkesztője Farkas Árpád, főmunkatárs Sylvester Lajos. Lapunk kérdéseire Ferencz Csaba, a gazdasági rovat vezetője válaszolt, aki úgy tájékoztatta a Demokratát, hogy a Háromszék átlagos példányszáma 16 ezer, ami a 200 ezres potenciális olvasótáborhoz viszonyítva igen jónak mondható. A lap 1989. december 23-án jelent meg először, elődje az 1968-ban megjelent Megyei Tükör volt, amelyet a helyi pártbizottság felügyelt. Az anyagi ügyekről Ferencz Csaba azt mondta, a kiadó H-Press Kft. az alkalmazottak egy részének közös tulajdona. Ez sok megyei napilapnál így van, az 1989-es fordulat idején a szerkesztőségek gyakran gazdasági társaságokká alakultak. A Háromszéket a városokban saját hálózat terjeszti, a falvakba a posta viszi ki a lapot, ám így is problémás a terjesztés biztonságos megoldása, olyannyira, hogy a példányszám növelésének ez a közvetlen akadálya. A lap Ferencz Csaba szerint önfenntartó, körülbelül fele-fele arányban az olvasókból és a hirdetésekből él. A rovatvezető úgy vélte, az erdélyi magyar sajtó gazdaságilag és szakmailag is elavult szerkezetben működik, s a lapok többsége az RMDSZ szócsöve. Ennek következménye, hogy a nem behódoló lapok, mint például a Háromszék, nem kapnak támogatást. Ferencz Csaba szerint még mindig él az öncenzúra az újságírókban, amennyiben a magyar ügyeket igencsak szőrmentén kezelik. A Háromszék saját terjesztőjénél előzetes megrendelés alapján hozzáférhetők magyarországi lapok is, jelenleg a HVG-re és a Demokratára van megrendelés.

A Népújság Maros megye magyar nyelvű napilapja, melyet az Impress Kft. ad ki, s Makkai János a főszerkesztője. A lapot Marosvásárhelyen szerkesztik, s gyakorlatilag az RMDSZ szócsövének tekinthető. Szerettük volna megismerni a szerkesztőség véleményét, de megkeresésünkre nem reagált a lap.

A Nyugati Jelen Arad, Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megye napilapja, amit a Concord Media Rt. ad ki. A lap központja Aradon van, de helyi szerkesztőségek dolgoznak Temesváron, Nagyenyeden, Déván és Resicán. A Nyugati Jelen szerkesztőségének is feltettük kérdéseinket a példányszámra és a körülményeikre vonatkozóan, de Aradról sem érkezett válasz.

Szintén nem kaptunk választ a kolozsvári Szabadság című napilaptól, amelynek főszerkesztője Balló Áron, s nem reagált megkeresésünkre a Szatmári Friss Újság sem, amelyet Szatmárnémetiben készítenek, s amelynek főszerkesztője Veres István.

Annál segítőkészebb volt Jakab Árpád, a Székelyudvarhelyen megjelenő Udvarhelyi Híradó főszerkesztője, aki részletesen tájékoztatta lapunkat. Jakab Árpádtól tudjuk, hogy a 126 éves múltra visszatekintő lap jelenkori kiadásának tizenharmadik évében jár. A hetilapként indult Udvarhelyi Híradó hamar áttért a heti kétszeri megjelenésre, s tavaly november óta hétköznaponként megjelenő napilap, amivel egyrészt az olvasói igényeknek tettek eleget, másrészt az írott tájékoztatás gyorsítását érték el a gyorsan hódító internet korában. A példányszám emelkedett, s ma, hála a fiatal újságírógárdának (a szerkesztőség átlagéletkora 31 év, a 12 belső munkatársból kilencen 30 alatt vannak) és a jól szervezett saját terjesztői hálózatnak, eléri a tízezret, ami igen jónak mondható a 35 ezres lélekszámú Székelyudvarhelyen, igaz, a lap túllépte a városhatárt, és a történelmi Udvarhelyszék legolvasottabb újságjának számít. Jakab Árpád tájékoztatása szerint a lap ars poeticája, hogy az egyetlen irányítottság az legyen, ne legyen ideológiai irányítottság, hiszen, mint hozzátette, a politika a világ második legősibb mestersége, de nagyon hasonlít az elsőhöz…

A főszerkesztő elmondta, az Udvarhelyi Híradó nagyon komolyan veszi a véleményszabadságot és a közszolgálatiságot. A lap elsősorban az udvarhelyiek lapja kíván lenni, ezért – a romániai, erdélyi magyar sajtóban egyedülállóan – nincsenek az újságban nemzetközi hírek. Ez a lépés olyannyira találkozott az olvasók igényeivel, hogy Jakab Árpád főszerkesztősége alatt megduplázódott a példányszám. Ebben persze szerepe van annak is, hogy nagyon erős az Udvarhelyi Híradó gazdasági háttere, hiszen a lap az ország legnagyobb nyomdaipari vállalkozásáé, az Infopress Rt.-é. Így az újság független tud maradni mindenféle politikai befolyástól, az RMDSZ nyomásától.

Az Udvarhelyi Híradót saját hálózata terjeszti, csak a falvakban veszik igénybe a postát.

Az erdélyi magyar sajtóhelyzetről Jakab Árpád úgy vélekedett, a szórványban megjelenő magyar lapok súlyos problémákkal küzdenek, többek között nincs elégséges olvasótábor.

Hetilapok

A legjelentősebb erdélyi hetilap a Nagyváradon szerkesztett Erdélyi Napló, amelyet az Erdélyi Sajtóház Kft. ad ki, s amelynek főszerkesztője Dénes László. Az Erdélyi Napló polgári hetilapként határozza meg önmagát. Érdekesség, hogy ezen a néven először báró Kemény Zsigmond adott ki lapot Erdélyben 1827 és 1848 között, amely azzal írta be magát a sajtótörténetbe, hogy meghonosította a vezércikk műfaját.

A jelenkori Erdélyi Napló hetente 3500-4000 példányban jelenik meg az Erdélyi Sajtóház Kft. gondozásában. A cég Dénes László főszerkesztő elmondása szerint bajban van, mert többségi tulajdonosa, a Pro Media Alapítvány nem tudja biztosítani a kiadói vállalkozáshoz szükséges forrásokat. Dénes László szerint az erdélyi magyar sajtóra az RMDSZ magyar egypártrendszere rányomja a bélyegét, ezért nem létezik önálló civil szféra. Így aztán a sajtó mozgástere nagyon behatárolt, hiszen nincs menedék a politikum nyomása elől. Dénes László ezt így fogalmazta meg: „A látszólagos bátorság mértékét és milyenségét is a Párt és annak a médiába beépült aktivistái határozzák meg.”

Problémás az Erdélyi Napló terjesztése is, mert máig nem alakult ki egy egész Erdélyre kiterjedő, hatékonyan működő lapterjesztő-hálózat. Az Erdélyi Napló jelenleg 54 kisebb-nagyobb regionális és helyi terjesztő céggel áll szerződésben, s ezek között megtalálható a román postából kivált Rodipet nevű óriáscég éppúgy, mint a kis családi vállalkozások. Dénes László szerint a terjesztő cégek jellemzően megbízhatatlanok és ügyeskedők, az eladott példányszámok árát és az előfizetési díjakat hosszú harcok árán lehet behajtani tőlük. Az Erdélyi Napló jellemzően a véleményközlő, publicisztikai műfajokra épül, időnként keményen „odamondogat” az RMDSZ hivatalos irányvonalát képviselő politikusoknak, talán ezért is közkedvelt lap.

Az Erdélyi Napló pandantjának is nevezhetjük a tavaly indult balliberális, elkötelezetten RMDSZ-párti Erdélyi Riportot, amelyről már esett szó korábban. Ezt a hetilapot szintén Nagyváradon szerkesztik, főszerkesztője a korábban a Krónikánál munkálkodó Stanik István.

A lapot a nagyváradi Scripta Kiadó Rt. adja ki, amelynek többségi tulajdonosa az RMDSZ egyik legbefolyásosabb vezetője, Verestóy Attila, a párt szenátusi frakcióvezetője. Sajnos az Erdélyi Riport szerkesztősége sem reagált a Demokrata megkeresésére, így a példányszám tekintetében csak más lapok munkatársainak 2-3000-es becslésére tudunk szorítkozni. Stanik István érdekes figurája az erdélyi magyar sajtóéletnek. Szakmai szempontból egészen kiválónak tartják sokan, ám többek vélekedése szerint nincs meggyőződése, illetőleg azt a véleményt képviseli, amelyet jobban megfizetnek. Volt, aki egyenesen a bértollnok kifejezést használta Stanikra; informátorunk, aki az utóbbi jelzővel illette az Erdélyi Riport főszerkesztőjét, hozzátette, ezzel együtt Stanik István alapvetően liberális, baloldali beállítottságú. Lapunk információi szerint egyébként távozni készül az Erdélyi Riporttól, hogy beleereszkedjen a Medgyessy–Nastase–Markó-triumvirátus által szorgalmazott leendő erdélyi magyar RMDSZ-televízió vezetői székébe.

E két vezető hetilap mellett más orgánumok is megjelennek Erdélyben, például a Bányavidéki Új Szó, amely magát Máramaros megyei közéleti-kulturális hetilapként határozza meg. A lap Nagybányán jelenik meg, ott a szerkesztőség is. A Bányavidéki Új Szót a Genius Kft. adja ki, főszerkesztője Szilveszter Mária.

Temesváron jelenik meg a Heti Új Szó, amelyről csak annyit tudunk, hogy Graur János a főszerkesztője.

Kézdivásárhely hetilapja a Székely Hírmondó, a tasnádi magyarok pedig a Tasnádi Tükör című közérdekű családi lapot olvashatják, ha magyar nyelvu sajtóra vágynak.

A Szigeti Turmix magát Máramarosszigeti társadalmi hetilapnak definiálja. A hetilap Máramarosszigeten jelenik meg, főszerkesztője Várady László.

1970-ben indult, s az új folyam első évfolyamában jár idén az A Hét című közéleti és kritikai lap, amelyet Marosvásárhelyen szerkesztenek, de gyaníthatóan Erdély-szerte megjelenik, mert lapunk munkatársai éppenséggel a kolozsvári Café Bulgakovban vehették szemügyre a Parászka Boróka által szerkesztett újságot. A felelős szerkesztő asszony által karácsony előtt megígért válaszok lapzártánkig nem érkeztek meg, ám annyit kiderítettünk, hogy az A Hét igazgatója, Kelemen Hunor azonos az RMDSZ parlamenti képviselőjével.

Zilahon szerkesztik a Szilágyság című Szilágy megyei közéleti, közművelődési hetilapot, amelyet a Pro Szilágyság Egyesület ad ki. A lap főszerkesztője Józsa László.

E lapokon kívül szólni kell a Nagyváradon szerkesztett Partiumi Közlönyről, amely a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület lapja. Főszerkesztője Barabás Zoltán, a szerkesztőbizottság elnöke pedig Tőkés László királyhágó-melléki református püspök. S végül említést érdemel a szinte kilátástalan helyzetben heroikus küzdelmet folytató, Csíkszeredában szerkesztett Moldvai Magyarság, amely román nyelvű alcíme szerint a moldvai csángómagyarok lapja, s amelyet a Hargita Kiadóhivatal ad ki a Székelyföld Alapítvány támogatásával. A kiadásért Ferenczes István kiadóigazgató felel. A Moldvai Magyarság egyébiránt szó szerint nemzetmentő feladatot lát el, hiszen a 60 ezres magyar ajkú moldvai csángó közösség anyanyelvi oktatásának ügyét hathatósan támogatja.

Már említettük, hogy sok erdélyi magyar napilap kedvezményesen veheti igénybe az MTI hírszolgáltatását. Ezen és saját tudósítóik információin kívül a román állami hírügynökség, a Rompres és a magánvállalkozásként működő Mediafax hírügynökség értesüléseire is építhetnek az erdélyi magyar lapok.

Ki kell térni az erdélyi magyar újságíróképzés ügyére, ez ugyanis sajnos sok kívánnivalót hagy maga után. Nagyváradon működik az Ady Endre Sajtókollégium, főleg esti tagozatos hallgatók tanulnak itt, a nappali tagozaton idén csak öt diákot vettek fel. Ezenkívül a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Szociológiai Tanszékén van egy négyéves magyar nyelvű újságíróképzés, ám erről Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője egyetlen szóval mondott véleményt: siralmas. A vezető szerkesztő elmondta, hogy rendszeresen jönnek hozzájuk gyakornokok, akik elvégezték a Babes-Bolyai négyéves képzését, ám szinte semmit sem tudnak a szakmáról, és mindent ott, menet közben kell megtanulniuk. Mint megtudtuk, az újságírószakma iránt érdeklődők főleg magyarországi képzéseken vesznek részt, amelyek egyébként szintén messze vannak a kívánatos színvonaltól.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a támogatások, a pénzelosztás rendszerét sem. Az erdélyi magyar nyelvű lapok jelentős támogatást kapnak a magyarországi Illyés Közalapítványtól, ám ezeket a pénzeket az RMDSZ vezérkarából összeálló erdélyi alkuratórium, illetve az általa kijelölt sajtószaktestület osztja el. Szintén az RMDSZ vezetői döntenek arról a támogatásról, amit a román állam nyújt az erdélyi magyar közösségnek. A Communitas Alapítványon keresztül folyósított pénz jelentős hányadát fordították az elmúlt években a heti- és havilapok, periodikák támogatására. Ily módon rendkívül jelentős az RMDSZ befolyása a sajtóra, s nem a párton múlik, hogy mégis léteznek az egyszólamúságtól eltérő orgánumok.

Elektronikus sajtó

Sajnos a televíziók és rádiók terén sokkal rosszabb a helyzet, mint az írott sajtó esetében. Az erdélyi magyarok jobbára a Duna Televízióból és a Magyar Televízió 2-es csatornájának műsoraiból tájékozódnak, illetőleg egyes kábelszolgáltatók kínálatában más magyar nyelvű adók (Magyar ATV, BP TV, sőt helyenként az RTL Klub, a TV2 és az M1) is szerepelnek. A határ menti településeken még egyszerű szobaantennával fogható a magyar 1-es, valamint a két nagy kereskedelmi csatorna. A román közszolgálati rádiónak van helyi magyar stúdiója Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Temesváron, ezekben a műhelyekben igyekeznek megfelelni a közszolgálatiság követelményeinek, ám Marosvásárhelyen Borbély László RMDSZ-képviselőnek, Markó Béla egyik erős emberének a felesége a főszerkesztő, s az RMDSZ-befolyás itt érzékelhető. A bukaresti rádiónak is van napi egyórás magyar adása.

A közszolgálati Román Televízió magyar adásának főszerkesztőjét, Boros Zoltánt tavaly nyugdíjazták RMDSZ-nyomásra, mert a párt nem tudta megbocsátani a főszerkesztőnek, hogy 1996, az RMDSZ kormányzati szerepvállalása után újságíróként, azaz kritikusan viszonyult a párthoz, s nem vállalta a „nagyvonalú” félrenézésekkel operáló sajtómunkás szerepét. Jelenleg a magyar adásnak ideiglenes főszerkesztője van Kacsó Sándor személyében, róla azonban azt mondják, nem elég erős egyéniség, irányítható ember. S irányítja is valaki, beszélik Erdély-szerte, méghozzá Kós Anna, a magyar adás egyik szerkesztője, aki amúgy Kós Károly leszármazottja, ám olyan alma, amely messze esett a fájától, Kós Anna ugyanis állítólag zsigerből utálja mindazt, amit a zseniális polihisztor képviselt. Mint mondják, Kós Annát SZDSZ-es irányultságú műhelyekben képezték ki. Ha így volt, a maga szempontjából jó munkát végzett a budapesti ávós szocializációjú törpepárt. Ám Kós Anna nemcsak a bukaresti televízió magyar adásának szerkesztője, hanem 1999 óta az előző nejétől miatta elvált Markó Béla RMDSZ-elnök felesége is. Erdélyi pletykák szerint a szerkesztő asszony korábban Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével volt igen bizalmas viszonyban. Kós Annán keresztül Markó Béla személyesen irányíthatja a bukaresti magyar adást, sőt a magyar adás részéről a magyarországi televízióknak átadott anyagokat is kedvére fésülgetheti. A szerkesztő asszony többek elmondása szerint akaratos, céltudatos nő, aki jelentősen megváltoztatta Markó Béla személyiségét. Amely sosem volt igazán megnyerő, fűzik hozzá sokan. Mindenesetre volt, aki azt mondta, Markónak Kós Anna az Elena Ceausescuja.

Nemrég nagy média-tűzijátékkal körítve a Medgyessy–Nastase–Markó-trió bejelentette, hogy belátható időn belül magyar televízió indulhat Erdélyben. Mint említettük, állítólag ennek a vezetői pozíciójára pályázik Stanik István, az Erdélyi Riport főszerkesztője, konkrétumok azonban egyelőre nincsenek ebben az ügyben.

Az elektronikus sajtó képviselője a leglátogatottabb magyar nyelvű internetes portál, a Transindex.ro, amelyet a Media Net Kft. gondoz. A cégben 60 százalékban tulajdonos Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő, a maradék 40 százalék Kelemen Attiláé, aki egyben a Transindex főszerkesztője. A két Kelemen egyébként csak névrokon. A Transindex stílusa nagyon hasonlít a hazai Index.hu portáléhoz. A cikkekben ugyanaz a cinikus, gúnyolódó, szellemeskedő hangnem köszön vissza, mint az Indexen. Sokszor úgy tűnik, mintha tudatosan viccként tálalnának olyan komoly ügyeket, mint az autonómia. Kelemen Attila egyébként a tavalyi Tusványosi Szabadegyetemen részt vett egy sajtófórumon, ahol hangot adott azon véleményének, hogy nem keseregni és véresen komolyan politizálni kell, hanem szórakoztatni és szórakozni. Ez az alapállás tükröződik a Transindex szerkesztőségi cikkeiben is. A Media Net Kft. egyik szolgáltatása a Transindexről is elérhető Disputa.ro, ahol – ugyancsak az Indexhez hasonlóan – különböző témájú vitafórumokon polemizálhatnak az érdeklődők. Kelemen Attila, a Transindex főszerkesztője lapunknak minderről úgy nyilatkozott: „A Transindex tartalmáért én felelek és egyedül az olvasók felé.”

Azok, akik érdeklődnek az erdélyi magyar sajtó iránt, a New York-i Magyar Emberi Jogi Alapítvány (Hungarian Human Rightes Foundation) internetes honlapján (http://www.hhrf.org) elérhetik a lapok többségének oldalait. Ajánlható még a román nyelvű www.gazete.ro oldal, innen is kapcsolódni lehet jó néhány újság honlapjára, valamint a http://erdely.lap.hu portál is használható.

Az erdélyi sajtó történetének áttekintésekor említettük a nagyszerű Tamási Áront. Zárszóként ide kívánkoznak alábbi, a valamirevaló sajtó ars poeticájának is beillő sorai a Film, Színház, Irodalom című magyarországi lap 1943/23-as számának Magyar könyv című vezércikkéből: „Nevelni kell és tanítani. Eszméket adni, melyekért érdemes élni s amelyeket itthagyni e földön szívfájdalom. Feltámasztani a hitet, hogy csak emberségesnek és igazságszeretőnek érdemes lenni. És elhitetni: magyar légy kibúvó nélkül, mert ha kibújsz, a végén idegen dombon fogod sebeidet vakargatni.”