Álságos segítség

Attól még messze vagyunk, hogy a budapesti tömegközlekedési eszközök lényegében mindegyike akadálymentes legyen, ám az elmúlt évek városfejlesztéseinek köszönhetően egyre könnyebb kerekesszékesként utazni a belvárosban. A 2018-as országgyűlési választások előtt bő két hónappal a balliberális ellenzéki pártok ezt az eredményt szőnyeg alá söpörve próbálnak előnyt kovácsolni maguknak a mozgáskorlátozottak helyzetéből.

Múlt hétfőn az MSZP, a DK, az Együtt, a Liberálisok, az LMP, a Momentum, a Párbeszéd, a MoMa és a Szolidaritás aláírásgyűjtésbe kezdett annak érdekében, hogy népszavazás dönthessen a felújítás alatt álló 3-as metró teljes akadálymentesítéséről. A kezdeményező Horváth Csaba, a szocialisták fővárosi képviselője volt, aki 2010-ben, a főpolgármester-választás kampányában közröhej tárgyává vált, amikor azzal az irreális ötlettel állt elő, hogy győzelme esetén ingyenessé teszi a budapesti tömegközlekedést…

A napi mintegy félmillió utast szállító M3-as metróvonal felújítása – amire a húszéves Demszky-éra alatt még remény sem volt – tavaly ősszel végre megkezdődött. Tarlós István főpolgármester múlt szerdán ígéretet tett arra, hogy a főváros saját erőforrásból a Kálvin téri megálló mellett további öt megálló akadálymentesítését magára vállalja, ezzel eldőlt, hogy a rekonstrukciót követően a szakasz 20 állomásából 18 a mozgássérültek számára is elérhető lesz, vagyis 2020-tól a budapesti metróhálózat 52 megállója közül 31-et már a kerekesszékkel vagy nehezen közlekedők is igénybe tudnak majd venni.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége tavaly év végén feljelentést tett a metrófelújítás ügyében, mondván, a magyar állam, Budapest Főváros Önkormányzata és a BKV Zrt. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét a fogyatékossággal élő személyekkel szemben. „A projekt uniós forrásból valósul meg, ahol szintén meg kell felelni a hozzáférhetőségi követelményeknek, a részleges akadálymentesség nem elfogadható” – írták közleményükben.

A demokrata.hu nemrégiben leközölte a brit The Guardian egy korábbi összeállítását, amelyben azt veszik sorra, hogy a „fejlett Nyugat” városainak legnagyobb és legismertebb metróhálózatain belül vajon hány állomás akadálymentesített. A cikkből kiderült, az EU-ban nem olyan rózsás a helyzet, mint ahogy azt egyesek gondolják.

A francia fővárosban, Párizsban 303 megállóból mindössze kilencet tudnak probléma nélkül használni a mozgáskorlátozottak.

– Minden évben versenyzünk ott, így elég jól ismerjük a várost. A metróhálózat szuper, viszont a vonalak akadálymentesítése szinte sehol nem valósult meg, sőt egyes állomásokon még mozgólépcső sincs. Ez jelentősen megnehezíti a mi helyzetünket is, amikor turistaként városnézésre indulunk – számol be tapasztalatairól az egyik magyar paralimpikon, akinek hiányzó jobb lábát művégtag pótolja.

– Egy alkalommal nekünk kellett fölcipelni az egyik csapattársunk kerekes­székét, miközben ő a korlátokon csimpaszkodva jutott a lépcsősor tetejére. Érdekes, hogy pont Európa egyik legnépszerűbb turistacélpontja van ennyire lemaradva e téren.

Londonban a 270 állomásból 71-ben lehet lépcsőzés nélkül eljutni a szerelvényekig, és csupán 50 olyan megálló van, ahol kerekesszékes utasok segítség nélkül megtehetik ugyanezt.

A világörökség részévé nyilvánított történelmi központtal rendelkező cseh főváros, Prága is lemaradásban van. A peronok akadálymentes megközelítésének lehetősége inkább a külvárosi metróállomásokra jellemző, a központban csak néhány megálló „kerekesszékbarát”. Az Európai Unió országainak legjelentősebb fővárosai közül mindössze Berlin mutat példát: 2013-ban az akadálymentes városokat elismerő Access City-díjat is elnyerte a német város.

A kezdeményezés mellé álló pártoknak március 6-ig kellene 138 ezer érvényes aláírást szerezniük a következő kérdés támogatására: „Akarja-e Ön, hogy a 2017–2020 között történő budapesti M3-as metróvonal felújításával egyidejűleg valósuljon meg ezen metróvonal valamennyi megállójának teljes értékű akadálymentesítése, az 1997. évi LXXVIII. törvény 2. §-ának 1. pontjában meghatározottak szerint?”

Tarlós István véleménye az, hogy ez csupán becsapós politikai kampány, amellyel az MSZP népszerűséget akar szerezni. A főpolgármester emlékeztet rá, amikor tagja volt a városvezetésnek a szocialista párt, a 2-es metró részleges felújítása során a mozgáskorlátozottaknak egyetlenegy liftet építettek. Azóta viszont már 13-at adtak át.

– Éppen az kiabál, akinek a háza ég – fogalmazott a városvezető.

Tarlós István szerint a népszavazás a kérdés rossz megfogalmazása miatt gyakorlatilag értelmetlen lenne, hiszen győzelem esetén sem róna kötelező feladatot az önkormányzatra. Az állomások akadálymentesítésének elméleti megoldása már megvan, ezt a mozgáskorlátozottakkal együttműködésben fogják gyakorlattá formálni a jövőben, szögezte le Tarlós István.

Sokan értenek egyet ezzel az állítással.

– Szerintem ez nem olyan kérdés, amit népszavazással kellene eldönteni. Ha igennel vagy nemmel kéne válaszolnom, nyilván én is azt mondanám, hogy akadálymentesítsenek minden megállót, de ez közel sem egyszerű feladat. Egy ilyen beruházás óriási költségekkel jár, ráadásul vannak olyan állomások, ahol az átépítésnek műszaki akadályai vannak – mondta a Demokratának egy fiatal, kerekesszékes férfi. – Vitathatatlan, hogy a metróvonalak infrastruktúrája nem túl kedvező a számunkra, ám a felszíni tömegközlekedés rengeteget fejlődött az elmúlt években. Ma már rengeteg alacsony padlós busz és villamos közlekedik a városban, ugyanakkor a közlekedési morál még mindig elég siralmas. A sofőrök egy része cseppet sem együttműködő, és akkor még finoman fogalmaztam. Talán inkább ezen a hozzáálláson kellene változtatni először, ez ugyanis nem kerül semmibe.

A 444.hu liberális portál Van pár ötletünk, honnan lehetne pénz a metró akadálymentesítésére címmel közölt múlt novemberi cikkében a felsorolt lehetőségek között említette Budapest visszavont olimpiai pályázatát is, mondván, az arra költött összeg elfecsérelt pénz volt, amit érdemesebb lett volna a mozgáskorlátozottak helyzetének megkönnyítésére költeni. Valószínűleg az újságírót és annak idején a Momentum olimpiaellenes aktivistáit is hidegen hagyta az a tény, hogy ha a magyar főváros rendezhette volna a 2024-es ötkarikás játékokat (aminek része a paralimpia is), akkor az egész város akadálymentesítése egy csapásra megoldódott volna. A kezdeményezés fő kritikusai és ellehetetlenítői tehát nemcsak a hazai közönség előtt való versenyzés élményétől, hanem ettől a lehetőségtől is megfosztották azokat a testi fogyatékkal élőket, akiknek a sorsa most hirtelen olyan fontossá vált a számukra.

Szencz Dóra