A Demokrata először tavaly tavasszal tudósított Vizsoly népének élni akarásáról, a magyar nyelven először itt kinyomtatott Biblia kulturális örökségére alapozott konok jövőépítésről (Vizsoly feltámadni készül, 2012. május 9.)

Az abaúji végeken nagy dolgok történnek, a csoda kézzel foghatóvá válik, bizonyítva, hogy ha a jó emberek megfogják egymás kezét, és a közösségnek adják magukat, abból példaértékű, szép élet sarjad. Lapunk olvasói több mint egymillió forintot adtak össze tavalyi híradásunk és felhívásunk nyomán a nagy terv, a Biblia-látogatóközpont felépítésére; köszönet ezért nekik, nagylelkű felajánlásaik nyomán immár felépült a könyvek könyvét 1590-ben sajtó alá rendező lengyel nyomdászmester nevét viselő Mantskovit Bálint Könyvesház, amint arról ősz elején beszámoltunk (Isten tenyerén, 2013. szeptember 4.

A feltámadás felé vezető úton az itteni szolgálatát 2011 őszén megkezdő Kovács Zsolt Levente állhatatos, mély hitű elszántsága indította el a magyar reformátusság talán legfontosabb történelmi településének, a református Betlehemnek népét.

S aki zörget, annak megnyittatik: az ifjú lelkipásztor nagylelkű segítőtársakra lelt nemcsak Abaújban, hanem a fővárosban is Ercsey Zoltán villamosmérnök-közgazdász, egy tanácsadó, szolgáltató és kereskedelmi családi vállalkozás vezetője, a Vizsolyi Református Egyházközség által létrehozott Vizsoly Alapítvány kuratóriumának elnöke, az egyházközség tiszteletbeli gondnoka, máskülönben a Zuglói Református Egyházközség volt főgondnoka, valamint Gaál János múzeumi főtanácsos, főrestaurátor, a zuglói gyülekezet volt presbitere személyében, akik adományozásukkal oroszlánrészt vállaltak már eddig is Vizsoly újjászületésében.

Az ő önzetlen segítségüknek köszönhető a már felépült Mantskovit Bálint Könyvesház református templomépítészeti örökségünket idéző negyven festett kazettás mennyezetének megvalósítása, amelynek táblái egy XVIII. század elejéről való révkomáromi festőasztalos mintakincs alapján készültek. A keretet adó táblákat a szabadszállási templom megmaradt mintái, a belsőket mezőcsáti táblaminták ihlették, emellett három bibliai és három szépirodalmi idézet is látható itt Áprily Lajostól, Reményik Sándortól és Wass Alberttől.

Mindez, mint említettük, adományként valósult meg, s ugyanígy fog megszületni a jövő esztendő végéig a tervezett látogatóközpont nagyterme, melynek díszítését idősb Umling Lőrinc kalotaszegi festőasztalosnak ugyancsak a XVIII. századból való virágmintái ihlették. Ebben hetvenhét festett mennyezettábla lesz református énekekből vett idézetekkel, a Trianonban elszakított országrészek: Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék, Vajdaság, Muravidék, Őrvidék megjelenítésével. A mennyezet tengelyében látható lesz majd a hármashalom a Himnusszal, a Szózattal, bibliai és szépirodalmi citátumokkal, magyarázótáblával; a kettős kereszt Báthory István, Bocskai István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelmek, továbbá a Rákócziak és a Lorántffyak, erdélyi református prédikátorok címerei, a mai református címer, végül, de nem utolsósorban a mai magyar és az úgynevezett középcímer, mely magában foglalja Horvátország, Erdély, Fiume (a „különálló test”, avagy corpus separatum), Szlavónia és Dalmácia címerét.

A művész, Gaál János 1974-től egészen az ezredfordulóig a Néprajzi Múzeum főrestaurátora volt, diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetem tárgyrestaurátor szakán szerezte egy kalotaszegi templomi festett mennyezettáblák helyreállításával. Pályafutása során számos kiállítása volt, többek között 2000-ben a millennium alkalmából. Hazánk sok temploma köszönheti neki a megújulást, ő restaurálta – a teljesség igénye nélkül – Perbál barokk római katolikus templomának belsejét, a sátoraljaújhelyi római katolikus templom faliképeit, a pesthidegkúti istenháza szószékét, de a gömörszőlősi református templom úrasztala, a pannonhalmi apátság mellékoltára, a kecskeméti Ráday Múzeum szabadszállási mennyezete vagy épp a névadónak a sárospataki Rákóczi Múzeumban őrzött egyik széke is Gaál János keze munkáját dicséri.

Saját tervezésű alkotásokkal is büszkélkedhet, mindemellett adományképpen készített munkákkal gazdagította a sukorói, a leányfalui és a budapesti Róna utcai zuglói református templomot, 2001-ben pedig – lám, így futnak össze az utak: a Demokrata egykori riportja nyomán – a beregi nagy árvíz által sújtott kárpátaljai Tiszaújlak közadakozásból újjáépített magyar középiskolájának adományozott negyvenöt táblából álló millenniumi mennyezet-kompozíciót, melyen a magyar történelem legfontosabb sorsfordulóinak évszámait jelenítette meg. Az újjáépült iskolát 2006-ban adták át.

De honnan ered ez a hittel teli elkötelezettség?

– Kós Károllyal vallom: „…én csak folytatása akarok lenni apáimnak és munkám folytatása az ő munkájuknak.” Szeretem ezt a munkát, örömet jelent számomra. Nem is tekintem munkának, egyszerűen csak úgy érzem, hogy ez nekem nagyon szép, és ezek a minták, virágok, ezek a formák és színek a szívemben, a lelkemben és talán egy kicsit a kezemben is vannak – mondja Gaál János, és így folytatja: – Az általam készített tárgyaknak az ősökéihez való hasonlatossága a magyar múltat, a magyar történelmet idézi, megalkotásukkor ez volt a célom. Mert hiszem és tudom, hogy nem hiábavaló dolog a múltra emlékezni. Csak az igaz múlt ismeretében lehet a jelenben igaz módon jövőt építeni, megromlott magyar hazánkért cselekedni. Ez valamennyiünk kötelessége, kinek-kinek a maga helyén, tehetsége és lehetőségei szerint.

– Vallom, hogy a hit áldozatkészség, áldozatvállalás és szolgálat nélkül az egyes ember és a közösség számára is csak kiüresedéshez vezet. Református egyháztagként mindig is igyekeztem szolgálni, áldozatot vállalni, és ebben egymásra találtunk Gaál János művész úrral. Semmi nem történik véletlenül, ezt példázza, hogy épp akkor, amikor mindketten el voltunk keseredve, mert az egyik nagyszabású közös adománymunkánkat egy fővárosi döntéshozó váratlanul elutasította, a Demokratában arról olvastunk, hogy Vizsoly élni akar. Mi is élni akartunk, így találkozott a két akarat, beteljesítve Ézsaiás próféta szavait: „De a nemes nemes dolgokat tervel és a nemes dolgokban meg is marad” – beszél az együttműködés hátteréről Ercsey Zoltán.

– Az élni akarás abban is megmutatkozik, hogy az én műveim évszázados öreg darabok késői leszármazottai, és az ősökhöz való hasonlatosságuk a magyar történelmet juttatja eszembe. Embereket látok, sok száz esztendeje porladó magyarokat, akik ezért a földért annyi bolond dolgot megcselekedtek: érette hűségesen szenvedtek, mellette végsőkig kitartottak, odaadták érte mindenüket – odaadták az életüket. Wass Albert írja: „Magyarnak lenni nem állapot, hanem érzelem dol-ga, mely érzelem a lélekben gyökerezik.” E legbensőmben gyökerező érzés vezérelt egész eddigi életem során, és ezen elkötelezettséggel magyarázható vizsolyi munkám is.

Dr. Ercsey Zoltánnal a legutóbbi fővárosi közös vállalásunk meghiúsulásakor a festett famennyezet gondolatát nem vetettük el, úgy döntöttünk, más helyszínen valósítjuk meg a tervet. A Bibliában olvassuk: „Az embereknek elméje gondolja meg az ő útját, de az Úr igazgatja annak járását.”

A Demokrata riportja nyomán felajánlottuk adományunkat a vizsolyi egyházközség által megépítendő Biblia-látogatóközpont termeinek a hely szellemiségéhez méltó, magyar és protestáns, főleg református hagyományokban gyökerező festett famennyezetes díszítésére. És december harmadika óta a Mantskovit Bálint Könyvesház festett famennyezete hirdeti a Gondviselő mindent elrendező kegyelmét – mondja Gaál János.

„Magyar szempontból teljesedik ki így és válik ránk nézve csodálatos valósággá Jézus igéje: »Valahol ketten-hárman összegyűlnek az én nevemben…« Igen, ott tűzhely van, otthon van, család van, nép van, nemzet van, haza van, ország van, mert lélek van…pogány-erővel és keresztyén alázattal prédikálnak a megmaradt magyar gyökerek”, hívja fel a figyelmet Reményik Sándor örökérvényű, veretes gondolataira Ercsey Zoltán.

És ez a mély hitű elkötelezettség valóban építi az embert, a közösséget, a nemzetet, a hazát. Az önzetlen szeretetből adomány, felajánlott munka lesz, abból pedig – ha kell – templom, iskola. Vizsoly esetében hagyományt, önazonosságot őrző, festett kazettás mennyezetű könyvesház, később Biblia-látogatóközpont; utóbbi terveit Callmeyer László építész, a kétszeres Ybl-díjas Callmeyer Ferenc fia készítette el, ugyancsak ellenszolgáltatás nélkül. Így lesz valósággá az újjászületés, így lesz a szeretetből magyar élet.

Egy kis abaúji faluból példaadó jelkép. „Betlehem bár kicsiny és jelentéktelen hely volt, Isten akaratából lett a kereszténység különleges helyszíne. Bár sosem lett olyan fontos keresztény helyszín, mint Jeruzsálem vagy Róma, jelentősége mégis egészen páratlan lett! Itt látható ma a legrégebbi keresztény székesegyház a világon, mely oltalmat nyújt a születés helyének, a barlangistállónak. Erről a helyről emlékezik meg a keresztény világ minden karácsonykor. És nem utolsósorban ez a település nőtte ki magát egy olyan fontos zarándokhelyszínné a Szent Földön, mely a maga százezer lakosával, ma már a palesztin állam leg fontosabb és legnépesebb települése is egyben. Egy sorstalansággal küzdő nép életében a reménység szigete, a »kenyér háza« (…) Mit jelent Vizsoly, mint református Betlehem? Elsősorban arra utal, ami a reformáció egyik legdöntőbb eseménye, hogy mindenfelé a világon megerősödik a nemzeti nyelvű keresztény hitélet, megszületnek a Szentírás nemzeti nyelvű fordításai. Krisztust a saját nyelvünkön ismerhetjük meg! Ebből tudott hatalmas erővel fejlődni sok európai nemzet kultúrája, tudománya, irodalmi nyelve. Ez az esemény nekünk magyaroknak a Vizsolyi Bibliához, és Vizsolyhoz kötődik. Ez nekünk itt, Abaújban, a zempléni hegyek mögé rejtve, kis falusi életünkben egy különleges élményt ajándékoz. Mert mi nem vagyunk fontosak, nem vagyunk erősek, nem vagyunk tehetősek. De számunkra Isten különleges kegyelme, hogy az ige, Isten kijelentésének dokumentuma, az első teljes, magyar nyelvű Szentírás itt látott napvilágot 1590-ben. Isten különleges döntései köteleznek minket különleges helytállásra. Hogy legyünk terjesztői az igének, őrállói – trianoni határokat is felülírva – a magyar nyelvnek, hitéleti kultúránknak, bátorítói és ösztönzői nemzeti identitásunknak. A kicsiny lét, Isten tenyerén, gyakran nagy dolgokra sarkall. Ez lehet ma is Vizsoly hiteles, református üzenete. Nem szükséges nagynak lenni. Nagy és hatalmas az Isten, aki bennünket »kicsinyeit« is tud nagy dolgokban használni”, írja üzenetében Kovács Zsolt Levente vizsolyi lelkipásztor.

Nem hiábavaló hát a jóság, a segítőkészség. Ha ki-ki a maga tehetsége és lehetőségei szerint bár egy morzsányival hozzájárul az építéshez, elmondhatja, hogy megtette kötelességét.

Ágoston Balázs