Akárhogy ütnek, megőrizzük céljainkat

– Még szorosabbra húzták a kárpátaljai magyarokra dobott hurkot. Kijev úgy döntött, hogy csak hivatalos engedéllyel lehet lakni vagy dolgozni a határ öt kilométeres sávjában. Nemhogy javulás nincs, de napról napra romlik minden?

– Sajnos így van. A messzi múltban kell keresnünk a háború okait, de a nehéz sztálini időkről, illetve a világrend most zajló átalakulásáról sem szabad megfeledkeznünk. Emberek milliói szenvednek ettől a konfliktustól, közvetett módon pedig százmillióknak okoz rendkívüli nehézségeket. Ennek ellenére van egy olyan világpolitikai réteg, nemzetek feletti érdekcsoportok, akik érdekeltek a háború folytatásában. A kárpátaljai magyarok kétszázezres közössége még a sztálini időket is túlélte, és az elmúlt 25 év során úgy-ahogy jobbra fordult a sorsa. Most viszont teljesen kilátástalan helyzetbe került. Hatalmas áldozatot hoznak azok, akik most, a legfojtóbb szorítás közepette sem hagyják el a szülőföldjüket.

– Mintha zsarolná Kijev a magyar kormányt, mondván, ha beáll a sorba, azaz fegyvert és pénzt küld Ukrajnának, akkor Kijev másként bánna a mieinkkel…

– Én nem zsarolást, hanem az ukrán vezetés túlhajtott nacionalizmusát, már-már soviniszta beállítódását látom itt. Arányos és méltányolható módon kellene megoldania a felvetődő politikai kérdéseket, ehelyett más nemzetek, kisebbségek eltüntetésére törekszik.

– Így tett az országban élő oroszokkal is, amikor a Majdan után belekezdett a Donbasz és Luhanszk erőszakos ukránosításába…

– Többek között ezért robbant ki a háború. De ez a döntéssorozat sújtotta a magyar, a román, a bolgár kisebbséget is. Ami érdekes, mert annak ellenére gyötri Kijev a bolgár és a román kisebbséget, hogy az anyaországuk fegyverrel, pénzzel és minden egyébbel támogatja a háborúban álló Ukrajnát.

– Vajon tudja-e Brüsszel, hogy a magyarok mennyit segítenek az ukrán embereknek?

– Persze, de az Európai Bizottság játszmájában nem ez a lényeg. A konfliktus első napjától kezdve támogattuk Ukrajnát, tudva, hogy mennyire megszenvedik az egyszerű ukránok Brüsszel, Washington és az őket szolgáló kijevi elit politikáját. Ez a háborúban érdekelt rétegek és csoportok politikája. Magyar részről elsősorban a Karitatív Tanács szárnyai alá tartozó szervezetek, úgymint a Katolikus Karitász, a Máltai Szeretetszolgálat, az Ökumenikus Segélyszervezet, a Vöröskereszt, a Baptista Szeretetszolgálat és a Református Szeretetszolgálat végez komoly munkát Ukrajnában. Két irányban tevékenykednek. Egyrészt segítik a Magyarországra érkező ukrajnai menekülteket, másrészt pedig segélyszállítmányokat juttatnak el a rászorulóknak. Az utóbbi esetében is két segítségnyújtási forma létezik. Az egyik a béke szigetének is nevezett kárpátaljai magyarság mellett áll. A másik pedig az, amely Belső- és Kelet-Ukrajnába juttat el segélyszállítmányokat, például gyógyszert, egészségügyi felszereléseket és sok minden mást. De fegyvert és lőszert nem!

– Hol helyezkedik el Magyarország a humanitárius támogatók rangsorában?

– Mondhatom, hogy legelöl. A magyar szervezetek minden más külföldi szervezetnél előbb érkeztek ki Ukrajnába. Amikor a külföldiek is elkezdték aztán a munkát, elsősorban a magyarok helyismeretére, tapasztalataira támaszkodtak. Érdekesek és beszédesek lehetnek a számok. Ezek szerint 1,282 millió menekült érkezett Ukrajnából hazánkba. Közülük 980 ezren kértek és kaptak vasúti ingyenjegyet és persze átmeneti szállást, ellátást is. A Karitatív Tanács szervezetei 5200 tonnányi támogatást vittek ki Ukrajnába, 13 milliárd forint értékben. Kiszámítottuk azt is, hogy a háború kezdete óta összességében 83 milliárd forintot költött az ország a menekültekre. Valamint közel 7 ezer ukrajnai gyereket üdültettünk a Balaton mellett, Zánkán és Fonyódon. A vád, miszerint csak a kárpátaljai magyarokkal törődnénk, hazugság. Nem lehet szétszálazni a támogatásokat, ugyanúgy jut belőlük az ukrán nemzetiségű embereknek, sőt, más kisebbségeknek is. Ez így természetes.

– A békét kellene még kijuttatni valahogy. Mekkora hatása van nemzetközi viszonylatban a magyar békepolitikának?

– Beérett ez a politika az elmúlt évek során. Látjuk, a nyugati elitek háborúpártiak. Illetve van, amelyik nem az, de nem is kifejezetten háborúellenes. A nyugati közvélemény viszont már igen. Egyre több európai ember érti meg és igenli a magyar kormány álláspontját, békepárti stratégiáját.

– Milyen szerepet játszik a kárpátaljai magyarság megkapaszkodásában, túlélési reményeiben a vallás és a hit?

– A legfontosabbat. Bizonyos szempontból még a magyar nyelvű oktatás, a magyar óvodák, iskolák fölé is helyezném, de mondjuk azt inkább, hogy egy sorban van velük. Három magyar felekezet él Kárpátalján, a katolikus, a református és a görögkatolikus. Közel azonos számú hívőt tömörít mindegyik. Felértékelődnek az egyházak, mert vissza tudják vetni azt a durva nacionalizmust, amellyel egy hangos, a kijevi elithez kötődő ukrán kisebbség fenyeget mindenki mást. A legnagyobb veszély felekezeteink egymásra uszítása. És az ukrán vezetés szívesen játszik ezen a húron. Brutálisan háttérbe szorította például az orosz ortodoxiát, a híveket és a papokat egyaránt üldözni kezdték, házkutatásokat tartottak náluk, eljárásokat indítottak ellenük. Magyarán vallásháborút robbantottak ki az országon belül.

– Zajlik a belháború a nyugati kereszténységen belül is. Meglepte a rendelkezés, amely szerint ezután Magyarországon is egyházi áldásban részesülhetnek a meleg párok?

– Ez nem így van, a Szentatya nem erről beszélt! Mindannyian bűnösök vagyunk. És az egyház a bűnös embert is megáldja. Hangsúlyozom, nem a kapcsolatot szentesíti, hanem a bűnös emberre adja az áldást. Azokra is, akiket egy elképesztően zavaros, de rafinált ideológia ki akar használni. Itt a gender- és az LMBTQ-kultúra híveire gondolok elsősorban. A meleg kapcsolatban élőket nem tagadja ki az egyház, de rámutat a hibára, a bűnre. Igen, megáldja a melegeket, mint az egyes embert, ez természetes, de maga a kapcsolat nem kap áldást.

– Vannak országok, Németország, Svédország, ahol furcsa helyzetbe kerültek a keresztény egyházak, mintha túlságosan is modern útra szeretnének térni, feledve a kereszténység hagyományait. Német papok akár az egyházszakadás lehetőségét is felvetették. Újabb szkizma fenyeget?

– Sajnos hasonló a helyzet a Benelux államokban is. Hollandia vagy Belgium az első világháború után magyarok tízezreinek segített egyházain keresztül. Látták, miféle nyomor zúdul az országra Trianon következtében. Magyar gyerekeket fogadtak be hetekre, hónapokra, de akár évekre is. Ezeket az országokat azonban száz év alatt teljesen megfordították. Polgáraik jelentős része elhagyta az egyházát, a vallását és a hitét. De vajon miért? A nyugati egyházak nem élték meg azt az üldöztetést, amit megéltek a kelet-európaiak. A kommunista agresszió, azaz a letartóztatások, megveretések, internálások, kivégzések ellenére is megmaradt a térségbeli egyházak hűsége. Igaz, akadtak papok, lelkészek, akik elhagyták szolgálatukat vagy a békepapság tagjai lettek, de nem ez volt a jellemző. A nyugati egyházi közösségek ezalatt kényelemben és biztonság éltek, tevékenykedtek. Majd jött a liberális média, és különböző elvárásokat kezdett támasztani a kereszténységgel szemben. Ha az egyházi vezetők vonakodtak teljesíteni ezeket a követeléseket, a média meg is fenyegette őket. Miután a nyugati kereszténység nem élt meg a kelet-európaihoz hasonló üldöztetést, az ottani egyházak nem erősödtek meg testben és lélekben, ezért inkább hátrébb húzódtak, engedve a média nyomásának. Nagy baj, hogy a hátralépés a keresztény tanítás téziseit is érintette. Ezért azt kérdezi ma a nyugati emberek többsége, hogy miért is kötődjön az egyházhoz, amikor az ugyanazt mondja, mint a liberális világ. Ráadásul a liberális világ még kényelmesebb is, mint a hit és az egyházak világa. Mert ott nincs szigor, nincs regula.

– Mi az oka annak, hogy a muszlim fiatalok viszont inkább a hitet és Allahot választják? Hiszen ugyanabban a globális világban nevelkednek, mint az európaiak, tévét néznek, mobiltelefont, laptopot használnak, interneteznek, tehát bőven elérik őket a nyugatias hatások.

– Csakhogy értik az iszlám tanításait, tisztelik az értékeit, biztos kapaszkodókat keresnek. Természetesen a genderideológiában vagy az LMBTQ-kultúrában nem találnak ilyeneket. A nyugati keresztény egyházak beolvadtak a progresszív világba, a muszlimok nem.

– Példa lehet a beolvadásra Írország, amely erősen katolikus volt, de rekordidő alatt liberális országot csináltak belőle. Ugyanígy járhat Lengyelország is az új baloldali kormánnyal, amely azonnal agresszívan és diktatórikusan kezdte lebontani a nemzeti-keresztény értékrendet.

– Már nyolc-tíz évvel ezelőtt beszéltem erről lengyel egyházi vezetőkkel. Nyilván a társadalom és a nemzet szétverésének egyik leghatásosabb eszköze az egyházak támadása. A liberális miniszterelnök, Donald Tusk és rohamcsapata neki is esett a lengyel pápa emlékének, majd nekiment az egyházi méltóságoknak is, és tette mindezt Soros György anyagi támogatásával. Nemrég kiderült, hogy a nálunk jól ismert Korányi-féle szervezetek Lengyelországban is rendkívül aktívan tevékenykedtek, különösen a tavaly októberi parlamenti választás előtt. Velejükig züllött emberekről van szó. A Jarosław Kaczyński vezette lengyel jobboldal nagyokat hibázott. Belevetette magát az ukránok oldalán a háborúba, fegyvert, különféle katonai felszereléseket és felderítési információkat szállított nekik, majdhogynem a legtöbbet az európai országok közül. Engedte azt is, hogy lengyel önkéntesek népes kötelékei jelenjenek meg a fronton. Kaczyński bizonyítani akart Amerikának és a nyugati világnak. Brüsszel mégis tovább zsarolta Lengyelországot uniós kifizetéseik visszatartásával, a tavalyi választáson pedig cserben hagyták a konzervatív, nemzeti oldalt, sőt tapsoltak Tusk kormányalakításának. Világos, hogy a lengyel választók jó része nem fogadta el azt az ingadozó, következetlen politikát, amit Kaczyński követett. A magyaroknak, ideértve a fanyalgó magyarokat is, tanulniuk kell ebből!

– A lengyel liberálisok célja az állam és az egyház szétválasztása. Röviden szólva az egyház vonuljon ki a közéletből, az oktatásból és mindenekelőtt a hadseregből…

– Az egyházak társadalmi, közéleti fontossága elvitathatatlan. Gyurcsányék se szerették őket, de amikor az eltapsolt, eltüntetett költségvetési pénzek miatt összeomlás fenyegette a szociális rendszert, akkor mindjárt az egyházakat szólítgatták, hogy vennék át az ellátásokat. Persze anélkül, hogy terjesztenék a tanításaikat. Az egyházakat nem lehet kiszakítani a nemzeti közösségekből. Nyugaton a vallást és a hitet magánügynek tekintik, elmehet valaki a vasárnapi misére, de lehetőleg ne beszéljen róla, mint ahogy az egyház társadalmi tanításáról se. El akarják törölni az egyházakhoz kötődő történelmi múltat és kultúrtörténeti hagyományokat.

– Ezzel szemben idehaza egyre több iskolát vesznek át az egyházak, hol tartunk most?

– A késői szocializmus idején 3 ezer diák tanult felekezeti iskolában. Most 250 ezer gyerek jár egyházi óvodába, illetve pallérozódik egyházi iskolákban. Ez nagy előrelépés. A köznevelési intézmények több mint 16 százaléka egyházi fenntartásban van ma Magyarországon.

– Vajon minden ilyen diákból hívő felnőtt lesz?

– Ezt nem lehet elvárni, de ezek a gyerekek és fiatalok megismerik, sőt meg is élik a keresztényi értékeket. Sajnos látni egy-egy rést a falon. Vagyis nincs garancia arra, hogy az egyházi iskolák mentesek lennének a progresszív ideológia ilyen-olyan elemeitől. Ismeretes, hogy egy egyházi iskola bemutatta diákjainak a 444 inkriminált filmjét, és tudjuk azt is, hogy a ciszterciek Szent Imre gimnáziuma meghívta egy beszélgetésre a radikálisan kormány- és nemzetellenes, progresszivista színészt, NoÁrt. Erről függetlenül az egyházi tanintézmények értékközvetítő szerepét nem lehet megkérdőjelezni, nemzetet, közösséget szolgáló fiatalokat akarnak szárnyukra bocsátani.

– Von der Leyen asszony bejelentette, hogy a magyarok LMBTQ-val kapcsolatos álláspontjának és migránspolitikájának megváltoztatásához köti a továbbra is visszatartott uniós pénzeik kifizetését. Azért fontos az iskola ebben a vonatkozásban, mert pont oda akarják bepréselni az LMBTQ- propagandát és a migrációval kapcsolatos érzékenyítőkurzusokat…

– Nem a szög bújt ki a zsákból, hanem a szenny ömlött ki belőle. Már nyíltan gyakorolják a liberális diktatúrát. Az általuk támasztott feltételek és a zsarolás lehetősége sincs ott a lisszaboni szerződésben, de akkor meg pláne nem voltak benne a tervekben, amikor három kereszténydemokrata politikus megalapította az Európai Uniót. Az elnök asszony bejelentése és eljárása visszataszító és teljességgel elfogadhatatlan.

– Megvan-e az értékőrző harcosság a magyarokban ahhoz, hogy ne mondjanak le elhatározásaikról, vállalásaikról?

– Nyilván akadnak fiatalok, akik óhatatlanul is kalandos kitérőket tesznek ifjonti éveikben, de azt látom, hogy idővel visszatérnek az alapvető értékeinkhez. Tanulni, dolgozni akarnak, családot alapítani. A magyarok nyolcvan százaléka fontosnak tartja a kereszténységet, még azok is, akik egyébként nem vallásosak, nem gyakorló hívők. Ez komoly dolog, de így van ez tágabb térségünkben is. Sok mindenen ment keresztül a magyarság akár az elmúlt két évtizedben is, de látjuk, akárhogy ütnek, püfölnek bennünket, megőrizzük magunkat és a céljainkat. Mindez kihat a régiónkban élő népekre, de a nyugati társadalmakra is. Németország épp most ébred. Reméljük, követik a többiek is.