Állványok mögött

A Gellért-hegy, ami a nevét arról a csanádi püspökről kapta, akit a legenda szerint 1046-ban a hegy szikláiról taszítottak mélybe a Vata vezette pogány lázadók, mindig is Budapest egyik ikonikus helyszíne volt. Stratégiai jelentőségét már a honfoglalást megelőző időkben is felismerték, a kelta eraviszkuszok például törzsi központot, sánccal megerősített települést alapítottak itt, míg a török hódoltság alatt Szulejmán palánkvárat, illetve saját őrházat építtetett ide. Az 1800-as évek elején József nádor kezdeményezésére előbb egyetemi csillagvizsgálót telepítettek a hegyre, majd a század második felében az osztrák haditanács javaslatára épült fel a ma is látható magaslati erőd, azaz a Citadella.

Az erőd hadászati szerepe az idők során nem igazolódott sőt, elbontásának a gondolata is felmerült. Pénzhiány miatt a Citadella ugyan maradt, ám valódi funkcióját egészen mostanáig nem találta meg, jóllehet hasznosítására, illetve újragondolására az elmúlt évszázadok alatt számos, ha nem is feltétlenül kivitelezhető ötlet született: volt, aki nemzeti panteont, más kilátóként funkcionáló világítótornyot tervezett ide, de olyan is akadt, aki óriási piramissá alakította volna át a hegyet. Felmerült az is, hogy az erőd helyére romantikus tündérvárat emelnek vagy egy óriási, világító Hungária-, esetleg Árpád vezért ábrázoló szobrot állítanak. Szobor végül lett, igaz, csak a II. világháború végén.

Legendák nyomában

A szobor terveinek elkészítésére a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, maga Vorosilov marsall Kisfaludi Strobl Zsigmondot kérte fel, a legenda szerint azért, mert a marsallnak annyira megtetszett a Városligeti Műjégpálya előtt ma is látható szobra, az Íjász, hogy a feladatra más művész személye szóba sem jöhetett. Talán közelebb jár az igazsághoz, hogy Kisfaludi Strobl a megbízáshoz vején, Visy Lajoson keresztül jutott, aki vezérkari tisztként a honvédelmi miniszter közvetlen környezetében szolgált. Kiválasztása egyébként már csak azért is felettébb érdekes, hiszen a Horthy-korszak egyik legtöbbet foglalkoztatott szobrásza volt, aki több Horthy-emlékművet is tervezett. Ezek közül a kormányzó fiának, az 1942-ben repülőbalesetet szenvedett Horthy Istvánnak emléket állító Ad astrát (Csillagok felé) 1943-ban Siófokon fel is állították, de a háborúban nyoma veszett. A szobor másolatát csak 2013-ban avatták fel újra a Balaton-parti városban. Budapestre is szerettek volna Horthy István-szobrot, megvalósítását a háború kitörése akadályozta meg. Az, hogy a Szabadság-szobor azonos lenne ezzel a meg nem valósult emlékművel, szintén a városi legendák körébe tartozik. Már csak azért is, mert maga az alkotó cáfolta meg ezt az 1969-ben megjelent Emberek és szobrok című könyvében: „Műtermemben még megvan a Horthy-emlékmű férfialakja […] Aki a két alkotásra rápillant, nyomban láthatja, hogy a legtávolabbi szál sem fűzi őket egymáshoz.”

Budapest alig tért magához a II. világháborús sokkból, épületei, terei még romokban álltak, amikor a főváros vezetése már azon gondolkodott, hogyan állítson méltó emléket a németeket legyőző szovjet csapatoknak. 1945 és 1948 között csak Budapesten tíz jelentősebb emlékmű épült fel a háborúban elesett szovjet katonák tiszteletére, amelyek monumentális méretükkel is szimbolizálták az új impérium hatalmát, „isteni” nagyságát. Ezek egyike, sőt legnagyobbja lett a Gellért-hegyi Felszabadulási emlékmű, azaz a Szabadság-szobor, aminek felállítását a Budapesti Nemzeti Bizottság 1945 januárjában határozta el.

Cenzúra a szobor felett

Kisfaludi Strobl Zsigmond visszaemlékezése szerint Vorosilov a munkálatokat a kezdetektől fogva személyesen felügyelte, változtatott a helyszínen, illetve a méretein is. Merthogy az egyik fő szempont a marsall számára az volt, hogy a szovjet hősi emlékmű nagyobb legyen, mint a közelében álló Szent Gellért-szobor. „Több vázlatot készítettem. A marsall gyakran meglátogatott és részt vett a tervek kialakításában – írja Kisfaludi Strobl. – Mielőtt azonban a vázlatokat elfogadták volna, helyszíni szemlét tartottak a két téren, és egyiket sem tartották alkalmasnak az emlékmű számára. Rövidesen közölték, hogy az emlékmű felállításának helyét a Gellérthegy ormán jelölték ki. Ez természetesen új terv elkészítésére kötelezett.”

A szobrász végül a szabadság, a győzelem és a béke szimbólumaként egy, a kezében pálmaágat tartó nőalakot képzelt el a Gellért-hegy tetejére, a terv megvalósulásához azonban modellre is szüksége volt. Elsősorban a primadonnák között keresgélt, mígnem hosszú idő után egy villamosmegállóban talált rá a számára ideális hölgyre, Gaál Erzsébetre. Az egészségügyben dolgozó nő állítólag előbb szatírnak nézte a művészt, végül megtiszteltetésnek érezte a felkérést, és ingyen vállalta a feladatot. Még derékig érő haját is levágatta, majd tíz napon át, napi húsz percen keresztül tartotta feje felett a békét szimbolizáló pálmaágat, miközben egy méretes ventilátor fújta rá a levegőt.

A talapzatával együtt 35 méter magas és 240 mázsa bronzból készült szobrot 1947. április 4-én avatták fel: a női főalak mellett a fáklyás és a sárkányölő szobra még ma is ott áll a Gellért-hegyen, a talapzat előtt álló zászlóvivő géppisztolyos szovjet katona alakját azonban először 1956-ban döntötték le, majd 1992-ben távolították el végleg. A szobor talapzatán lévő „a felszabadító szovjet hősök emlékére a hálás magyar nép” feliratot „akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért”-ra változtatták, új értelmet adva ezzel Budapest egyik jelképének.

Fegyver helyett kereszt

Aztán 2020-ban, amikor elkezdődött a Citadella felújítása, már biztos volt, hogy előbb-utóbb a Szabadság-szobor is sorra kerül. Egy minden részletre kiterjedő állapotfelmérés és átfogó régészeti kutatás után a tényleges munkálatok az erőd udvarán sebként éktelenkedő bunker részbeni elbontásával kezdődtek meg, amellyel egy időben hozzáláttak a süttői mészkőbányából származó külső falak tisztításához, felújításához, illetve konzerválásához, valamint a belső udvar rendbetételéhez is. A több szakaszból álló, várhatóan 2026-ra befejeződő építkezésnek köszönhetően a Citadella – az új belépési pontokkal – könnyebben megközelíthetővé válik, a zöldfelület a másfélszeresére nő, a megújult ágyútoronyban pedig a magyarság szabadságküzdelmeit bemutató látványos kiállítás nyílik a Szabadság Bástyája címmel.

Az erőd megújításával párhuzamosan a Várkapitányság szakemberei a közelmúltban felállványozták a több évtizede elhanyagolt Szabadság-szobrot is, amin pillanatnyilag is zajlanak az állapotfelmérési, feltárási és diagnosztikai munkálatok. Dolgoznak a talapzaton feltárt kőhibák és az időjárás okozta erózió javításán, valamint a kőelemek cseréjén és restaurálásán, de átvizsgálják a szobrokban található több ezer rögzítő csavart és kijavítják az esetleges repedések okozta hibákat is, valamint megtisztítják a főszobor és a kompozíció többi elemének felületét. A restaurálási munkálatokat követően az emlékmű megkezdődik egy új terasz kiépítése, a talapzatra, a szovjet katona szobrának egykori helyére pedig az 1100 éves magyar államiság és a kereszténység legfontosabb szimbóluma, egy kereszt kerül.