Az alkotmány alapvetően az állam alaptörvénye, a jogforrási hierarchia legmagasabb szintjén elhelyezkedő jogi norma, ami az állam felépítésével és működésével kapcsolatos legfontosabb szabályokat fekteti le. Abból, hogy az alkotmány a legmagasabb szintű norma, az következik, hogy Magyarország jogrendszerének alapja, minden jogszabály érvényessége az alaptörvényre vezethető vissza, így nem hozható olyan törvény, amely ellentétes annak tartalmával.

Az alkotmány az ország, a társadalom, az állam berendezkedését szabályozza, nem pedig egy város belső szervezetét. Deák Ferenc is kijelentette Adalék a magyar közjoghoz című művében: „Alkotmányunk történelmi alkotmány, nem egyszerre készült, hanem a nemzet életéből fejlett ki.”

Az Alkotmánybíróság, mint az alaptörvény védelmének legfőbb szerve, több határozatában is megfogalmazta annak jogrendszerben elfoglalt helyét. Eszerint jogszabály nem lehet ellentétes az alaptörvénnyel. Fontos az alaptörvény legvégén szereplő fordulat, amely kimondja az alaptörvény jogrendszerbeli primátusát, megerősítve, hogy az alaptörvény szövegén kívül egyetlen más dokumentum sem minősíthető annak részévé.

Lehet-e érvényes egy Budapest-alkotmány, vagyis egy lex Karácsony? Bármely jogszabály elfogadása során az alaptörvénynek való megfelelése mellett feltétel, hogy illeszkedjen a jogforrási hierarchiába, ezáltal megfeleljen a jogállamiság és jogbiztonság szintén az alaptörvényben foglalt követelményének. Egy esetleges budapesti alkotmánynak a jogforrási rendszerben való elhelyezkedése bizonytalan, és ez már önmagában is sértené az alaptörvényt és az abból levezethető jogbiztonság követelményét. Ha a lex Karácsony az alaptörvénnyel azonos szintű jogi normaként definiálná magát, akkor megsértené az alaptörvényi paragrafusok számos rendelkezését. A tervezett Budapest-alkotmány tehát közjogi értelemben érvénytelen lenne, nem felelne meg az alaptörvényben foglalt felhatalmazási kereteknek, túlterjeszkedne azokon. És nem felelne meg a magyar történelmi alkotmány vívmányai által kiharcolt, az alaptörvényben foglalt értékrendnek sem.

Felmerül a kérdés, hogy a Budapest-alkotmány nem tekinthető-e a fennálló alkotmányos rend elleni támadásnak. A Nemzeti hitvallásban olvashatjuk az alábbiakat: „Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.”
A történeti alkotmányra való hivatkozás identitási elem, mindemellett értelmezési keret az alaptörvényi rendelkezések számára. A „történelmi alkotmányunk vívmányai” szófordulat már nem hatályos norma, viszont bármely normát azzal összhangban kell megalkotni és értelmezni.
Valamennyi alkotmányos szerv történelmi feladat előtt áll, történelmi felelőssége van abban, hogy olyan alkotmányos demokráciát építsünk, amely az Alaptörvény értékein nyugszik, fogalmaz az Alkotmánybíróság 33/2012 (VII. 17.) határozatában. Mindez azt is jelenti, hogy bármely jogalkotási javaslatnál reflektálni kell a Nemzeti hitvallásban és az alaptörvényben lefektetett értékekre. El lehet térni a korábbi megoldásoktól, de legalább a másodlagos jogi diskurzusban jelen kell lennie azoknak, és ezen értékekkel összhangban kell meghozni egy-egy törvényt.
Karácsony Gergely az új alkotmányban szeretné összefoglalni „azokat az elveket, amelyekben osztozunk, és amelyek zsinórmértékül szolgálnak majd a város vezetéséhez”. Kérdés, hogy mely elvek kapnak helyet majd a létrejövő alkotmányban: a balliberális politizálás elvei vagy pedig az ezeréves alkotmányfejlődés során kialakult értékek?
A nyolc évvel ezelőtt hatályba lépett alaptörvény Magyarországot visszakapcsolta az alkotmányos identitását adó ezeréves folyamatba. És mint a fentiek is alátámasztják, az ezt kételybe vonó lépés nemcsak az alaptörvénnyel, hanem a fennálló renddel való ellentmondásnak is tekinthető.

Amikor zavaros lesz a víz

A hivatalos források így definiálják az alkotmányt: „Az emberek veleszületett jogaik egy részéről lemondanak a közösség, az állam javára, de ellenőrzik a társadalom irányítóit. Így az alkotmány a lehető legmagasabb szintű társadalmi megegyezést fejezi ki, tehát társadalmi szerződésnek nevezhető.”

Világosan következik ebből, hogy aki egy alternatív alkotmány megfogalmazására törekszik, az szembemegy a demokratikusan elfogadott társadalmi szerződéssel és közmegegyezéssel. Esetünkben az Országgyűlés által szentesített alaptörvénnyel. Sosem rejtette azonban véka alá a balliberális ellenzék, hogy megveti a magyar nemzet hatályban lévő alaptörvényét. Mert módfelett zavarja annak történelmi levegője, konzervatív szellemisége és Isten által áthatott ereje, méltósága. A legtöbb kritikát az alaptörvény egyértelmű és kikezdhetetlen családfogalma kapta. Mert nem engedi fellazítani azt a tradíciót, amely férfi és nő klasszikus, Istentől származó kapcsolatának, összetartozásának talapzatán áll. Ha valóban megszületne a Karácsony-féle Budapest-alkotmány, mindenképpen szembemenne ezzel. Hiszen Karácsony Gergely főpolgármester a liberális követeléseknek megfelelve ki akarja tűzni a szivárványos zászlót a városháza homlokzatára, és LMBTQ közösségi helyet szeretne kialakítani az épület alsó traktusában. Tenné mindezt a modernitás és a progresszió jegyében.

A két alkotmány léte kettős hatalom kialakulását jelentené. Ami nagyon hasonlítana arra a furcsa állapotra, amelybe belebukott az első szabadon választott kormány. Pokol Béla alkotmánybíró nemrég egy publikációjában fejtegette, hogy miközben Antall József és kabinetje uralta az állami intézményrendszert, az ellenzék uralta a médiát. Ez a fajta kettősség, azaz kettős hatalom vezetett olyan mesterségesen konstruált krízisekhez, mint a taxispuccs. Majd az MDF 1994-es választási vereségéhez. Világos, hogy Karácsony és az ellenzék is hasonló kettős hatalmat és az ezzel elérhető relativizált politikai viszonyokat, morális bizonytalanságot és értékzavart várna a Budapest-alkotmánytól. Mert a zavaros vízben jól lehetne halászni 2022-ben.

Új hegemón taktikák

Új kor, új módszerek, új technikák. Fricz Tamás politológus szerint ezzel operál Brüsszel. Az új módszerek sorába tartozik a pénzügyi elbizonytalanítás, az ENSZ-határozatok átvétele és ráerőltetése az uniós tagállamokra, a civil hálózatok bővítése, valamint az önkormányzatok hadba vetése.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság holland alelnöke is nyilvánvalóvá tette, hogy Brüsszel oldalára kell állítani az önkormányzatokat és helyhatóságokat a föderális Európáért vívott harcban. Itt elsősorban a szuverenista államok önkormányzatairól van szó. Fricz Tamás szerint ez magyarországi viszonylatban nemcsak a nemzeti egység megkérdőjelezése, hanem olyan mesterségesen gerjesztett probléma lenne, ahonnan egyenes út vezetne a népi-urbánus viták felújításához, kiélezéséhez, hiszen látható, hogy hazánkban az ideológiai harc egyik megjelenési formája megint a vidék és a főváros szembenállása.

Karácsony Budapest-alkotmánya is ezt a szembenállást demonstrálná, és persze fel is erősítené. A jobboldali szavazótáborban sokan kételkednek egy Karácsony-féle, alkotmánynak csúfolt rendeletcsomag komolyságában. Mondván például, hogy a Magyarország Alaptörvényében rögzített fogalmakat nem változtathatja meg. Ez így van valóban, de tegyük fel, előírhat egy, a budapesti óvodákra kiterjedő queer-érzékenyítő kampányt. Ahogy történik ez ma Londonban.

Az önkormányzatok szintjén zajló balliberális akcióharcok már korábban megkezdődtek. Nemcsak Martin Schulznak, az EP akkori elnökének 2015-ös szegedi látogatásával, de a hódmezővásárhelyi Márki-Zay Péter mint polgármesterjelölt felépítésével is. Míg Botka László, Szeged vezetője még nem, Márki-Zay már tipikusan a Soros-féle „civil iskola” növendéke. Októberben igen jelentős előnnyel nyerte el újra Hódmezővásárhely polgármesteri székét. Egyáltalán nem dobta sutba az ellenzék azt a tervét, hogy a folyamatos lázítás és a 2022-es választásokra már most elindítandó kampányroham egyik fészke a Szeged–Hódmezővásárhely-tengely legyen. Ugyanakkor immár Pécset és a többi frissen megnyert nagyvárost is mielőbb játékba lendíthetik. A „főhadiszállás” viszont immár egyértelműen Budapest.

Államok vagy városállamok?
Martin Schulznak, az EP akkori elnökének már 2015 áprilisában tudnia kellett az év nyarán beinduló nagy migrációs hullámról. A szegedi MigSzol nevű, migránsokat segítő civil szervezet pedig ennél is előbb, 2012-ben alakult. 2015 tavaszán Schulz az akkori MSZP-elnök, Tóbiás József kérésére jött Szegedre, elkísérte őt Ujhelyi István, a párt EP-képviselője is.
Botka László, Szeged szocialista polgármestere tagadta, hogy a Schulzcal folyatott megbeszélésein szóba került volna a migráció kérdése. Ennek ellenére két évvel később Martin Schulz azt nyilatkozta, hogy „Szeged elkötelezetten baloldali város, oda bármelyik menekültet el lehet küldeni”. Az EP akkori elnöke egy lapinterjúban is megerősítette, hogy vannak tisztességes magyar városok, amelyek hajlandóak befogadni a sokat szenvedett idegeneket. Az EU-ban nemsokára meg is fogalmazódott az az elképzelés, hogy „le kellene vinni” az önkormányzatok szintjére a migrációs kérdés megoldását, megkerülve ezzel a szuverenista államok törvényeit, a nemzetek akaratát. Ami úgy is értelmezhető, hogy az országok, nemzetállamok szerepét át kellene venniük a városállamoknak, amelyeknek feladataik teljesítéséhez saját normarendszerre, önálló alkotmányszerűségre van szükségük.
A folyamat tárgyszerűen elindult. Schulz örökségét Frans Timmermans viszi tovább. Ő is az önkormányzatokkal hajtatná végre a migrációt segítő programokat, és már láthatók az önkormányzatok szintjén zajló brüsszeli mesterkedések a nemzeti kormányok ellen. Ezek közül csak egy lenne Karácsony Budapest-alkotmánya.

Támadás belülről

Rés a V4 pajzsán? Karácsony Gergely nemcsak főpolgármester lett, de kilépett a nemzetközi színtérre is. Varsói, prágai és pozsonyi kollégáival karöltve meghirdetné a szabad városok paktumát.

A kezdeményezés célja egyrészt az, hogy a négy ellenzéki főpolgármester közösen kerülje meg az országukat vezető nemzeti kormányt, másrészt így a baloldali-liberális városvezetők a brüsszeli pénzcsapokhoz is könnyebben hozzáférhetnek.

Október végén Budapest új, ellenzéki főpolgármestere nyilatkozott a balliberális lengyel Gazeta Wyborcza című napilapnak, bemutatva nagyszabású nemzetközi terveit. Karácsony arra készül, hogy meghirdesse a szabad városok paktumát, kiemelve őket ezzel rendes, nemzeti közegükből. E társulásban a visegrádi négyek fővárosai, Varsó, Pozsony és Prága sorakoznának fel Budapest mellett. A javaslat korántsem légből kapott, ugyanis a négy országban a magyarhoz hasonló helyzet alakult ki az elmúlt években. Valamennyi fővárosban balliberális főpolgármester szerezte meg a hatalmat, aki sok-sok kérdésben szemben áll nemzeti kormányával. A nemzeti jelző ez esetben a szlovák baloldali kormányra is vonatkozik.

Karácsony Gergely azzal érvel, hogy egy ilyen szövetség elérhetné, hogy az európai uniós fejlesztési pénzeket közvetlenül a fővárosok kapják a nemzeti kormányok megkerülésével, így azok felett kizárólag ők rendelkeznének. Nyilván ezt a szisztémát és a fővárosokon belüli pénzelosztás torz rendszerét is legalizálná Karácsony Budapest-alkotmánya. A választások óta eltelt pár hét megmutatta, mibe került az ellenzéki összefogás, hány embert kell kifizetni, hogy a frusztrált Draskovics– és Demszky-féle visszatérőkről ne is beszéljünk.

Persze a szabad városok paktuma nemcsak a kontrollálatlan balliberális pénzszerzésről szólna: ideológiai szövetség is lenne, amely Brüsszelben talál befolyásos támogatókat. Karácsony Gergely már tárgyalt a kérdésről Frans Timmer­mansszal, az Európai Bizottság alelnökével, a holland képviselő a lengyel ellenzéki lap szerint együttműködőnek mutatkozott. Ez nem meglepő, hiszen az uniós elit régóta keresi az alkalmat, hogy rést üssön a V4 pajzsán, ebben korábban is kiszolgálta Brüsszelt a magyarországi ellenzék, ahogy láthattuk a Sargentini-jelentés kapcsán is. Most, hogy mind a négy fővárost ellenzéki főpolgármester irányítja, minden együtt van ahhoz, hogy elkészüljön az együttműködés jogi keretrendszere.

Ha megvalósul Karácsony Gergely terve, aligha szenvednek majd forráshiányban az adott városvezetők, ugyanakkor kockázatokat is rejt ez a konstrukció. Mert számlát is kapnak majd e városok Brüsszeltől. Első helyen nyilván a migránsok betelepítésével, hiszen az Európai Bizottság régóta tervezi, hogy közvetlenül azokkal az önkormányzatokkal kössön megállapodást, amelyek vállalják a bevándorlók befogadását.

Köztársaságok a köztársaság ellen
A szocialistáknak tetszik Karácsony Gergely ötlete, a Budapest-alkotmány. Korózs Lajos, az MSZP országgyűlési képviselője egy korábbi nyilatkozata szerint számos „kis köztársaság” születésére számít az országban, természetesen ott, ahol ellenzéki győzelem született. Itt kiemelte a hét, ellenzék által elhódított nagyvárost, és azokról a budapesti kerületekről is beszélt, amelyekben a balliberális összefogás nyert.
Karsay Ferenc, a XXII. kerület kormánypárti polgármestere szerint a főpolgármester ötlete kivitelezhetetlen, az ország alaptörvényével nem feleselhet és nem is rivalizálhat semmi. Nem az országosan megvalósítandó dezintegrációban, hanem a rendszer erősítésében kell gondolkodni, amelynek elsődleges talpköve a nemzet, másik oszlopa pedig Európa. Karsay Ferenc úgy véli, Karácsony inkább csak egy markánsabb médiaeffektusra vágyott a Budapest-alkotmány bejelentésével. Ha tervez is ilyet, azért nem tudja egyelőre, hogy mit fog tartalmazni, mert a háttérből még nem mondták meg neki.

Vörös rongyok Budapesten

Az I. világháború után az országvesztésbe torkolló nemzetrontás 1918 őszén nyíltan a felszínre tört Budapesten. Akkor, október 31-én a Károlyi Mihály körül szerveződő, magukat Nemzeti Tanácsnak nevező liberális és marxista szabadkőműves puccsisták az ugyancsak páholytag Szende Pál újságíró vezetésével az első intézmények között szállták meg a budapesti városházát. A székesfőváros mindennapjai hozzáértő vezetők híján gyorsan zűrzavarba süllyedtek, rendszeressé vált a fosztogatás, és akadozott a közellátás.

Az 1919. március 21-én hatalomra került kommunista diktatúra is tisztában volt a főváros jelentőségével, olyannyira, hogy az úgynevezett Forradalmi Kormányzótanács (a vörösterror vezérkara) megbízatását is a Budapesti Munkástanácstól kapta. E testület három népbiztost nevezett ki a főváros élére. A bolsevista triumvirátus bejelentette, hogy nem ismer semmilyen törvényt, csakis a proletariátus érdeke számít. Azonnal eltávolították a városvezetés régi embereit, majd májustól nyolcvantagú tanács került a főváros élére, amelyet öttagú elnökség irányított. Elrendelték „az új idők szellemének megfelelő közigazgatás” kiépítését. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a karhatalmi feladatokat ellátó Vörös Őrség létszáma Budapesten volt a legnagyobb, hanem azt is, hogy az addig büszkén ragyogó székesfővárosban minden infrastruktúra-fejlesztést leállítottak, a parkok fakerítéseit és padjait pedig ellátási hiányra hivatkozva eltüzelték. A közszolgáltatási rendszerek élére hozzá nem értő párttagokat ültettek, így a szolgáltatások elakadtak, a rendszerek jelentős adósságokat halmoztak fel.

A vöröshatalom nevében államosították a lakóépületeket, a kórházakból eltávolították a papokat és az apácákat, sőt az orvos igazgatókat is, így az egészségügyi ellátás színvonala is zuhant, ráadásul a legjobb kórtermekbe a pártkatonákkal felduzzasztott kórházi személyzetet szállásolták el. A fővárosi közintézményekben általában is fölöslegesen megemelték az alkalmazottak létszámát, a szociális demagógia jelszavaihoz ragaszkodva irreá­lis fizetéseket állapítottak meg. Mindez hetek alatt jelentős adósságok felhalmozódásához vezetett, amint Bódy Tivadarnak, Budapest egykori polgármesterének emlékezéséből tudjuk.

A burzsoának bélyegzett fővárosiakat felszólították, hogy hagyják el Budapestet. Kifosztották a magántulajdonú üzleteket, tulajdonosaikat elűzték, és örülhetett, aki földönfutóvá válva ép bőrrel megúszta a munkáshatalom elfajulását. Természetesen a fővárosi tanintézményeket is azonnal uralmuk alá vonták, hiszen a vörösterror egyik legfőbb fegyvere az agymosás volt.

A múlt végső eltörlésének lázálma a kommün 1919. május 1-i fővárosi triumfálásában is megnyilvánult. A kommunisták megszállták Budapest legszebb emlékműveit. A magyar dicsőséget és nagyságot hirdető Hősök terén például ízléstelen, vörös rongyokba burkolták nagy királyaink szobrát, Gábriel arkangyalt pedig ocsmány obeliszkbe rejtették. Hasonlóan jártak el a város minden történelmi szobrával, emlékművével. Az országvesztő internacionalista baloldal így mutatkozott be száz éve a zsákmányul ejtett Budapestnek…