Az 1999-ben egyetemi mozgalomként alakult Jobboldali Ifjúsági Közösség a 2002-es választások idején vált országosan ismertté, amikor tagjai, személyes szimpátiájuktól függően, a MIÉP, illetve a Fidesz kampányában vettek részt. A Jobbik szervezetként ekkor még sem egyik, sem másik jobboldali párt mellett nem foglalt állást. Az aktívabb közéleti szereplés hatására a szervezet 2003-ban párttá alakult.

A Jobbik ezután előbb a MIÉP és a Fidesz bírálatával, független, harmadik jobboldali erőként próbálta meghatározni magát, majd mivel ezzel az egyszázalékos támogatottság megszerzése sem ment, 2006-ban választási szövetséget kötött a MIÉP-pel.

A Harmadik Út 2,2 százalékot ért el. A bukás miatt a jobbikosok újabb stratégiaváltás mellett döntöttek. Az egykor Fidesz-szimpatizáns, az Orbán Viktor alapította Szövetség a Nemzetért polgári körben is tag Vona Gábort tették meg elnöknek. Nem titkoltan azzal a céllal, hogy szalonképes, európai hangnemet használó radikális párttá formálja a szervezetet, amely bár nem tagozódik be a Fideszbe, de potenciális szövetségese lehet. Vona tudatosan készült a váltásra, már elnökké választása előtt, 2006 nyarától folyamatosan igyekezett közeledni a Fideszhez. Ennek ékes példája a Magyar Nemzetben a választások után megjelent cikke.

„A magyar jobboldal természetes vezetője Orbán Viktor. Véget kell vetni azoknak a sértődött próbálkozásoknak, amelyek poszt-orbáni jövőt vizionálnak. Minden mellette szól. Nincs alternatívája, óriási és biztos a tömegtámogatottsága, a legnagyobb tapasztalattal rendelkezik, a képességei egyedülállóak. De nem pusztán azért ő a jobboldal vezetője, mert nincs jelenleg nála alkalmasabb, hanem azért is, mert rendelkezik azzal az innovatív potenciállal, amellyel a Fideszben rajta kívül senki sem. Ezt az elmúlt húsz évben bizonyította. A megújuláshoz nem csupán szimata van, de – és ez az igazán fontos – kellő akarata és ereje is, hogy azt véghez vigye. A megújulás pedig kulcskérdés. (…) Minden szentnek maga felé hajlik a keze, de szerintem biztos az is, hogy a Fidesz mellett, tőle jobbra szükség van egy népi-nemzeti ihletettségű, karakán, keresztény pártra. Ebben reményeink szerint a Jobbik komoly szerepet játszhat. De – és ez részünkről is egyfajta beismerés – nem egyedül. A kiábrándult MDF-tagok, a megerősödő KDNP, a nélkülözhetetlen (talán a legnélkülözhetetlenebb) kisgazdatábor és a fiatal Jobbik lehet annak a jövőbeni pártnak a gerince, amely a Fidesz tisztességes, hű és erős partnerévé válhat.” (A tábor egy, de zászlóból több kell, Vona Gábor írása a Magyar Nemzetben, 2006. június 2.)

2006 őszén be is következett a gondosan előkészített személycsere, Kovács Dávidtól Vona Gábor vette át a stafétát. Az új pártelnök ezután is követte az előző hónapokban látott irányt, közelíteni próbált a Fideszhez. Mindez jól érződik a 2007 januárjában a Demokratának adott interjún is.

„– Meglepően nagy visszhangot keltett az elnökké választása, idéznénk néhány ezzel kapcsolatos véleményt. A kuruc.info portál például így írt: »a Jobbik Magyarországért Mozgalom továbbra is markáns, dinamikus, médiaképes, radikális párt kíván maradni, amely a MIÉP-pel nem működik együtt, de a Fideszt nem fogja bírálni – derült ki a szervezet szombati tisztújító kongresszusán megválasztott új elnökének szavaiból. Ez sajnos igazolni látszik azon radikális balsejtelmeket, hogy Vona mégiscsak a ballib-kollaboráns Fidesz alá akarja rendelni a Jobbikot«.

– Kicsit unom már, hogy mindig ilyen-olyan vádakra kell reagálnom… A megválasztásomat követő sajtótájékoztatón elmondtam, hogy a MIÉP-pel való későbbi együttműködést már nem tartom reálisnak, a Fidesszel, a jobboldal nagy gyűjtőpártjával pedig békés egymás mellett élésre törekszem, törekszünk majd. Akár önkritikaként is felfogható: szerintem nem helyes, ha a jobboldal pártjai egymást roncsolják, ahelyett hogy a saját eszközeikkel a közös cél eléréséért dolgoznának. Ez a közös cél pedig az országot csődbe juttató, a morális értelemben is megbukott Gyurcsány Ferenc vezette MSZP–SZDSZ-koalíció leváltása. Ez fontosabb annál, mint hogy programunkban vannak kisebb-nagyobb különbségek. Aki szerint ez a Fideszbe történő betagozódást jelenti, annak el kell gondolkodnia saját politikai realitásérzékén. (…)

– A fenti véleményeket azért idéztük, mert mindkettő egy jobboldali betegség tünete: vannak olyanok, akik még a saját oldalukon is ellenséget látnak abban, aki kicsit is másképpen gondolkodik, mint ők. Ön ezt nem tapasztalta?

– Magam is rossz útnak tartom, ha démonizáljuk egymást. Hiszen említettem, hogy van egy rövid távú közös cél, Gyurcsány leváltása, de emellett számos olyan érték van, amelyet mi is fontosnak tartunk, és a Fidesz is. Nem baj, ha a nemzeti oldal pártjai között van véleménykülönbség, egészséges vita, de ez nem fajulhat harccá, az eltéréseknél pedig fontosabbnak kell tekinteni a közös pontokat.” (Új választás kell, interjú Vona Gáborral, Demokrata, 2007. január)

Az irányváltás azonban rövid ideig tartott. Vona 2006-ban még azt ígérte, hogy a párt nem csupán a Fidesszel szembeni ellenségességgel, de a szélsőségekkel is szakít. A személyes adatokat nyilvánosságra hozó, nyíltan cigányellenes és antiszemita kuruc.infótól történő eltávolodás azonban csak időleges volt.

Sokak szerint a kuruc.info szerkesztője Novák Előd, a Jobbik egyik alelnöke és a több jobboldali médiumtól is elküldött Molnár Balázs. Ami biztos: annak idején Novák jegyeztette be a kuruc.info.hu és a kurucinfo.hu internetes címeket. Látható az is, hogy a Vona Gáborral szemben előbb kritikus kuruc.info a pártelnök támogatójává vált, miután Novák szóvivő, majd alelnök lett. Cserében a párt egy 2009-es EP-kampányanyagán médiapartnerként tüntette fel a kuruc.infót.

A Jobbik eközben a Fidesszel szemben egyre ellenségesebb lett. Míg a korábban idézett írásokból kiderült, hogy Vona Gábor 2006-ban még Orbán Viktort tartotta a jobboldal vezetőjének, ma már ez nincs így. A Fidesz elnökének nemrégiben írt levelében már a következőképpen fogalmaz a Szövetség a Nemzetért polgári körről, illetve a Szövetségről: „A »miért léptem be?« kérdésnél ezért sokkal fontosabb, hogy miért léptem ki a polgári köréből. Merthogy 2003-ban egyedüliként én mondtam búcsút annak a társaságnak. Beláttam naivitásomat, hogy amiről itt szó van, az nem a polgári körök, nem a nemzeti oldal, nem egy új korszak alapjainak megteremtése, csupán egy jobb-liberális párt újjászervezése, amelyben én nem akartam részt venni. Kiléptem, pedig az ön körül lebzselők társaságában maradva biztosan nekem is jutott volna zsíros falat. Csakhogy én egészen mást akartam. Jobbat. Jobbikat. És ez életem egyik legjobb döntése volt. A Jobbik ugyanis ma az egyetlen alulról szerveződő és nemzeti párt, ráadásul egyre erősebb.” (Vona Gábor nyílt levele Orbán Viktornak, 2010. március 5.)

A dátumok beszédesek: Vona saját bevallása szerint 2003-ban döbbent rá, hogy a polgári körök mozgalom „csupán egy jobb-liberális párt újjászervezése”, ám korábban idézett, Orbán Viktort méltató és a Fideszt támogató cikke 2006 nyarán jelent meg.

Az út tehát különös kacskaringókat vett, mindenesetre egy múlt hét végi veszprémi lakossági fórumon a pártelnök már egyenesen arról beszélt, valójában a Fidesz veszélyezteti a Jobbik kétharmados győzelmét. A Jobbik hangnemére jellemző Novák Előd egy decemberi közleménye is: „A Jobbik elérte, hogy a cigánybűnözés problémája ma már nem tabutéma, s az emberek többsége tudja, mi az igazság. Bár a megoldás még a Jobbikra vár, a politikai döntéshozatalba kerülésig a közbeszédet egy új témára szeretnénk terelni: a politikusbűnözésre. Az áprilisi választásokig minden kedden közleményt adok ki a közélet megtisztításához szükséges programpontjainkból. Elsőként a politikusbűnözés egy törvényesített formáját, a – Jobbiknál tiltott – pozícióhalmozást veszem célkeresztbe, mivel a Fidesz hétfőn véglegesített 176 jelöltjének négyötöde arcátlan politikai álláshalmozó (kíván lenni).” (A Fidesz jelöltjeinek négyötöde álláshalmozó, a Jobbik közleménye, 2009. december 15.)

Novák szintén a Fideszt bírálta a kopogtatócédula-gyűjtés kezdetén, amikor lényegében választási csalással vádolta a Szövetséget.

„Ferencvárosban a Fidesznek, esetenként pártirodájukban leadott érvényes ajánlószelvények a MIÉP-nél kötöttek ki. Így akartak elvenni egy vagy két százalékot a Jobbiktól, hogy induláshoz segítenek egy halott, konkurens pártot. (…) A kopogtatócédulák hamisításának megnehezítése ellenére ez a csalástípus folytatható, ha olyan érvényes ajánlószelvényekhez jut a Fidesz, melyeken nem töltik ki a jelölt vagy a párt nevét. De szúrópróbaszerűen bedobhatunk a Fidesz-irodák postaládáiba ilyet, majd a Jobbik választási bizottsági delegáltjától később megkérhetjük: nézzen utána a nyilvántartásban, végül mely párt adta le azt a sajátjaként! Ha más jelölthöz került, mehet a feljelentés, s a rendőrség lefoglalja az összes szelvényt.”

A Jobbik saját pártlapja, a Barikád finoman szólva sem barátságos a Fidesszel, illetve a párthoz közelálló médiumokkal szemben. Amikor Pörzse Sándor lett a lap főszerkesztője, első vezércikkében nem a kormány nyolcéves tevékenységéről, hanem a jobboldali sajtóról fogalmazott meg éles bírálatot. A Barikád internetes oldala is előszeretettel foglalkozik a jobboldallal, íme két példa:

„Miért hazudik Orbán Viktor? Elsőként az ember nyilván azt mondaná: Mert politikus! Vagy, mert fideszes. Uram bocsá’, mert az Úristen csak ekkora termetet adott neki… Félretéve azonban a heti hetes-ízű élcelődést azt kell mondanunk azért, mert választások jönnek. Választások jönnek, amit azonban helyesebb nem választásnak, inkább váltásnak nevezni. Váltani fogunk elitet, képviselőket, közbeszédet és még ki tudja hány álláshelyet. De rendszert? Esetleg országsorsot is váltunk? Ezekre a kérdésekre az elkövetkező hónapok adhatják meg a választ, én azonban maradnék az eredeti kérdésnél: Miért hazudik Orbán Viktor?” (Miért hazudik Orbán Viktor? barikad.hu, 2009. június 1.)

„Az a hír járja Orbán Viktor megmaradt, rendíthetetlen hívei között, hogy a vezér (?) félti a népet. Félti az ütlegektől, könnygáztól, gumi és »nemgumi« lövedéktől – ezért nem hívja őket utcára. Nem akar áldozatokat, mert ő egészen biztosan tudja, hogy AZOK MEGTENNÉK, amitől mindenki tart. Inkább választja azt az utat, ami sokkal több áldozattal jár a nép számára, de a »vezér« hiszi, hogy keze tiszta marad. Az áldozatok pedig távol vannak, hangjuk nem ér el Orbán Viktorhoz. Nem okoznak álmatlan éjszakákat neki az egyre romló egészségügy következtében elhalálozó, megnyomorodó emberek, az életmentő gyógyszerek sokak számára már megfizethetetlen árai miatt elhulló idősek és betegek, a kilátástalanság és reményvesztettség miatti megugró számú öngyilkosok, a széthulló családok, a valaha tisztességes emberek egymás ellen forduló tehetetlen dühe, gyilkos agressziója. Mindez távol áll Viktortól, az ő világától. A lényeg, hogy az áldozatok miatt ne őt vonják felelősségre megmaradó hívei. Nekem úgy tűnik, ez az egész nem a népről szól (nemzetről meg pláne), hanem Orbán Viktorról. Az egyik típusú áldozat nem vállalható, mert egyértelműen kapcsolatba hozható a »vezérrel«. (…) Hát hajrá, Orbán Viktor, hajrá Fidesz, vágjátok csak továbbra is a fát magatok és a nemzet alatt, hagyjátok, hadd szenvedjenek még az emberek, hadd legyen még több áldozat, mert nektek ez a jó és ezt diktálja érdeketek a választási eredmények és szavazati százalékok bűvöletében!” (Gondolatok Orbán Viktorról, barikad.hu, 2009. április 27.)

Ennél is továbbmegy a Jobbik médiapartnereként feltüntetett kuruc.info, amely nem csupán a zsidókról és a cigányokról, de általában a fideszesekről és általuk fideszesnek tartott közéleti személyiségekről is alpári hangnemben ír. Következzen egy tipikus példa:

„A Civil Összefogás Fórum rendezvénye véget ért, ezt be is jelentették a szervezők, akik nem győztek a nyugalomról és a békességről papolni. Mostantól Jobbik-demonstrációvá alakul át a tüntetés. Vona Gábor azt mondta korábban, hogy ő lesz az utolsó, aki ma hazamegy, reméljük minél többen követik példáját. A jogos elégedetlenség gőzét levezetni kívánó narancs manipulátorok (Makovecz, Fricz, Kondor stb.) telefonszámait szívesen fogadja szerkesztőségünk. (…) A narancsseggűek árulása miatt két részre oszlott a tömeg. A buta és gyáva zsideszesek a Sándor-palotához vonultak bohóckodni, a gárdisták, radikálisok és a hazafiak többi csoportja a Vértanúk terén vívja harcát. (…) A belvárosi demonstráción részt vett Balog Zoltán, a Zsidesz parlamenti képviselője is, aki szerint »az emberi jogok védőjének itt a helye«, valamint arra kérte a hazafiakat, hogy ne dobálják a rendőröket. Szerkesztőségünk egyöntetű véleménye alapján az ilyen alakok felpofozása hosszú időre javítja egy hazafi kedélyállapotát. (…) Makovecz, Fricz, Kondor és a többi zsideszes manipulátor árulása miatt megcsappant a tömeg létszáma. Ám nemcsak a narancsvezérek hibásak, hanem az a sok idióta, narancsseggű majom is, aki követte őket a Sándor-palotához. (…) gyáva, megalkuvó és ostoba agyhalottakból áll a narancsszínű Viktor-rajongók tábora. Ellenségeinkké váltak, de minket ez csak megerősít!” (Elárultak a Zsidesz hívei, hazament a birkák tömege, elmaradt a rendszerváltás, kuruc.info, 2009. április 14.)

Hogy mindezek fényében igaz-e az a vád, miszerint a Fidesz és a jobboldali médiumok alaptalanul bírálják a Jobbikot, olvasóinkra bízzuk.

Bándy Péter