Állat és ember konfliktusa

Általában nehezen születnek egyezségek a vadásztársaságok és a gazdálkodók között a vadkárok megtérítését illetően: a vadászok a védekezés hiányosságait vagy teljes elmulasztását vetik a termelők szemére, utóbbiak pedig azt nehezményezik, hogy a kártérítés csak részben fedezi a veszteséget. Mivel mindenkinek van igazsága, közös érdek volna a vadkárok csökkentése, ahogy a közlekedés résztvevőinek is elemi érdeke a biztonságot, szélsőséges esetben emberéleteket veszélyeztető vadbalesetek számának visszaszorítása. Nem utolsósorban az erdő állatainak is ez az érdekük…

De miért nem élnek a rendelkezésre álló lehetőségekkel a gazdák és a vadásztársaságok, legalábbis a többségük?

– A természetes élőhelyek visszaszorulása miatt Ausztriában telepítettek először vadföldet körülbelül harminc évvel ezelőtt. Ez olyan terület, amelyre tudatosan a vadnak búvóhelyet és táplálékot is nyújtó növényeket ültetnek. Itt, Sokorópátkán mintaföldet hoztunk létre, ahová főleg jó tápértékű pillangósvirágúakat és fűkeveréket vetünk. A vetőmagkeveréket úgy állítottuk össze, hogy március végétől, április elejétől október végéig mindig legyen olyan növény, ami épp virágzik. Emellett a pillangósok élettani folyamataik során javítják a talajt, mivel nitrogént termelnek. Ennek elősegítésére a vetőmagot beoltottuk nitrogéngyűjtő rhizobiumbaktériummal, és mivel minden növényfajnak más mélységben van a gyökérzónája, így minden talajszint érintett. A vadföld és az erdő határán pedig cserjéket telepítettünk, például galagonyát, csipkebogyót, ezek a madaraknak költőhelyet, a hazánkban élő mintegy 200 beporzó rovarfajnak pedig élelmet biztosítanak, mivel az összes vadföld vegyszermentes – avat be a vadföldek rejtelmeibe Menyhárt Zoltán. A Sokorópátkán élő vadász tíz éve foglalkozik a kérdéskörrel, és öt évvel ezelőtt létrehozta a Vadvilág Élőhely-rehabilitáló Alapítványt, melynek küldetése az ügy ismertté tétele, népszerűsítése, a szakmai együttműködési lehetőségek felkutatása, illetve megteremtése. Az alapítvány ma már mértékadó szakmai partnerekkel: vadásztársaságokkal, állami erdészetekkel, illetve a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemmel együttműködve folytatja többirányú misszióját, egyebek mellett a drónos vadmentést. Ebben jelenleg 60 drónpilóta működik közre, számukat 80-ra akarják feltornászni.

– A májusi első kaszálások idején rengeteg mezei nyulat, földön fészkelő madarat, hüllőt vágnak össze a kaszálógépek, de évente nagyjából 15 ezer, élete első két hetében még járásképtelen őzgida is elpusztul, gyakran keserves kínok között, napokig szenvedve. A tájegységi fővadászok közreműködésével létrehozott hőkamerás dróntérkép adatainak birtokában azonosíthatók azok a helyek, amelyeket a gazdáknak ki kell kerülniük, annál inkább, mert természetkárosításnak, illetve állatkínzásnak minősülne az információ birtokában ott kaszálni. Naponta 20-30 gidát lehet így megmenteni – mondja Menyhárt Zoltán.

A vadföldek létrehozása nem pusztán az állatok etetését jelenti – erre eddig is voltak vadetetők, a vadászok emellett nyalósót is rendszeresen kihelyeznek az állatoknak. Az itatás is fontos, különösen az egyre gyakoribb aszály miatt.

– A szomjazó vad gyakran zavart, nem tudja kontrollálni a mozgását, könnyen kilép az autóútra – mondja Menyhárt Zoltán. Ezért az alapítvány több kutatási mintaterületén a vadászható, a védett és a fokozottan védett fajok is használják a speciális úszószeleppel ellátott, ezért víztakarékos vaditatókat. A kihelyezett vadkamerák felvételeit folyamatosan közzéteszik az úgynevezett közösségi média felületein.

A gázolások egyébként is nagy problémát jelentenek, évente akár 15-20 ezer vadat is elütnek az utakon. A nagyvadakkal történő ütközés pedig az emberéletet is veszélyeztetheti.

A vadföldek telepítésének egyik célja épp az ilyen balesetek visszaszorítása. Ha ugyanis a vad jól érzi magát a számára mesterségesen kialakított területen, akkor jelentősen kisebb eséllyel vág át az autóutakon, helyette ott marad, ahol búvóhelyet és élelmet talál.

– Ez pedig a vadkárokat is csökkenti, hiszen ugyanezért kisebb az esély rá, hogy megdézsmálja a kultúrnövény-ültetvényeket vagy épp a házak kiskertjét – világít rá egy másik nagyon fontos szempontra Menyhárt Zoltán, hozzátéve, hogy több vadásztársasággal közösen kiszámolták: a vadföld-telepítés és -gondozás olcsóbb, mint utólag vadkárt fizetni.

A vadkár ezzel a módszerrel minimálisra lenne visszaszorítható az itatással kombinálva, de a vadelütések mennyisége is legalább a felére csökkenthető speciális, az állatok által leginkább érzékelt kék szín több árnyalatában játszó vadriasztó prizmák telepítésével. Ezeket általában 50, de tereptől függően akár 25 méterenként helyezik ki az utak mentén – az új utakat pedig eleve ezekkel együtt építik. Hazánkban a Vadvilág Élőhely-rehabilitáló Alapítvány az állami erdészetekkel, illetve a közutak kezelőivel együttműködésben helyezi ki ezeket a különleges prizmákat, amelyeket német és osztrák mintára honosítottak meg. Hatékonyságukat jelzi, hogy e két országban 70 százalékkal csökkent a vadelütések száma, ennek nyomán az új utakat már a speciális prizmákkal együtt tervezik.

Persze ne ringassuk magunkat illúziókba, mindig lesznek gázolások, de nem mindegy, hogy mennyi. Hazánkban az Országos Vadgazdálkodási Adattár statisztikái alapján a 2023–2024-es vadászati évben több mint húszezer vadon élő állat pusztult el közúti ütközés miatt, ebből 8111 mezei nyúl, 5625 őz, 840 gímszarvas, 286 vaddisznó, 258 dámvad.

Hazánkban eddig 53 ezer hektáron telepítettek vadföldet, az egyes területek méretét mindig az adott térség vadállományához szabják. Sajnos a vadásztársaságok többsége kevésbé érdeklődik a megoldás iránt, pedig a külföldi, de a már létező hazai példák is önmagukért beszélnek. Egy dévaványai gazda, Bartha Attila arról tájékoztatta a Demokratát, hogy azokon a területeken, ahol megfelelő vadföldet, növényzetszegélyt telepítettek az ültetvények mellé, illetve ahol a térség különleges állatfajának, a fokozottan védett túzoknak speciális búvó- és fészkelőhelyet biztosítanak, ott érzékelhetően, nagyságrendekkel kisebb a vadkár, mint a túzokprogramban nem érintett településeken.

A vadföldek telepítésére, itatóhelyek kiépítésére, valamint speciális, ultrahangos riasztóval felszerelt vadvédelmi kaszálóeszközök beszerzésére ma már pályázni lehet az Országos Vadgazdálkodási Alapnál, remélhetőleg ez elősegíti az ilyen természetbarát megoldások elterjedését.