Aluljáróból a szállóba?

Bár a frekventált aluljárókból eltűntek a matracokon, olykor a saját vizeletükben fetrengő emberek, nem kell sokáig sétálni a Nagykörúton vagy az Andrássy úton, hogy egy földön, padon fekvő embert találjunk. Milyen változást eredményezett a közterületen élés tiltása?

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Október 15-étől szabálysértést követ el, aki életvitelszerűen tartózkodik közterületen. A szabálysértési törvény új rendelkezése felemás eredményeket hozott a fővárosban. A leglátványosabb a változás a Deák Ferenc téri, a Blaha Lujza téri, a Kálvin téri és a Ferenciek terén lévő aluljárókban, viszont például a Corvin negyednél, a Kelenföldi pályaudvarnál vagy a Blaha Lujza tér fenti részén minden maradt a régiben. A Rákóczi téri metróállomás bejáratánál is pokrócokba burkolva aludt valaki, őt három nap múlva ugyanott találtuk.

Bár egy hónap még kevés idő ahhoz, hogy mérleget vonjunk, úgy tűnik, a rend­őrség egyelőre csak a forgalmas aluljárók rendjére ügyel, a metróállomások közelében lévő közterületekre, padokra, parkokra pedig csak annyi figyelmet fordít, mint eddig. Az ORFK kérésünkre elküldte az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértésével kapcsolatos statisztikai adatokat. A rendőrség 2018. október 15-én 0 órától november 6-án 24 óráig országszerte 232 esetben alkalmazott helyszíni figyelmeztetést, és 8 szabálysértési előkészítő eljárás indult, egy Pest, egy Fejér, egy Baranya, egy Somogy, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, három pedig Budapesten.

Szállókba nem

Kíváncsiak voltunk arra, milyen változást hozott a hajléktalanszállók életében a törvényi változás. A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) napjainkban Budapest és egész Közép-Európa egyik legnagyobb hajléktalanellátó szervezete, amely 22 telephelyen nyújt szociális ellátást. Breitner Péter, a BMSZKI szakmai igazgatóhelyettese kérdésünkre elmondta, a rendelet egyelőre nem hozott lényeges változást a szállók létszámában.

– Az elmúlt egy hónapban körülbelül 60-70 fővel volt több ügyfelünk, ami a hidegebb éjszakáknak is betudható. Egyelőre nem érezzük a közterületi tiltás hatását. Bár a frekventált közterületekről, az aluljárókból a hajléktalanok eltűntek, de a BMSZKI hajléktalanellátó intézményeiben biztosan nem jelentek meg. Az utcai szolgálatosoknak sincs információjuk arról, hol lehetnek.

Az utcáról az átmeneti szállókra jelentkezők számában még enyhe csökkenés is tapasztalható. Az utcai szociális szolgálatok a hajléktalanok jelentős részét a BMSZKI egyik kőbányai intézményébe, az Előd utcai Éjjeli Menedékhelyre viszik. Az Országos Mentőszolgálat nemrég alakult „gondoskodó csoport” szolgálata is elsősorban ide szállítja azokat, akik önerőből nem képesek eljutni egy szállóra, ezért látogatást tettünk az intézményben.

Biczók Zoltán az Előd Éjjeli Menedékhely és Nappali Melegedő intézményvezetője a Demokratának elmondta, bár a rendelet utáni első három napban húsz-harminc százalékkal nőtt a szálló létszáma, mégsem jelenthető ki egyértelműen, hogy ez a rendelet hatására történt.

– Senkitől nem kérdezzük meg, miért szeretné nálunk tölteni az éjszakát. Egyrészt bárki bejöhet hozzánk, aki valamiért krízishelyzetbe került, másrészt tapasztalataink szerint erről nem beszélnek szívesen, még egymás között sem. Szinte alig találkoztunk olyannal, akiről biztosan tudjuk, hogy a rendelet miatt jött be az utcáról. Olyannal pedig egyáltalán nem, aki a rendőrség többszöri felszólítása miatt jelent meg nálunk.

Szakmai becslések szerint a rendelet előtt a belvárosi, frekventált közterületeken mintegy ezer hajléktalan élt életvitelszerűen, akik közül október 15-e után mintegy kétszázan jelentek meg a szállókon. A maradék nyolcszáz ember eltűnt, még az utcai szociális munkások sem tudják, hová. Valószínűleg külterületeken, erdőkben, kapualjakban vagy olyan helyen húzzák meg magukat, ahol úgymond nincsenek szem előtt.

A törvényi változások egyik negatív hozadéka, hogy az utcai szolgálatok szem elől tévesztették azokat, akik valóban segítségre szorulnak, mondta Biczók Zoltán. Hozzátette, a hajléktalanellátó-rendszer átalakításra szorul, a BMSZKI ezen is dolgozik. Az egyik legnagyobb problémának azt látja, hogy miután az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárt, a mentális betegek jelentős számban ma is a hajléktalanellátó-rendszert használják, így olyan hajléktalanok elől vesznek el férőhelyeket, akik egy kis segítséggel akár talpra tudnának állni. Sok olyan ember is él a fővárosi hajléktalanszállókon, akiknek van lakásuk, családjuk, de Budapestre jönnek dolgozni, és küldik haza a pénzt.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Egyetértenek a tiltással

Az Előd utcai Éjjeli Menedékhely befogadóképessége a téli időszakban 232 fő, az elhelyezés érkezési sorrendben történik, 12-20 ágyas szobákban. Akiket utcáról hoznak be, azokat külön helyiségben helyezik el. A vacsora után mindenkinek van lehetősége fürdeni, mosni, és aki igényli, tiszta ruhát is kap. A szállón van konyha és tévészoba is.

A történelmi nevet viselő Ferenc József 2010 óta hajléktalan. Három hónapja élt az utcán, amikor a szociális munkások az egyik aluljáróból a Madridi úti szállóba kísérték. Azóta szállóról szállóra jár. A törvényi változásokkal kapcsolatban kettős érzése van.

– Valahol igaza van a kormánynak, hogy senki ne éljen az utcán, viszont a hajléktalanságot soha nem fogják megszüntetni – mondja az 55 éves férfi.

Néhány évvel ezelőtt kitiltották több szállóról, és ezért néhány éjszakát az Árpád híd alatt töltött. Azt mondja, azért helyesli a rendeletet, mert így legalább a szállók kötelesek lesznek befogadni mindenkit.

– Nem az én stílusom az utcán alvás, egy aluljáróban eltöltött éjszaka után nehéz másnap dolgozni – tette hozzá.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Radics Róbert Mezőcsátról jött Budapestre, mert szakma nélkül csak a fővárosban talált olyan munkát, amiből meg tud élni. A 140 ezer forintos fizetéséből viszont nem tud, és nem is akar sem albérletet, sem munkásszállót fizetni. A jogszabályi változásokat ő is helyesli. Azt mondja, nem vet jó fényt az országra, ha hajléktalanok fekszenek a városközpontokban.

– Ha én, akinek lakása van, be tudok ide jönni, akkor az, akinek nincs fedél a feje felett, miért nem tudja ezt megtenni? – kérdezi a 46 éves férfi.

Piák Réka, az intézmény egyik szociális munkása kérdésünkre elmondta, a rendelet hatályba lépése óta körülbelül húsz olyan hajléktalan fordult meg náluk, aki a jogszabályi változások miatt jöhetett a szállóra.

– Ha új ügyféllel találkozunk, csak feltételezni tudjuk, hogy a rendelet miatt jött hozzánk, valószínűbbnek tartom, hogy a hidegre fordult idő játszik közre döntésükben.

Kérdésünkre, hogy a börtön visszatartó erő-e számukra, azt felelte, hogy a náluk éjszakázók többsége már megjárta a börtönt. Vannak közöttük büntetett előéletűek is, de sokukat azért ítéltek elzárásra, mert közterületen alkoholt fogyasztottak, vagy az utcán végezték a dolgukat, és a pénzbüntetést nem tudták kifizetni.

A szállón töltött idő alatt szinte végig a nyomunkban volt egy középkorú, külseje alapján nem hajléktalannak tűnő férfi, aki hangosan, megállás nélkül mondta a magáét. Mivel hallássérült, nagyon nehezen lehetett érteni az amúgy is összefüggéstelen beszédét. Mint később megtudtuk, József mentális beteg, paranoid skizofréniában szenved. Már erről a szállóról is többször kitiltották agresszív viselkedése miatt.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– A hajléktalanok mintegy húsz százaléka mentálisan sérült. Nem itt lenne a helyük, de sehol nem tudnak velük mit kezdeni. Józsefet még a rendőrök is elengedték a fogdából, amikor az orvos megállapította, hogy nem fogdaképes. Amikor már veszélyeztetik a szállókon lévők testi épségét, két dolgot tehetünk. Vagy megértetjük velük, hogy nem szabad verekedni, vagy ideiglenesen kitiltjuk őket a szállóról – mondja az intézményben dolgozó Marika.

Bár az új jogszabályok szerint a szociális munkás közfeladatot ellátó személynek minősül, egy-két ügyfelüket ez sem tartja vissza attól, hogy akár verbálisan, akár fizikailag bántalmazza őt. A fizikai bántalmazás szerencsére nem gyakori, de sajnos van rá példa.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Egymást ne!

Ahogy beszélgetünk, egy ötven év körüli férfi lép be az irodahelyiségbe, a fizetését szeretné széfbe tenni. A szociális munkás feljegyzi az összeget, és a pénzt beteszi az értékmegőrzőbe. A férfi hálásan elteszi a kulcsot, majd büszkén előveszi bérpapírját.

Szvetnyik János közmunkásként dolgozik a Máltai Szeretetszolgálatnál. Húsz éve hajléktalan. Hol az egyik szállón éri az éjszaka, hol a másikon. De csak az őszi-téli időszakban, mert ha enyhe az idő, inkább az utcát választja.

– A Rákóczi téren szoktam aludni, de most már hűvösek az éjszakák. Éhen biztosan nem halok, mert az iskolásoktól mindig kapok szendvicset. Már három hónapja nem voltam szállón, tegnapelőtt viszont bejöttem, mert fáztam – magyarázza.

Kérdésünkre, hogy figyelmezették-e már a rendőrök, azt feleli, hogy őt még nem, néhány társát azonban már igen.
– Mindenkinek azt javaslom, ha nagyon fázik, menjen be egy szállóra, mert ott megfürdetik, kap enni-inni, és tiszta ruhát. Többször voltam tetves és rühes is. Elmondani sem tudom, mi minden voltam már. Itt viszont van orvos és kapok gyógyszert is. Ha másért nem, az orvosi vizsgálat miatt be kellene jönnie mindenkinek. Legalább egymást ne fertőzzük meg – hívja fel figyelmünket.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Jó néhány beszélgetést lefolytattunk, mire kiderült, hogy egészen biztosan nem fogunk olyan hajléktalannal találkozni, aki beismerné, hogy a törvényi változások miatt tölti itt az éjszakát. Viszont olyannal sem, aki teljes mértékben elutasítaná a közterületen való élés tiltását. A többségük érti a rendelet célját, és elfogadja a szigorítást, viszont biztosak benne, hogy a rendőrök előbb-utóbb megunják a hajléktalanok zaklatását, és akkor mindenki visszaszivároghat szépen az aluljárókba. Ha máskor nem, majd tavasszal, amikor felmelegszik az idő.