Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelentése nyomán a feladatunk kideríteni, hogy kik viselik a felelősséget a meghozott döntésekért, és hogy kikhez kerülhettek a metrópénzek – számolt be az új tevékenységéről Borbély Lénárd, a metrókorrupciót vizsgáló fővárosi munkacsoport vezetője, aki szerint rendszerszintű visszaélések történtek.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Korábban többször azt mondta, hogy az OLAF-jelentésből is az Alstom-modell köszön vissza. Ez mit jelent?

– Az Alstom metrókocsik beszerzését vizsgálva a bizottság megállapította, hogy a közbeszerzési eljárás során az egyes műszaki paramétereknél adható pontokat és ezek súlyozását úgy határozták meg, hogy a közbeszerzést az Alstom nyerje. A bizottság álláspontja szerint a közbeszerzést úgy építették fel, hogy az Alstom győzelme eleve kódolva volt.


– Ez a megállapítás igaz a többi metrószerződésre is?

– Részben igen, de az ügy ennél bonyolultabb Az OLAF-jelentésben szereplő szerződések több csoportba oszthatók.


– Éspedig?

– Az OLAF egyes szerződéseket problémásnak tart, másokat viszont egyértelműen jogszerűtlennek. Itt már felmerül a felelősség kérdése. És van egy harmadik csoport is, ahol korrupciós vád fogalmazódik meg.


– Mely szerződések tartoznak ebbe a csoportba?

– A Swietelsky, a Siemens és az Alstom. Utóbbi azt bizonyítja, hogy a metrókocsik beszerzését vizsgálva a bizottságunk a megfelelő irányban kezdett elemezni.


– A visszaélések az egyes szerződések szintjén jelentek meg, vagy ennél többről van szó?

– Jóval többről. Rendszerszintű visszaélések történhettek.


– Hogyan működött a gépezet?

– A 2010-es kormányváltáskor már lehetett hallani, hogy a BKV-t „kifizetőhelyként” használták. Ezt látszik alátámasztani, hogy rengeteg ügyvédi szerződést kötöttek jogi tanácsadásra, a közbeszerzés mellőzésével. Egy azonos típusú szolgáltatás megrendelésénél összeszámítási kötelezettség áll fenn.


– Ez mit jelent?

– Nem tehetjük meg például a csepeli önkormányzatnál, hogy veszünk tíz nagy értékű autót, egyet a Fiattól, egyet a Fordtól, egyet a Škodától. Egy ekkora értékű vásárlást közbeszerzésnek kell megelőznie, és a legkedvezőbb árajánlatot indokolt elfogadni. A metró esetében az történt, hogy kötöttek ügyvédi szerződést tanácsadásra 50 millióért, 298 millióért, de volt több tízmillió forintos is. Ezeket egyenként is meg kellett volna versenyeztetni, összességében pedig kizárólag közbeszerzés útján lehetett volna megrendelni.


– Nem így történt?

– Nem. Ezek a tanácsadói szerződések a jogszerűtlen kategóriába tartoznak. Az egyik közülük egyenesen tragikomikus: közbeszerzés nélkül, szabálytalanul kötöttek szerződést egy olyan tanulmányra, amelynek az volt a tárgya, hogy hogyan kell szabályosan eljárni a közbeszerzéseknél.


– Mekkora összegeket költöttek tanácsadásra?

– Felsorolok néhányat a teljesség igénye nélkül. Volt jogi tanácsadói szerződés 298 millió forintért, a Varga Dóra Ügyvédi Irodának 50 millió forintot fizettek ki (Varga Dóra jelen pillanatban Karácsony Gergelynek dolgozik). Volt rendkívüli menedzsment tanácsadás, ahol 25 millióról szólt az eredeti szerződés, de végül 49 millió forintot fizettek ki. Ezenkívül volt üzleti tanácsadás 8 millió forintért, szervezeti rendszerek auditálása 8 millió forintért, informatikai szerződés 49 millió forintért, kockázatkezelési tanácsadás közel 6 millió forintért. Készült előrehaladási kézikönyv közel 50 millió forintért, több környezetvédelmi akcióterv 800 ezer forinttól tízmillióig, projektmenedzsment 47 és fél millió forintért, összehasonlító tanulmány 12 metró és a budapesti négyes metró között 24 és fél millió forintért, műszaki-gazdasági számítások, műszaki tanácsadás 12 millióért, és egy tanulmány 4 millió 600 ezer forintért a budapesti négyes metró szerepéről a klímaváltozás enyhítésében.


– Melyik a legkirívóbb?

– Klados Gusztáv a jelentés szerint azt nyilatkozta, hogy 2009-ben a Hagyó-botrányra való tekintettel megszüntették a szerződést a Horváth, Dóczi és Lehmann Ügyvédi Irodával, mivel az iroda soha, semmilyen munkát nem végzett nekik. Ezzel szemben 12 számla alapján 2 millió 760 ezer forint kifizetésére került sor.


– Melyek voltak az OLAF szerint a korrupciógyanús esetek?

– A nagy szerződések közül három. 2007. november 26-án írták alá a szerződést az állomások belső építésére. Itt az OLAF-jelentés korrupciógyanút vet fel. A jelentés idézi A. A., vagyis Antal Attila vallomását (ő volt a BKV akkori vezérigazgatója), ebben az áll, hogy az akkori főpolgármester-helyettes leszólt neki, hogy a beadandó árat súgja meg a későbbi győztesnek. Ezért cserébe a szerződéses ár 5 százalékát kéri. (Ebben az időben három főpolgármester-helyettes volt, Ikvai-Szabó Imre, Horváth Csaba és Hagyó Miklós, de mivel a BKV-ért Hagyó Miklós felelt, erős a gyanú, hogy a vallomásban róla lehet szó.) Antal Attila vallomása szerint tájékoztatták a tender győztesét, hogy a pályázatot csak 39,6 milliárd forintosnál alacsonyabb összegű ajánlattal lehet megnyerni. Az összes többi cég e felett az ár felett adta be az ajánlatát. Egyetlen érvényes ajánlat volt tehát, amely megnyerte ezt a közel 40 milliárdos megrendelést. Végül mégis magasabb összegű kifizetés történt, és erre az egy munkára több mint 43,5 milliárd forintot fizettek ki. A jelentésben az is szerepel, hogy Antal Attila az önvád alóli mentesség jogára hivatkozva vallomását később visszavonta.


– Mely esetben követhető még nyomon politikai szál?

– A Siemens-szerződés esetében is felmerült a korrupció gyanúja, emellett összeférhetetlenség is fennállt a mérnök Eurometro Kft.-vel. Az OLAF megállapította, hogy a Siemens AG és a Siemens Rt. a Fővárosi Önkormányzat döntéshozóival, a BKV DBR Metró Projekt Igazgatósága tagjaival, illetve az Eurometro Kft.-vel kapcsolatban álló cégeknek komoly összegeket fizetett ki.


– Például?

– Azért emelném ki a Media Magnet Kft.-t, mert a cég mögött feltételezhetően Puch László, az MSZP pénztárnoka állt. A Media Magnet Kft.-nek 331 millió forintos szerződése volt a Siemensszel.


– De Puch László hivatalosan nem szerepel a tulajdonosi körben.

– Ez valóban így van, de a jelentés is megállapítja, hogy „a büntetőeljárás során H. E. azt nyilatkozta a Média Magnet Kft.-vel kapcsolatban, hogy »a Média Magnet Kft. egyértelműen P. L. cége (aki az MSZP pénztárnoka), az utasításokat P. L. adja. A pártfinanszírozás ezen a cégen keresztül megy. A budapesti közművállalatoknak és állami vállalatoknak a Média Magneten keresztül kellett hirdetniük, a befolyt összeg több mint felét pedig olyan célokra használták fel, amelyekről a Média Magneten keresztül P. L. döntött.«” Ebben nincs semmi meglepő: az MSZP kampányában is a Média Magneté volt a főszerep.


– Vannak más nevek is?

– Az Alstom a harmadik korrupciógyanús szerződés. Az adott időszakban az érintett főpolgármester-helyettesek Vajda Pál, Atkári János és Ikvai-Szabó Imre voltak, Aba Botond volt a vezérigazgató. A DBR Metró Projekt igazgatója Gulyás László volt. Aba Botond a bizottsági meghallgatáson elmondta, hogy szerette volna Gulyás Lászlót leváltani. Meg akart tőle szabadulni, de a leváltását Atkári János nem engedte Aba Botond beszámolója szerint.


– Ön szerint ezek után elképzelhető, hogy minderről Demszky Gábor semmit nem tudott?

– Íme egy részlet Aba Botond nyilatkozatából az Alstom szerelvények beszerzéséről: Aba Botond szerint a metrókocsik beszerzése „Demszky Gábor kézi vezérlése mellett történt, vagy közvetlenül juttatott el utasításokat, vagy a DBR Metró Projekt igazgatóján, Gulyás Lászlón keresztül”. Kizártnak tartom, hogy a főpolgármester ne lett volna képben. Ha nem tudja a főpolgármester, hogy Budapest egy kis utcájában a hónap melyik napján viszik el a szelektív hulladékot, az elfogadható. Ám mivel Demszky Gábor idején zajlott Magyarország történetében az eddigi legnagyobb uniós finanszírozással megvalósuló beruházás, elképzelhetetlennek tartom, hogy épp a főpolgármester lenne az, aki minderről ne tudott volna.


– A Demokrata február 21-i számában felvázoltuk azt az elméletet, hogy mivel az OLAF által kifogásolt metrószerződések 88 százalékát a 2006-os önkormányzati választások előtt kötötték, a választások elvesztését a Gyurcsány-kormánynak mindenképp el kellett kerülnie. Következésképp összefüggés lehet a Gyurcsány-beszéd kiszivárogtatása, az azt követő zavargások és a korrupció leplezése között. Ön szerint alkalmasak lehettek ezek az események a metrókorrupció elfedésére?

– Én is ott voltam. Láttam, amint kard­lappal csapnak a rendőrök az emberek közé, nekem mondhat bárki, amit akar: találkoztam a kilőtt szemű emberrel, olyanokkal, akiket megsebesített a gumilövedék. Érzelmileg nagyon mélyen érintett mindaz, amit átéltem. Hosszú idő távlatából másként lát az ember sok mindent, és akár meg is világosodhatnak bizonyos dolgok, értelmet nyerhetnek az események. Az, hogy a Gyurcsány-beszéd ismert részletét nyilvánosságra hozták, a közhangulatra és a választásokra igen komoly befolyást gyakorolt. Ha 2006-ban a főváros vezetésében váltásra került volna sor, és erre minden esély megvolt, hisz Tarlós István mindössze 1,7 százalékkal maradt alul Demszky Gáborral szemben, akkor azt gondolom, ma több baloldali politikus börtönben ülne.

Hernádi Zsuzsa