Ahol mindig karácsony van

Valahogy így képzeli el az ember a Mikulás fennhatósága alatt az Északi-sarkon állomásozó mesebeli játékgyárat. Szabó Lajos műhelyében válogattunk a klasszikus, retró- és az extravagáns üvegdíszek között, a kulisszák mögé pillantva pedig láthattuk, hogyan is készülnek a szebbnél szebb díszgömbök.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

A műhelyben nagy a sürgés-forgás, a fogadótérben, mint minden évben, most is karácsonyi vásárt tartanak. Óvodás- és kis­iskolás csoportok váltják egymást, a gyerekek kipirulva szaladgálnak egyik halom dísztől a másikig, alig tudnak betelni a látvánnyal. A kosárkákban ezerféle pompás üveggömb kelleti magát, az egyiken hóval borított tájban ezüstös-havas fák álldogálnak, a másikon arany pompában, antikolt hatású alapon a Megváltó Krisztus ikonja látható. A matt és szikrázóan csillogó díszekre a színskála legszebb árnyalatai kerültek: püspöklila, arany, bronz, borvörös, gyöngyházfényű, rózsaszín vagy éppen grafitszürke, az egyik önmagában szép, a másik kacskaringó díszítése miatt tetszetős. De akad itt fényes tollú hóbagoly, fehér-piros pöttyös gomba, csíkos cukorpálca, karcsú gólya, aranyszárnyú pingvin, csillogó sállal a nyakán somolygó macskafigura, és nincs hiány az elegáns csúcsdíszekből sem – minden üvegből, kézzel festve. Mindenki találhat szívének kedves díszeket: klasszikus vagy nonfiguratív dizájnt, retrót vagy éppen a legújabb trendeket követő stílust.

Szabó Lajos üvegfestő. Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

1963 óta működik Szabó Lajos és felesége, Szabóné Galántai Mariann üvegtárgykészítő műhelye. Eleinte Budán dolgoztak, pár éve azonban Tárnokon, a város szélén találtak új otthonra. Szabó Lajos 1963-ban, pályája elején gépésztervezőként egy új eljárás bevezetése miatt kapta meg az iparengedélyét.

– A hatvanas években rendkívül nehezen adták ki a működéshez a szükséges papírokat, engem is többször elutasítottak, egészen addig, míg be nem nyújtottam a különleges fémfúvásos eljárást engedélyeztetésére. Ennek lényege, hogy elektrosztatikus szórással port juttatunk a sima, ragasztóval borított felületre, és a ráfújt por bársonyossá varázsolja a tárgyat. Innen ered a neve is, a műbársonyozás – kezd a manufaktúra történetébe Szabó Lajos, akivel a kézifestő-műhelyben, az egyik festő hölgy asztalához telepedünk le beszélgetni. A munkalapon számtalan ecset, az apró tégelyekben ünnepi színek pompáznak, egy jókora tálban kilónyi csillámpor, ami a gömbök rajzolataira szórva csodás ragyogást ad. Látogatásunk épp a legnagyobb hajtás közepére esik, ám a mester mosolyogva legyint: náluk egész évben karácsony van, a következő ünnepi szezonra már januárban kezdenek készülni.

Lajos bácsi tovább mesél az életéről. Feleleveníti, hogy annak idején ők gyártották az autók kalaptartójára kitett bólogató kutyát, ez volt a legkelendőbb cikkük, de készült náluk moncsicsi figura, kisautó és ezres tételben üvegtárgyak is, például illatszeres üvegek, ampullák és persze karácsonyfadíszek. Aztán elérkezett a nyolcvanas évek vége, a kis­szériás üvegtermékeket felvásárló cégek tönkrementek, így a Szabó család megélhetése is kétségessé vált. Hiába a sok ötlet és újítás, a rendszerváltás nem kedvezett a vállalkozóknak. Újra és újra fel kellett állniuk, új szegmensbe fektetve a tőkét, szaktudást és energiát: így álltak rá a kilencvenes években a karácsonyfadísz-készítésre.

A Szabó üveg kézzel készült gömbjei a frankfurti Christmasworld kiállításra is kijutottak. A szakma egyik csúcsrendezvényén a meghívott több mint ezer díszkészítő közül a Szabó-féle darabok a negyven mestert tömörítő elitklubba is bejutottak, vagyis lehetőséget kaptak arra, hogy kiállíthassanak. A szakmai vásáron a közép-európai manufaktúra számos megrendeléssel gazdagodott: termékei eljutottak Hongkongtól Új-Zélandon át Amerikáig, a legnagyobb kereslet azonban mégis Európából érkezett. Merthogy a nyugat-európai vásárlók díjazták a művészi igényességgel, gondos színválasztással készült gömböket, amik jóval ízlésesebbek, vagy mondjuk inkább úgy, kevésbé túldíszítettek, mint amerikai társaik.

– A legbüszkébb talán a hongkongi piacra vagyok: egyik alkalommal két kínai hölgy látogatta meg a standunkat. Mikor megkérdezték, mi a legalacsonyabb tétel, amit kiszállítunk, én azt feleltem, hogy egyetlen darab, mire hatalmas nevetésben törtek ki. Azt hitték, viccelek: megszokták, hogy ezer tételnél kisebb rendelés esetén szóba sem állnak velük a gyártók. Kifejezetten európai díszeket kerestek, és a mi termékeink nyerték el leginkább a tetszésüket. Sajnos Hongkong Kínához való csatlakozása után már nem kaptunk tőlük megrendelést többé – meséli Lajos bácsi, majd hozzáteszi, egyébként az elmúlt jó pár évben a piacot elárasztó igénytelen kínai tömegáruval gyűlt meg leginkább a bajuk.

A cég családi vállalkozásként működik: Lajos bácsi feleségével, Mariann-nal, és lányával, Manóval közösen irányítja a céget.

– Mariann ritka érzékkel rendelkezik: pusztán abból, milyen új színű autók és ruhák jelennek meg tavasztól az utcán, ráérez a következő szezon színtrendjeire. A minták, figurák tervezése és jóváhagyása is az ő feladata, illetve a lányomé – magyarázza Lajos bácsi a családon belüli feladatokat.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Beszélgetés közben körbesétálunk a műhelyben: a gyártás az üveggömbök és -formák készítésével kezdődik. Korábban gépesítve végezték ezt a kényes műveletet, ám négy évvel ezelőtt egy balesetben leégett a gyártósor, így a cég kénytelen volt egy idős üvegfúvómestert fogadni, aki nagyon precízen és szépen dolgozik, ám egyik utolsó képviselője szakmájának. A különböző méretű gömböket külföldről rendelik, hiszen ekkora tételt lehetetlen egyetlen embernek előállítania.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Az üvegfúvómester asztalán hosszú üvegcsövek sorakoznak, ezeket izzásig hevíti, hosszúkás formává fújja, majd hőálló kesztyűben figurákká formálja őket. Ha az izzó olvadt üveget formába nyomja, kisvonatot vagy éppen lángoló sugarú, mosolygós napocskát is mintázhat. A gömbmártó műhelyben alapozzák meg a díszek színeit, amik ezután a kifestő hölgyek elé kerülnek. Itt aprólékos munkával elkészítik a hátteret, majd felrajzolják és kiszínezik a gömbök karakterét adó figurális motívumokat. Ildikó éppen jégkorongozó kisfiút mintáz egy gyögyházfényű gömbre: az egyedi megrendelésre készülő díszek mindegyikén egy-egy név szerepel majd, talán egy kiskamaszokból álló hokicsapat számára. Munkája precizitása és ügyessége a porcelánfestőkére emlékeztet. A műhelyben ugyanakkor számtalan más technikát is alkalmaznak, így például decoupage-t, azaz szalvétatechnikát is.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Szabó Lajos a kifestő műhelyben megmutatja személyes kedvenceit: a különböző díszgömbökön barna, sötétkék vagy bordó repesztett lakk háttérre három féle kép, a Megváltó Krisztus ikonjának mása, a Szent család és a Szűzanya képe került. A legújabb kreációjára, a selyemfényű fehér gömbre különösen büszke, amit a régi magyar angyalos címer és a Hiszek­egy felirata díszít. Az idős mester úgy tartja, ha szívből tervezi és készíti ezeket a díszeket, akkor abba a hazaszeretet is beletartozik.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata