Hatalmas porfelhő kavarog a szomszédos építkezés felől az V. kerületi Hold utca irányába. Az arra járók már a Szociális és Munkaügyi Minisztérium előtt ösztönösen a másik oldalra húzódnak, hogy a por mellett kikerüljék az épület előtt összecsukható székén, kezében „Elég volt” feliratú táblával ott tüntető középkorú asszonyt is.

– Átlátszó ember lettem itt, hozzáidomultam az utcaképhez – mondja kissé elkeseredetten Rugyainé Major Éva.

A győri háromgyermekes anya egy évtizede próbálja behajtani volt házastársán a bíróság által megítélt gyermektartást, mindeddig eredménytelenül. Most olyan jogszabály megalkotását szeretné elérni a szociális tárcánál, amely végre képes rendezni az őt és számos sorstársát sújtó helyzetet. A kezében tartott táblán lévő felirat is azt hirdeti: elég volt!

– Iszonyatosan fáradt vagyok – hanyatlik vissza székébe Rugyainé Éva, de nem csak magamért csinálom. Tizenhatodik napja vagyok itt minden reggel munkakezdéstől délután négyig. Hét végén és éjszaka dolgozom Győrben, a főnökeim ezzel a munkabeosztással tudnak segíteni küzdelmemben. Néha egy-egy erre járó rövid időre ideül mellém és elmondja a saját történetét, egyébként teljes közöny vesz körül. Levelet írtam Szűcs Erika miniszter asszonynak, ez idáig semmi választ nem kaptam.

A minisztérium munkatársai első nap még megkísérelték eltüntetni az asszonyt az épület elől a táblájával együtt, eredménytelenül.

– Rendőrt hívtak, mire közöltem velük: közterületen vagyok, szeretnék megpihenni, így nem tehettek velem semmit – emlékszik vissza Rugyainé. – A minisztérium Esélyegyenlőségi Főosztályának vezetője lejött hozzám, jóindulatúan tájékoztatva, hogy sok jót hallott egy civil szervezetről, amely a hozzám hasonló nehézséggel küzdő embereket tömöríti, majd felajánlotta: ad egy elérhetőséget az egyesülethez. Megköszöntem és közöltem: annak a Figyelj Ránk Egyesületnek, amelyikről beszél, én vagyok az elnöke – eleveníti fel az első, minisztérium előtt töltött nap eseményeit a háromgyermekes anya.

Egy szem-érme nélkül

A győri hajléktalanokat segítő szolgálatnál dolgozó Rugyainé Éva 1985-től kezdődően 13 évig élt házasságban egykoron műtősként dolgozó férjével. Ez idő alatt egy lányuk és két fiuk született. Aztán a férfi erősen inni kezdett, majd saját lánya sérelmére folytatólagosan szemérem elleni erőszakot követett el, az egyik fia szeme láttára.

– Azonnal feljelentettük és a bíróság el is ítélte úgy, hogy a férfi családos állapotát, gyermekei felé fennálló eltartási kötelezettségét és az elkövetés primitív fokát enyhítő körülményként értékelték. Ettől függetlenül természetesen azonnal beadtam a válókeresetet is – mondja Éva.

A válást kimondó ítéletben a volt férjet gyermektartás megfizetésére kötelezték, a közös otthont el kellett hagynia. Az asszony és három gyermeke kálváriája azonban még csak akkor kezdődött.

– Kiderült, hogy a volt férjem kölcsönöket vett fel magánszemélyektől azért, hogy az így kapott pénzt elihassa. Többször ránk törtek a kamatos pénz beszedésével megbízott emberek. Nagyon féltettem a gyerekeimet – emlékszik vissza az asszony.

A másik megdöbbentő esetre a telefonszámla megérkezését követően derült fény.

– A volt férjem, míg itt lakott, részegen felhívott egy amerikai szex-telefonszámot, és nyolc órát lógott a vonalon egyfolytában. Az eredmény félmilliós telefonszámla lett, és mivel a készülék az én nevemen volt, a tartozást méltányosság gyakorlása nélkül levonták a fizetésemből. Javasolták, indítsak polgári pert és hajtsam be a cechet a volt férjemen – teszi hozzá.

Az immár egy keresővel bíró, egyszobás albérletbe költözött család anyagi lejtmenete tovább folytatódott, mivel a volt férj nem fizette a gyermektartást. Ekkor kezdődött Rugyainé harca a bíróság által megítélt gyermektartási díj behajtásáért. Az ismeretlen helyen tartózkodó volt férjet az asszony feljelentette gyermektartás elmulasztása miatt, a rendőrség körözést adott ki, elfogták, bíróság elé állították.

– Közhasznú munkavégzésre ítélték, mivel a cselekmény, vagyis a gyermektartás elmulasztása groteszk módon csekély fokban veszélyes a társadalomra – idéz az ítéletből Éva asszony. – A feljelentés-körözés-elítélés-nemfizetés folyamata négyszer fordult elő az évek során – emlékszik vissza. – A volt férjem a bíróságon minden alkalommal esküdözött, hogy fizetni fog, megjelölt egy nyilvánvalóan kamu munkahelyet és fizetést. Volt, hogy azt állította: Budapesten mosogat egy csehóban havi 120 ezerért… A bíróság pedig nyugtázta, hogy a férfi fizetni akar, és lezárta az ügyet. Pénzt pedig azóta sem láttak. Mára a felhalmozott tartozás közel kétmillió forint.

Behajtani tilos!

A hatályos jogszabályok szerint a bíróság által megítélt összeget végrehajtó útján lehet behajtani. Éva azonban így sem járt sikerrel. Az esettel foglalkozó győri végrehajtási szakember ugyan mindent megpróbált, amit a jogszabályok lehetővé tesznek, ám az asszony követelése a jogilag behajthatatlan kategóriába tartozik. A végrehajtás elsősorban az adós meglévő pénzére, munkabérére, ingó és ingatlan vagyonára terjed ki. Probléma – mint Rugyainé volt férje esetében is – akkor van, ha az adósnak nincs sem vagyona, sem bejelentett jövedelme. Munkára kötelezni pedig senkit nem lehet.

– Ilyen esetekben a végrehajtás szünetel, majd az akta elsüllyed az iratszekrény mélyére. Az eszköztárunkban a csodatétel valóban nem szerepel – támasztja alá győri kollégája ténykedését dr. Császti Ferenc, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara ügyvezető alelnöke. – A magyar jogrendszer több európai országban tapasztalhatónál szélesebb lehetőséget biztosít a kintlévőségek beszedésére. Egy magyar végrehajtó német kollégájával ellentétben betekinthet a munkaügyi, pénzintézeti nyilvántartások rendszerébe, adatokat nyerhet a gépjármű- és ingatlan-nyilvántartásból. Az adatokhoz való hozzáférés vetekszik a Nemzetbiztonsági Hivatal ezirányú lehetőségeivel. A szakértő 240 ezerre teszi a végrehajtási ügyek számát Magyarországon, és száz ügyből átlagosan öt olyan van, amely a gyermektartás megfizetésének elmulasztása miatt jut végrehajtási szakaszba. A legtöbb ügy már az elején eldől.

– Akin be lehet hajtani az adósságot, azon be is hajtjuk. Ám aki eltűnik, azzal a büntetőjog sem tud mit kezdeni. A szünetelő végrehajtást a háromgyermekes asszony mindenképp föl akarja ébreszteni Csipkerózsika-álmából. Az interneten talált egy pécsi magánnyomozót, aki kintlévőségek behajtására, adósok hollétének felkutatására szakosodott. A világhálón több budapesti és vidéki cég is hirdeti magát ezekkel a tevékenységekkel, ám a szakembernek elég felemásak a tapasztalatai a magánnyomozók és a végrehajtók együttműködéséről.

– Az eljárás újraindításához érdemi információra, tényadatokra van szüksége a végrehajtónak, hiszen tevékenysége ellen panasszal lehet élni. A magánnyomozók által szolgáltatott adatok pedig gyakran használhatatlanok – mondja Császti Ferenc.

Rugyainé esetében is hasonló történt: a hatvanezres költségnek, amit magánnyomozóra kuporgatott össze, nem lett semmi eredménye.

Bíró úr, ez a papír kétmilliót ér…

Miután minden lehetséges utat megpróbált, az asszony a magyar állam ellen indított próbapert, mert annak jogrendszere megítélése szerint a nemzetközi egyezmények ellenére nem szavatolja megfelelően a gyermekek mindenek feletti érdekeit. Az ügyészség az eljárást nem engedte bírói szakaszba jutni. Rugyainé ezután indítványozta az Igazságügyi és Rendészeti tárcánál a vonatkozó rendelkezések módosítását. Eszerint ha valakit gyermektartás elmulasztása miatt közérdekű munkára ítélnek, munkabérét ne az állam, hanem a gyerekek kapják meg. A tárca nemleges választ adott a felvetésre, felhívva az anya figyelmét, hogy a volt férjet nem lehet munkára kötelezni, ha viszont kevés a család pénze, küldje el a gyerekeit dolgozni, vegyenek fel diákhitelt, esetleg az anya is vállalhatna még mellékállást…

– A fiaim szakközépiskolába járnak, a lányom környezetmérnöknek tanul – mondja erre Éva asszony. – Olyan áron, hogy eldöntöttem, ők a fontosak és nem a számlák. Ez a mai Magyarországon bűn – teszi hozzá könnyeivel küszködve. – Bírósági döntés van viszont arról, hogy lakbérhátralék miatt kilakoltatnak bennünket – folytatja megtörten. – A tárgyaláson a bíró kezébe adtam a behajthatatlan gyermektartási díjakról szóló jogerős ítéletet azzal, hogy bíró úr, ez a papír közel kétmillió forintot ér, a tartozásomat fogja le és adjon vissza belőle. Rendre utasított, hogy ne bohóckodjak a bírósággal – emlékezik vissza Rugyainé Éva, aki szerint lenne hatékony megoldás.

Több országban, például Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban gyermekvédelmi ügynökség jár el. Ha a gyermektartásra kötelezett nem fizet, karhatalommal utánanyúlnak, elszámoltatják, megfizettetik vele kerestetése költségeit és a bankok világából ismert bar-listára teszik. A gyermektartást az ügynökség fizeti ki a jogosultnak, ugyanakkor bírói ítélettel magatartási szabályt ír elő a renitensnek, amely érintheti a bankszámla feletti rendelkezést, jelenthet útlevél-leadási kötelezettséget vagy lakhelyelhagyási tilalmat.

– Együtt jár azzal is, hogy az addig nem fizető adós ezután az ügynökség számlájára fizeti a pénzt, ennek elmaradása esetén közérdekű munkára kényszerítenék, az állam pedig visszakapná, amit előlegez – ismerteti javaslatait az asszony.

Az általa vezetett, sorstársait tömörítő civil szervezet elképzeléseit személyesen adta át az Országgyűlés Ifjúsági, Szociális és Családügyi Bizottsága szocialista elnökének, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyinek, ám eddig semmiféle visszajelzés nem érkezett arról, eléri-e a probléma a törvényhozás ingerküszöbét. A statisztikai adatok azt mutatják, Magyarországon a családok 11,5 százaléka egyszülős család, ezek 40 százaléka mélyszegénységben él, részben a tartási kötelezettség elmulasztása miatt.

– Meg ne tudják a Gyámhatóságnál, hogy szegény vagyok, hogy nélkülözök, mert elveszíthetem a gyerekemet – idézi fel sorstársai legnagyobb félelmét Rugyainé Éva, aki a szegénységellenes hálózat közreműködésével Brüsszelbe indul a táblájával a kezében, ott folytatja tovább küzdelmét. – Kirekesztettek, elfelejtettek vagyunk, magunkra hagyatva, nem tudunk kihez fordulni. Nem tudom otthon ülve várni, hogy éhen haljak. Nyomás nélkül pedig itt nem változik semmi.

Udvarhelyi István