Ahol azt hiszik, hogy mi, magyarok türkül beszélünk

– Éppen mongóliai kutatóútjáról tért haza. Merre kalandozott?

– Idén júliusban emlékeztünk meg a nagy magyar etnológus, sámánkutató Diószegi Vilmos halálának 50. évfordulójáról. Sántha István kollégámmal felkerestük Hövszgöl megyét, melynek központjában, Mörönben Diószegi egy ott raboskodó darhat sámántól, Damdin dzairantól gyűjtött szellemhívó énekeket. Őt a kommunisták tiltott gyógyításért börtönözték be.

– Miért pont Mongóliában járnak a türk népek nyomában?

– A mai Mongólia területe a klasszikus belső-ázsiai nomád birodalmak bölcsője volt. Itt jött létre a Kr. e. III. században a Hiungnu vagy Ázsiai Hun Birodalom, mely a tőlük keletre élő hszienpi törzseket is meghódította, akik proto-mongol nyelveken beszélhettek. A hiungnuk meg­gyengülésével (Kr. u. I. század) a hszienpik önállósították magukat. Később ők is Kína befolyása alá kerültek, de utódaik több erős nomád államot hoztak létre (pl. nirun/zsuanzsuan és tabgacs/topa). A hunok nyelvi hovatartozása máig vitatott, de a Hun Birodalomból kivált onogur, kutrigur, utigur és bulgar törzsekből ítélve a hunok inkább egy úgynevezett bolgár-onogur nyelvet használhattak mint lingua franca a birodalomban. Ennek mai változata a türkkel rokon csuvas nyelv (Volga-Káma vidéke), de a magyar és mongol nyelv bolgár-onogur rétege ennek a nyelvnek a Volgától a Bajkál-tóig való elterjedésére utal.

– Akkor máris rátérhetünk a rokonainkra! Több hazai rendezvényt is tar­tanak, ahová hivatalosak a „rokon népeink”. De tudományosan melyek tekinthetők annak?

– Tisztázni kell, hogy többféle rokonság létezik. Különbséget teszünk nyelvi, genetikai és kulturális rokonság között. A magyar nyelv nyelvi hovatartozásáról régóta vitatkoznak, de azt már Vámbéry és Budenz türk–ugor háborúja (1882) óta tudjuk, hogy a magyar nyelv nem a türk nyelvek „rokona”, azaz nem az úgynevezett altaji nyelvközösség tagja (türk, mongol és tunguz nyelvek). A magyar nyelvnek az uráli nyelvközösséggel vannak bizonyítható kapcsolatai (finn, permi, mari, mordvin, obi-ugor és szamojéd nyelvek), ugyanakkor az uráli nyelvközösségen belül a finnugor nyelvcsalád létét már a legtöbb uráli nyelvész elutasítja. Mellesleg a különböző türk nyelvű népek is sok esetben csak nyelvileg rokonok! A türk és mongol birodalmak idején ugyanis különféle türk nyelvek töltötték be a lingua franca szerepét (oguz vagy kipcsak türk nyelvek), a Balkántól a Léna folyóig számos helyi etnikum tért át a türk nyelvek különböző változataira. Sok esetben tudunk kétnyelvűségről vagy nyelvcseréről, mindenesetre a kulturális rokonság néha fontosabb egy feltételezett nyelvi rokonságnál. A magyarok Anonymus óta a hun és szkíta népeket tekintették őseiknek, de az etnológia is arra a következtetésre jutott, hogy kulturálisan a belső-ázsiai nomád türkök közelebb álltak a honfoglaló magyarokhoz, mint távoli nyelvrokonaink, a finnek vagy obi-ugorok.

– Hogyha a nyelv nem egyenlő a néppel, akkor mi alapján kereshetjük a „rokonainkat”?

– A nyelvi kapcsolatok nem függenek közvetlenül össze a nép kialakulásával. A Srí Lanka szigetén beszélt indoárja nyelvű szinhalák eredetéről sem sokat mond az a tény, hogy a germán nyelvekkel rokon nyelvet beszélnek. Nyelvileg igen, de genetikailag nem rokonai például a vikingeknek. A franciák sem latinok, bár újlatin nyelvet beszélnek, sokkal inkább az őslakos kelták (gallok, bretonok) és az őket meghódító germán frankok és normannok keveréke. Vagyis a magyar nép uráli kapcsolatai nem adnak támpontot népünk kialakulásával kapcsolatban. Az archeogenetika is inkább a különféle antropológiai csoportok keveredését tudja kimutatni, de etnikai folyamatok modellezésére alkalmatlan. Marad tehát a kulturális rokonság, ahol az etnológia módszerével próbálunk közös kulturális gyökereket és az ezeket előidéző kulturális érintkezést felvázolni. Ebben az esetben azonban már fontos szerephez jutnak a belső-ázsiai, főleg türk ajkú népek, akiknek a hitvilága, folklórja és népzenéje számos kulturális párhuzamot mutat a miénkkel, vagyis a türk népekkel való kulturális rokonságunk kétségbevonhatatlan. Ennek a kulturális rokonságnak az eredete a honfoglalás előtti korokra tehető, tehát az eurázsiai Türk Birodalom (VI–VIII. század) korára, melynek a magyarság kialakulásában szerepet játszó etnikai csoportok is a részei voltak.

– Bejárta szinte egész Közép-Ázsiát, félszáz népet keresett fel, érezte azt bárhol, hogy „hazaérkezett”?

– Az elmúlt 30 évben főleg a türk és mongol ajkú népek hagyományos műveltségét (folklórját) és az ehhez szorosan kapcsolódó szájhagyományát (eposzok, mesék, népdalok) kutattam. Mindezek eredményeként elmondható, hogy a magyar népi műveltségnek nagyon erős kulturális kapcsolatai vannak a belső-ázsiai türkökkel. Kiderült, hogy a Fehérlófia népmese is belső-ázsiai türk eredetű, Dél-Szibéria úgynevezett pogány (világvallást nem követő) türk nyelvű népeinek a körében (altaj-telengit, hakasz, tuva) a Fehérlófia mese Szürkekanca fia vagy Kögüdej néven ismert. Kögüdej mitikus őssámán, aki utazik az Alsó és Felső Világ között, legyőzi az alvilág urát, Erliket, és végül az Égen (Tengri) belőle lesz a Szíriusz (Kögüdej) csillag. Ezt a mitikus utazást a világok között a sámánok a dobjaikon ábrázolták Dél-Szibériában, de számos más elem is arra utal, hogy honfoglaló őseink hitvilága a belső-ázsiai türkökéhez hasonló lehetett. Ezt a hitvilágot a dél-szibériai türk népek (tuva, hakasz, altaj-telengit) őrizték meg legjobban az Altaj- és Szaján-hegységek vidékén. Diószegi Vilmos tehát helyes úton járt, mikor 1957 és ’64 között Dél-Szibéria és Észak-Mongólia népeinek hitvilágát és sámánhagyományait kutatta. Az iszlám és más világvallások (kereszténység, judaizmus, buddhizmus) és az etnikai keveredés miatt ugyanis a legtöbb türk ajkú nép hitvilága gyökeresen átalakult, csak a dél-szibériai türk és a velük szomszédos mongol ajkú népek (urianhai, darhat, hotogoit) őrizték meg pogány őseik hitvilágának főbb elemeit, sámánhagyományait.

– Többektől hallottam, ha Közép-Ázsiában járnak, mindig pozitívan reagálnak a helyiek, hogyha kiderül, hogy magyarok. A rokonnak tartott népek mit gondolnak rólunk?

– A legtöbb közép-ázsiai türk nép (kazah, kirgiz, karakalpak, üzbég, ujgur stb.) a magyarokat rokonoknak tartja, és jól ismerik népünk hun-avar, illetve kun-kipcsak kapcsolatait. Az ő tudatukban a magyar államot az Európába vándorolt türk népek alapították. Mellesleg a Turul-dinasztia két alapítója, Álmos és Árpád türk nevet viselnek, de a turulmadár is egy pogány türk mitologikus lény, totem (vö. a szel­dzsuk-türkmén Turul béggel vagy a kereit Turul kánnal). Közép-Ázsiában sokan azt hiszik, hogy a magyarok mindmáig türk nyelvet beszélnek, és meglepődnek, hogy nem értik beszédünket. Sokan a magyarországi kunokat is összekeverik a magyarokkal, akiket szintén türk nyelvűnek gondolnak. A magyarországi kunok vagy kumanok a XVIII. század során veszítették el őseik nyelvét, de a reformáció korában keletkezett kun Miatyánkot egy kipcsak nyelvű ember tökéletesen megérti. Mellesleg számos kipcsak-tatár nép között találunk madzsar nevű nemzetségeket (nogaj vagy üzbég). A magyar nyelv eredete tisztázatlan, de nyelvünk nagyszámú türk eleme magyar-türk kétnyelvűségre utal. Jó bizonyíték erre a rengeteg közös igénk, például ír, gyárt, gyúr, gyón, csap, tanít, okít, tűr, szűnik, szán, gyötör, szűr. Azt sem tudjuk igazán, hogy a honfoglaló magyarok (görög forrásokban türkök) tanították-e meg magyarra a Kárpát-medence korábbi lakosait (avarok, onugorok), vagy esetleg fordítva történt. Ezek nyitott kérdések.

– Agócs Gergely etnomuzikológussal a magyar népzene párhuzamait kutatják, hol találták a legtöbbet?

– Gergellyel közösen a 2000-es évektől kutatjuk a kunokkal szoros rokonságban álló nogaj-tatárok folklórját és népdalait. A népdalgyűjtés nyomán kiderült, hogy a nogaj dalok 70 százalékának van magyar párhuzama, gyakran szinte hangról hangra megegyeznek. Mára Agócs Gergely több mint száz ilyen nogaj dallamot azonosított, de a velük nyelvrokon kumuk és taulu nép közt is találunk ilyen dallamokat. A kutatásból az is kiderült, hogy a nogaj folklórban mai napig fennmaradt a kunok és Kötöny vezérük emlékezete. Ugyancsak megvannak a magyar népzene párhuzamai a Nogaj Hordából a XVI. században kivált és az Aral-tóhoz vándorolt karakalpakok között is. A nogajok ma főleg Oroszország délkelet-európai részén élnek (észak-kaukázusi régió), akárcsak a kumukok (Dagesztán) és tauluk (Karacsájföld és Balkárföld), feltételezhetően a magyar honfoglalás is ebből a régióból indult ki, vagyis a magyar népzene gyökerei az egykori Kumánia (Kunország) térségébe nyúlnak vissza. Felmerül a kérdés, vajon a magyarok és a kunok közti kapcsolat már X. század előtt is megvolt-e? Egyes vélemények szerint Kazáriában a magyarokhoz csatlakozott kabarok is kun (kipcsak) eredetű nép lehetett akárcsak a palócok (lásd Anonymus).

– Most Nur-Szultanba készül, kutatni megy vissza Közép-Ázsiába?

– Sajnos Magyarországon nem volt lehetőségem egyetemen tanítani, most végre egy nemzetközi egyetemen oktathatok angol nyelven turkológiát a helyi diákoknak. Tanszékvezetőnk Uli Schamiloglu (ejtsd Julaj Samiloglu) kazáni tatár család sarja, de az USA-ban nőtt fel, ahol a Columbia Egyetemen a magyar származású Halasi-Kun Tibornak volt a tanítványa. Egykori mentorom Mándoky Kongur István kun származású turkológus, aki idén 30 éve halt meg, szintén Közép-Ázsiába készült tanítani váratlan halála előtt. Mándoky Kongur a magyarországi kun nyelvet kutatta, én a kunok nyelvrokonainak (nogaj, karakalpak, kazak) hagyományos műveltségét és etnikus történetét tanulmányozom harminc éve. A közös kutatásunk pedig folytatódik: jelenleg Agócs Gergellyel a karakalpak népzenét kutatjuk, Sántha Istvánnal pedig a közép-ázsiai epikus hagyományokat a karakalpakok, üzbégek és kirgizek körében. Ezenkívül magyar Kelet-kutatók keleti segítőinek életének és munkásságának járunk utána. Vámbéry Karakalpakföldről Iszak mollát, Almásy György egy fiatal kirgiz diákot, Berdike Turgant, míg Baráthosi Balogh Benedek egy lázadó szibériai baskírt, Tagán Galimdzsánt hozta magával Magyarországra. Iszak molla (Csagataj Izsák) az MTA könyvtárosa lett, és Arany János Rege a csodaszarvasról című művét fordította türk irodalmi nyelvre. Tagán Galimdzsán a Néprajzi Múzeum munkatársaként komoly tudományos munkát végzett, Berdike Turgan a Manasz kirgiz epikus ének fordításában vett részt, de később nyoma veszett.