Segélyosztás napján az alsózsolcaiak messze elkerülik még az italbolt környékét is. Nem tanácsos ilyenkor postára sem menni, de ha az önkormányzatnál van elintéznivalója az embernek, azt is jobb, ha nem a hónap elejére időzíti. Segélyosztáskor a postahivatal környékét megszállják az uzsorások, akik demonstratív jelenlétükkel, vagy szükség esetén egyéb eszközökkel is gondoskodnak arról, hogy az adós nehogy elfelejtsen eleget tenni fizetési kötelezettségének. Hangos a bolt és a kocsma környéke is, mérik a felest, fogy a sör, amíg a segélyből futja…

Így megy ez hónapról hónapra, évről évre, ezt látják a munkából hazatérő, fáradt, 10-12 órát dolgozó emberek, akiknek ráadásul igencsak védeniük kell a házuk környékét is, mert ha elfogy a segély, jön a lopás, a helyi romák egyik rendszeres foglalatossága. Alsózsolcán mindennaposak a vagyon elleni bűncselekmények: lába kél a jószágnak, ellopják a terményt, de az sem ritka, ha valaki arra ébred, hogy az éj leple alatt lebontották a kerítését… A Miskolctól 15 kilométerre fekvő Alsózsolca lakosságának negyede roma. A város polgármestere, Zsíros Sándorné nemrég nyílt levelet írt Szili Katalinnak. Az egyre mélyülő szociális válság okait a borsodi település polgárai abban látják, hogy a jelenlegi törvények nem a társadalmi esélyegyenlőséget és az igazságosságot szolgálják.

A kisváros főutcájának legvégén, a település végét jelző tábla környéki utcákat a helyiek Tanyának hívják. A Tanyán él az alsózsolcai romák kilencven százaléka. A Tanya házai első ránézésre nem nagyon különböznek a kisváros többi lakóházától. A zömük szocpolból épült, afféle egyenház. Ám a település lakóházai között is feltűnően kevés az igazán korszerű, modern épület. A házak zöme parasztház vagy a Kádár-korszak sátortetős építménye. A korszerűsítés, felújítás évekig elmarad vagy csak a legszükségesebbre korlátozódik. A borsodi településen nem laknak tehetős emberek. Az ingatlanárak alacsonyak, 7-8 millió forintért házat lehet venni itt. De ki venne és miért? Van is jó néhány eladó ház, aki csak teheti, elköltözik innen.

A Tanyán a nagy melegben a gyerekek meztelenül vagy egy szál pólóban szaladgálnak az utcán, kóbor kutyák heverésznek a bozótban, az udvarokon kosz, nyomor, rendetlenség. Ruha szárad a kötélen, az udvaron halomban áll a szemét. Egy sámlin cigarettázó öregasszony, lába előtt egy lábosban gyanús ételmaradék. Düledező kerítés, omló vakolat: a nyomortelepek megannyi különös kelléke…

A város lakói egyre nehezebben tűrik a Tanya lakóinak garázdálkodását. – Egy hete lopták el a három kismalacomat – panaszolja egy asszony. Sokan már nem is tartanak állatot, nem nevelnek csirkét, kacsát másnak. Az új buszmegállót is megrongálták, elvisznek mindent, ami mozdítható. A romagyerekek verekedést provokálnak, gyakran csoportosan, bandába verődve indulnak beszerzőkörútra. Egy asszony közbeszól.

– Már előre félek az iskolakezdéstől. A hetedikes gyerekem nem mer egyedül hazajönni az iskolából – mondja. Édesanya, aki mindennap hazakíséri kamasz fiát a tanítás végén, mert nem szeretné, ha a fiát útközben megvernék, kifosztanák kiskorú társai. Többen beszámolnak arról, ahogy kigyúrt, börtönviselt uzsorások jelennek meg a településen. Nagy és drága autókkal érkeznek a nyomor vámszedői. Ilyenkor egy perc alatt kiürül a kocsma, elnéptelenedik a környék összes utcája. Az adósok bujkálnak az uzsorások elől.

A romló közbiztonság, az egyre mélyülő szakadék, a mindennapos konfliktusok alaposan feladják a leckét a város polgármesterének, aki úgy véli, csak azok értik meg igazán a gondjaikat, akik nap mint nap hasonló problémákkal szembesülnek.

– Tudom, vannak az országban polgármestertársaim, akik nem értik kezdeményezésünk lényegét, mert nincsenek hasonló tapasztalataik. Borsod-Abaúj-Zemplén megye szinte minden települése nap mint nap megéli a nyomort, a romló közbiztonságot, az elnéptelenedést. Az alacsony iskolázottság, az alkoholizmus negatív rekordokat dönt. A roma lakosság nagy része, a gyerekek is súlyos betegek, idegrendszeri, légzőszervi, reumatikus problémákkal küzdenek, alultápláltak, sokan közülük éheznek – sorolja a gondokat a polgármester.

Úgy tapasztalja, hogy az érintett szülők nagy része rendszeresen eseti segélyért folyamodik, azzal az indokkal, hogy nincs pénz élelmiszerre. Ám azokon a napokon, amikor a pénzhez jutnak, nem élelmiszert vásárolnak, hanem a nap nagy részét szórakozóhelyen, italboltban töltik, a segélyek pedig a játékgépekbe vándorolnak.

– A település polgárai a tűrőképességük határán vannak. A hatályos jogszabályokkal a törvényalkotók a nyomort konzerválják, miközben épp az adófizető polgárok azok, akik hátrányos helyzetbe kerülnek – mondja Zsíros Sándorné.

De mi lehet a megoldás? Milyen törvényi változtatásokat sürgetnek a borsodi polgármesterek? Közmunkához kötnék a segélyek folyósítását?

– A monoki példát nem tartjuk a magunk részéről követendőnek. Mivel nincs elfogadva olyan jogszabály, amely a segélyek kifizetését közmunkához kötné, ilyen jogszabály híján nem lehet megtagadni a szociálisan rászorulóktól a segélyek folyósítását. Ugyanakkor el kell érni, hogy igazságosabb jogszabályok szülessenek. Az adófizetőket egyre jobban irritálja, hogy a befizetett adóforintjaik a kocsmába, a játékautomatákba, vagy az uzsorások zsebébe vándorolnak – mondja.

Alsózsolca független polgármestere bízik abban, hogy a törvényalkotók megfontolják beadványuk lényegét és sor kerül a szükséges változtatásokra. Úgy véli, hogy a jelenlegi jogszabályok nem szolgálják a társadalmi igazságosságot, az esélyegyenlőséget, és ráadásul pazarló is ez a rendszer. De vajon milyen változtatásokat lát szükségesnek?

– Azt szeretnénk elérni, hogy csak munkáért lehessen pénzt felvenni. Ez alól természetesen kivételt képez, ha valaki beteg. A beteg kapjon rokkantnyugdíjat. Aki viszont munkaképes, ne kapjon pénzt munka nélkül, mert ma már ott tartunk, hogy a segélyekből többre lehet jutni, mint becsületes munkával. Nagyon rossz üzenete van annak, hogy a szociális segély összegét a minimálbérhez viszonyítva állapították meg. Így épp a duplája a jövedelme a segélyből élőnek, mint a nyugdíjminimum, aminek havi összege nem éri el a 30 ezer forintot – mutatott rá az egyik súlyos igazságtalanságra a polgármester.

Van-e azonban elég munka?

– Rengeteg munka van, csak sokszor a segélyből élők nem alkalmasak a feladatok ellátására, mert még a szerszámokat sem ismerik. Nekik alapfokú képzéseket kellene tartani, kötelező tanfolyami részvétellel, mindennap reggel nyolc órától. Ha az illető nem jelenik meg a tanfolyamon, ne kapja meg az aznapi ellátmányát. Segélyezni kizárólag természetbeli juttatásokkal lenne szabad. Azt kértük Szili Katalintól, hogy ne vezessék be a beóvodázási támogatást. Ez ugyanis nem éri el a jogalkotók célját. Mindenfajta támogatást kizárólag oktatási, nevelési intézményen keresztül, természetbeni formában tudunk elképzelni, mert az a tapasztalatunk, hogy a pénzbeli juttatásokat nem a gyerekekre költik. Számos példát tudunk mondani arra, hogy a szülőknek a segélyeken kívül nincs más jövedelmük, mégis autót tartanak fenn, cigarettáznak, italoznak, divatos ruhákban járnak, festik a hajukat, a gyermekek pedig meztelenül vagy rongyokban járnak és éheznek – sorolta a tapasztalatait. – Hasonló a helyzet a családi pótlékkal. Alsózsolca képviselő-testületének az a javaslata, hogy csak három gyerekig járjon a családi pótlék, három gyerek felett családi adókedvezményt lehessen igénybe venni. Egy ilyen javaslat ösztönözné a gyerekvállalást, ugyanakkor nem válna a gyerek a munkanélküli megélhetés eszközévé. Zsíros Sándorné komoly aggályokat fogalmaz meg a szocpoltörvénnyel kapcsolatban is.

– Miért engedi meg a törvény, hogy munkahely és állandó jövedelem híján szocpoltámogatást lehessen felvenni lakásépítésre, a gyerekek számának függvényében? Ebből a lakásépítési támogatásból jó esetben egy ház alapjait lehet lerakni, még jó néhány millióra szükség van, mire fölépül a ház. Szigorítani kellene a támogatás rendszerén, hogy csak tisztességes jövedelem mellett lehessen lakástámogatáshoz jutni. Nem egy olyan esetről tudunk, amikor az illető felvette a lakástámogatást, de egyetlen napig sem lakott abban a házban, amit a vállalkozó a nevében felépített. Az államtól kapott támogatást különféle háttérszerződésekkel át lehet játszani, miközben az adófizető polgárokat egyre inkább irritálja, hogy ügyeskedéssel, munka nélkül tömegek jutnak ilyen módon támogatáshoz.

A polgármester szerint ugyancsak jogszabályváltozásra lenne szükség a fémhulladék- kereskedelem területén kialakult maffia felszámolására is. Meg kellene teremteni a feltételeit annak, hogy illegális eredetű fémhulladékot ne lehessen átvenni. Nem elég a törvényi háttér, az ellenőrzést is szigorítani kell.

Az alsózsolcaiak szerint a leghátrányosabb helyzetben azok vannak Magyarországon, akik becsületesen dolgoznak, adót fizetnek és gyermekeket nevelnek. Az egyre növekvő közterhekből azonban az újraelosztás során nem sokat kapnak vissza. A borsodi település lakói mindennap azt látják, hogy több jut azoknak, akik nem dolgoznak, hanem szociális segélyekből, lopásból, fosztogatásból élnek.

Nincsenek egyedül a véleményükkel. Az összes érintett önkormányzat szerint fontos lenne a családtámogatási rendszer módosítása, a gyermekvédelmi támogatást a polgármesterek a gyerekek iskolába, óvodába járásához kötnék. A monoki példát később Ivád, Sárospatak és Kerepes is követte. Az immár országos akcióhoz újabb és újabb települések csatlakoznak. Itt az ideje, hogy az Országgyűlés az őszi ülésszak kezdetén a kérdést végre napirendre tűzze.

Hernádi Zsuzsa

Vox populi

Részletek Alsózsolca polgármesterének júliusban, Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének írt leveléből

Alsózsolca város képviselő-testülete a 2008. május 28-i testületi ülésén megtárgyalta a Szerencsi Kistérség polgármesterei által elfogadott „Önkormányzati kezdeményezés társadalmunk jobbátétele érdekében” című dokumentumot. A képviselő-testület annak minden gondolatával egyetért és a 68/2008 (V.28.) sz. testületi határozatban döntött arról, hogy támogatja a kezdeményezést és egyben kiegészítő javaslatot és véleményeket is megfogalmazott, melynek a legfőbb állami, közhatalmi és döntéshozó szervek vezetőihez való továbbítására hatalmazta fel Alsózsolca város polgármesterét. […] Többfelé szakadt országunkban tudom, vannak polgármester társaim, akik nem értik a beadvány szerzőit, mert nem tapasztalnak ilyen és hasonló negatív élményeket. B-A-Z. megye szinte minden települése viszont nap mint nap megéli a szomorú valóságot. Nyomor a nyomor hátán, amit támogatunk. Napjainkban 11 éves gyermek gyermeket szült, de a mienk a 13 éves lány negatív rekordja is. […] Szociológusok hada dolgozik azon, hogy megmagyarázza a társadalomnak, hogy miért jó ez a rendszer és miért kellene még több pénzt „beletenni”. Talán kevesebb szociológus kellene és több jogi szakértő, akiknek azon kellene munkálkodni, hogy a törvényekbe kerüljenek bele azok a cikkelyek, amelyek megszüntetik a kiskapukat és keményebb büntetési tételeket alkalmaznak. […] Hogyan tűrheti el egy rendszer azt, hogy az országban gyermekkorúak százai, ezrei fosztogatnak, rabolnak büntetlenül. Lehet egyáltalán szülőnek, gondviselőnek nevezni azt a felnőttet, aki arra biztatja gyermekét, hogy törjön be a boltba, iskolába, közintézménybe vagy mások portájára és tulajdonítson el, rongáljon meg mindent, ami útjába kerül. Teszi ezt azért, mert tudja, hogy a gyermekkorú nem büntethető. A gyermek éjszaka rabol, nappal pedig iskola helyett békésen alszik otthon, amit nyilván azért enged meg a szülő, mert tudomása van ezekről az éjszakai „kiruccanásokról”, sőt élvezi is ennek „gyümölcsét”. […] Tudjuk, hogy akiknek a közelében, lakókörnyezetében nem élnek ilyen életmódot folytató családok […], azoknak fogalmuk sincs arról, hogy mi a magyar valóság. Indítványozzuk ezért, hogy néhány döntéshozó a családjával együtt (papa, mama, nagyszülők, gyerekek) költözzön le néhány hónapra egy-egy ilyen településre. A gyermekeit járassa a mi óvodáinkba, iskoláinkba, utazzanak nap mint nap a mi tömegközlekedési eszközeinken, menjenek el a mi orvosi rendelőinkbe, menjenek be segélyosztás idején a boltjainkba, postára, akkor talán megértik, hogy miről is beszélünk. […] Egy társadalom célja nem lehet az, hogy álságos intézkedésekkel gyermekek, felnőttek életét a létminimumon tartva tegye élhetetlenné. Célunk Európa közepén a minél magasabb életszínvonal elérése. Ehhez azonban jó színvonalú oktatás, gondoskodó szociális háló, jó gyógyító, megelőzést előtérbe helyező egészségügyi rendszer, munkalehetőségek – mindenkinek képessége szerint – kellenek. De a jelenlegi struccpolitika ezzel szemben az értelmiség külföldre való menekülését idézi elő. Gyermekeink jelenlegi jövőképe a tőlünk magasabb életszínvonalat biztosító külhonba való távozás. A mi korosztályunk marad, de meddig képes és kénytelen eltűrni az adóterhek, elvonások növekedése mellett az ellehetetlenülést, az ország és a magyar nemzet szellemi, kulturális, mentális és gazdasági leépülését?

Alsózsolca város képviselő-testülete nevében

Zsiros Sándorné polgármester