Aki nem lép egyszerre…

– Az utóbbi tíz évben hozzáedződhettünk, hogy az EU nyomás alatt tartja Magyarországot. A tízes évek közepéig sikerült kompromisszumot találni a viták feloldására. A migrációs válság kirobbanása óta azonban többnyire a jogállamiságra hivatkozva ostoroznak minket, a liberális elvek érvényesülését kérve számon a kormányon. Voltaképpen mit takar a jogállamiság fogalma?

– Nem lehet egy mondattal válaszolni erre a kérdésre, mivel az unió minden tagországa más-más úton jutott el a mai alkotmányos berendezkedésig. Nem lehet a jogállamiság feltételéül szabni az alkotmánybíróság létét, hiszen nincs mindenütt ilyen intézmény. A hatalmi ágak szétválasztásának módját sem kérhetjük számon, mert nem egyformán épül fel az igazságszolgáltatás rendszere az egyes tagországokban. Németországban például a miniszter adhat utasítást az ügyészségnek, és beleszólhat a bírák kinevezésébe, Magyarországon nem. Vagy gondoljunk a járványhelyzetre. Franciaország garantálja minden állampolgára számára a szabadság, egyenlőség, testvériség érvényesülését. Ám ha járvány idején karantént rendelnek el, akkor Franciaország megszűnik jogállamnak lenni? Nyilván nem.

– A magyar jogszabályok egy részét rigorózus uniós jogászok hada vizsgálta át az utóbbi tíz évben. Az egyeztetések után rendszerint megállapították, hogy nem sértünk uniós jogot.

– Minden jogász előtt nyilvánvaló, hogy a jogbiztonság alapvető követelmény. Az nem elegendő, ha csak azt az egy mondatot írjuk bele a büntető törvénykönyvbe, hogy „rendes embernek kell lenni”. Precízen meg kell határozni, mely tényállás esetén milyen szankciókkal kell számolni. A jogállamiság kérdésében nem ez történik. Annyit írtak bele a készülő uniós rendeletbe, hogy ha nem tartod be a jogállamiság elveit, akkor nem jutsz uniós forráshoz. Ám nincs meghatározva, milyen szabályokat kell betartani, így bárki bármikor büntethető lehet. Jogi kérdéseket a politikai, ideológiai nyomásgyakorlás eszközévé tettek. Ez elfogadhatatlan.

– Annak idején a szorgos jogalkotók egész vaskos jogszabálygyűjteményt hoztak létre arról, hol lehet dohányozni az uniós intézményekben. Arra nem volt idő, hogy kimunkálják, melyek a jogállamiság kritériumai?

– Egyértelmű a szándékosság. A bizottság 2018 májusában nyújtotta be a jogállamiságról szóló javaslatát. Ez nagyjából annyit tartalmazott, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Mi az első perctől kezdve támadtuk a javaslat jogalapját, miután nem felel meg az uniós szerződéseknek. Kifogásoltuk, hogy nem tartalmaz egyértelmű és objektív kritériumokat, így nem felel meg a jogbiztonság követelményének. Ennek szellemében tettük le az asztalra saját javaslatunkat, hiszen Magyarországnak is érdeke, hogy védjük az uniós büdzsét. Mi is befizetünk az uniós alapba, fontos, hogy megvédjük az uniós pénzügyi eszközöket minden csalástól, visszaéléstől, összeférhetetlenségtől. Ám amikor tételesen levezetjük mindezt, akkor azt mondják: de a jogállam. Erre nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a bizottsági javaslat csak egy eszköz arra, hogy bárkit fenyegetni lehessen ideológiai alapon.

– Mások mellett Ursula von der Leyen is ígéretet tett rá, hogy ha most szépen aláírjuk a költségvetésről és a hitelfelvételről szóló megállapodást, akkor jövő januártól elkezdődhet egy párbeszéd a jogállamiságról. Miután ezt nem fogadtuk el, rosszhiszeműséggel vádoltak bennünket. Rosszhiszeműek lennénk?

– Már túlságosan sok tapasztalatot szereztünk a jóhiszeműség következményei­ről. Ha mi lennénk Franciaország vagy Németország, akkor nyilván máshogy látnánk. Őket soha senki nem fogja fenyegetni. De mi már tudjuk, mit jelent a hetes cikkely szerinti eljárás, mit jelent a jogbizonytalanság és a jogállami zsarolás és boszorkányüldözés Európában. Egy éven át tiltakoztunk a Sargentini-jelentés vitájában. Tételesen megcáfoltuk a tévedéseket, a ferdítéseket, a hazugságokat. Mégis olyan anyagot mutattak be végül az EP-nek, amely azt mutatja, hogy a mi érveinket egyszerűen lesöpörték az asztalról. Arról nem is beszélve, hogy milyen körülmények között fogadták el ezt a jelentést. A szavazás előtti napokban módosították a voksolás szabályait, hogy meglegyen az elfogadásához szükséges többség. De ez már történelem: a Sargentini-szöveg kerül be az irattárakba, néhány év múlva senki nem fog emlékezni a mi cáfolatainkra.

– Legtöbbször azzal vádolják Magyarországot, hogy nem független az igazságszolgáltatás.

– A 2011-es reformot a legmodernebb európai elvek alapján dolgoztuk ki. Az így megszületett igazságszolgáltatási rendszert a Barroso-bizottság hagyta jóvá, méltányolva, hogy a legteljesebb függetlenséget biztosítja a bíróságoknak, hiszen semmi köze hozzájuk a végrehajtó hatalomnak. A bíróságokat az Országos Bírósági Hivatal kétharmados parlamenti többséggel választott elnöke igazgatja, akinek munkáját a bírákból álló és bírák által választott Országos Bírói Tanács ellenőrzi. A költségvetésben is önálló fejezetük van. Ez a személyi és szervezeti elkülönítés nagyon ritka Európában. Finnországban és Németországban sem találunk a magyarhoz hasonló megoldást, mert ezekben az országokban a bíróságok szervezetére, működésére valamilyen mértékben befolyása van a végrehajtó hatalomnak. Ennek ellenére szemrebbenés nélkül leírják, hogy nem függetlenek a magyar bíróságok. Kiforgatnak, felnagyítanak állításokat és véleményeket, amiket azután tényként úgy tálalnak, mintha Magyarországon jogállamisági problémák lennének.

– Tíz éve hallgatjuk a vádakat, amelyek szerint nálunk nincs sajtószabadság, nem független az igazságszolgáltatás. A Tavares- vagy a Sargentini-jelentésben olyan ügyek miatt ítéltek el minket, amelyekben már régen megegyezés született. Legutóbb pedig a jogállamiságról szóló országjelentést Jourová asszony az NGO-k és a magyar ellenzék politikai vádjai alapján állította össze. Ez nem sérti a jogbiztonság elvét?

– Mint minden más tagállamnak, nekünk is vannak jogi vitáink, amelyeket mindig tárgyalásos alapon oldottunk meg. A jogállamiság, a demokrácia állapotáról a magyar állampolgárok már háromszor mondtak ítéletet azzal, hogy háromszor szavaztak kétharmados többséget a Fidesz–KDNP-kormánynak. Ez az eredmény kézzelfogható, szemben a híres jogállamisággal, amelynek egyik alapelve a jogbiztonság lenne, de azt folyamatosan megszegik az uniós intézmények. Sokszor nem hallgatják meg a magyar felet, nem tartják be a tisztességes eljáráshoz való jogot sem. Erre a legjobb példa az, ahogyan elcsalták a Sargentini-jelentésről szóló szavazást, amiért mi az Európai Bírósághoz fordultunk. Ennek ellenére mégis elindították ellenünk a hetes cikkely szerinti eljárást, noha még nem született ítélet arról, kinek volt igaza. De beszélhetnénk Věra Jourovának, az Euró­pai Bizottság alelnökének objektivitásáról is. Az uniós alapszerződés szerint az Európai Bizottság a szerződések őre, tagjainak „színvaknak” kell lenniük. Azaz döntéseiket nem befolyásolhatja sem a nemzeti hovatartozásuk, sem a pártszimpátiájuk. Ehhez képest Jourová asszony, aki a liberális pártcsalád tagja, a liberális elveket kéri rajtunk számon, és a legcsekélyebb mértékben sem vette figyelembe a mi álláspontunkat.

– A vétó miatt a megszokottnál is nagyobb nyomás nehezedik ránk. Teljes a nemzetközi médiaössztűz, az EU prominens szereplői gyaláznak minket, és kizárással fenyegetőznek. Angela Merkel tárgyalásos kompromisszumról beszél ugyan, de sajtóhírek szerint a német titkosszolgálat vadászta le a Fidesz erős emberét, Szájer Józsefet. Soros pedig arra szólította fel az uniós döntéshozókat, hogy forráselvonással büntesse meg Magyarországot.

– Sokan azt hiszik, hogy akár Lengyelországot, akár Magyarországot meghátrálásra készteti, ha kilátásba helyezik a források befagyasztását. De a magyar–lengyel vétó nem a pénzről szól. A jogállamisági kitétel, úgy, ahogy a bizottság megfogalmazta, alapjaiban fenyegeti a tagországok szuverenitását. De Magyarország szuverenitása és az elveink nem eladók. Nem fogjuk engedni, hogy a jogállamisági furkósbottal fenyegetve megváltoztassák migrációt elutasító álláspontunkat.

– Iszonyú erők mozdultak meg ellenünk. Megnyerhetjük egyáltalán ezt a csatát?

– Nem veszíthetjük el. Magyarország az uniós szerződések talaján áll. Ezért nem csak az erkölcsi fölény van a mi oldalunkon. Támogatóink is vannak, noha egyelőre kevesen hallatják a hangjukat. Azt azonban a tagállamok választott vezetőiből álló Európai Tanács tagjai is pontosan tudják, hogy az Egyesült Királyság sem lépett volna ki az unióból, ha nem látták volna a birodalomépítő törekvéseket. Nem kockáztathatják meg az unió teljes széthullását. Most a jogállamisági kérdés ügyében nem a zömében balliberális Európai Parlament oldalán pattog a labda. Az Európai Tanács tagjainak kell döntésre jutniuk. Ők pedig pontosan láthatják, hogy a terítéken lévő szöveg milyen veszélyeket rejt a kisebb tagországok számára.

– Ha a tanács nekünk kedvező döntéseket hoz, akkor is itt a nyakunkon a következő fenyegetés. A bizottság letette az asztalra a migrációs integrációs programot. Eszerint az unió olyan területeken is átvenné az irányítást, mint az egészségügy, az oktatás, a szociálpolitika, ami mind tagállami hatáskör ma még.

– A mi erkölcsi és jogi álláspontunk betonszilárdságú. Őrizzük azt a status quót, amihez csatlakoztunk, mert meggyőződésünk, hogy nem lehet megkerülni a tagállamokat és a szerződések normaszövegét semmilyen ideológiára hivatkozva. Kitartunk a magyar emberek érdekeinek, az ország szuverenitásának védelme mellett. Minél inkább fenyegetnek bennünket, annál világosabb, hogy jó úton járunk.