– Az ön kereskedői pályája a hazai sikertörténet egyik fejezete lehetne. Hogyan jutott a Csemege üzletlánctól a CBA elnöki székéig? Milyen üzleti filozófiát követett?

– 1955-ben kezdtem kereskedői pályámat a Csemege Kereskedelmi vállalatnál, majd 1973 és 1980 között a Csemege Áruházat, az ország legforgalmasabb élelmiszer üzletét, közkedvelt nevén az éjjel-nappalit vezettem. 1980-tól magánvállalkozó lettem. Az üzleti filozófiám családi indíttatású, és nagyon egyszerű: alázattal, tisztességgel szolgálni a vásárlókat minél magasabb színvonalon. Emberszeretet, tisztelet, igényesség. Fontosnak tartom a szakma folyamatos tanulását, fejlesztését és az új kereskedelmi formák bátor alkalmazását.

– A rendszerváltást követően nagy lendülettel indították útjára az első hazai üzletláncot. 1992-ben 10 kereskedő fogott össze 17 bolttal, és megalakította a CBA-t.

– A hőskorban, 1992 és 1995 között kizárólag Budapesten és Pest megyében nyitottunk üzleteket majd 1995-től a vidéki kollégák is csatlakoztak hozzánk. 1998-ban nyílt meg a nagy raktárunk, majd a következő nagy kiugrásunkat az alsónémedi logisztikai bázisunk építése jelentette. 2005-től a hálózatfejlesztéssel szerettünk volna foglalkozni, de a mostani gazdasági közeg nem kedvez ennek. Egyértelmű, hogy a rossz gazdaságpolitika rányomja a bélyegét a mi lehetőségeinkre is, függetlenül attól, hogy a környező országokban a CBA-s élelmiszerrendszer a franchise rendszer szerint működik, és van együttműködési megállapodás, sajnos azt kell mondanom, hogy például szlovák kollégáink sokkal nagyobb tempóban tudnak fejlődni, mint mi az elmúlt két évben. Tavaly 525 milliárd forint forgalmat bonyolítottunk, közel háromezer boltunk van, a Mol 350 üzletét látjuk el.

– Könnyebb volt vállalkozásba kezdeni 1992-ben, mint ma?

– Igen. Akkor nem volt ilyen sokszereplős a piac, a multicégek nem voltak ekkora számban jelen. Most minden a kereskedelemben és az európai piacon jelentős multinacionális cég jelen van itthon, így egyértelműen sokkal nehezebb a helyzetünk. Meggyőződésem, hogy például az Aldi nem jött volna Magyarországra, ha 2002-ben nincs kormányváltás és nem teremtik meg a táptalajt számára. Látta volna, hogy erősek vagyunk, és nincs értelme bejönni. De mégis bejött, és gerjeszti a hiperek és a diszkontok közötti árversenyt, amiben mi is vérzünk, de versenyben kell maradnunk.

– A versenyben több mint ötven éve részt vesz, jól ismeri a vásárlói szokásokat. Szinte közhelyszerű állítás, hogy bár a multi cégek nem részesítik előnyben a magyar termékeket, sok magyar vásárló más üzletekben sem elsősorban a hazai terméket veszi le a polcról.

– Én ezt máshogy látom. Igenis a magyar ember kezd tudatosan vásárolni. Rengeteg vevő inkább a kis boltokat választja, és nem hajlandó 5-10 forintos engedményért a nagyobb multi cégekhez bemenni. Mi ezt a folyamatot akartuk segíteni azzal, hogy szerződést kötöttünk a Magosszal. 80 forintért vásároljuk a termelőktől az almát, 89-ért adjuk el, ami annyit jelent, hogy árrés nélkül – fuvar és a csomagolás – adjuk a terméket tovább. Ez a magyar termelő és a magyar kereskedő összefogásának a jegyében történik. Egy a lényeg: hogy a hazai termékek minőségileg megfelelőek legyenek, nem szabad, hogy az árverseny a minőség rovására menjen. A termelő ezzel legyen tisztában.

– Van ilyen tendencia?

– Sajnos igen. Az árverseny azt indukálja, hogy a termelő igyekszik olcsóbb alapanyagból összeállítani a termékét, így fordulhat elő az a húsiparban, hogy bizonyos termékek, mint a műbeles virslik vagy a párizsi, hihetetlenül olcsón kerülnek a fogyasztóhoz, de ezeknek a minősége tragikus. Mi ezektől igyekszünk tartózkodni, és lehetőleg óvjuk a kollegáinkat attól, hogy ilyen minőségű termékek forgalmazásába belemenjenek az árverseny miatt.

– Említette a Magosszal kötött szövetséget. Számos olyan kezdeményezést támogatnak, ami a jobboldali értékrendhez köthető. A hazai politikai életben ennyi elég ahhoz, hogy azt mondják, a CBA politizál. Erről van szó?

– Mi nem politizálunk, tízmillió magyart szolgálunk ki. Nálunk nincsenek pártszínek, a 46 tulajdonos politikai nézeteit tekintve ugyanolyan megosztott a CBA-n belül, mint a magyar társadalom. A Magosszal történő kezdeményezést viszont mindannyian egészségesnek tartjuk, mert így olyan termelőkkel kerültünk kapcsolatba, akiket eddig nem is ismertünk. Itt nemcsak a zöldség-gyümölcsről van szó, hanem a teljes élelmiszer-választékról. Hamarosan, a megfelelő bevizsgálás után, kistermelők a boltjaink előtt fogják árulni a saját tejüket. A tejárusítás nagy lehetőség, dacára annak, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a boltokban kevesebb tejet fogunk így eladni, de nem baj, mert ezzel segítettük a termelőt, és sok új vevőt nyerünk vele. Semmilyen veszteség nem ér minket. Amit a minisztérium kezdeményez, általában miniszteri szinten meg is szokott állni. Minket a Magosz összehozott a termelőkkel. Ezt bárki megtehette volna, de nem tette meg senki.

– A vasárnapi nyitva tartást ellenzik, ami látszólag ellentmond a kereskedelem alapvető törvényének, a profitszerzésnek. Miért?

– Abban az időben, amikor Magyarországon vasárnap zárva voltak a boltok, senki nem halt éhen, pedig nem volt ilyen modern hűtő- és háttérháztartási felszereltség. Németországban, Ausztriában abból, hogy vasárnap zárva vannak az üzletek, nincs probléma. Az angolszász kereskedelemben nagy divat a vasárnapi nyitva tartás. A nagy bevásárlóközpontoknak akár éjjel 12-ig is rendelkezésre kell állni. Amerikában kartonszám veszik az élelmiszert, két hétre telerakják a kisteherautót, és utána nem mennek a boltba. Az európai szokások azonban mások. A statisztikák szerint nálunk egy hét alatt három és félszer mennek el az emberek vásárolni, ez 15-20 évvel ezelőtt még 4 nap volt, úgy hogy nem voltak nyitva vasárnap a boltok. Most körülbelül 500 ezer kereskedelmi dolgozó van, vasárnap 150-200 ezren dolgoznak közülük, elválasztva a családtól. Férj és feleség nincs együtt, nincs vasárnapi közös ebéd, sem közös program, ez óriási hátrány. De vásárlói oldalról sem nevezhetjük közös vasárnapi programnak azt, hogy 4-5 órát eltölt egy család a hipermarketben és kényszeresen mindenféle vackot összevásárol. Ez a szemléletmód persze a nagy hipermarketek tulajdonosainak elvárásával nem fog találkozni, mert nem azért építették a plázákat, hogy bezárjanak vasárnap, de szerintem ennél a szemléletnél az ember maga sokkal fontosabb.

– A kereskedelemben dolgozókat említette, és az embernek akaratlanul is eszébe jut a nagyobb áruházakban a sorok között néha felbukkanó néma dolgozó, aki annak örül, ha nem zaklatják. Van ma Magyarországon szakképzett munkaerőutánpótlás?

– A rendszerváltás óta nincsen. Hiányszakmáról van szó, kevés munkaerővel dolgozunk. Van olyan bolttulajdonos, aki 300 embert foglalkoztat, de ebből csupán 10 szakképzett, a többiek pedig a felszámolt könnyűiparból jönnek át. Ez tragikus. A CBA életében 16 év elteltével most fordult elő először, hogy Budapesten három szakmunkástanuló osztályt tudott elindítani 91 fővel, ami nagy dolog, mert eddig csak 10-15 tanulót tudtunk beiskolázni. A kereskedelem egy szakma, amit meg kell tanulni. Az emberekben lévő rettentő nagy feszültség begyűrűzik a boltokba is, a mindennapi gondokat behozzák. A szakképzett eladónak ezeket az indulatokat is tudnia kell kezelni. Vissza kell térni ahhoz, amit annak idején nekünk is tanítottak, hogy alázattal és tisztelettel kell a vevőt kiszolgálni, vissza kell térni a klasszikus kereskedelemhez bizonyos boltkategóriákban.

– A versenyképesség megőrzéséhez vagy egyáltalán a versenyben való részvételhez milyen piaci szereplőket és kormányzati hozzáállást tartana egészségesnek Magyarországon?

– Semmivel nem kérünk több előnyt, mint amennyit a multik megkapnak. Mi 16 éve működünk, de a legnagyobb segítséget az államtól a Széchenyi Terv során kaptuk, amely kiválóan szolgálta a kis- és középvállalkozók fejlődését, technikai megújulását. Ma a mezőgazdasági, főleg a kistermelő magángazdák nem kapnak megfelelő támogatást, inkább elsorvasztásuk folyik. A legjobban azt kifogásolom, hogy a kis üzlettel rendelkező hazai vállalkozóknak nincs megfelelő szakmai és szervezeti védelmük. A jelenlegi kormányzattól az egész CBA-hálózat az 1500 franchise tagunkat is beleértve 500 millió forint állami támogatásban részesült. Ebben benne van a logisztikai központ 250 milliós állami támogatása is. Ezeket a számokat annak fényében érdemes megnézni, hogy tudjuk, hogy a dél-koreai gumigyár 20-22 milliárd forint állami támogatást kapott, illetve az 1500 embert foglalkoztató Mercedes gyár 30 milliárd forint állami támogatáshoz jut. Mi 35 ezer embernek adunk munkát, és biztos, hogy nem visszük el az üzleteinket itthonról, még akkor sem, ha jelenleg Szlovákiában, vagy Romániában sokkal jobb az adórendszer, és sokkal kellemesebb környezetben tudnánk ott dolgozni. Nekünk itthon kell érvényesülni, és megtalálni a gazdasági számításainkat. Nemrégiben Parragh László hívta fel a figyelmet arra, hogy míg Írországban az uniós pénzek 25-30 százaléka a kis-és középvállalkozásokhoz jutott, itthon ez a 10 százalékot sem éri el.

Usztics Anna