Fotó: Demokrata/T. Szántó György
Hirdetés

– Amikor Donald Tusk adás közben lekapcsoltatta a lengyel közszolgálati televízió híradóját, Brüsszel jogfelfogását ültette át a gyakorlatba? A Politico ezt mindenesetre forradalomnak nevezte…

– Tusk a nemzeti egység és a demokratikus normák ígéretével nyerte el a hatalmat, ehhez képest alig néhány hét alatt rárontott a lengyel jogállamra, kirívó példa erre a közmédia teljes szétverése. Az Európai Unió vezetői, meghatározó intézményei, főként az Európai Bizottság pedig asszisztál mindehhez. Súlyosbító körülmény, hogy az önmagában véve is alkotmány- és jogellenes döntést a hatalom a rendőrség igénybevételével, fizikai erőszakkal, illetve az azzal való fenyegetéssel igyekszik kikényszeríteni. Amint azt Gyurcsány Ferenc is tette 2006 elején, ami később példátlan terrorrá eszkalálódott.

– Lengyelországban pár napja a magyaroktól átvett recept alapján Békemenetet tartott a nemzeti oldal. Óriási tömeg gyűlt össze Varsóban. A tiltakozás közvetlen oka a volt belügyminiszternek és helyettesének a letartóztatása, akiket egyébként az elnöki palotába betörő rendőrök fogtak le. Tusk provokál? Tüntetően átlépi a vörös vonalat?

– Az az alkotmányellenes magatartás, amit ő, és a kormánya tanúsított eddig, már a szuverén lengyel nemzet egységét veszélyezteti. Felborítja a hatalmi ágak egyensúlyát, és semmibe veszi a közhatalmi szervekre vonatkozó alkotmányos korlátokat. Feláldozva azokat a minél gyorsabb és radiálisabb hatalomkoncentráció oltárán. Nem véletlenül rendezett nemrég tiltakozó gyűlést a CÖF-CÖKA Budapesten a lengyel alkotmányosság védelmében.

Korábban írtuk

– A két politikus, Mariusz Kamiński és Maciej Wąsik bűne, hogy majd húsz éve a korrupcióellenes hivatal vezetőiként eljárást indítottak egy, Donald Tusk köréhez kötődő korrupciós ügyben. Ezért az első Tusk-kormány bosszúszerűen börtönre ítéltette őket 2007-ben, a 2015-ben hivatalába lépő Andrzej Duda államfő viszont kegyelemben részesítette a két férfit. Ezt akarja most erővel felülbírálni Donald Tusk?

– Több lengyel ellenzéki politikus egyenesen államcsínynek nevezte a rajtaütésszerű rendőri akciót. Mateusz Morawiecki volt kormányfő szerint Lengyelországban először kerültek rács mögé emberek politikai okokból kifolyólag az 1981-es hadiállapot óta. A Jog és Igazságosság, azaz a PiS parlamenti képviselőit nem engedték be a rendőrségre, hogy meglátogathassák két frakciótársukat, noha joguk lett volna ellenőrizni az állapotukat. Brüsszel továbbra is hallgat. Akárcsak akkor, amikor Pedro Sánchez spanyol baloldali miniszterelnök alkotmányellenes amnesztiát ajánlott a katalán függetlenségpárti politikusoknak a hatalomért cserébe.

– Ha már korrupció… A lengyel ellenzéki sajtó felelevenítette azt a botrányt, amikor Tusk fia, Michal Tusk 2012-ben egy olyan pilótajáték ügybe keveredett, amelyben nyugdíjasokat szabadítottak meg félretett pénzüktől, összesen 76 milliárd forint értékben. A miniszterelnök papa persze eltussolta a számonkérést. Ön egyébként az imént szóba hozta a Jaruzelski-féle hadiállapotot. Akkor a lengyel rendőrség a Wujek bányánál bele is lőtt a tiltakozó tömegbe. Kilenc halott maradt a földön… Eljuthat erre a pontra a balliberális agresszió?

– Mire mennének vele? Őszöd nemzetközi tekintetben is szomorú szimbóluma lett a hatalommal való visszaélésnek, és megmutatta, hogy hazugságok árán és az emberek ellenében nem lehet tartósan és sikeresen kormányozni. De ahogy az akkori magyar nemzetben, úgy a lengyelben is akkora erkölcsi tartalék és józan értékítélet lakozik, amelyre hiábavaló válasz a legbrutálisabb rendőri fellépés is. Ahogy Wujek után győzni tudtak a lengyel emberek, úgy a magyarok is győztek végül a 2006-os, golyózáporos rendőrrohamok után.

– Elképzelhető, hogy van valamilyen progresszív agytrösztben kidolgozott forgatókönyv az efféle hatalomszer­zésre?

– Sokunk számára meglepetésszerű az az erőszakos politikai akciósorozat, amelyet hetek óta látunk Lengyelországban. Ám mindez úgy is értelmezhető, hogy a Tusk-féle ámokfutás egybeesik a progresszív nyugati elvárásokkal. Brüsszel nemcsak szemet huny fölötte, hanem egyenesen szimpatizál e „forradalmi” fordulattal. A politikatudomány ismeri a felülről származó államcsíny fogalmát, amelyet annak a leírására használnak, amikor egy kormány- vagy államfő, azaz eredetileg demokratikusan megválasztott vezető ássa alá országa intézményeit, akár erőszakos eszközökkel is. Fennáll a veszély, hogy Tuskék Venezuelát csinálnak Lengyelországból.

– Melyik volt az a pillanat a világtörténelemben, amikor elkezdődött az alkotmány és általában a jogrendszer tekintélyvesztése?

– Először is említsük meg Hitler hatalomra kerülését 1933-ban és az általa vezetett náci Németországot. Vagy azt, amikor az osztrák parlament felszámolta önmagát, szintén 1933-ban. Ekkor Dollfuß, az osztrák kancellár bejelentette, hogy ezután ő rendelettel kormányozhat. De példa erre az is, amikor megbuktatták a cári Oroszországot a bolsevikok, 1918-ban. A XXI. században a kormánybuktatás bevett módszere, hogy alkotmányos válságot, azaz olyan problémát vagy konfliktust gerjesztenek a kormány funkciójában, amely alkotmányosan vagy más alapvető, irányadó törvények és intézmények útján már nem oldható meg. A baloldali ideológia, filozófia, például a frankfurti iskola képviselői már korán elnyomó fogalomnak állították be az autoritást, noha nélkülözhetetlen eleme az államok normális működésének.

– Vajon általános jelenséggé kezd válni a jogrendszer megkerülése, cinikus kijátszása? Itt van például az Egyesült Államok, ahol Donald Trump választási indulását két államban is megpróbálják megakadályozni, paradox módon éppen jogi eszközökkel, azaz bírósági döntésekkel.

– A tengerentúlon is van hagyománya az alkotmányos válságnak. Gondoljunk például a déli államok XIX. századi elszakadására, amely polgárháborúhoz vezetett. Frissebb példa az 1972–1974-es Water­gate-ügy, emiatt mondott le Richard Nixon, az USA akkori elnöke. Donald Trump elnöki időszakában is történtek kísérletek arra, hogy lázítsanak az államfő ellen, sőt, a woke már fizikai értelemben is rárontott az országra. A jogrendszer kijátszása, e sajátos puccskísérletek jellemző eszközei a hatalomszerzési törekvéseknek. Sokszor már elmosódik a határ a hagyományos puccs, a felkelés és az alkotmányos válságra ráerősítő jogi, hatásköri viták között.

– A német kormány egyszerűen be akarjak tiltani azt az AfD nevű szuverenista pártot, amely már a népszerűségi lista második helyén áll… Megteheti ezt a folyton a jogállamiságra hivatkozó német kabinet?

– A pártbetiltás alkotmányos alapja a német alaptörvény szerint az állam egyik fő pillérének, a szabad, demokratikus rendnek a megelőző védelmét szolgálja. Azonban a visszaélések megelőzésére Németországban csak a Szövetségi Alkotmánybíróság jogosult dönteni egy párt alkotmányellenességének megállapításáról és az adott pártszervezet betiltásáról. A kormány nem.

– Mondjon még példát az alkotmányos puccsra!

– Számos mai vezető valamilyen puccs révén jutott hatalomhoz. Elég, ha Ugandát, Kongót, Egyenlítői-Guineát, Zimbabwét, Egyiptomot vagy Jement említem. A volt francia gyarmatok közül pedig Nigerről, Maliról, Burkina Fasóról érdemes még beszélni. Tusk sem körülményeskedik, jogállamot ígért, de fennáll a veszélye, hogy egyre keményebb erőszakkal állandósítja demokratikus köntösbe öltöztetett önkényét.

– Elképedve, mégis nagy önuralommal viseli a magyarság, hogy olyan EP-képviselők szónokolnak, illetve szavaznak ellene például korrupció ügyében, akik amúgy korrupciós vádak alatt állnak. Miért akadtak el az inkriminált vizsgálatok Brüsszelben?

– Mindenekelőtt az mondhatjuk, hogy kettős mércéről van szó. Akár szemet is hunyhatnak az illetékesek valóban problémás ügyek felett, míg másokra alaptalanul is rásüthetik a korrupció bélyegét. Az uniós vezetés évek óta hiteltelen e tekintetben. Martin Schulz is pénzügyi visszaéléseket követett el EP-elnökként, mert olyan forrásokat fordíthatott pártpolitikai célokra, amelyeket csak EP-elnöki feladataihoz használhatott volna fel. Vagy gondoljunk az offshore-cégekben, gyanús lobbitevékenységben aktív Guy Verhofstadt volt belga kormányfőre és EP-képviselőre, aki közpénzből felújított luxusvillában él… Igen hangos volt a Katar kapcsán kirobbant korrupciós botrány is. És mi csak várjuk és várjuk a katarzist meg az EP-választást.

– Nagyon úgy tűnik, a háttérerők akarata felülírhatja az egyes államok alkotmányát és jogrendszerét. Minek tekinthetjük azt, amikor Fleck Zoltán jogtudós a legszélesebb nyilvánosság előtt jelenti be, hogy balliberális választási győzelem esetén három hónapra felfüggesztik az alaptörvényt? Gyurcsány pedig a jobboldali politikai szereplők kisemmizését ígéri, mondván, „földönfutók lesztek”.

– Valóban egyre gyakrabban láthatjuk akár napjainkban, Lengyelországban is, hogy amint hatalomhoz jutnak a balliberális politikusok, szembefordulnak az addig bőszen hangoztatott jogállamisággal, és képesek a törvényeket vagy akár az alkotmányos alapelveket is alárendelni céljaiknak. Magyarországi balliberálisok számos olyan kijelentést tettek a 2022-es ország­gyűlési választás előtt, amelyek egyértelmű bizonyítékai a balliberális oldal anarchista, antidemokratikus törekvéseinek. Ezek többek között politikai tisztogatásokban öltenének testet. A hazai balliberális tömb és holdudvara már több mint tíz éve tervezgeti, hogy választási győzelme esetén alkotmányos puccsal állítaná helyre az ő úgynevezett jogállamát. A 2022-es kampány időszakában négy ismert jogászuk, úgymint Bárándy Péter, Fleck Zoltán, Lengyel László és Vörös Imre Demokráciát és jogállami alkotmányosságot! címmel közölt közös publikációt a Népszava hasábjain, amelyben részletesen levezették, hogy miként valósítanák meg a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló illegitim és antidemokratikus elképzeléseiket.

– Mit tehet Magyarország az új, nevezzük így, jogtipró közegben?

– A magyarok jogállamiságba és így a jog erejébe vetett hite empirikus alapokon nyugszik. Alkotmányunk kimondja, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam. A nemzeti kormány pedig az Alaptörvény és a történeti alkotmányunk szellemiségének megfelelően vezeti immár tizennegyedik éve az országot, ahogy a magyar szuverenitást, a nemzeti érdekeit helyezi a középpontba a jövőben is. Ne legyen kétsége senkinek sem, ha a Gyurcsány vezette balliberális oldal megpróbálná azt, amit Tuskék művelnek most Lengyelországban, újult erővel lobbanna fel 2006 lángja Budapesten és szerte az országban.