Vérrel-verítékkel kivívott, pontozásos győzelemre készült Gyurcsány Ferenc, akit egyetlen remény éltet. Arról álmodik, hogy legkésőbb a ciklus utolsó évében, 2009 közepétől, uniós segítséggel vagy anélkül olyan állapotba kerül a gazdaság és a költségvetés, hogy a külpiacok bizalmának elvesztése nélkül lehetőség nyílik arra, hogy az életszínvonal jelentős mértékben emelkedjen. Ez hazánkban mindig emlékezetkihagyásra hajlamosít, jelen esetben a lakosság fejében a megelőző három év elfelejtésére és a kormányzati teljesítménynek a gyomorkérdést középpontba helyező, szelektív megítélésére. Ez éltette a miniszterelnököt 2006 júniusában, amikor bejelentette csomagjának részleteit, és ez élteti őt több mint két évvel később is. Legalábbis ez derült ki a szocialista párt évadnyitó munkaértekezletén múlt szombaton, ahol arról beszélt, hogy az emberekben még nem tudatosult, milyen nagy dolgot vittek véghez, és az efölött érzett öröm és elégedettség majd csak ezután jön.

A Fidesz ellenben továbbra is kiütéses sikerre számít, és éppen ezzel magyarázható a párt némileg hezitáló politikája. Egyre több jel mutatja, hogy a gazdaság bukdácsolása jövőre is folytatódhat, és ha így lesz, akkor a kormányfő semmit nem nyer azzal, ha túléli a parlamenti őszt, mert az agóniája csak elhúzódik. Egy esetleges súlyos európai parlamenti választási kudarc után az újabb, már menetrendszerűnek tekinthető botrányok napvilágra kerülése és a hetedik (és nyolcadik, kilencedik, tizedik) Gyurcsány-program bukása esetén Orbán Viktor joggal bízhat abban, hogy az MSZP másfél év múlva a lengyel baloldal néhány évvel ezelőtti történelmi vereségéhez mérhető csapást szenved majd el.

Rúgnak, csípnek, harapnak

A Fidesz helyzete kifejezetten nehéznek mondható, mert stratégiai döntést kell hoznia arról, hogy mi a fontosabb számára, ráadásul elválasztva egymástól a rövid- (2008 őszére szóló) és a középtávú (a potenciális 2010-es választási kampányig érő) célkitűzéseket: az, hogy Gyurcsány Ferenc legalább a miniszterelnöki székből távozzon, vagy az, hogy ne folytatódjon a szocialista kormányzás és a következő parlamentbe lehetőleg ne kerüljön be a Szabad Demokraták Szövetsége? A két (valójában négy) stratégiai cél elérése más-más tervezést és megvalósítást igényel, és a párt maga sem tudja, melyiket válassza.

Helyzetüket nehezíti, hogy Gyurcsány Ferenc zsenialitása mellett infantilis és kiszámíthatatlan politikus, aki hol megvadult kisgyerekként küzd játékai megőrzéséért, hol képmutató és erkölcsprédikáló Tartuffe-ként vall szerelmet saját pártjának és a volt koalíciós partnernek. Telefonon kiabálja le Fodor Gábor fejét, majd összehívatja az MSZP kongresszusát, ahol azt tervezi, hogy megkérdi a résztvevőktől, „ultimátuma elfogadásával az SZDSZ-t akarjátok, az előrehozott választásokkal a Fideszt, vagy esetleg engem?”. Ebbe a sorba illeszkedik vasárnapi bejelentése is, amellyel elérte, hogy hétfőn megszavaztatta a parlamenti pártokat az előrehozott választásokról. A javaslat látványos elbukásán három párt nyert: az MSZP és az SZDSZ azért, mert együtt lesöpörték az asztalról az indítványt, végül pedig az MDF, amely rálicitálva a Fidesz ötletére, kifogta a szelet az ellenzéki erők vitorlájából.

Utóbbi párt esetében egyre több a kérdőjel a hétvégén lezajlott elnökjelölő választmányi ülést övező botránysorozat körül. A felnőtt embereknek felnőtt politikát ígérő pártot a Tisztelet Társasága után a jelek szerint jobboldali gazdasági körök is megpróbálták megkaparintani, ám a küzdelemben az előbbi ellen küzdő, de az utóbbi játékszerének bizonyuló Almássy Kornél alelnök vesztett az utóbbi ellen küzdő, de az előbbi játékszerének bizonyuló Dávid Ibolya elnökkel szemben. Lapzártánkig nem lehetett tudni, ki juttatta el Dávidnak az Almássyt kompromittáló hangfelvételt, és milyen összefüggésben van ez a nemzetbiztonsági kabinet Szilvásy György titokminiszter által péntekre összehívott ülésével és az előző napokban vezetett nyomozói akciókkal (lásd kapcsolódó anyagunkat). Az MDF-et mindenesetre valaki kisegítette és hétfőn sokat nyerhetett azzal, hogy a volt koalíciós pártok komolyan veszik a javaslatukat és szavaznak róla. Ezzel megkülönböztetheti magát az SZDSZ-től, de taktikájának középpontjában elsősorban az állhat, hogy az előrehozott választások sürgetésével éppen hogy nem közelebb hozza, hanem (a szocialisták és a szabad demokraták asszisztálásával) elodázhatja azokat.

Árnyékboksz

Sok vargabetűt leírt már az SZDSZ, és ha kormányfőt sikerült cserélnie, a választások előrehozása sem jelenthet neki gondot. Ez ügyben azonban a szabályozás hiányossága még meglepetésekkel szolgálhat. Nincs precedens, a jogszabályok pedig nem fogalmaznak egyértelműen, így maradnak a különböző jogértelmezések, ami hosszú és kilátástalan vitává dagaszthatja a kérdést, tovább növelve a társadalmi apátiát és a politikából való kiábrándultságot. Szakértők is csak vakarják a fejüket arra a kérdésre, hogy egyszerű vagy abszolút parlamenti többségre van-e szükség az önfeloszlatáshoz.

Elvben a 386 képviselő több mint felének, azaz legalább 194 főnek kellene így döntenie, mert különös lenne, ha a parlamenti kisebbség feloszlathatná a többséget. Ha azonban, mint a házszabály írja, elég az ülésen jelenlévők többsége, akkor jóval kevesebb igen voks is eldöntheti a kérdést.

Abszolút többség esetén, a parlamenti matematikából következően pedig akár egyetlen voks is elég. A Fidesz, a KDNP, az MDF és az SZDSZ frakciója együtt is csak 193 főt számlál, amiből egy főt máris le kell vonni, mert valószínűleg ellenzéki képviselőt bíznak meg az adott ülés levezetésével, márpedig a vezető elnök nem szavazhat. A három független képviselő közül az önkormányzati miniszter Gyenesei István bizonyosan nem támogatja a feloszlatást, így a két volt fideszes honatya, Lengyel Zoltán és Tóth András voksain múlhat minden, akik azonban hétfőn úgy nyilatkoztak, egyelőre nem támogatnak ilyen lépést. Egyszerű többség esetén több lenne az ellenzék esélye, már csak azért is, mert a szocialistáknál Horn Gyula és Toller László széke tartósan üres, így már 192 igen voks biztosan elegendő, Gegesy Ferenc ferencvárosi SZDSZ-es polgármester kilépése pedig tovább apasztotta a kormánypárti többséget, lévén Gegesy egyéniben nyert képviselői mandátumot, utódjáról időközi választáson döntenek majd. Ennél a pontnál válik kulcsfontosságúvá a szavazástól esetlegesen távol maradók száma.

Kettőből egy

Mindebből világosan látszik: példátlan ellenzéki összefogás és a frakciók szinte tökéletes összhangja kellene ahhoz, hogy mihamarabb előrehozott választásokat rendezzenek. Erre az SZDSZ-t ismerve nincs sok esély, így továbbra is jelek szerint újrakötött balliberális koalíció kezében van a döntés. Csütörtöki csúcstalálkozójuk után úgy tűnt, enyhült az SZDSZ álláspontja és hajlandó akár a Megegyezés című Gyurcsány-programról, pontosabban annak kijavításáról is tárgyalni. Ám a szocialisták keze kötött, mert az újabb megszorítások, a jóléti kiadások lefaragása végzetes népszerűség-csökkenést okozna számukra.

Az egyetlen megoldás a két párt számára egy új kormányfő megválasztása. Az SZDSZ így tudja majd elmondani magáról, hogy két célkitűzése, egy keményebb adócsomag és egy új miniszterelnök közül legalább az egyik megvalósult, az MSZP pedig szintén így tudja majd elmondani magáról, hogy Gyurcsány Ferenc hatalmon maradása és az előrehozott választások elkerülése közül legalább az egyik sikerült.

Monostori Tibor