Állattal kezdi, emberrel végzi

– Miért volt szükség a három évvel ezelőtt elfogadott állatvédelmi szabályozás módosítására?

– Amikor öt évvel ezelőtt elkezdtem a kormánybiztosi munkát, tudtuk a kollégáimmal együtt, hogy több ponton is be kell avatkozunk az állatvédelem ügyébe. Láttuk, hogy a korábbinál jobban kell segíteni az érintett civil szervezeteket, el kell indítani a társadalom állatvédelemmel kapcsolatos szemléletformálását és fel kell lépnünk az állatszaporítókkal szemben. Mindez azt is jelentette egyben, hogy nem kell tartanunk a törvények megváltoztatásától, ha szükség van rá.

– A 2022-ben elfogadott új állatvédelmi jogszabály radikális változtatásokat hozott. Meglepte a közvéleményt?

– Nyilván nem, hiszen a magyarok szeretik az állatokat. Tény, hogy olyan cselekményeket is büntetni rendeltünk, amelyek addig nem voltak büntetendők. Onnantól például nemcsak a viadalok szervezőivel szemben lép fel a hatóság, de azok ellen is eljárás indul, akik nézőként vesznek részt ilyen küzdelmen. Nem is maradt el az eredmény, szinte nullára csökkent az állatviadalok száma az országban, pedig elég sok volt előtte belőlük. A másik például, hogy nemcsak akkor indul eljárás a mérgezett csalétek kihelyezője ellen, ha kimúlt az adott állat, ma már maga a kihelyezés is bűncselekménynek számít.

– Ezt a szigort fejelték meg most. Milyen konkrét esetek indították erre önöket?

– Már három véve is tudtuk, hogy nem állhatunk meg. Gyömrőn például állatkínzás folyt egy telepen. Az effajta bűncselekményt minősített esetté nyilvánítja az új, módosított törvény. Minősített eset az is, ha valaki menhelyen követ el hasonlót. Ő is súlyosabb büntetést kaphat mostantól. Vagy észrevettük, hogy a koldusmaffia szívesen alkalmaz kutyát is a kéregetéshez. Más jogszabályok tiltják a gyerekekkel való koldulást, úgy gondoltuk, meg kell tiltani a kutyákkal történő szánalomkeltést is. Azt láttuk, hogy akár tíz órán keresztül is ott fekszik az állat a kéregető mellett, mondhatni mozdulatlanul, étlen-szomjan. Ez állatkínzás, de már az ilyen koldulást is tiltja az új törvény; aki megszegi, szabálysértést követ el. Sajnos elharapózott az a gyakorlat is, hogy kisállatokat sorsoljanak ki különféle vetélkedők, versenyek győztesei között. Magyarán kap valaki egy kölyök vizslát, noha nincs rá felkészülve, azt sem tudja, mit kezdjen szegény kutyával.

– Mi lesz egy ilyen állat sorsa?

– Egyszerűbbé, gördülékenyebbé kellett tennie a módosításnak az elkobzás, az ingyenes örökbe adás, illetve az állattartástól való eltiltás kérdését. Érezzük magunk mögött a társadalom támogatását, mást ne mondjak, az unióban bőven az átlag fölött vagyunk a társállatok tartásában. Tudjuk, hogy ha előbbre szeretnénk vinni az állatvédelem ügyét, akkor a jövőben sem szabad félnünk a jogszabályok módosításától. Még úgy sem, hogy Európában már így is a miénk az egyik legszigorúbb állatvédelmi szabályozás.

– Ezzel együtt a magyar állatexport is Európa élvonalába tartozik. Ezzel mit kezd a törvény?

– Kialakult gyakorlat lett sajnos, hogy a kutyakölyköket nyolchetes koruk helyett akár már öthetesen is elszakítják az anyjuktól. Csak hogy minél előbb kivihessék őket. Ez ma már bűncselekmény.

– Mekkora büntetést lehet kapni érte?

– Állatkínzás egyes minősített eseteiben már akár öt év szabadságvesztést is. Erről már a 2022-es jogszabály is rendelkezett. Ilyen az, ha például valaki megkínoz egy állatot és annak a videóját a fészbukon közzéteszi. Nemrég azt mutatta meg valaki a platformon, hogyan gyújt fel egy macskát. Azért is komolyan kell venni az állatkínzást, mert kutatások sora bizonyította be, hogy aki készakarva okoz szenvedést az állatoknak, az előbb utóbb az embereknek is szenvedést akar majd okozni. A jelenség tehát fontos jelzőrendszer is egyben, mutatva, hogy súlyos gond van abban a közegben, ahonnan kikerül a tettes, akinek sérelmei, feszültségei, indulatai az állatok elleni agresszióban csapódnak le.

– Szóba hozta az ebrendészeti telepeket és a menhelyeket. Milyen kilengéseket tapasztaltak ott?

– Kilencvenkilenc százalékuk jól működik. De előfordul, hogy a telepen vagy a menhelyen valaki állatot szaporít vagy állatot kínoz megbújva a hivatalos cégér mögött. Gyakoribb, hogy egy telep felveszi például az önkormányzati támogatást, de nem a működésére fordítja a pénzt, azaz nem az elvárásoknak megfelelően gondoskodik az állatokról.

– Kimondatlanul is a társállatokra koncentráltunk eddig. De mi a helyzet a haszonállatokkal?

– Rájuk, de a vadállatokra is ugyanúgy szigorú és következetes szabályok vonatkoznak. Helyben kell cselekedni, ezért a törvény a jegyzőknél hagyta az állatvédelmi hatósági jogkört. Ők látják például, hogy mi történik egy méntelepen, lovas tanyán vagy egy birkanyáj körül. A jogszabály alapelve, hogy aki állatot tart, az felelősséggel is tartozik érte. Ha nem tudja biztosítani ehhez a megfelelő feltételeket, akkor mondjon le az állatról. Ez természetesen a haszonállatokra is vonatkozik, amelyek életük során megérdemlik a jólétet, annál is inkább, mert ha jól tartják a jószágot, tízszeresen adja vissza.

– Nem is olyan rég horrorisztikus felvételeket láthattunk a tévében egy illegális szaporítótelepről. Ezen a téren szorít leginkább a csizma?

– A szaporítók okozzák a legtöbb gondot az állatvédelemnek. Vagy törzskönyvezett állatot vesz az ember, vagy a menhelyről fogad örökbe. Ez a két legális lehetőség van. A kettő között bújik meg a szaporító. Ha veszünk tőle egy aranyos kölyökkutyát, ötödannyi pénzért, mintha törzskönyvezett volna, még nem tudhatjuk, mennyi gond, akár genetikai probléma is adódik majd vele. Ezért is tiltja meg a törvény, hogy az állatvásárokon bárki is kutyát vagy macskát áruljon. Ott a dobozban egy helyes kiskutya, az ember gyorsan és érzelmi alapon dönt ilyenkor, és megveszi. Nem tudva, hogy csak az illegális, üzemszerű szaporítót támogatja. Ezért is kell folyamatosan tanítani a társadalmat a felelős állattartásra. Már az iskolától, ha nem az óvodától kezdve.

– Nyilván súlyosbítja a helyzetet, hogy külföldi szaporítók is felbukkantak az országban…

– Nincs nemzetközi adatbázisa az állattartástól eltiltott személyeknek; ha valaki megbukik például Ausztriában, átjön hozzánk, itt folytatja. Civilek segítségével sikerült rendőrkézre juttatni egy osztrák nőt. Több mint 500 kutyát foglaltak le nála az állatvédők. Komoly jelenséggel állunk szemben, a drog után a második legjövedelmezőbb illegális üzlet a kutyakereskedelem.

– Miért maradt el a sokat emlegetett állatrendőrség létrehozása?

– Én például nem is támogatom az ötletet, mert éppen azt a civil kurázsit vennék ki a rendszerből, ami fontos része az állatvédelemnek. Aktívak, tevékenyek az állatszerető civil csoportok a szaporítók elleni harcban is. Figyelő szemeik nélkül sehol sem tartana ez a küzdelem.

– A folyamatos szigorítás tehát állandó jellemzője lett az állatvédelemnek. De hogy állunk a szabályok betartatásával?

– Nem akarom megkerülni a kérdést, de ezt nem lehet a politikusokon számonkérni, ők csak a jogi kereteket alkotják meg, a többi a Nébih, az állatvédelmi hatóság, a rendőrség és a bíróság dolga. A végrehajtás hatékonyságának növeléshez egyre nagyobb társadalmi nyomásra van szükség, ezt pedig a folyamatos felvilágosítás erősítheti fel. Tény egyébként, hogy ha valamit törvénybe foglalunk, akkor az a cselekmény hosszú távon visszaszorul, majd meg is szűnhet. Persze semmi sem megy egyik percről a másikra. Ma több mint 40-en ülnek börtönben állatok ellen elkövetett bűncselekményekért.

– Sok házi kedvencet hoztak magukkal az ukrán menekültek, ukrán civil egyesületek pedig gazdátlanul maradt kutyákat menekítettek Magyarországra. Mi lett a sorsuk?

– Segítettük őket a hazai civilekkel együtt, gondosan ügyelve arra, hogy kiküszöböljük az állat-egészségügyi problémákat. Híressé vált a Rambó nevű ukrajnai németjuhász esete. A harcok során megsebesítette a fejét és letépte az egyik fülét egy robbanás. Ide került, a rendőrök pedig örökbe fogadták. Ma már a BRFK kötelékében szolgál.