Alkony a drogpiacon

– Kemény intézkedések következnek, ilyen például a közveszélyességi őrizetbe vétel. Mit is jelent ez voltaképpen?

– Látni Budapest egyes pontjain is, amint bódult, szinte kómás fiatal emberek fekszenek az utcán vagy valamely közterületen, illetve ami még rosszabb, agresszív, másokban félelmet keltő, köz- és önveszélyes módon viselkednek, miközben nincsenek a tudatuknál. Aki ilyen állapotban van, azt őrizetbe vétellel el lehet majd távolítani és be lehet szállítani egy egészségügyi intézetbe, ahonnan csak akkor engedik el, ha kijózanodott, illetve ha túljutott az életveszélyen.

– Lesz valamilyen jogi következménye egy-egy ilyen őrizetbe vételnek?

– Esete válogatja. Kérdés, honnan és hogyan jutott a szerhez, és maga is árulja-e, vagy csupán használja. Alaphelyzetben az mindenesetre következményekkel kell hogy járjon, ha valaki tiltott szert fogyasztott és módosult tudatállapotában félelmet keltő, agresszív módon lépett fel. Jellemző, hogy aki árulja a mérget, azt se tudja, mivel kereskedik, milyen hatása a vevőre. Az anyag bódultságot és egyben egészségkárosodást, sőt halált is okozhat, de nemcsak a kereskedők, hanem például a dizájnerdrogok vevői sem látják ezt előre.

– Súlyos kérdés a vagyonelkobzás ügye. És a fordított bizonyítás, amely szerint a dílernek kell meggyőznie arról a hatóságokat, hogy a vagyonát nem drogkereskedelemből szerezte…

– Nemcsak itt, hanem több helyen is megfordítjuk a bizonyítási kényszert. Abból indulunk ki, hogy senki se gazdagodjon meg mások mérgezéséből. Óriási pénzek forognak ebben a szférában. Tervezzük a díler teljes vagyonelkobzását is, hogy ha letelik a büntetése, ne tudja újraindítani az üzletet. Másfelől az elkobzott vagyonát beforgatjuk a drog elleni harcba és a rehabilitációs folyamatokba. A szer családokat, életpályákat tesz tönkre, sőt az is megesik, hogy csecsemők már az édesanyjuk pocakjában megismerik a kábítószert. Sok fiatal pedig azért hagyja abba idő előtt az iskolát, mert rákapott a drogra. Nem lesz szakmája és munkája, a szer tölti ki majd az életét.

– Rendőri vezetőktől tudjuk, hogy trükkös dolog a dizájnerdrog. Elég egy vegyértéket megváltoztatni valamelyik összetevőjén, és már nincs is ott a kábítószerek nemzetközi listáján… Vagyis hivatalosan már nem lehet drognak nevezni.

– Ezt a kábítószerlaborok és a kereskedők is rendre kijátsszák, ezért itt is megfordítjuk a bizonyítási kényszert. Amúgy oda jutottunk, hogy ezen az alapon már interneten is lehet drogot rendelni. Ki is hozza a csomagküldő szolgálat, persze a futárnak fogalma sincs róla, hogy mi van a dobozban. Az új hazai jogszabály nem bíbelődik majd vegyértékekkel, mindent kábítószernek tekint, amit kimondottan bódulatkeltésre állítottak elő. Eddig a laborok és a dílerek a lista előtt jártak, mert a rendőrök sokszor bizonytalanok voltak, hogy egy adott anyag drognak tekinthető-e vagy sem.

– Választókerületében, Gyöngyösön nemrég letartóztattak egy hetvenéves asszonyt, mert kábítószert árult… Ez azért elég abszurd, nem?

– Meglepő, de van ilyen. Ő azok közé az egyszerű emberek közé tartozhat, akik gyors meggazdagodást reméltek a droggal való kereskedéstől. Amúgy is tágul a dílerek köre, sokan úgy árulják a drogot, hogy a fölöttük álló elosztók, a hálózatok keresztapái nem pénzzel, hanem konkrét adagokkal fizetik ki őket. Mert idővel maguk is függők lettek. Szomorú, hogy most főként azokban a csoportokban és rétegekben rombol leginkább a drogkereskedelem, amelyeknek végre amúgy is fel kellene zárkózniuk, és amelyeknek sokféle lehetőséget kínált a kormány és a társadalom erre a felzárkózásra az elmúlt másfél évtizedben. Pont azért, hogy ne eltartott, hanem a lábukon megállni képes, értékteremtő emberek társadalmi rétege legyen. Az olcsó, időnként patkányméreggel is dúsított dizájnerdrogok viszont épp alóluk rúgják ki a széket.

– Azt mondja a jogszabálytervezet, hogy ki lehet tiltani majd a kereskedőt az adott környezetből, településről. Na de hát ők mára palotákat építettek, drága autókat vásároltak a droggal keresett pénzből. Hogyan hagyhatnák hátra ezeket?

– Egyrészt ha lebuknak, elveszítik a palotájukat, másrészt elveszik a márkás autójukat is. Beszéltünk előbb a vagyonelkobzásról. Az autó azonban nemcsak vagyontárgy, de minden valószínűség szerint a kereskedéshez használt beszerzőeszköz is. Ezenfelül egy közösségnek, mondjuk egy falunak joga is lesz a jövőben, hogy kérje bizonyos személyek távoltartását. Azt tapasztaljuk, hogy a dílerek elsősorban a lakóhelyükön árulják a drogot. Azt meg nem lehet megengedni, hogy valaki ha lebukik, utána visszamenjen és ott folytasson mindent, ahol abbahagyta.

– Többféle bűncselekményt is magával hoz a drog. A függőknek pénzre van szükségük, hogy megszerezzék a napi adagjukat, lopnak, betörnek, rabolnak, sőt, adott esetben egy idős ember élete sem akadály számukra…

– Egyre több településeken, apróbb faluban keserítik meg a mindennapokat ezek a bűncselekmények. A drogosok viszik, amit látnak. Ismerek olyan falut, ahol ha éjszaka hallják az otthoniak, hogy valaki matat a kamrájukban vagy az udvarukon, ki sem mernek menni, hogy elzavarják, mert félnek a kiszámíthatatlan viselkedésű kábszeresektől. Javasoltam, hogy az effajta, drogokkal összefüggő bűncselekményeket tekintse minősített esetnek a törvény, és súlyosabb büntetés járjon érte.

– A dílerek már az általános iskolákat környékezik. Sőt, ismerünk olyan esetet, amikor egy tizennégy éves éves lány árulta ott a szert, szülei biztatására…

– Megdöbbentő, amikor valaki a saját gyerekét használja fel a drog terjesztésére. Igen, a kereskedők az iskolákat is célba vették. Rafinált módszerekkel. Ezért a kábítószer-bűnözés elleni fellépés család- és ifjúságvédelmi fellépés is egyben. Sok szülő szorong amiatt, hogy a gyereke esetleg megismerkedik a kábítószerek valamelyikével, és onnan nagyon nehéz megtalálni a visszautat. Olyan konfliktusokat teremthet a drog a családokban, amelyek teljesen szétverik, illetve eltorzítják az emberi kapcsolatokat.

– Mekkora ellenállásra számít a kormány? Óriási pénzekről van szó, lesz olyan „guru”, aki egyenesen Strasbourghoz fordul majd…

– Nagy pénzről, amit meg is próbálnak tisztára mosni. Nagyon következetesnek kell lennünk, és bár dizájnerdrogokról beszélünk most elsősorban, annyiban nincs különbség a kábítószerek között, hogy mindegyik káros. A másik, hogy egyelőre roppant egyszerűen lehet hozzájutni a hatóanyagokhoz, például internetes rendelésen keresztül áramlanak be az országba. De már elkezdtük az egyeztetést a csomagküldő szolgálatokkal, mert szigorítunk ezen a téren is. Erről egyelőre ennyit mondhatok.

– Kikérte a kormány Brüsszel véleményét? Feltehetően a hazai balliberális ellenzék hangját is hallani lehet majd, nem is beszélve a jogvédőkről, akik többek között jó és rossz szerekről beszélnek, a tiltást pedig eleve károsnak tartják.

– Nincs szükség Brüsszel véleményére, de a jogvédőkére sem. Készült egy felmérés idehaza, amely szerint a megkérdezettek 92 százaléka egyetért a kormány kábítószer-ellenes kezdeményezésével. Ez rendkívül komoly társadalmi felhatalmazás, ami erőt kell hogy adjon a drogellenes fellépésünkhöz, legyen az bármennyire kemény is. Nem szabad félni. A kereskedők igyekeznek mindenütt félelmet kelteni, látjuk, hogy adott esetben terrorizálják is a környezetüket. Ezt meg kell szüntetni, tarthatatlan, hogy egyes közösségek, kistelepülések ebben a félelemben éljenek!