„A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés – hazánk új alkotmányának elfogadásáig – Magyarország alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg: […]” – e preambulum után következnek azok a paragrafusok, melyeket ma alkotmányként tisztel vagy nem tisztel Magyarország népe. Vagyis a még a szocialista jogrendben a rendszerváltoztatást előkészítő jogalkotók is tisztában voltak az 1949. évi XX. törvény, illetve annak átszabott változata ideiglenes voltával.

Akár azt is mondhatnánk a klasszikus szólás mintájára – navigare necesse est (vivere non est necesse) –, hogy alkotmányozni muszáj. Azonban elvánszorgott mellettünk húsz esztendő, de az ígért „új alkotmány” nem született meg, bár időről időre fölmerült a kérdés. Jelenlegi alaptörvényünk legitimitása ingatag, mert nem jogfolytonos a magyar történeti alkotmánnyal, jogfolytonos viszont a kommunista diktatúrával. Esszenciális jelképe ez a rendszerváltás befejezetlenségének.

Miért maradt adós a politikai osztály az alkotmányozással? Vélhetően azért, mert az elmúlt húsz évben mindeddig nem sikerült az ehhez szükséges kétharmados parlamenti többséget megszerezniük azoknak, akik erre többé-kevésbé nyitottak lettek volna. Az eredeti, lakiteleki Magyar Demokrata Fórum programjában szerepelt az alkotmányozó nemzetgyűlés gondolata, de ezt felülírták a nemzeti kerekasztal-tárgyalások, melyek során a kommunista pártállam és az akkor még különösebb legitimációval nem rendelkező ellenzéki erők alkusorozata nyomán alakult ki jelenlegi államberendezkedésünk.

Az 1989–90-ben létrejött status quót pedig mindmáig senkinek nem volt mersze-ereje felrúgni. Mára azonban jelentősen átrendeződött a hazai politikai színtér, így megadatik a radikális változtatások esélye. Kérdés, tudnak-e élni vele azok a politikai erők, amelyek nagy bizonyossággal kétharmados parlamenti többségre tesznek szert a jövő évi országgyűlési választáson.

Az elmúlt húsz évben az alkotmányozás igénye jobbára különböző civil szerveződések összejövetelein merült föl változó intellektuális színvonalon. A nemzeti oldalon lassan közhelyszámba megy a Szent Korona-tan és az azon alapuló történeti alkotmány emlegetése, de ha egy ilyen típusú rendezvény átlagos résztvevőjét megkérnénk, fejtse ki, mit is jelent mindez, nem biztos, hogy kielégítő választ kapnánk, miként a többség azzal sincs teljesen tisztában, miért elodázhatatlan feladat a történeti alkotmánnyal való jogfolytonosság helyreállítása.

Szerves jogfejlődés

A magyar történeti alkotmány a magyar szokásjog és az azt kiegészítő, magyarázó királyi és országgyűlési törvények azon összessége, amely hazánk berendezkedését, államszervezetét a keresztény államiság kiépültétől nagyjából az 1848-as polgári átalakulásig meghatározta. Részben ezeket foglalta törvénybe II. András királyunk 1222-es Aranybullájában. Némely passzusa ma is figyelemre méltó és aktuális, például a 11. pont, mely előírja, hogy „fekvő birtok az országon kívülieknek ne adományoztassék.”

Később Werbőczy István jogtudós, Magyarország nádora foglalta írásba e szokásjog és a hozzá kapcsolódó törvények összességét azzal a céllal, hogy azt az országgyűlés írott törvényként elfogadja. Werbőczy 1504-től 1514-ig dolgozott nagy művén, melynek teljes címe így szólt: Opus Tripartitum Juris Consuetudinarii Inclyti Regni Hungariae (magyarul: Nemes Magyarország Szokásjogának Hármas könyve – ezért nevezik közismerten Hármas könyvnek.) Az írásba foglalásra azért volt szükség, mert a török hódítás miatt széttagolt, részben megszállt ország jogviszonyai, jogforrásai bizonytalanná váltak, számos városban egymástól eltérő jogrendet alkalmaztak a háborús viszonyok közt.

Maga az „alkotmány” kifejezés nyelvújításkori szó, alaptörvénykénti értelmezése a francia forradalomhoz kötődik, vagyis alapvetően a liberális, polgári kapitalista világrend kialakulásának terméke, azé az időszaké, amikor a politikai jogokat kiterjesztették minden emberre. Magyarországon 1848-ban honosodott meg e kifejezés, bár mindenek fölött álló alkotmányról akkor sem lehetett beszélni, hanem az áprilisi törvények összességét nevezték így. Voltaképpen ezek is jelentős mértékű szakítást jelentettek a történeti alkotmánnyal, például népképviseleti országgyűlést hoztak létre cenzusos választójoggal, de mivel szerves fejlődés eredményeként születtek meg, és az uralkodó szentesítette őket, a jogfolytonosság 1848 tavaszán még nem szakadt meg.

Nem így 1918–19-ben, amikor a polgári liberális, majd a kommunista forradalom teljesen felforgatta az addigi szokásrendet és törvényességet. A jogfolytonosságot 1920-ban állította helyre az akkori országgyűlés. Az 1920-as években erősödött meg a Szent Korona tana, amely ugyan korábban is létezett, de annyira természetes volt, hogy nem szenteltek neki különösebb figyelmet. Ezen eszmerendszer lényege, hogy minden jog legfőbb forrása a Szent Korona által megtestesített nemzet, s ezáltal a Szent Korona önálló entitás, az alkotmányosság biztosítéka. Voltaképpen a történeti alkotmány megtestesítője volt.

A múltat végképp eltörölni?

Gyökeres szakítást jelentett azonban ezzel az 1949. évi XX. törvény, vagyis az az alkotmány, amely ma is e megjelölést viseli.

– Az 1949-es alaptörvény szakított az addigi történeti jogfolytonossággal, mely a Szent Korona tanára épült. Ez leegyszerűsítve azt jelentette, hogy minden hatalom legfőbb forrása a nemzet, illetve hogy a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságjogokat élvezi. Ma ezt diszkrimináció-mentességnek neveznék. A történeti alkotmány fontos alapelve volt, hogy a fennálló jogrendet kizárólag önmaga már meglévő jogszabályai alapján lehetett módosítani, vagyis biztosította a szerves fejlődés lehetőségét, de kizárta a puccs-szerű, forradalmi hevületű felfordulást – fejtette ki a Demokratának Cservák Csaba alkotmányjogász, a Független Jogász Fórum elnöke a korabeli és a jelenlegi alkotmány közti fő különbséget.

Az 1949. évi XX. törvény az év augusztus 20-án lépett életbe, ezzel is szimbolizálva, hogy a kommunisták a maguk elképzelései szerinti új államalapításba kívántak fogni. Ezzel egyértelműsítették, hogy rendszerük teljességgel szakít a korábbi ezer év szerves jogi-társadalmi fejlődésével. A kommunista alaptörvény az 1936-os szovjet alkotmány mintájára készült, amelyet Nyikolaj Buharin dolgozott ki 1936-ban. Jellemző, hogy Buharint két évvel később Sztálin kivégeztette.

Az 1949-es kommunista alkotmány rögzítette, hogy hazánk népköztársaság, a munkások és parasztok állama, melyben minden hatalom forrása a dolgozó nép. Az alaptörvény azt is kimondta, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak, a gazdaság folyamatait népgazdasági terv határozza meg, a hatalmi ágak központosítottak, s a kommunista párt vezető szerepét, vagyis az egypártrendszert is e jogszabálygyűjteményben rögzítették.

1989-ben, még a rendszerváltozás kihirdetése előtt az úgynevezett reformkommunisták ezen alkotmányt gyökeresen átalakították, az átszabott változat 1989. október 3-án lépett hatályba. A módosítások rendelkeztek a közvetlen választás általánossá tételéről, a hatalommegosztásról, az egypártrendszer feladásáról, a tulajdonformák egyenjogúságáról, a köztársasági elnöki intézmény létrehozásáról, de azt is belefoglalták, hogy a nemzetközi és a hazai jog viszonylatában elsőbbséget élvez a nemzetközi jog. 1990-ben tovább módosította az akkori Országgyűlés, így került bele a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye, a képviselők mentelmi joga, illetve ekkor rögzítették, hogy Magyarország címere a koronás címer. Ugyancsak 1990-ben került bele az alaptörvénybe a helyhatósági rendszer visszaállítása, s a kétharmados törvényeket is rögzítették. A preambulumban pedig kimondták, hogy ideiglenes alkotmányról van szó.

Legitimitás-deficit

– Az elmúlt húsz év legnagyobb adóssága alkotmányossági szempontból a legitimitás kérdése, pontosabban ennek hiánya. Ez alapvetően meghatározta a rendszerváltás korszakának ellentmondásait – állítja Cservák Csaba.

Az alkotmányjogász szerint a jelenlegi alaptörvény tartalmát tekintve lehetne demokratikus alkotmány, csakhogy egyrészt nem egységes koncepció mentén született meg, hanem 1989-ben és 1990-ben toldozgatták-foltozgatták az akkori parlamentek, másrészt nem kötődik a történeti alkotmányhoz, s nem tisztázott a viszonya hozzá.

– További probléma a legitimitás-deficit, hiszen az alaptörvényben az 1989-es változtatásokat még egy illegitim, nem demokratikusan választott országgyűlés hajtotta végre, az 1990-es módosítások pedig a demokratikusan választott parlament nevéhez fűződnek ugyan, de azok a korábbi illegitim képviselőház által megalkotott jogszabályok alapján mentek végbe – fejtette ki az alkotmányjogász, s emlékeztetett rá, hogy az 1989-es alaptörvény-revíziót az akkori pártállam és az ellenzéki oldal közti kölcsönös félelem, bizalmatlanság és biztosítékkeresés jellemezte, s így nem is születhetett egészséges, hosszú távú megoldás.

– Az akkori folyamatok során bizonyos német példákat igyekeztek átültetni a magyar jogrendbe, csakhogy ezt esetlegesen és kissé megváltoztatva tették, ami szerencsétlen dolog volt, hiszen egy összetett jogrendszer minden eleme összefügg egymással. Mindezek következtében állt elő például az a helyzet, hogy jelenleg egy kormány gyakorlatilag be van betonozva, lehetetlen elmozdítani helyéről – világított rá mai nyomorúságunk egyik fő okára Cservák Csaba.

Az alkotmányjogász úgy véli, alapvető fontosságú feladat tisztázni a legitimitás kérdéseit és a jelenkori alaptörvény viszonyát a történeti alkotmányhoz. Javaslata szerint ezt a preambulumban kellene rögzíteni, kifejezendő a jogfolytonosságot. Cservák Csaba abbéli vélekedésének is hangot adott, hogy az alkotmányozás folyamata nem lehet a parlament privilégiuma, valamilyen módon a választópolgároknak is bele kell tudni szólni, persze az ügy komolyságának megfelelő szűrővel.

Ilyen szűrő lehetne, hogy alkotmánymódosító népszavazást ne kétszázezer, hanem több, akár egymillió aláírással lehessen csak kezdeményezni. Cservák Csaba szerint rendkívül fontos az is, hogy a „nemzeti vagyon” fogalmát pontosan definiálják, annak védelme, elidegeníthetetlensége pedig rögzíttessék az alkotmányban.

Téma és variációk

Az alkotmányjogász szerint ezen túlmenően is fölvethetők változtatások.

– Nem volna ördögtől való a kétkamarás parlament helyreállítása. Ez egészségesebb törésvonalak mentén tagolná a közéletet, mint az egykamarás országgyűlés, nagyobb teret kaphatnának például a szakmai szervezetek. Ezáltal a törvényalkotás szakmai színvonala is emelkedhet, időtállóbbak lehetnek a jogszabályok. Szlovéniában például kifejezetten korporatív jellegű kétkamarás parlament van – vázolta elképzeléseit Cservák Csaba.

A Független Jogász Fórum elnöke szerint ki lehetne szélesíteni a köztársasági elnök jogkörét, például végleges érvényű vétójoggal felruházni, illetve lehetővé tenni számára népszavazás kezdeményezését bizonyos törvények vagy akár az Országgyűlés feloszlatása ügyében, miként a balti államokban. Az Alkotmánybíróság tagjainak jelölését többcsatornássá tenné Cservák Csaba, hogy ne csak a parlament, hanem a köztársasági elnök, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vagy más szakmai szervezetek jelölhessék a taláros testület egyes tagjait. Ezen felül szankcionálási jogot is kellene adni az Alkotmánybíróságnak, hiszen ha jelenleg a testület megállapítja, hogy az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértést követett el, annak semmiféle következménye nincs, s így a képviselők tetszésük szerint vehetik semmibe a feddést. Ez pedig nyilvánvalóan ellentétes a demokrácia szellemiségével.

Cservák Csaba szerint a választási szervek jogállását is revízió alá kellene venni, hiszen abszurd, hogy az Országos Választási Bizottságnak nincs szervezeti önállósága a kormányzathoz képest: nincs saját irodája, nincs költségvetése és szankcionálási jogköre. Az OVB tagjait ma az Országgyűlés választja meg, noha az OVB fölöttes szerve a parlamentnek, mivel a képviselők tőle kapják mandátumukat.

Alkotmányosság…

Ami az alkotmány esetleges megváltoztatását vagy módosítását illeti, e téren a parlament illetékes, annak is kétharmadnyi képviselője. Ideológiai-politikai és most már választási matematikai okokból a liberálisok és a szocialisták nem érdekeltek és nem érintettek a módosításokban, így csupán azon két párt elképzelései tarthatnak számot közérdeklődésre, amelyek a következő választáson többséget szereznek a parlamentben. A Fideszről és a Jobbikról van szó, előbbi jelen állás szerint kétharmados többséggel kormányt alakít, utóbbi ellenzéki szerepre készül.

– Az alkotmány módosításához az összes parlamenti képviselő kétharmadára van szükség – mondta a Demokratának Balsai István volt igazságügyi miniszter, a Fidesz parlamenti frakcióvezető-helyettese, az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának tagja.

A politikus közölte, a Fidesz fontosnak tartja az alkotmányozás kérdéseit, de elsősorban a kármentéssel kell majd foglalkozni a kormányalakítás után. Hozzátette, pártjának nagyon hosszú listája van az azonnal elvégzendő feladatokról, melyekre a kormányalakítást követő első napokban sort kell keríteni, és az elszámoltatás sem várathat magára.

– Amennyiben megkapjuk a megfelelő felhatalmazást, elsőként helyreállítjuk azokat az alapvető szabadságjogokat, amelyeket sorozatosan igyekeztek kicselezni, illetve megsérteni az elmúlt hét-nyolc évben. Visszaállítjuk a korábban megszokott kormányzati struktúrát, tehát ismét lesz külön Igazságügy-minisztérium és Belügyminisztérium. Szeretnénk csökkenteni a parlamenti képviselők létszámát az egyéni és a listás képviselők tekintetében egyaránt. Ez persze csak hosszú távon lehetséges, a parlament saját ciklusán belül nem dönthet így. Számháborúba nem mennék bele, de háromszáz fő alá szeretnénk vinni a létszámot.

Balsai István tájékoztatása szerint a Fidesznek választójogi elképzelései is vannak.

– Szeretnénk helyreállítani az Országgyűlés megtépázott tekintélyét. A parlamentet jelenleg semmibe vevő kormányzati munkát teljesen az Országgyűlés felügyelete alá helyeznénk. A bizottsági munkát sokkal komolyabban kell venni, jogos kívánság, hogy a bizottsági pótdíjat kapó képviselők ténylegesen jelen legyenek az üléseken, a korlátlan helyettesítést meg kell szüntetni – fejtette ki pártja terveit a Fidesz frakcióvezető-helyettese.

A Fidesz szeretne végére járni a 2006-os rendőri brutalitásoknak is. Balsai István leszögezte, hogy a felelősöket bíróság elé kell állítani, az igazságszolgáltatás működését pedig gyökeresen át kell alakítani, hogy jelentősen felgyorsuljon az ítélkezés.

– Fő cél, hogy helyreállítsuk az alkotmányos rendet. Az államszervezet terén ugyanakkor nem tervezünk különösebben radikális változtatást, a kormány, a köztársasági elnök, a parlament és az igazságszolgáltatás szerkezetéhez nem szükséges hozzányúlni. Bár felröppentek ilyen híresztelések, nem gondolkodunk prezidenciális államban, Magyarország parlamentáris köztársaság marad egykamarás országgyűléssel, az államfőt továbbra is az Országgyűlés választja majd, jogkörét sem kell szélesíteni, hiszen Sólyom László példája bizonyítja, hogy a jelenlegi hatáskörben is lehet nagyon aktívan ténykedni – mondta Balsai István, hozzátéve, hogy a Szent Korona tanát nem szükséges ismét beemelni az alkotmányosságba, hiszen álláspontja szerint e szellemiség máig él és hat, a ma is létező megyerendszer ennek terméke, s maga a jelenlegi parlamentarizmus is levezethető belőle.

– Nem véletlen, hogy a Szent Korona ma a Parlamentben van, nem pedig a múzeumban – szögezte le Balsai István.

…vagy alkotmányozás?

A Jobbik ezzel együtt is mindenképpen új alkotmányt szeretne. A nemzeti radikálisok európai parlamenti választási programjában már szerepelt ez a kérdéskör annak kapcsán, hogy az Európai Unió jelenlegi struktúráját és különösen a lisszaboni szerződést a magyar szuverenitás jelentős csorbításának tartják. Ezen állapot megszüntetése érdekében úgy vélik, új alkotmányban kell rögzíteni a nemzeti önállóság legfontosabb paramétereit.

– Az 1949. évi XX. törvény nem tekinthető alkotmánynak, hanem csak egy, időnként nemzetközi nyomásra toldozott-foltozott alaptörvénynek – mondta a Demokratának Balczó Zoltán európai parlamenti képviselő, a Jobbik programírásért és a szakmai kabinetek koordinálásáért felelős alelnöke.

– A Szent Korona megtestesíti az ország régi szabadságait, joggá nemesedett szokásait és a sarkalatos törvényeket, melyek együtt Magyarország történeti alkotmánya. Ahhoz, hogy ezek érvényre juthassanak, vissza kell szereznünk elveszített szuverenitásunkat, ha lehet, uniós csatlakozási szerződésünk újratárgyalásával, ha szükséges, akár kilépéssel – ismertette pártja álláspontját Balczó Zoltán.

A politikus elmondta, hogy ősszel kezdődik a Jobbik 2010-es választási programjának megalkotása, ennek során teszik le az asztalra alkotmánytervezetüket.

– Elképzeléseink között fontos helyen szerepel a kétkamarás parlament helyreállítása, ezáltal a civil társadalmat be lehetne vonni a jogalkotásba, illetve erősödne a kontroll, továbbá megnyugtató módon megoldható lenne a hazai nemzetiségek parlamenti képviselete, amit az elmúlt húsz évben nem sikerült rendezni. Huszonegyedik századi alkotmányban gondolkodunk, mely azonban a Szent Korona tanán fog alapulni. Ennek lényege, hogy törvénysértés jogot nem alapíthat, márpedig az 1949. évi XX. törvény pontosan így született. Ismét rögzíteni kell, hogy minden hatalom forrása a nemzet. Részletesen szabályozni kell a képviselők kontrollját, visszahívhatóságuk mikéntjét. Az alkotmányozással kapcsolatos elképzeléseket véleményünk szerint széles körű társadalmi vitára kell bocsátani, majd népszavazásnak kell szentesíteni, ezáltal is erősítve a közvetlen demokráciát – fejtette ki Balczó Zoltán.

A nemzeti radikálisok ezen túlmenően erőteljesebb köztársasági elnöki jogkörben gondolkodnak.

– Az őszödi beszéd és folyományai bebizonyították, hogy az államfőnek jelenleg nincs módja ellátni alkotmányos kötelezettségét, az államrend demokratikus működése feletti őrködést, hiszen nincs jogosítványa feloszlatni egy nyilvánvalóan csalárd módon létrejött parlamentet. Számos más területen is radikális változásokra van szükség. A közbiztonság helyreállítása érdekében módosítani kell például a rendőrségi törvényt, hogy a hatóság szélesebb jogkörrel léphessen fel a bűnözők ellen. A határon túli magyarok számára meg kell adni a magyar állampolgárságot, azon államok esetén, melyek ezt tiltják, különmegállapodásra kell törekedni, és státusukat ugyancsak alkotmányban kell rögzíteni. Továbbá újra kell tárgyalni EU-csatlakozási szerződésünk egyes pontjait, különös tekintettel a magyar termőföld külföldiek általi megvásárlására és a hazai földművelők súlyos diszkriminációjára. Az ily módon lehetőség szerint módosítandó jogszabályokat ugyancsak alkotmányban kell rögzíteni – sorolta a Jobbik elképzeléseit Balczó Zoltán.

Koronás köztársaság?

Az államforma megváltoztatásának gondolata azonban a Jobbikban sem merült föl. Ez azért lehet érdekes, mert a Szent Korona tanának fölemlegetése kapcsán logikusan adódik a kérdés, vajon értelmezhető-e az a köztársaság keretei között.

Pánczél-Hegedűs János történész, a magyar monarchisták egyik szellemi vezetője „Nemzetkoronázás” és más képtelenségek – gondolatok a magyar republikánus Szentkorona-eszme kapcsán című tanulmányában így vélekedik erről: „A történeti alkotmányunkban a király benne foglaltatik mint szuverén közjogi személy, valóságos államszerv, aki a Szent Korona feje és annyi joggal rendelkezik (legalább), mint a Szent Korona tagjai együttesen, ebből fakad az ellenjegyzési joga is az Országgyűlés aktusaival szemben. […] A köztársaságnak nincsen szüksége a Szent Koronára, a Szent Koronának sincsen szüksége a köztársaságra, soha nem is volt, éppen ellenkezőleg. Tűz és víz kioltja egymást, valamelyiknek vesznie kell.”

A magyar alkotmányosság és a jogfolytonosság kérdésköre számos izgalmas kérdést vet föl. Ezek tisztázása a magyar szellemi elit feladata lesz. A politika síkján ma még nem jelennek meg e kérdések. Hogy a kormányváltás után milyen irányba indul a politikai elit, az még a jövő titka. Az azonban vitathatatlan, hogy a ma érvényes alkotmány preambulumában fehéren feketén ott áll, ez csak egy ideiglenes okirat. Ebből az következik, hogy az „új alkotmány” elfogadása nem csupán joga, hanem kötelessége is lesz annak, akit a nemzet erre kétharmados többséggel felhatalmaz. Új alkotmányt alkotni Magyarországon azonban csak egyféleképpen lehet: a jogfolytonosság alapján.

Ágoston Balázs